2007. december 9., vasárnap

Olajbogyó pácolása

"Akkor neked a főzés a te mandalád." (Feri)
Tudom, hogy az idézetekhez nem szoktam kommentárt fűzni, de ez a mondat nagyon AHA-élményt okozott.

Tegnap igen középszerű zöldséges lasagnét csináltam, ha van valakinek jól bevált trükkje a besamelre vagy a zöldségekre, akkor bombázhat nyugodtan. Még én is próbálkozom.

ma meg a borzalmas ízű olíváimmal foglalkoztam. Először is megnyugtadtam magam, hogy nyers változatnak ez természetes íze, ezt kell belőle a hosszas pácolással kiűzni.
Praktikusabb lett volna egyből feldolgozni a bogyeszeket, de késő bánat, majd jövőre.
Most megmostam, leszáraztam a bogyókat, közben föltettem egy liter vizet főni. Ebbe később raktam 100 gr sót. A bogyesz egy részét kimagoztam (snassz módon a félbevágós módszerrel), összesen négy különböző méretű üvegbe töltöttem az olívákat. Rátöltöttem a sós vizet.

A változatok:
1. A magtalan felek
2. Sima sós vizes, tetején olajjal
3. Sima sós vizes
4. Chiliporos, 2 gerezd fokhagymás, tetején olajjal.

A vizet hetenként cserélni kell, kb. 2 hónap a pácolási idő. A simákból az egyiket még fogom fűszerezni, kíváncsi vagyok, miben térnek el.

Teljesen nagy boldogságot okozott a művelet. Az eredmény meg igencsak meglátós. :D

2007. december 4., kedd

Józan feladatott

Még a birreriából: "Sí, e chi se ne frega?!"
"Sei sotto o sopra." Samy "Noi siamo allo stesso livello."
"Szerencsés vagy. Nagyon jó, hogy ilyen nyitottan állsz hozzá." (Kriszti)

Szóval az előző bejegyzés erősen fáradtan és közepes alkoholos behatás alatt keletkezett, csak halvány sejtéseim voltak arról is, hogy egyáltalán megszületett.
Az olívabogyóról azt kell még tudni, hogy nyers, maggal együtt van és tényleg ehetetlenül rossz jelen formájában. Kérek segítséget, ötleteket, mi lehet ez és mihez kezdjek vele.

Ezenn kívül vettem 70 dkg aszalt paradicsomot, ez viszont nagyon jó. Szereztem még radicchiót, 4 kicsi fej, ezt mindjárt megmosom, felaprítom és lefagyasztom- ha salátába nem is, de ételekbe még szerintem használható lesz. vettem még pecorinót, de toszkánt, meg parmiggiano reggianot (ezeket már nem a piacról, hanem ipermercatóból). Két nagy konzerv hámozott paradicsomot, szőlőmagolajat, üveges vargányát (tutto fuori), 1 eurós spanyol bort (ha másra nem jó, akkor forraljuk), lasagne lapokat. A piacon még szereztem narancsot is, de amit itthonról vittünk, finomabb volt. van még két kis kenyérrevalóm, alma és körtepüré. asszem az egyiknek neki is látok.

Amúgy pedig a két torta eszement jó volt, a málnás trüffel zseniális, mesés, csodás, az almás pedig Böbe kedvenc tortája lett.

2007. december 3., hétfő

Birreria

Nincs mottó, nincs cél, nincs terv, tündérek vannak a szívemben, csak nem értik, miért nem hisznek bennük. De újraszületnek a szívemben, remélem, sokáig meglesz ez még. Középfölde az én szívem, varázslatok és mindennapok világa.

Ma olaszul kocsmáztam, atyaúristen. Erősen menekülök a fájdalom elöl, mondjuk van annyi öröm és élet az életemben, hogy ezt sikerrel tegyem. Olaszország, te sei la modo della vitá per me.

Tegnapelőtt vettem sok izgalmas dolgot. Olyan zöldet, amiről Samy sem tudta, hogy mi, de ismerte. Meg olyasmit, amit alívának árultak, de Samy szerintz nem az, és BESTIÁLIS az íze. Van belőle több, mint egy kiló. Hogy mit teszek vele, az nagy talány. Aki kér kóstolót, most jelentkezzen (tudományos fantaszták és kíséretezők előnyben), egy hét múlva menthetetlenül kidobom.

Ma meg ettem igazi pizzát igazi családi étteremben mozzarella-pompdprp-carciofi-ruccola összeállításban, nyami.

Ittam sok vinót, jajj, Krsitonek nem fizettem ki, de 3 hét múlva úgyis jön haza, majd akkor itt.

Van egyfajta "kapdbe" életérzés rajtam, nem tudom, hova visz ez el.

2007. november 29., csütörtök

Torták - alma, csoki - utazás

"Igen,én is gondoltam arra, hogy ez ugyanúgy ön-alávetés. De aztán arra jöttem rá, hogy ahhoz kell a legnagyobb erő, hogy az ő akaratával szemben meg tudjam mutatni az igazi érzéseimet, a szeretetemet: nem kell kemény nőt játszanom."
"Ne a félelmeink irányítsák az életünket." (Kinga)

Erős kérdőjelek sorakoznak, de hálistennek utazom Milánóba, ők maratonizálnak, én meg beszélek régnemlátott-nagyonvárt SzőkeChrisszel.
Az utazás süteményt jelent: irgalmatlan feszült légkörben sikerült életem első igazinak nevezhető tortáit megalkotnom. (Jó, tavaly a fiúknak sütöttem már mogyorótortát, és nagyon finom lett, de az még nem volt igazi torta kinézetű, nem volt díszes.)

Ismét gasztroblogról gyűjtögettem, azaz a könyvjelzőbe elpakoltak közül válogattam.

1. Trüffeles csokitorta fűszerkerttől

A változtatás csak annyiban állt, hogy tettem bele sütőport és kicsi tortaformában sütöttem, mert szerettem volna, ha magasabb a tészta. Épp ezért erősen izgultam, mi sül ki ebből. :) Jóval hosszabb ideig tartózkodott a sütőben (igaz, nem volt előmelegítve, legközelebb ezzel is játszom), több, mint félóra: addig egész egyszerűen lötyögött a tészta. Mármint nem a közepe, hanem az egésze. Mondjuk a végén is igen rezgős volt az állaga, de a hústűn már semmi nem volt, úgyhogy kikaptam. Az eredmény egy kívül szárazabb, sültebb rész, belül meg... olyan kenyértészta állagú talán. Mindenestre nagyon finom minden részén, eléggé belopta magát az ízlelőbimbóimba.

A trüffelt én habtejszínnel készítettem, lövésem nincs, hogy eredetileg mivel kellett volna. Volt szerintem 2 dl is, amit elhasználtam.
És arra jöttem rá, hogy maga a torta sokkal jobb, mint a trüffel, de, mint tudjuk, én furcsán viszonyulok a csokis dolgokhoz.
A dologban a legszörnyűbb, hogy elrontottam a szétvágást (ugyanis tölteni akartam a tortát), így aztán vissza a tortaformába, a darabokból kirakósoztam nagyjából megfelelő alakot, megkentem fagyasztott-kiengedett málnával (már amennyit meghagyott Viktor...), arra rá a trüffel (vagy fordítva?!), aztán másik lapot, azaz a tetőt (szintén darabokból) már szinte csak a trüffellel. Tetejére pirított frenyőmag, még melegen, remélhetőleg beleolvasztja magát kicsit a krémbe.
ja, és életemben először eltörtem egy tányért. Az már a süti állapotán nem változtatott, de szép befejezése volt a mai konyhai ténykedésnek.

