Spenótos-juhtúrós canelloni

Tegnap végre elkészítettem a canellonit. Egyébként is tésztafan vagyok, de erre a megtöltős élvezetre különösen vágytam, már vagy fél éve.
Múlt hétvégén a Tátrában voltunk, hazafelé a szlovák Teszkóban vettünk bryndzát, ehhez mirelit spenótot gondoltam el, aztán menet közben még megspékeltem 1-2 ötlettel.

Először elkészítettem egy besamelt (végre nem liszteztem túl, tök jó folyós maradt), ebbe tettem szerecsendiót és Danablu kéksajtot, illetve diódarabokat, mert az a kéksajt mellé nálam alap. Eközben az egy zacskó spenót szépen felolvadt a napon, ezt felforraltam és belenyomtam vagy 4 gerezd fokhagymát. Ez utóbbit szerintem a legvégén célszerű beletenni a főtt kajákba, mert különben eltűnik az íze. Aztán bele juhtúró, szerintem olyan 20 dkg lehetett, de ez úgyis kóstolgatás és ízlés kérdése. Daraboltam bele mandulát is. Ezzel a masszával aztán ügyesen (habzsák segítségével) megtöltöttem a canellonikat. A besamelt ráöntöttem, benyomtam a sütőbe, a végefelé maradék sajtreszeléket is kapott (karaván, trappista, Grana Padano). Ezután 5 perccel úgy éreztem, kevés lesz a lé, kapott még főzőtejszínt.
Ebből a sütőben az lett, hogy megtöltetlen részek följebb maradtak és ropogós-pirosra sültek, ámde nem főttek meg, a besamel totál felszívódott, a diók megpirultak.


Legközelebb szerintem mondjuk nem fél, hanem 3/4 liter tejből lesz a besamel, hogy szinte teljesen ellepje a fektetett csövecskéket.