Elképesztő, hogy kb. 10 éve lakom itt a szomszédságában, és még csak 4-5-ször fagyiztam ott. Ha Árpádföldön jársz, ne hagyd ki. A sütijeik is jók, de ma is elájultam a fagyitól.
Amúgy lakást vettem, nem főzök. Na de majd ott!
2008. szeptember 4.
2008. augusztus 2.
Patisszonos-gombás izé
Könnyűt, zöldségeset akartam. Ha lett volna eszem, akkor nem főzőset gondolok ki. Ebből is látszik, hogy milyen rég álltam délidőben a tűzhelynél.
Vagy két hete kuporogtak patisszonok itthon. Az egyiknek a felét meghámoztam, kimagoztam (ez spec elhagyható, nálam is, most épp így jött), nagy kockákra vágtam, picit besóztam, állni hagytam.
Hét db csiperke gombát megmostam (épp csak megdörzsölgetem a kefével + folyó víz szigorúan), negyedekbe vágtam.
Anyámék mexikói pácolású csirkecsíkokat ettek, a wokban még ott volt a fűszeres olaj. Kb. félóra elkeltével a patisszonokat belezúdítottam a felmelegített olajba, aztán, amikor láttam a mennyiségeket, utánapótoltam tökmagolajjal.
Ennél a mozzanatnál borult meg a kezem, innentől a mexikói jelleg helyét a tökmag vette át...
Na de sebaj.
A wokot lefedtem, néha kevergettem, amikor épphogy elkezdett puhulni a patisszon, melléöntöttem a gombákat. Kiszaladtam a kertbe, szedtem petrezselymet és paradicsomot, épp időben érkeztem egy nagy átkeverésre.
A gombák is megpirultak, levet eresztettek, hurrá. Amikor már csak kevés lé volt, kapott száraz szamorodnit (anyám megitta a főzős boromat, azért a fenenagy sznobság). Kapott negyed citrom levét, majd ismét a fedőt. Nagyon gyorsan felszabdaltam a petrezselymet, fedő le, 2 kisebb paradicsom beleszabdal, fél perc pirítás után lekapcsol, petrezselyem bele.
Kellemesen savanykás, de tényleg csak ici-picit, ízes, finom. Anyám kuktás főtt rizsével ettem, non-kreatív kajának jó volt.
Vagy két hete kuporogtak patisszonok itthon. Az egyiknek a felét meghámoztam, kimagoztam (ez spec elhagyható, nálam is, most épp így jött), nagy kockákra vágtam, picit besóztam, állni hagytam.
Hét db csiperke gombát megmostam (épp csak megdörzsölgetem a kefével + folyó víz szigorúan), negyedekbe vágtam.
Anyámék mexikói pácolású csirkecsíkokat ettek, a wokban még ott volt a fűszeres olaj. Kb. félóra elkeltével a patisszonokat belezúdítottam a felmelegített olajba, aztán, amikor láttam a mennyiségeket, utánapótoltam tökmagolajjal.
Ennél a mozzanatnál borult meg a kezem, innentől a mexikói jelleg helyét a tökmag vette át...
Na de sebaj.
A wokot lefedtem, néha kevergettem, amikor épphogy elkezdett puhulni a patisszon, melléöntöttem a gombákat. Kiszaladtam a kertbe, szedtem petrezselymet és paradicsomot, épp időben érkeztem egy nagy átkeverésre.
A gombák is megpirultak, levet eresztettek, hurrá. Amikor már csak kevés lé volt, kapott száraz szamorodnit (anyám megitta a főzős boromat, azért a fenenagy sznobság). Kapott negyed citrom levét, majd ismét a fedőt. Nagyon gyorsan felszabdaltam a petrezselymet, fedő le, 2 kisebb paradicsom beleszabdal, fél perc pirítás után lekapcsol, petrezselyem bele.
Kellemesen savanykás, de tényleg csak ici-picit, ízes, finom. Anyám kuktás főtt rizsével ettem, non-kreatív kajának jó volt.
2008. július 27.
Sárgabararack, meggy, ribizli és egres
Hiánypótlásra küldtem magamat. Lassan egy hónapja, hogy befőztem és sütöttem, de ide ebből sehol semmi.
Az egyszerűbb része a hagyományos, ámde tökéletes alapműnek minősülő sárgabaracklekvár.
Ott indul, hogy spontán módon vásárolsz tengernyi barackot. Legyen érett, de ne rohadó, édes, ne savanyú, legyen benne keményebb és puha is. Szerintem.
Aztán ezt szépen megmosod. Adagonként fogod úgyis csinálni. A magokat félreteszed, mondjuk naponta átforgatva kiszárítod, majd alkalomadtán töröd és eszed, de vigyázz, van benne cián.
Nem kell meghámozni. Ellenben húsdarálón ledarálod (alá vödör és rongyok, folyni fog szanaszéjjel, mint állat.)
Ha ez megvan, akkor az oroszlánrészével szinte végeztél. Akkor vagy jó, hogyha egy óriási adag fosállagú, annál kicsit világosabb masszád van.