2. Bécsi almástorta lilahangyától

Ezt ugyanis a másik sütése közben készítettem. A linzert a szokott módon a sütőszilikonon, ujjal nyomkodtam ki, imádom az ilyen fifikás dolgokat.
A töltelékbe 4 alma és egy birsalma került, utóbbi hangsúlyozottan vékony szeletekben. A mazsolát rumba áztattam, de nemigen változtatott a lényegen. A birsalma viszont isteni volt benne, szerintem lesz egy adag csak birsből (nem, nem vagyok fanatikus, peeersze)...
A tetejére mandulaszeletek híján aprított kakóbabot szórtam, remekül mutat és ha éppen ráérzel az ízére, csodás a meglepetés.
Ezt rendes méretű tortaformában sütöttem. Eléggé paráztam, hogy fér be ebbe a kicsi helybe ez a sokminden, de a az almaszeletek szépen összepuhulnak, a felső krém konkrétan befolyik közéjük, egyfajta szilárd krémet alkot, úgyhogy a végén még ki is kandikálhatnak a gyümölcsök, vagy az én esetemben a belerejtett kesudiódarabok (ezek amúgy puhává főttek, nem rosszak, de legközelebbre egész, hártyás mandulát irányzok elő).
A tejszín és a citromlé kicsit összekaptak az én esetemben, ez kicsit kráteres kinézetet kölcsönzött a tortának, de nem bántam. Kinézetre elsőosztályú, azt hiszem, ünnepi tortává lép elő. (Milyen kár, hogy most felkockázva dobozoltam be ugye a nagy útra.)
Ízre nem rossz, de inkább az óriási lehetőségeket látom benne. Lehet még citromosabb, mint lh-nál (sőt, az talán kötelező elem lesz), fűszeresebb, ilyen-olyan módon bolondított, mindenestre nagy-nagy hála a a receptért.

2007. november 19., hétfő

Ajtóban állva, várva - Sütőtökleves

"József, a feledhetetlen nem ment el a városból, meg se nősült. ANyám naponta felsétált egyedül vagy Piroskával és Kisbélával a korzóra, mint régen, s megjutalmazta magát nap többbi részuéért azzal a pár pillanattal, amelyet néhűny, ismerősök társaságában váltott szó vagy a férfi puszta látása ajándékozott neki." (Régimódi történet)

Meghalt Szabó Magda.

Életemnek régóta állandós zereplője. Szomjazom, amit ő vált ki belőle, de egyúttal rettegek is, milyen mélységeket mutat még.
Halálával tudatára ébredtem, hogy az élet rövid. Egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy az igazán fontos dolgokról lemondjuk. Nagyon messze vagyok attól, hogy igazán megélhessem az életemet, de legalább félelemből, megfelellésből megakadályozni nem szabad magam abban, amit tenni szeretnék. Ma ki tudtam mondani: "Hiányoztok."
De annak igenis nagyo nagy értéke van, ha nem megfelelésből, hanem szabad elhatározásból, akaratból elkötelezem magam a választásom mellett.

Szabó Magda egyszerű, de bárhol, a legfényesebb helyeken között is megállja a helyét. Pont, mint a sütőtökleves, én Ágitól tanultam, királyi étel.

Az elkészítése ott ondul, hogy keresel egy embert, aki a tök nagy részére igényt tart, nálunk szerencsére anyám és bátyám eltüntet bármekkora mennyisége a sültből. Én lenyúlok magamnak mondjuk 3 szeletet, ez mindenféleképpen kevés mennyiséget jelent a tökhöz viszonyítva. Ezt meghámozva, kockára vágva megpárolom fűszeres lében (leveskocka, alaplé welcome), épp hogy ellepje vagy annyi sem.
Aztán fogok egy kislyukú szűrőt vagy szitát vagy hasonlót, azon átpasszírozom (abszolút gyorsan megvan, addig is lehet csevegni, tévét nézni, stb.), de ha ilyen nincs, akkor akár botmixerrel is nekieshetnék gondolom. A keletkezett pürétrutyit felöntöm tejszínnel és tejjel (költséghatékonyan csak tejjel), felforralom, rakok bele sok-sok petrezselymet és kész is van. A kedvenc változatomat reszelt füstölt sajtra szedem, de ma pl. popcornt tettem bele levesbetétként, az se rossz.
Én amúgy utálom a sütőtököt, de ez a leves mennyei. Rafináltan édes-sós-ízletes, a színe pasztellnarancs fehér karimával és gyönyörű zöld foltocskákkal.

2007. november 11., vasárnap

Szia Édes, kő' mény? avagy bekukkantás az édeskömény ízvilágába

"Az igaz barát nem kételkedik, hanem remél." (Emma)

Voltunk édesanyámmal vásárolni a tescóban, mert voltak 10%-os kuponjai. Ennek örömére 40.000-ért vittünk árut, igaz, most csak különlegesebb dolgok hiányoznak a háztartásból, amúgy minden fel van töltve. És ezt az érzést azért nem kis teljesítmény elérni anyámnál.

Beszereztem 4 fej édesköményt is, mert nagyon úgy rémlett, hogy mostanában egy csomó receptben találkoztam vele. Ennek ellenére nem találtam a neten nagyon sok dolgot, végül 3 fejből kétféle dolgot kreáltam egyelőre.

1. Kéksajtos-körtés (mai estebéd)

Nagyon gyorsnak kellett lennem, úgyhogy gourmandula alapján fogtam egy fej édeskömény, felszeleteltem, olajon megpirítottam, közben igen gyorsan kimagwaltam 1,5 körtét, az édesköményt sűrű forgatás után inkább fehérborban rotyogtattam tovább, majd amikor ez elmúlt alóla, hozzáadtam a felkockázptt körtéket és egy marék diót. Tovább sütöttem-főztem, mint az eredeti recept ajánlása, de még így is hiányoltam a puhaságot, legközelebb még több időt adok magamnak. Sima tesco kéksajtot tettem rá a tányérban összekutyulva, sőt maradék krumplipürét ettem hozzá, de én nem vagyok gourmand, nekem szabad.
A több körte mindenképp jó, illetve a több bor-hosszabb főzési idő is ajánlott szerintem. Amúgy nem kell félni, az egész megvan 15 perc alatt és tényleg igen finom: az ánizsos íz csak emlékekben él.

2. Krumplis egytál édesköményből (holnapi ebéd)

A kiindulási alap ez a recept volt. Borzasztó pici krumplik voltak itthon, úgyhogy megsaccolni sem tudom, mennyit, de megpucoltam, felkarikáztam.
Az előző kajából maradt szószcseppeken megpirítottam a wokban, kiszedtem tányérra. A közben megpucolt és (most már ügyesen vékonyabb) karikára vágott 2 fej édesköményt betettem a helyére, azt is megprítottam, kivettem. Az eközben megpucolt és felkarikázott póréhagymát szintén megpirítottam, visszatettem rá az előzőeket, kis idő múltán rálöttyintettem nem kevés fehérbort. Amikor már látszott, hogy ez így kevés lesz neki és én mégiscsak a wokban készítem a végéig, akkor előkotortam a hűtőből a múlt hétről maradt mascarponét (kicsi doboz fele, 10--150 gr lehet), meg 2 kanál kék tejfölt. Meg még bort, meg még tejfölt. Folyamatosan adagoltam az ételnek a folyadékokat, mert nem akartam, hogy maradjon sok leve, de szerettem volna, ha minden puhára fő. A végén szárított majoranát tettem bele. (Nem találtam meg a kakukkfüvet, pedig tutira van itthon. Ellenben a majoranna még tán jobban is illet az ízlésemhez most.)
Nagyon fontos, hogy rengeteg sót tettem bele (már magamhoz képest). Minden zöldséghez külön a pirításnál és az boros-tejfölös mókánál is. És ez nagyon helyes is, mert anélkül nem működhet szerintem. Így grillezett-szaftos hús hangulata lett, remélem, holnapra is megmarad az élvezhetősége.

2007. november 6., kedd

Il Terzo Cerchio

"Ő nem hagyhatja egyedül az anyját. Ha csak ő lenne és én, akkor összeköltöznék vele. Nem lenne könnyű nekem, de akkor azt mondanám, hogy legyen. De így, az anyjával nem. Meglátjuk." Autosufficiente. (Ernesto)

Nem vagyok nagy étterembe járó. Ennek az oka nem a kedv, inkább a pénz hiányában keresendő.
A Terzo Cerchioba viszont visszajárok. leginkább az olasz csoportokkal térünk, de volt már egy szülinapozás is ott. Ez utóbbihoz mondjuk drága, de vacsorázni melegen ajánlom.
Nincsen nagy összehasonltási alapom (lásd feljebb), de azért úgy hiszem, simán megéri a raviolijuk azt a 2-3000 Ft-ot. Ott ettem életemben először gorgonzolás-körtés-diós raviolit, felejthetetlen élmény volt. Jelzem, házilag készítik a tésztát, érződik is.

Mindig úgy vagyok vele, hogy meglátom a tálat, megijedek, hogy ez fél fogamra se lesz elég, aztán a végére mégis elég, sőt. Ma is pont így jártam, a tányér háromnegyedénél még éhes voltam. A végén meg már a pukkadás kerülgetett.
Nagy vágyam volt kipróbálni a rizottót, én még soha, sehol nem ettem korábban. Először a radicchiós-királyrákossal szemeztem, de a törzsvendég olaszok ajánlására inkább a vargányásat választottam (igen, ez az a hely, ahol bazi nagy kivetítőn mindig foci megy, ahol az olaszok átkiabálnak az asztalok között és ahol a ragazzáknak ajánlanak ételeket.). Nos. A vargánya finom, ez a része teljesen rendben volt. A rizottót meg vagy nem készítik itt olyan jól, vagy (és én inkább erre hajlok) tök mást, túl sokat vártam a risotto intézményétől. Finom, szószós, de meglepően harapós rizst ettem. Én valamiért abban éltem, hogy szarrá kell főzni a riszt. Mint tudjuk, én nagyon szeretőm (ez szép elírás...) szóval szeretem a harapható ételeket, tehát nekem ez így nagyon jó volt, csak semmi különlegesen meglepő nem ért. Majd eszem máshol is, mindenestre jóval nagyobb bátorsággal kísérletezem itthon is.

Nehéz igazán ehető bolti mézes puszedlit venni. Most kifogtam egyet, na, milyen márkájú? IGA. ;-)

2007. november 4., vasárnap

Humusz és mascarpone a birsalmák helyett

"A párkapcsolat tükör. Amíg egyedül vagy, hiheteted magad valamilyennek. Párkapcsolatban visszajelzéseket kapsz, akkor is, ha ez nem tetszik. Egyedül jóval könnyebb szépnek, jónak, kereknek látni magunkat." Dia

Van 8-9 birsalmám, és nagyon izgatják a fantáziámat.
Ehhez képest ma megfőztem egy csomó csicserit és aztán Anára hagyatkoztam, mert egész egyszerűen még sosem csalódtam benne. Lett itt hummusz (másik a konzerves változat kedvelőinek), de azt jól elrontottam, lévén addig engedtem fel főzőlével, amíg jó nemlett az állaga. Aztán jöttem rá, hogy basszus, nem raktam bele olajat. Úgyhogy maradt, ahogy volt, biztos finom lesz így is (na jó, lehetne kicsit sűrűbb és azért jó lenne benne az íz is, de nem rossz egyáltalán), piritós, és hasábokra vágott uborka, répa ilik majd mellé. meg természetesen olajbogyesz.
Aztán holnapi ebédre készülvén a régóta fenséges ízeket ígérő mascarponés-hagymást. és a mascarponénak tényleg halála a kevés fűszer. Bátrabb voltam, mint lettem volna egyébként, de még így sem eléggé. De azért jó lett volna frissen. Holnapra közel sem lesz ugyanolyan élmény, de ez már csak így megy.

Nagyon vágyom egy igazi puha-szaftos, de roppanós almatöltelékre-krémre, úgyhogy valószínűleg a héten még készül valami ilyen. A Magyar Konyhában sok jó ötlet van, szeretem azt az újságot.

2007. november 2., péntek

Mézeshetek

Ülök a hidegben és csak éneklem.
Az előzmény és a dal. Évek óta itt van velem mindkettő. És most, rákeresvén a szövegére, rájöttem, hogy az angol sokkal kifejezőbb.

De főztem is a hétvégén:

1. "Főztem is meg nem is"
A gasztro.blogon-on olvastam valakinél, hogy a bulgurt, azaz búzatöretet nem főzi, hanem csak beáztatja. Úgyhogy én is ezt tettem (én vagy 2 órára, de szerintem nem kell ennyi, viszont a film ennyi ideig tarthatott), aztán leszűrtem, tettem bele túrót és pestót, 30 mp a mikróban és hihhetetlenül finomat vacsoráztam.

2. "Töltött karalábé duplán"

Még tegnap este kivájtam az itthon található 2 fej karalábét, éjszaka lefóliázva vártak a sorukra. Ma aztán a 2 lyukas fejet delikátos vízben főztem kb. 10 percig, de a vízbe tettem még egy ginzenges zöldtea-filtert, szintén gasztro.blog-ról az ötlet. Ekkora mennyiségnél nem ütött át az íze, de zamata jobb volt, további kísérlet tárgyát képezi a dolog. Eközben a karalábédarabkákat wokban sóval megprítottam. Barnára, nagyjából mint a káposztát a tésztához. A karalábé ki egy tálba, a helyére,a wokba meg egy fél fej lilahagyma pici olajon éppenhogy megpárolva. Aztán jötta bűvészkedés: Az egyik fejet megtöltöttem a tegnapi vacsorám újrakreált példányával, a tetejére a kétnapos paradicsomsalátából tettem vagy 3 karikát. A másik fejhez meg bekevertem túrót mustárral és mézzel, belement a pirult karalábé egy része, és a fél fej hagyma, öszeszáradt trappista feldarabolva, pisztácia és rengeteg petrezselyem. Sütőtálba bulgurt szórtam, öntöttem rá a karalábés-vegetás-zöldteás főzőléből, beleültettem a két karalábét, sütőben 180 fok. A végén leöntöttem a maradék főzőlét és benyammogtam majdnem az egészet. Nem is tudom ,emlyik volt a jobb. Az viszont általános tapasztalat, hogy a karalábé falát jó vékonyra kell hagyni, hogy elég beleférjen a finom töltelékekből. :)

3. "Végső maradékok felhasználása még mindig a méz-mustár jegyében"

Krumplit főztem az előző részebn leírt főzőlében, apró kockákban. Közben wokban 1,5 fej lilhagyma alig-párolva, kiszedve. Túró főzőtejszínnel, mézzel, mustárral, sóval és petrezselyemmel kikeverve. A wokban a nagyjából megfőtt krumpli olaj nélkül alaposan megpirítva, kiszedve a hagymára és karalábéra. 1 alma wokban nagyobb kockákban megpirítva-párolva, bel a krumpli-maradék karalábé-hagyma, rá a tejszínes trutymó. Aztán idegbaj, mert kevés a trutyi, és nem elég ízes, hipergyors korrigálás, holnap derül ki, milyen eredménnyel.
Tanulság: A krumpli fura jószág, nagyon sok íz kell mellé vagy másképp kell főzni. Az alma és a karalábé viszont nagyon finomnak tűnik, együtt és a mustáros-mézes cuccal is.
Holnap ezt eszem a 12 órás munkámban, de azért a mai ebédem finomabb volt.

Update: Hát pedig ez simán volt olyan jó, mint a tegnapi. A krumpli kicsinyt magába szívta az ízeket, mmm. Volt még egyébként benne mustármag és pisztácia is, nem voltak rosszak, sőt.

