Szia Édes, kő' mény? avagy bekukkantás az édeskömény ízvilágába

"Az igaz barát nem kételkedik, hanem remél." (Emma)

Voltunk édesanyámmal vásárolni a tescóban, mert voltak 10%-os kuponjai. Ennek örömére 40.000-ért vittünk árut, igaz, most csak különlegesebb dolgok hiányoznak a háztartásból, amúgy minden fel van töltve. És ezt az érzést azért nem kis teljesítmény elérni anyámnál.

Beszereztem 4 fej édesköményt is, mert nagyon úgy rémlett, hogy mostanában egy csomó receptben találkoztam vele. Ennek ellenére nem találtam a neten nagyon sok dolgot, végül 3 fejből kétféle dolgot kreáltam egyelőre.

1. Kéksajtos-körtés (mai estebéd)

Nagyon gyorsnak kellett lennem, úgyhogy gourmandula alapján fogtam egy fej édeskömény, felszeleteltem, olajon megpirítottam, közben igen gyorsan kimagwaltam 1,5 körtét, az édesköményt sűrű forgatás után inkább fehérborban rotyogtattam tovább, majd amikor ez elmúlt alóla, hozzáadtam a felkockázptt körtéket és egy marék diót. Tovább sütöttem-főztem, mint az eredeti recept ajánlása, de még így is hiányoltam a puhaságot, legközelebb még több időt adok magamnak. Sima tesco kéksajtot tettem rá a tányérban összekutyulva, sőt maradék krumplipürét ettem hozzá, de én nem vagyok gourmand, nekem szabad.
A több körte mindenképp jó, illetve a több bor-hosszabb főzési idő is ajánlott szerintem. Amúgy nem kell félni, az egész megvan 15 perc alatt és tényleg igen finom: az ánizsos íz csak emlékekben él.

2. Krumplis egytál édesköményből (holnapi ebéd)

A kiindulási alap ez a recept volt. Borzasztó pici krumplik voltak itthon, úgyhogy megsaccolni sem tudom, mennyit, de megpucoltam, felkarikáztam.
Az előző kajából maradt szószcseppeken megpirítottam a wokban, kiszedtem tányérra. A közben megpucolt és (most már ügyesen vékonyabb) karikára vágott 2 fej édesköményt betettem a helyére, azt is megprítottam, kivettem. Az eközben megpucolt és felkarikázott póréhagymát szintén megpirítottam, visszatettem rá az előzőeket, kis idő múltán rálöttyintettem nem kevés fehérbort. Amikor már látszott, hogy ez így kevés lesz neki és én mégiscsak a wokban készítem a végéig, akkor előkotortam a hűtőből a múlt hétről maradt mascarponét (kicsi doboz fele, 10--150 gr lehet), meg 2 kanál kék tejfölt. Meg még bort, meg még tejfölt. Folyamatosan adagoltam az ételnek a folyadékokat, mert nem akartam, hogy maradjon sok leve, de szerettem volna, ha minden puhára fő. A végén szárított majoranát tettem bele. (Nem találtam meg a kakukkfüvet, pedig tutira van itthon. Ellenben a majoranna még tán jobban is illet az ízlésemhez most.)
Nagyon fontos, hogy rengeteg sót tettem bele (már magamhoz képest). Minden zöldséghez külön a pirításnál és az boros-tejfölös mókánál is. És ez nagyon helyes is, mert anélkül nem működhet szerintem. Így grillezett-szaftos hús hangulata lett, remélem, holnapra is megmarad az élvezhetősége.