Na és akkor ezt edénymérettől függő adagokban fölteszed főni. Alá vas, meg mérsékelt láng, hajlamos odakozmálni. Rotyogtatsz bőszen, várod, hogy sűrűssödjön. Ha jónak ítéled / végképp meguntad, becukrozod (tudom én, hogy ez lenne itt a lényeg, de ezt tényleg csak kóstolásra...), még egyszer felforralod és kész. Töltöd tetszés szerinti (jól megmosott!) üvegekbe, anyám ragaszkodott a Na-benzoáthoz a tetejére.
Az, amitől azóta is függő vagyok, az a ribizlis meggylekvár.
Itt több irányból közelítjük a célt. A ribizlit egyrészről leszeded a kertben, másrészről gyakorlatilag fürtönként megmosod és leszeded a bogyókat. Lehetne többet egyszerre és aztán villával lebogyózni, de az nekem a; nem elég higiénikus b; benne maradnak a száracskák. Kedv kérdése, pár éve még úgy készült az enyém is. Ki tudja, jövőre mihez lesz hangulatom. Meg időm.
A meggyeket szintén megmosod, leszárazod. Kimagozod. (A meggyet, a cseresznyével szöges ellentétben én csak magozóval tudom használhatóvá tenni, kézzel nem.)
A meggynek cirka a felét szintén húsdarálón küldük át. A legnagyobb tapasztalat az, hogy egyenként át kell vizsgálni alaposan, így is jópár magot ledaráltam (psszt!) Jövőre nem daráljuk, hanem turmixoljuk, így megamarad a leve (merthogy tán még a barackénál is jobban folyik.)
Amikor darálod (turmixolod), már föl lehet tenni főni. Fele egybenmeggy, fele darált meggy (de máshogy is simán jó), a rendelkezésre álló ribizli (magostul, héjastul, én szeretek rágni). A lényeg az, hogy azért kicsit az egybenmeggy is kapjon hőt, de az egész szerintem 15 percnél többet nemigen fő. Mondhatni minál kevesebbet, ügyelve az egybenmeggyekre (tudom, ide is illenék egzaktabbat írni, nade). Ha ez megvan, akkor cukor és idén zselésítő. A meggyben kevés a pektin, a ribizliben sok, de a meggy a domináns, ergo anélkül úgy folyik, mint valami befőtt. A pár évvel ezelőtti ilyen volt, pl. sütikbe zseniális, kenyérre kevésbé. Zselésből használtam 2:1-e és 3:1-est is, valószínűleg az előírtnál jóval kevesebbet, de így is sokat. Zselésítés tanulsága: kevergetni állatmód, mert különben nagy csomók lesznek benne, mint ebben néhol. De az is finom.
A zselés és a cukor után max. 5 perc főzés. Max.
Ebből két üveggel készült tartósítószer nélkül. Az egyik ma reggel fogyott el, a másik megbontásával még várok.
A meggyből, a ribizliből és az első szezon egresből (már pirosan, mert úgy édes!) is fagyasztottam le. Kár, hogy azt nem tudom átvinni az új kecóba.
Az egyszerűbb része a hagyományos, ámde tökéletes alapműnek minősülő sárgabaracklekvár.
Ott indul, hogy spontán módon vásárolsz tengernyi barackot. Legyen érett, de ne rohadó, édes, ne savanyú, legyen benne keményebb és puha is. Szerintem.
Aztán ezt szépen megmosod. Adagonként fogod úgyis csinálni. A magokat félreteszed, mondjuk naponta átforgatva kiszárítod, majd alkalomadtán töröd és eszed, de vigyázz, van benne cián.
Nem kell meghámozni. Ellenben húsdarálón ledarálod (alá vödör és rongyok, folyni fog szanaszéjjel, mint állat.)
Ha ez megvan, akkor az oroszlánrészével szinte végeztél. Akkor vagy jó, hogyha egy óriási adag fosállagú, annál kicsit világosabb masszád van.
Na és akkor ezt edénymérettől függő adagokban fölteszed főni. Alá vas, meg mérsékelt láng, hajlamos odakozmálni. Rotyogtatsz bőszen, várod, hogy sűrűssödjön. Ha jónak ítéled / végképp meguntad, becukrozod (tudom én, hogy ez lenne itt a lényeg, de ezt tényleg csak kóstolásra...), még egyszer felforralod és kész. Töltöd tetszés szerinti (jól megmosott!) üvegekbe, anyám ragaszkodott a Na-benzoáthoz a tetejére.
Az, amitől azóta is függő vagyok, az a ribizlis meggylekvár.
Itt több irányból közelítjük a célt. A ribizlit egyrészről leszeded a kertben, másrészről gyakorlatilag fürtönként megmosod és leszeded a bogyókat. Lehetne többet egyszerre és aztán villával lebogyózni, de az nekem a; nem elég higiénikus b; benne maradnak a száracskák. Kedv kérdése, pár éve még úgy készült az enyém is. Ki tudja, jövőre mihez lesz hangulatom. Meg időm.