2007. október 29., hétfő

Csak egyszerűen - Krumplitál fűszeres tejszínnel

Én ma nem is akartam itthon lenni. De hazajöttem megnézni a félbemaradt lakáshirdetéseket, és aztán ittragadtam, mert jó volt.
Aztán még az is sok félelmem tárgya, hogy mennyi pénz kell nekem az élethez külön. Ennek egyik nagy kérdése, hogy mennyit költök kajára. (Egyszemélyes háztartások beszámolója welcome.)
Úgyhogy költséghatékony, gyorsan (fáradtan) is elkészíthető ételre vágytam.
Előrebocsájtom, hogy még sül, de úgy sejtem, jó lesz. :)

Krumpli kis kockákra (egyszemélyes adag, 3-4 db). Ezt a wokban megpirítottam olaj nélkül. Ragadni fog, de nem baj, a lényeg, hogy piruljon. Itt kapott egy kis sót, de szerintem nem muszáj itt használni.
A rázogatások között fogtam kb. 1,5 deci főzőtejszínt, aztán úgy érzés szerint tettem bele szárított fűszereket (az úgyis lesz otthon, a frissre meg készülni kell. Mármint azokat kivéve, amelyek cserépben figyelnek a lakás különböző pontjain.)
Majorannából a legtöbb, aztán csubrica (nagy vissza-/újrarátalálás volt), végül tárkony, porgyömbér és só. A kissé megpirult krumplit kiborítottam egy sütőtálkába, kapott sós mandulát (másra úgyse használnám, én nem szeretem), tökmagot, rálocsoltam a tejszínt (elégedetten konstatáltam, hogy pont olyan majdnem beterítős szintig ér). A wokban pici tökmagolaj-napraforgó keverékén 2 gerezd fokhagymát megpirítottam (rádobod és kész is, azonnal ki kell önteni, különben megég), majd rászedtem a tejszínben ázó krumplira. (Spec. az olaj az egyetlen, amitől kicsit tartok, lévén az összegyűlik a tejszín tetején és kevéssé esztétikus.)
Mint az ilyen krumplis dolgok, marha sokáig sül. Az illata mámorító.
Mandulás olívabogyeszt tervezek mellé.

2007. október 24., szerda

Áram-láss, malattia

Nagyon jó döntés volt, hogy a nagyon nyomott hangulatomat ma nem embrekkel javítom, hanem munkával. Leültem olaszozni (notabene elszállt a legfőbb lámpám, egyik része sem működik: ilyen problémákkal hogyan birkózik meg az ember lánya, ha egyedül lakik? Merthogy lakást keresek, ha a belvárosban tudsz 30 négyzetméterest (így jó, bodr? :)), mindenképp szólj!), gtalkon fent volt a legkedvesebb csoporttársam, nagyon jó volt olaszul csetelni, olyan hatékony és modern dolog. :)

Az itthon töltött egy hét alatt több fokhagymatablettát és fokhagymapépet tömtem magamba. Utóbbi tökéletes aránya mára született meg: 2 gerezd fokhagyma összenyomva, 1 evőkanál mézzel jól kikeverve. Lemarja a torkod és a gyomrod, de az neked jó. És hidd el, sokkal kevésbé fáj, mint a két gerezd - 2 teáskanál méretezésű. Az brutális volt, igaz, másnaptól már nem rázott a hideg és lábra tudtam állni.
A fokhagymatabletta meg biztos hasznos, én sajna még nem éreztem nagy hatását, pedig nem kevés cucc van benne elvileg. A télen mindenstre előirányzok napi egyet preventíve.

2007. október 19., péntek

Tragédia

Ma két biciklistát ütöttek el a fővárosban. Két külön helyszín, de mindkettőben szerepel bringajárda. nem is tudom leírni.
Az egyiknél már szinte biztosra lehet tudni, hogy a biciklis teljesen szabályosan, zöldben ment át az úton, a teherautó gyorsan fordult, nem adta meg az elsőbbséget. A biciklis férfi azonnal meghalt. Egyik link, másik link.

Nagyon vigyázzatok magatokra és másokra. És aztán gyertek el a bringajárdák elleni megmozdulásra.

És a mai napi harmadik.

2007. október 18., csütörtök

Téli csemege - sült alma

Az a jó a télben és a betegségben, hogy van idő ilyesmire.
Egyrészt anyámmal készítettem forralt bort gyógyitalnak (a világon ő és Bojána főzik a legfinomabb italokat, a bécsi vásár kész csalódás volt etekintetben).
Addigra kiszanáltam a zsizsikes vagy molyos vagy valamilyenes fenyőmagot, aszalt szilvát és vörösáfonyát. A hibátlan aszalt meggyet pici forró vízben és löttyintésnyi rumban és mézben beáztattam. Most nem mézeskalácsfűszert tettem bele, csak fahéjat és nem diót, hanem mandulát, lévén a diónk tavalyi és szerintem avas. Viszont van még több kilónyi pucolt. (Jegyezzük meg gyorsan, hogy az én háztartásomban is pucolt dió lesz, ámde fagyasztott.) A mandula hártyahéjastól, fakszni nélkül.
Miután a meggy már nem bepuhult, kivágtam az almák közepét, beállítottam egy szép alufóliadarab közepére, belehalmoztam a jóságot, levét bele- és rácsorgattam, betoltam a sütőbe. Itt jó sok időt tölt, legalább fél órát, de inkább egyet, hőfok 150-180 között nálam.
Most puha almám volt (már csak ezért sem ettem nyersen), szerintem ez is a savanykásból a legfinomabb, bár ez is igen-igen jó volt.
nagyon jó variálni: kicsit sütöd meg (kicsit még ropogós-fehér) vagy egész barnára-édesre. Az alma teteje mindig nyersebb marad, az alja viszont fő a saját alkohol levében,mámor eljutni idáig. Lehet bőven fűszerezni: egyrészt az alma leve felereszti, másrészt az alma is szív magába. Most 2 almához pl 3 teáskanál méz és egy kanálvégnyi fahéj még csak utánérzés-ízeket eredményezett. Tavaly csináltam nagyon mézes - nagyon fűszerest, az is isteni volt.

Tökéletes - Bizonyosság

Ígérem, legközelebb már gasztrírok.
De annyira rámtört a bizonyosság: fenn a hegyen, vöröslő ég, mondjuk napfelkelte. Felértünk és ott állunk négyesben. Bátyámék és MI.

2007. október 17., szerda

Ez vajon éltető szeretet?

Vacskamati virágja

Ott állt Vacskamati Mikkamakka elött. Kicsit sírósan, kicsit nevetösen - egyszóval úgy, ahogy szokott.
- Mikkamakka, ugye te mindent tudsz? - kérdezte reménykedve.
Mikkamakka elég komor képet vágott.
- Egyszer beszéltünk már erröl - mondta mogorván.
- Na ugye! - mondta boldogan Vacskamati.
- Mit na ugye! - mérgelödött Mikkamakka. - Akkor megállapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok.
- Ez az, ez az, emlékszem - kiáltott Vacskamati.
- Emlékezni azt tudtok - morogta Mikkamakka. - Azazhogy csak emlékezni tudtok.
Vacskamati izgett-mozgott.
- Nem értem pontosan mit mondtál - mondta.
- Nem baj - legyintett Mikkamakka -, nem azért mondtam.
Vacskamati kicsit félénken azt kérdezte:
- Ugye, meghallgatsz?
Mikkamakka ábrázata azt mondta: meg hát.
- Egy kérdésem lenne - folytatta Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: elö vele.
- Ugye nekem van születésnapom? - rukkolt elö a nagy kérdéssel Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: de még mennyire.
- Tudtam, tudtam! - örült Vacskamati. - Hát mégis igaz.
- Születésnapja mindenkinek van - jelentette ki Mikkamakka.
- Jó, jó, ezt tisztáztuk - komorodott el Vacskamati -, de mikor?
- Hogyhogy mikor? - tárta szét a kezét Mikkamakka. - Nekem például december elsején.
- Neked - mondta fitymálva Vacskamati -, neked! De nekem mikor van?
- Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.
- De nem tudom - mondta szomorúan Vacskamati.
Mikkamakka vakarta a feje búbját.
- Ajaj - mondta.
- Azazhogy mégsincs születésnapom - keseredett el Vacskamati.
- De ha egyszer van! - mérgelödött Mikkamakka.
Vacskamati nem tágított.
- Mikor?
- Például ma - mondta sarokba szorítva Mikkamakka.
Vacskamati felvidult.
- Kedden?
Mikkamakka bólintott. Nagy kö esett le a szívéröl.
- Tehát minden kedden - virult Vacskamati.
- Azt már nem. Milyen kedd van ma?
- Április tizenötödike, kedd.
- Na, akkor ez az - emelte fel az ujját Mikkamakka -, április tizenötödikén születtél.
- Nem lehetne inkább kedd?
- Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.
- Hogy minden kedden születésnapom legyen.
- Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.
- Kár - mondta Vacskamati.
Mikkamakka mélyen elgondolkozott.
- Tényleg kár - mondta aztán, és újra gondolataiba mélyedt.
- De hiszen akkor... - kiáltott Vacskamati.
- Mit akkor?
- Ma április tizenötödike van!
- És akkor mi van?
- Hát a születésnapom!
- Jé, majd elfelejtettem! - ugrott fel Mikkamakka, és felragyogott az arca. - Isten éltessen!
Kiszaladt a tisztás közepére.
- Fiúk - kiabálta -, Vacskamatinak születésnapja van!
Elö is sereglettek mind. Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Bruckner Szigfrid, Aromo, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm. Ott sürögtek-forogtak Vacskamati körül.
- Isten éltessen, Isten éltessen! - kiabálták. Bruckner Szigfrid hirtelen elhallgatott. De olyan feltünöen, hogy a többiekbe is belefulladt a szusz.
- Mi történt? - kérdezte Nagy Zoárd.
- Csak... csak... elég furcsa - mondta Bruckner Szigfrid, és Vacskamatihoz fordult. - Már tizenöt éve ismerlek, és eddig egyszer sem volt születésnapod.
- De ma kedd van - mondta Vacskamati.
- Az mindjárt más! - kiáltott Bruckner Szigfrid. A többiek meg suspitoltak. Összedugták a fejüket, sutyuru-mutyuru. Vacskamati meg úgy tett, mintha nem tudná miröl van szó. Pedig hozzá is elhallatszott, ahogy Dömdödöm azt mondja: ,,Dömdödöm.'' Ezt pedig csak az nem érti, aki mind a két fülére süket. Vagy még annál is jobban. Merthogy Dömdödöm azt mondta, adjunk ajándékot az ünnepeltnek, akinek tizenöt év óta ez a kedd az elsö születésnapja.
El is futottak mindjárt. Vissza is jöttek mindjárt. Na, és a kezükben, na lám, a kezükben, odanézz, a kezükben egy cserép virág! Lila is volt, zöld is volt, sárga is volt, kék is volt, csuda egy virág volt.
Úgy hívták: Vacskamati virágja.
Láttátok volna Vacskamatit! Irult-pirult, sápadozott, táncolt, ugrált, sikongatott, simogatta, dédelgette, becézgette, lehelgette a virágját. Igen boldog volt.
Hát így zajlott le az a születésnap.
Aztán elmúlt. Sok kedd elmúlt. De egyik sem volt Vacskamati születésnapja.
A virág meg! Uramfia! Szegény, szegény Vacskamati virágja! Azt hiszitek, törödött vele? Nem törödött. Azt hiszitek, öntözte? Nem öntözte. Azt hiszitek, kapálgatta? Nem kapálgatta. Azt hiszitek, rá is nézett? Nem nézett rá.
A virágnak odalett zöldje, sárgája, lilája, kékje, kornyadozott, fonnyadozott.
Egészen addig, amíg egyszer csak nagy mérgesen azt nem mondta Dömdödöm, hogy ,,dömdödöm''.
- Hallottátok? - mondta Ló Szerafin. - Dömdödöm azt mondta, hogy dömdödöm.
Hogyne hallották volna!
- Bizony nem gondozza a virágját.
- Bizony nem öntözi.
- Bizony rá se néz.
- Bizony hervadozik szegény virág.
- Bizony kornyadozik.
Így beszélt Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Dömdödöm és Szörnyeteg Lajos.
- Jaj, elfelejtettem - sápítozott Vacskamati. - Pedig az én virágom, Vacskamati virágja. Mindig tudtam. Ne haragudjatok.
- Hát akkor gondozd!
- Hát akkor öntözd!
- Hát akkor törödj vele!
A virág hervadt volt, fonnyadt volt, de biztosan nagyon dörömbölt akkor a szíve. Dörömbölt boldogan. Vacskamati meg nekiesett, öntözte reggeltöl estig, estétöl reggelig, kapálta naphosszat, csak úgy sercegett szegény virág gyökere.
És két nap múlva azt mondta:
- Öntöztelek, kapáltalak, két napja csak veled foglalkozom, mégis kornyadsz, mégis hervadsz! Mi lesz már! Tessék sárgállani, tessék zöldelleni, tessék lilállani, tessék kékelleni!
Na, erre megint összesereglett Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm.
- Mit képzelsz - mondta Ló Szerafin -, hónapokig nem törödtél vele, és most azt hiszed, két nap alatt virulni fog?!
- Zöldelleni!
- Sárgállani!
- Lilállani!
- ékelleni!
- Dömdödöm!
- Úgy határoztunk - mondta Bruckner Szigfrid -, hogy elvesszük töled a virágot.
- Jaj ne! - esett kétségbe Vacskamati.
- De igenis elvesszük!
- Dömdödöm - mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.
- Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
- Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
- Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
- Igen - mondta.
- De hiszen nem öntözött!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen nem kapálgatott!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen rád se nézett!
- Tudom - mondta a virág.
- Aztán meg agyonöntözött.
- Tudom - mondta a virág.
- Agyonkapált.
- Tudom - mondta a virág.
- Sápadt lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Csenevész lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Akkor még miért maradnál nála!? - mordult rá Bruckner Szigfrid.
- Azért, mert szeretem - mondta a virág.
- Miért szereted? - háborgott Aromo.
- Csak - mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtöl.
- Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törödöm veled ezután - mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
- Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.

2007. október 15., hétfő

Pórévacsi

Már szombaton is hihetetlenül kívántam az olajbogyót, tegnap este azt vacsoráztam egy nagy bögre vaníliás rooibus társaságában.
Ma még mindig sósra vágytam (ha lett volna időm, elmegyek a burgerbe krumpliért), úgyhogy hazaérvén főztem. Még mindig szpmjas vagyok és sóra vágyom, de a kaja finom lett:

Fogtam egy fél póréhagymát, felkarikázta, sós olajon megpároltam úgy nagyjából, bőven harsogott még, amikor rálöggyintettem egy kis fehérborecetet. Jól felsistergett, izgattam őket még együtt, végül rákanalaztam tejfölt (tejszín híján). Azzal főztem még, amíg a tejföl víztartalma tartott, aztán reszeltem bele trappistát (szintén jobb híján). A legvégén kapott egy leheletnyi tárkonyt és aztán dobáltam rá olajbogyeszt. Tortiglionival ettem (farfalle híján). ;-)

Adós vagyok a jógás sütikkel: rizslisztes-fűszeres, fura pogácsa, cantuccini-izé, fűszeres-körtés. Meg csicseriborsó-korszak is egy-két hete ám.

2007. október 7., vasárnap

Paradicsomszószos csicseriborsó

A süti is készül, arról még lesz reményeim szerint poszt.

