Téli csemege - sült alma

Az a jó a télben és a betegségben, hogy van idő ilyesmire.
Egyrészt anyámmal készítettem forralt bort gyógyitalnak (a világon ő és Bojána főzik a legfinomabb italokat, a bécsi vásár kész csalódás volt etekintetben).
Addigra kiszanáltam a zsizsikes vagy molyos vagy valamilyenes fenyőmagot, aszalt szilvát és vörösáfonyát. A hibátlan aszalt meggyet pici forró vízben és löttyintésnyi rumban és mézben beáztattam. Most nem mézeskalácsfűszert tettem bele, csak fahéjat és nem diót, hanem mandulát, lévén a diónk tavalyi és szerintem avas. Viszont van még több kilónyi pucolt. (Jegyezzük meg gyorsan, hogy az én háztartásomban is pucolt dió lesz, ámde fagyasztott.) A mandula hártyahéjastól, fakszni nélkül.
Miután a meggy már nem bepuhult, kivágtam az almák közepét, beállítottam egy szép alufóliadarab közepére, belehalmoztam a jóságot, levét bele- és rácsorgattam, betoltam a sütőbe. Itt jó sok időt tölt, legalább fél órát, de inkább egyet, hőfok 150-180 között nálam.
Most puha almám volt (már csak ezért sem ettem nyersen), szerintem ez is a savanykásból a legfinomabb, bár ez is igen-igen jó volt.
nagyon jó variálni: kicsit sütöd meg (kicsit még ropogós-fehér) vagy egész barnára-édesre. Az alma teteje mindig nyersebb marad, az alja viszont fő a saját alkohol levében,mámor eljutni idáig. Lehet bőven fűszerezni: egyrészt az alma leve felereszti, másrészt az alma is szív magába. Most 2 almához pl 3 teáskanál méz és egy kanálvégnyi fahéj még csak utánérzés-ízeket eredményezett. Tavaly csináltam nagyon mézes - nagyon fűszerest, az is isteni volt.