"Igen,én is gondoltam arra, hogy ez ugyanúgy ön-alávetés. De aztán arra jöttem rá, hogy ahhoz kell a legnagyobb erő, hogy az ő akaratával szemben meg tudjam mutatni az igazi érzéseimet, a szeretetemet: nem kell kemény nőt játszanom."
"Ne a félelmeink irányítsák az életünket." (Kinga)
Erős kérdőjelek sorakoznak, de hálistennek utazom Milánóba, ők maratonizálnak, én meg beszélek régnemlátott-nagyonvárt SzőkeChrisszel.
Az utazás süteményt jelent: irgalmatlan feszült légkörben sikerült életem első igazinak nevezhető tortáit megalkotnom. (Jó, tavaly a fiúknak sütöttem már mogyorótortát, és nagyon finom lett, de az még nem volt
igazi torta kinézetű, nem volt díszes.)
Ismét gasztroblogról gyűjtögettem, azaz a könyvjelzőbe elpakoltak közül válogattam.
1.
Trüffeles csokitorta fűszerkerttőlA változtatás csak annyiban állt, hogy tettem bele sütőport és kicsi tortaformában sütöttem, mert szerettem volna, ha magasabb a tészta. Épp ezért erősen izgultam, mi
sül ki ebből. :) Jóval hosszabb ideig tartózkodott a sütőben (igaz, nem volt előmelegítve, legközelebb ezzel is játszom), több, mint félóra: addig egész egyszerűen lötyögött a tészta. Mármint nem a közepe, hanem az egésze. Mondjuk a végén is igen rezgős volt az állaga, de a hústűn már semmi nem volt, úgyhogy kikaptam. Az eredmény egy kívül szárazabb, sültebb rész, belül meg... olyan
kenyértészta állagú talán. Mindenestre nagyon finom minden részén, eléggé belopta magát az ízlelőbimbóimba.
A trüffelt én habtejszínnel készítettem, lövésem nincs, hogy eredetileg mivel kellett volna. Volt szerintem 2 dl is, amit elhasználtam.
És arra jöttem rá, hogy maga a torta sokkal jobb, mint a trüffel, de, mint tudjuk, én furcsán viszonyulok a csokis dolgokhoz.
A dologban a legszörnyűbb, hogy elrontottam a szétvágást (ugyanis tölteni akartam a tortát), így aztán vissza a tortaformába, a darabokból kirakósoztam nagyjából megfelelő alakot, megkentem fagyasztott-kiengedett málnával (már amennyit meghagyott Viktor...), arra rá a trüffel (vagy fordítva?!), aztán másik lapot, azaz a tetőt (szintén darabokból) már szinte csak a trüffellel. Tetejére pirított frenyőmag, még melegen, remélhetőleg beleolvasztja magát kicsit a krémbe.
ja, és életemben először eltörtem egy tányért. Az már a süti állapotán nem változtatott, de szép befejezése volt a mai konyhai ténykedésnek.
2.
Bécsi almástorta lilahangyátólEzt ugyanis a másik sütése közben készítettem. A linzert a szokott módon a sütőszilikonon, ujjal nyomkodtam ki, imádom az ilyen fifikás dolgokat.
A töltelékbe 4 alma és egy birsalma került, utóbbi hangsúlyozottan vékony szeletekben. A mazsolát rumba áztattam, de nemigen változtatott a lényegen. A birsalma viszont isteni volt benne, szerintem lesz egy adag csak birsből (nem, nem vagyok fanatikus, peeersze)...
A tetejére mandulaszeletek híján aprított kakóbabot szórtam, remekül mutat és ha éppen ráérzel az ízére, csodás a meglepetés.
Ezt rendes méretű tortaformában sütöttem. Eléggé paráztam, hogy fér be ebbe a kicsi helybe ez a sokminden, de a az almaszeletek szépen összepuhulnak, a felső krém konkrétan befolyik közéjük, egyfajta szilárd krémet alkot, úgyhogy a végén még ki is kandikálhatnak a gyümölcsök, vagy az én esetemben a belerejtett kesudiódarabok (ezek amúgy puhává főttek, nem rosszak, de legközelebbre egész, hártyás mandulát irányzok elő).
A tejszín és a citromlé kicsit összekaptak az én esetemben, ez kicsit kráteres kinézetet kölcsönzött a tortának, de nem bántam. Kinézetre elsőosztályú, azt hiszem, ünnepi tortává lép elő. (Milyen kár, hogy most felkockázva dobozoltam be ugye a nagy útra.)
Ízre nem rossz, de inkább az óriási lehetőségeket látom benne. Lehet még citromosabb, mint lh-nál (sőt, az talán kötelező elem lesz), fűszeresebb, ilyen-olyan módon bolondított, mindenestre nagy-nagy hála a a receptért.