A csicserit kb. 4 óra áztatás után föltettem főni. Közben nagyob darabokra vágtam a hagymát, forró wokban, gyümölcsolaj társaságában nagy lángon megpirítottam. Érted, legyenek rajta nagy pirosas-barna foltok, semmi dinsztelés és lágyság.
Kiszedtem, a maradék olajban megpirítottam-dinszteltem a pici fej lilahagymát (só muszáj!), arra 1-2 perc után dobtam rá a csíkozott sárgarépát. Még 1-2 perc és kész, mehet rá a gomba.
Közben a csicseri és megpuhult (szerintem viszonylag hamar, 30-60 perrc alatt eléri a nekem való állapotot: roppanó, rághatóan kemény, de azért omlik, mint a gesztenye. Nagyon gesztenye-jellegű, még ízében is.) A vizéből kimeregettem, mehetett a hagymás-répás-gombás egyvelegre. Aztán én lett hamupipőke, gondosan visszaválogattam az összetevőket, mert rájöttem, hogy a csicseri egy részét akár le is fagyazthatom. A borsó főzővizébe árpát, azaz gerlit tettem fel főni, annak is kell idő, több, mint a rizsnek. Ezt is só nélkül, tudom, fura egy ízlésem van...
A zöldségekre kerestem paradicsomszószt (ennek kapcsán összevesztem anyámmal, emlegetvén a hollakást és az együttélést nomeg a segítséget: lett volna hajlandóságom megint megtépni,de úrinő maradtam, viszont kereshetek más utat az agressziómnak. Meg a feszülltség-levezetésnek.) Szóval bazsalikomos paradicsomszósz a zöldségekre, fél csokor, azaz sok-sok petrezselyem, fekete olívabogyó karikákban.
Bedobozolva várják a holnapi munkát: csak a szószból maradt, az igen jó ízű.

Másképp

Ma mintha minden másképp működne, mint megterveztem (itt más szavak lennének, de olyan jól alliterált az eleje, hogy a folytatásban elcsábultam. :)).
Azt például én gondoltam ki, hogy gasztroalapokon nyugvó sajátélményes bloggá válok, de csak kicsit. Kell egy hely a keróútinformon kívül, ahol a mindennapokról beszámolhatok, de énblogot már nem írnék.
Másfelől viszont ma birsalmás ételt szerettem volna készíteni (valami töltött vagy tésztás, ahol a pikantériát a birs adja, de az alapot más zöldek biztosítják), ehelyett anyám főzött egy hadseregre való káposztás cvekkedlit (kevésbé németeseknek kockatésztát). Maaajd ezt a bátyám megmézezte. Nálunk ugyanis cukorral dívik, pontosabban ez már a múlté, én részemről ezentúl mézzel édesítem ezt is. Mmmmm.
Mondtam már, hogy termelői mézet tudok szerezni olcsón?
És, ha már itt tartunk, ha valakinek kell valami Olaszországból novemberben, szóljon bátran, pár napra meglátogatom Milánót. Javasolni is lehet! Egyelőre szárított paradicsomban és paradicsomkonzervben, illetve mandulás kekszben gondolkodom.

Amúgy csicseregnek a borsók az áztatóvízben, hetek óta vágyom rájuk, nem tudom még, mi lesz a sorsuk.

Magánélet:
1. Két napja döbbentem rá arra, hogy a párkapcsolat nem jutalom, amit azért kapok, mert jó és tökéletes vagyok. Az még azért mesze van, hogy ne azt mérjem föl, hogy miben kell megfelelnem az adott személynek... Viszont azzal a szép gondolattal együtt járt ez a felismerés, hogy talán nem is kell küzdenem a kapcsolatomért, elvégre az nem jutalom, hanem az életem része.
2. Föld-sorozat: szakdoga, olasz, lakáskeresés, nem-elszállás a nagy filozófiában. :)
3. "Jaj, Lujka, ne bolondozz! Puszi, Te kedves, lelkes lány!"
4. "Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül." (Genesis Rábá 8:9.) A gasztroblogot nemcsak zsidóknak ajánlom!

2007. szeptember 27., csütörtök

Rizstál

Én ma rizstem.
Marha megnyugtató, hogy végre ehető kaját készítettem.
Vagy 3 napja főztem sárga lencsét (sárga lencsét muszáj ennetek, só nélkül, vízben főzve (figyelem, 1 óra áztatási idő is tökéletes!!!) is hihhetetlenül finom, tényleg simán jó köretnek), ahhoz főztem vadrizst. Amíg ez utóbbi készült, addig fél fej lilahgymát (szintén valami maradék a hűtőből, mást/többet nem találtam, azt hiszem, nemigen lakom én itt valójában) kis kockában nagyon gyorsan megdinszteltem-pirítottam, fél sárgarépát csíkokra vágva rádobtam, kb 2 percet erős lángon sütöttem, rádobtam 2-3 fogásnyi római zöldbabot, lekapcsoltam a wokot. Sárga lencse, vadrizs, felkockázott tojás 1 db bele. Amúgy ez életem első valóban felkockázott tojása, pedig csak annyi a titka, hogy legyen tényleg hideg a tojgli és legyen otthon tojásszeletelő. Aztán abba 3x kell beletenni, izgulni, és már kész is. Aztán fagyasztott petrezselyem, nem kevés.
Tányérra szedve kapott még dióolajat és mandulás olívabogyeszt. A dióolaj nem lesz a kedvencem, ellentétben a tökmagolajjal. Olyan nem finom. Még kóstolgatom, várom az ötleteket.
Kép nincs technika (és/vagy pasi) híján, de nagyon gusztusos és nagyon finom lett.

2007. szeptember 13., csütörtök

Zöldséges rakott krumpli

Ez egy jól sikerült kaja lett, bbár nem annak indult. :)
Már régi az élmény (ha jobban belegondolok, akkor főztem utoljára Bocira), megpróbálom kicsikarni az emlékezetemből a lényeget.
Tehát nyers, kockára vágott krupli egy részét előpirítottam, más részét nyersen hagytam, szerintem a későbbi ízhatás tekintetében teljesen mindegy. Volt még benne pirított hagyma (lila és póré biztosan volt benne, szerintem vörös is), sós vízben picit előfőzött kelkáposzta, nyers paradicsom, főtt tojás. Ezeket Egy gyönyörű szép agyagtálba rétegeztem (aljára pici tökmagolaj, na nem mintha ezt éreztem volna, csak már úgy vágynám használni), két réteg jutott mindenből. A legvége szép nagy kelképosztalevelekkel lett lefedve. ha volt eszem, akkor közben és a káposzta alá locsoltam a főzőtejszínt. A káposzta tetejére tojással elkevert tejföl és a végén sajt.
nagyon éhesek voltunk, ezért nem vártunk eleget a sütéssel, gyakorlatilag félnyersen ettünk belőle, nekem nem volt úgy átütő. Nagyon bántam hogy bár gyönyörű, nem elég ízletes, úgyhogy némi töprengés és sózás után betoltam alufóliával lefedve egy újabb 30-45 percre a sütőbe. Így viszont finomabb lett az egész, nem volt ress a krumpli, és a besűrűsödött tejszínből egyszerűen isteni mártás keletkezett.

Ma ennek a serpenyős változatát óhajtottam elkkészíteni, méréskeltebb sikerrel. A káposztát most nem főztemm elő, póréhagymám és főtt tojásom nem volt. Az összetevőket sorra megpirítottam/dinszteltem a remek wokomban, rátettem 2 dl tejszínt, lefedtem, sokat kevertem, megpuhult,tettem még bele sajtokat és fokhagymát + tejfölt. Nem lett rossz íze (a kinézete rettenetes), de azért nem is olyan jó. Azért mindjárt megkóstolom még egyszer. :)
Óóó, a paradicsomos-tejfölös krumplifőzelék alapjáán tehettem volna bele majorannát. Az utolsó adagnál kipróbálom.

