Nincs mottó, nincs cél, nincs terv, tündérek vannak a szívemben, csak nem értik, miért nem hisznek bennük. De újraszületnek a szívemben, remélem, sokáig meglesz ez még. Középfölde az én szívem, varázslatok és mindennapok világa.
Ma olaszul kocsmáztam, atyaúristen. Erősen menekülök a fájdalom elöl, mondjuk van annyi öröm és élet az életemben, hogy ezt sikerrel tegyem. Olaszország, te sei la modo della vitá per me.
Tegnapelőtt vettem sok izgalmas dolgot. Olyan zöldet, amiről Samy sem tudta, hogy mi, de ismerte. Meg olyasmit, amit alívának árultak, de Samy szerintz nem az, és BESTIÁLIS az íze. Van belőle több, mint egy kiló. Hogy mit teszek vele, az nagy talány. Aki kér kóstolót, most jelentkezzen (tudományos fantaszták és kíséretezők előnyben), egy hét múlva menthetetlenül kidobom.
Ma meg ettem igazi pizzát igazi családi étteremben mozzarella-pompdprp-carciofi-ruccola összeállításban, nyami.
Ittam sok vinót, jajj, Krsitonek nem fizettem ki, de 3 hét múlva úgyis jön haza, majd akkor itt.
Van egyfajta "kapdbe" életérzés rajtam, nem tudom, hova visz ez el.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése