Il Terzo Cerchio

"Ő nem hagyhatja egyedül az anyját. Ha csak ő lenne és én, akkor összeköltöznék vele. Nem lenne könnyű nekem, de akkor azt mondanám, hogy legyen. De így, az anyjával nem. Meglátjuk." Autosufficiente. (Ernesto)

Nem vagyok nagy étterembe járó. Ennek az oka nem a kedv, inkább a pénz hiányában keresendő.
A Terzo Cerchioba viszont visszajárok. leginkább az olasz csoportokkal térünk, de volt már egy szülinapozás is ott. Ez utóbbihoz mondjuk drága, de vacsorázni melegen ajánlom.
Nincsen nagy összehasonltási alapom (lásd feljebb), de azért úgy hiszem, simán megéri a raviolijuk azt a 2-3000 Ft-ot. Ott ettem életemben először gorgonzolás-körtés-diós raviolit, felejthetetlen élmény volt. Jelzem, házilag készítik a tésztát, érződik is.

Mindig úgy vagyok vele, hogy meglátom a tálat, megijedek, hogy ez fél fogamra se lesz elég, aztán a végére mégis elég, sőt. Ma is pont így jártam, a tányér háromnegyedénél még éhes voltam. A végén meg már a pukkadás kerülgetett.
Nagy vágyam volt kipróbálni a rizottót, én még soha, sehol nem ettem korábban. Először a radicchiós-királyrákossal szemeztem, de a törzsvendég olaszok ajánlására inkább a vargányásat választottam (igen, ez az a hely, ahol bazi nagy kivetítőn mindig foci megy, ahol az olaszok átkiabálnak az asztalok között és ahol a ragazzáknak ajánlanak ételeket.). Nos. A vargánya finom, ez a része teljesen rendben volt. A rizottót meg vagy nem készítik itt olyan jól, vagy (és én inkább erre hajlok) tök mást, túl sokat vártam a risotto intézményétől. Finom, szószós, de meglepően harapós rizst ettem. Én valamiért abban éltem, hogy szarrá kell főzni a riszt. Mint tudjuk, én nagyon szeretőm (ez szép elírás...) szóval szeretem a harapható ételeket, tehát nekem ez így nagyon jó volt, csak semmi különlegesen meglepő nem ért. Majd eszem máshol is, mindenestre jóval nagyobb bátorsággal kísérletezem itthon is.

Nehéz igazán ehető bolti mézes puszedlit venni. Most kifogtam egyet, na, milyen márkájú? IGA. ;-)