2007. szeptember 8., szombat

Találkozás Diónagymamával

Hirtelen döntöttem. Pontosabban egy pillanatnyi hezitálás után megéreztem a szabadságot és mosollyal a lelkemben fordítottam a kormányt, visszafele, a néni felé. Szép őszi napfényben köszöntem rá hangos „Csókolom!”-mal, mire ő riadtan rántotta vissza a lombseprűt a diófa ágai közül. Miután több éve keresem a diólekvár elkészítésének módját, érthető izgatottsággal érdeklődtem, ő tudja-e véletlenül, hogy is kell azt csinálni. Hát íme:

Az a dió jó hozzá, aminek még egyben van a zöld héja, nem repedt meg. Most is lehet még ilyet találni, de azért már késő van a diódzsemhez. Csak a zöld héjra van szükség, azt 2-3 napig kell áztatni lehetőleg napon, amíg teljesen meg nem feketedik a víz. Akkor azt leszűröd.
Készítesz 80 dkg cukorból szirupot, beleteszel egy befőző-tartósító zselét, majd öntesz bele ebből a dióaromából annyit, hogy ízre jó legyen. 15 percig főzi, utána kitölti csuprokba. 2 dl-es üvegekben jó.
Aztán mondta, hogy van ám más is, ő nagyon szereti és szakácsoknak is szokott adni belőle: Ehhez pedig még olyan dió kell, amit lehet késsel vágni és fehér a bele. Szóval még éretlen kell hozzá, korai. Ezt szőröstül-bőröstül szintén be kell áztatni 3 napra (ha jól emlékszem). 2 literes üvegbe be kell sorakoztatni, fel kell önteni vízzel, de ezt csak azért, hogy tudjuk, mennyi víz kell hozzá, úgyhogy aztán vissza kell önteni kis lábosba. Ebbe a vízbe kell tenni cukrot (80 dkg kb.), hogy szirup legyen, ebbe kell még 2 dl bármilyen szesz (gondolom, akkor ennyivel kevesebb vizet kell számolni, de nem akartam megakasztani a mamót), oszt az egészet ráönteni a diócskákra, mehet a szárazdunsztba. Felhasználásnál negyedbe kell vágni, de egyébként ehető minden része. Ők húsokhoz eszik, én meg majd kigondolok más fogyasztási formát.
Ugyanennek a szeszmentes változata több cukorral és még zsengébb dióval készül.

Ha már ott voltam, elmesélte a legutóbbi süteményét is:
Háztartási kekszet félig be kell áztatni cukros tejbe (nálam ez tutira mézes lesz), azzal lerakni a tortaforma alját jó szorosan. Szerintem ez édes dara lesz kicsit meglocsolva, de meglátós. Erre jön a túrókrém: fél kiló túróba 20 dkg cukrot, vaníliát, 2 ek. tejben felmelegített zselatint tesz (tej mennyisége nincs meg), illetve 1,5-2 dl liter összeturmiszkolt (sic) gyümölcsöt (ez volt a csavar a történetben). Ezt utána puding-jellegű krémmel megkeni (ez nálam kimarad, a puding nem étel nekem), kirakja gyümölccsel és tortazselét tesz rá, majd egy óra a hűtőben.

Ezután az élete következett, ennek az volt számomra a tanulsága, hogy lehet valaki nagyon jó, dolgos és szerető ember, élheti az életét általános boldogságban, de lehet olyan tragédiája, amely beárnyékolja minden mozdulatát. Bízom abban, hogy az élet élni akar.

Ez nem történhetett volna meg, ha én nem én vagyok, ha akkor és ott nem mi vagyunk, ha nem biciklivel járnék, ha nem ott laknék (vagy nem ott lakna anyám), ahol most. De jelen voltunk és hagytuk megtörténni. Szép őszi nap volt, testi és lelki túrát tettem.

2007. augusztus 15., szerda

Candida-projekt

El fogok menni. Hvar szigetére, Horvátországba, egy hetes jógatáborba.
Én mindig viszek úti sütit. Általában pogácsát Anától, mert oltári jó és nem hosszadalmas elkészíteni.
Na mármost a jógások felvilágosult lények, tudnak számtalan nyavalyájukról, például arról, hogy nekik candidájuk van (mármint nem mindnek, csak néhánynak). Én meg szeretnék olyat sütni, amit adott esetben mindenki megkóstolhat.
Keresek ezért olyan süteményreceptet (édes is, sós is lehet), amelyben nincsen fehérliszt, csak teljes kiőrlésű, nincsen benne cukor és élesztő. vannak még megtűrt hozzátevők, de ezekből már sok van, illetve elég sok ellentmondásba ütköztem e téren (sütőpor és társai, gyümölcsök, méz...). A sütik jó, ha kis egységek, hogy ki lehessen ugye venni és lehessen a hosszú autóúton majszolni.
2x9 fős busszal megyünk. :)
Egyszóval segítséget kérek ehhez az erőt próbáló feladathoz akár kommentben, akár mailben.
Köszönöm!

Túrós süti töltött paprikával

Na, hát a ricottával az lett, hogy anyám mondta, hogy ő főz töltött paprikát, nekünk hús nélkül, gombával.
Erről csak annyit, hogy ismét emlékezetembe vésztem, hogy a hús elhagyása nem azt kell jelentse, hogy semmi nincs az ételben. Jelen esetben volt a paprika a fini paradicsomos szószban (én kifejezetten édesen szeretem ezt), a paprikában meg volt fúszeres risz, tojással összefogva, némi gombával. JÓ volt az íze, csak nekem hiányzott belőle az ennivaló. Egyrészt az állag miatt (nekem muszáj rágnom valamit), másrészt a tápérték miatt. Nem szénhidrát-kúrát akarok én tartani, sőt. :)
Úgyhogy projektként bevonult a sokzölséges töltött paprika és a gabonás (csicseriborsós?) töltött paprika, de várom az ötleteket ehhez is.

A ricottát nem akartam magára hagyni, úgyhogy egyszerűre fogtam a figurát. Sütettem Boti mamájával piskótalapot. Pici tejben és több habtejszínben (nem volt egy fogyókúrás nap ez sem) felolvasztottam 1 zacsi zselatint, hozzátettem apránként a 250 dkg ricottát, a 250 ml-ből maradék habtejszínt, kb. 20 dkg sima tehéntúrót, selyemfűmézet (ezt Kapolcson lőttem, rajongójává váltam), vaníliás cukrot, triple sec-et, citromhéjat. A triple sec-et imádom, valami citruslikőr lehet igaziből, mindnestre a oiskótáknak nagyon finom ízt ad, főleg, ha van mellette citromhéj. Az valahogy kll ahhoz, hogy kijöjjön az aromája.
Ergo úri hozzávalókból készítettem egy teljesen egyszerű túrókrémet, a dologban csak annyi, az érdekesség, hogy életemben először használtam zselatint, de jó mókának bizonyult.
Ebbe aztán pakoltam szőlőt (az úri hozzávalókra való tekintettel félbevágva, kimagozva) és nektarint. Beraktam dobozkába, idő hiányában Botiéknál egy fél napot érleltem, másnap rákentem a piskótára, ettük, jó volt. Legközelebb több krém kell, illetve lehetett volna csurgatni rám csokicirkalmat, illett volna hozá nagyon. Sőt, a legtutibb úgy lenne, hogy piskótára triple sec (esetleg lekvár), arra gyümölcs, befedem a krémmel, megdíszítem csokival. Azt már fényképezni is lehetne. :)

A ricotta amúgy felfedezetlen terület maradt. Tök olyan, mint az áttört túró, már eleve krémes. Íze nem sok van, szerintem csak variálni fogom az ételeket vele, már ha egyáltalán használom. Mindenestre meggyőzhető vagyok.

2007. augusztus 11., szombat

Coming soon... és apróságok

Vettem ricottát, kicsit, mert eddig még sosem. Elvileg holnap lesz belőle valami. Ha találok pl. lasagne-tésztát, akkor egy zöldséges lasagne? Vagy akkor nem érzem az ízét? Dilemma.

Aztán Sampp kérésére a kuszkuszt is ki kell próbálnom.

Ja, viszont csináltam hummuszt (recept Anától, de a munkahelyen nincs net, ergo nem tudom most pontosan linkelni a receptet: az első változatot próbáltam ki, egy picit sem változtatlan rajtam, azon túl, hogy szemre mentek bele a hozzávalók :)), Boti mamája teljesen el volt ájulva, osztatlan siker volt.
Amúgy eredeti hummuszt nem ettem soha, szóval megítélni nem tudtam. Mi pástétomként használtuk.

Főztem kukit is, itt csak az a tanácsom, hogy ne menj el közben hajat mosni, mert akkor nem tudod, hogy mióta fő a kukorica, így hasonlóan túlfőzheted, mint én. Amúgy a forrástól számított 10-15 perc szerintem jó.

2007. július 16., hétfő

Eszközök

Na. Terveztem, hogy oldalra összehozok egyy listát, hogy mi az, amire majd szükségem lesz a saját konyhámban. Merthogy ha nem tetszett volna észrevenni, erre készülünk itt szép nyugodtan.
Egyrészt találtam egy diós gyűjteményt, nagyon praktikusan nyelv szerint rendszerezve, ahol a dió dió pirításánál tök más ugrik föl, viszont roppant hasznos olvasmánynak tűnik, mindenestre vicces megfogalmazásokkal biztosan tűzdelt.

Úgyhogy ajánlórovatot is kell nyissak és eszközlistát is. kommenteket bátran lehet írni! :)

A paradicsom jegyében

Hű, kb. 20 perce próbálok bejutni a blogba, azért a guglinál is vannak hiányosságok. kérek saját oldalt és saját blogmotort. Ja, de amit leginkább kérek, az egy hozzám illő skin.

Nade, térjünk vissza a fakanálhoz.

Tegnapra töltött paradicsomot gondoltam, valamiféle zöldségtállal közöttük, ropogós, könnyű ételre vágytam, ízcsodára. Szombat este kinéztem a lajos mari-hemző károlyból (aka 99/33) a sajtos-diós paradicsomot. Tudjátok, diófüggő is vagyok.

Noshát, ebből az lett, hogy fölkeltünk 10-kor, elvittem Hókuszpók nevű új fekete kandúrunkat az állatorvoshoz szurira, mire hazaértem, volt vagy 11:30. A kertben akadnak paradicsomok, de kicsik. Akkor már éreztem, hogy itten lecsó lesz, mert az gyors, finom, elronthatatlan és különben is kedvenc.

Igen finom lett, hiányzott viszont belőle, hogy lehessen harapdáslni a szalonnadarabokat. Így jött a zseniális ötlet: márpedig a vegalecsóba tökmagot teszünk! Megvadgostam egy kicsit, enyhén megpirítottam, rázúdítottam 2 adagnyi lecsót, rá 2 tojás, zsömle, franciaágy, startrek a dvd-lejátszóba, páros élvezet.
Utána fagyi (bolti, de finom), startrek végén dinnye. Mert mi jól élünk.

Estére azért elkészültek a paradicsomok is: 5 közepes, kemény húsú parradicsomot akartam megtölteni kettőnknek. (A belsejük már a lecsó egy részét képezte ebédre, azóta fejjel lefelé csordogáltak.)
Volt itthon 3 csomag mozzarella. Ebből egy penészes, kettő hónapokkal ezelőtt lejárt és keserű-bugyborgós romlott volt.
Körüllnéztem hát a hűtőben, előkaptam a mascarponét, a juhtúrót, ezeknek pár villányi részét elegyítettem egymással. Tettem még bele egy száraz-tejbe beáztatott-kinyomott zsömlét (enélkül elég vad lett volna az íze), meg fekete olívabogyót, meg tökmagot a változatosság kedvéért. Fűszerként szárított bazsalikom és oregánó játszott szerepet, merthogy a saját bazsalikomaink elszáradtak, ahogy tapasztaltam. Kettő megtöltése után jutott eszembe, hogy vettem ám petrsezselymet is, úgyhogy azt is szabdaltam bele. Megkóstolgattuk a tölteléket, és úgy ítéltük meg, hogy a maradékot megsütjük pucéran.
Úgyhogy tepsit picit beolajoz, rá a sütnivalónk, ujjacskámmal szépen rámasszíroztam az olajat a paradicsomok bőrére is, 200 fokos előmelegtett sütőben 15 perc alatt kész. Naggyon fini lett, különösen a külön megsütött töltelék.

Update: most jutott eszembe, hogy bizony tettem én még bele füstölt mozzarella darabokat és grana padanót is. Azokat kicsike kockákban kell, mindenestre így együt nagyon jó volt.

2007. július 9., hétfő

Juhtúrós-rozmaringos spaghetti

Nos, tegnap rizst akartam készíteni (még mindig nem rizottót, elvégre nincs se rizottórizsem, se alaplevet sem főzök, leveskocka nem szimpi, ámde ennek ellenére remekjó rizsételeket ettem már magamtól, csak nem szabad elfelejtenem, hogy a gyors munka a siker titka), de végül elcsábultam a spaghettire. Így aztán kiszaladtam a kertbe, tépkedtem rozmaringot és kakukkfüvet, ezt megmostam, felaprítottam úgy-ahogy, olívaolajon igen gyorsan megillatosítottam, eléggé paráztam, hogy majd jól megég nekem.
Eztán bele főzőtejszín (elvégre maradt ugye előző napról), meg bryndza (hát ebből is van még), felrottyant, lekapcsol, bele Grana Padano darabok. Spaghettivel összekever (ez szigorúan nagyon al dente főzve, nem megmos, ha nincs kész a szósz időre, akkor max olajat lehet rátenni, hogy ne ragacsolódjon össze, mert puha, tapadós tészta fúj. Harapdálni szeretjük, nyamm.), egy tányérral vacsira bekebelez (én Bocim erre nem volt vevő). Akkor nagyon finom volt, noha a fűszernövényekkel jóval bátrabb is lehettem volna.
Ma is ezt vittem be a munkába éshát nagy csalódás volt: a finom szósz eltűnt, gyakorlatilag túró száradt a tésztára. TOvábbfejlesztés javasolt.

2007. július 8., vasárnap

Spenótos-juhtúrós canelloni

Tegnap végre elkészítettem a canellonit. Egyébként is tésztafan vagyok, de erre a megtöltős élvezetre különösen vágytam, már vagy fél éve.
Múlt hétvégén a Tátrában voltunk, hazafelé a szlovák Teszkóban vettünk bryndzát, ehhez mirelit spenótot gondoltam el, aztán menet közben még megspékeltem 1-2 ötlettel.

Először elkészítettem egy besamelt (végre nem liszteztem túl, tök jó folyós maradt), ebbe tettem szerecsendiót és Danablu kéksajtot, illetve diódarabokat, mert az a kéksajt mellé nálam alap. Eközben az egy zacskó spenót szépen felolvadt a napon, ezt felforraltam és belenyomtam vagy 4 gerezd fokhagymát. Ez utóbbit szerintem a legvégén célszerű beletenni a főtt kajákba, mert különben eltűnik az íze. Aztán bele juhtúró, szerintem olyan 20 dkg lehetett, de ez úgyis kóstolgatás és ízlés kérdése. Daraboltam bele mandulát is. Ezzel a masszával aztán ügyesen (habzsák segítségével) megtöltöttem a canellonikat. A besamelt ráöntöttem, benyomtam a sütőbe, a végefelé maradék sajtreszeléket is kapott (karaván, trappista, Grana Padano). Ezután 5 perccel úgy éreztem, kevés lesz a lé, kapott még főzőtejszínt.
Ebből a sütőben az lett, hogy megtöltetlen részek följebb maradtak és ropogós-pirosra sültek, ámde nem főttek meg, a besamel totál felszívódott, a diók megpirultak.


Legközelebb szerintem mondjuk nem fél, hanem 3/4 liter tejből lesz a besamel, hogy szinte teljesen ellepje a fektetett csövecskéket.