A meggyeket szintén megmosod, leszárazod. Kimagozod. (A meggyet, a cseresznyével szöges ellentétben én csak magozóval tudom használhatóvá tenni, kézzel nem.)
A meggynek cirka a felét szintén húsdarálón küldük át. A legnagyobb tapasztalat az, hogy egyenként át kell vizsgálni alaposan, így is jópár magot ledaráltam (psszt!) Jövőre nem daráljuk, hanem turmixoljuk, így megamarad a leve (merthogy tán még a barackénál is jobban folyik.)
Amikor darálod (turmixolod), már föl lehet tenni főni. Fele egybenmeggy, fele darált meggy (de máshogy is simán jó), a rendelkezésre álló ribizli (magostul, héjastul, én szeretek rágni). A lényeg az, hogy azért kicsit az egybenmeggy is kapjon hőt, de az egész szerintem 15 percnél többet nemigen fő. Mondhatni minál kevesebbet, ügyelve az egybenmeggyekre (tudom, ide is illenék egzaktabbat írni, nade). Ha ez megvan, akkor cukor és idén zselésítő. A meggyben kevés a pektin, a ribizliben sok, de a meggy a domináns, ergo anélkül úgy folyik, mint valami befőtt. A pár évvel ezelőtti ilyen volt, pl. sütikbe zseniális, kenyérre kevésbé. Zselésből használtam 2:1-e és 3:1-est is, valószínűleg az előírtnál jóval kevesebbet, de így is sokat. Zselésítés tanulsága: kevergetni állatmód, mert különben nagy csomók lesznek benne, mint ebben néhol. De az is finom.
A zselés és a cukor után max. 5 perc főzés. Max.
Ebből két üveggel készült tartósítószer nélkül. Az egyik ma reggel fogyott el, a másik megbontásával még várok.
A meggyből, a ribizliből és az első szezon egresből (már pirosan, mert úgy édes!) is fagyasztottam le. Kár, hogy azt nem tudom átvinni az új kecóba.
2008. május 30.
Medvehagymás-tökmagos, túrós, gyors pogi :)
Ezt még Prágába sütöttem, tehát kb. egy hónapja, amikor még volt a friss medvehagymából.
Az obligát répatorta mellé szerettem volna valami könnyű sósat, amit a maraton után is szívesen fogadnak a kedves versenyzőim.
Keresgéltem pogácsarecepteket, egyik sem győzött meg igazán. A családban a nagynéném az igazi nagyágyú kajaügyben, őt nem értem utol egészen 11-ig. Akkor viszont életem legbonyolultabb pogácsareceptjét sikerült beszereznem, ha kipróbáltam, közlöm. :)
Merthogy végül úgy döntöttem, nem fogok élesztőset sütni, mert már csak 7 óra volt az indulásig és még össze is kellett pakolnom. Akkor még azt gondoltam, esetleg aludni is tudok, nos, ez nem jött össze, de ez már hagyomány, ahogy az előző este megsütött sütemény is.
Így aztán Ana sugallatára fogtam 50 dkg túrót, 50 dkg vajat, összesen 50 dkg lisztet, de nem emlékszem, volt-e benne teljes kiőrlésű. 51%, hogy sima fehérlisztből volt az egész. Kapott jó adag sót, másfél teáskanál sütőport is, összegyúrtam, majd beküldtem a fagyasztóba.
Kis darabokban dolgoztam vele, hogy addig is álljon/hűljön a többi.
Hajtogattam, de közben nem pihentettem (de csakis azért, mert szinte már korai volt az óra). Az utolsó hajtogatásnál került az egyik emeletre medvehagyma nagyon vékony csíkokban, a másik emeletre tökmag, átvágva. Az arányok változtak dinamikusan, készült csak tökmagos, semmit nem tartalamzó, és a többi. Tojással kentem, len- és szezámmagot kapott, sajtot nem. Forró sütőben, max. utána kicsit visszavéve adtam neki a hőt.
Ana juhtúrósát sokat sütöttem és dicsértem már, azt hittem, hogy a tehéntúró és a pihentetés hiánya az éntalálmányom, most, újraolvasva a receptet, kiderül, hogy nem. Tehát ez az ízesítést kivéve teljes egészében Ana receptje. :)
Amúgy a szaggatással nem borzoltam az idgeeimet, késsel kis kockákat vágtamm, szerintem ezt most már mindig így fogom tenni. helyesek és sokkal könnyebb így bánni vele, nem lesz maradék.
És akkor a végeredmény: a medvehagyma szép zöld maradt. A tésztát tekintve életem legjobbját hoztam, könnyű, ízes, tökéletes. Mindegyik változat. A futás előtt egy nappal már elfogyott. :D
Az obligát répatorta mellé szerettem volna valami könnyű sósat, amit a maraton után is szívesen fogadnak a kedves versenyzőim.
Keresgéltem pogácsarecepteket, egyik sem győzött meg igazán. A családban a nagynéném az igazi nagyágyú kajaügyben, őt nem értem utol egészen 11-ig. Akkor viszont életem legbonyolultabb pogácsareceptjét sikerült beszereznem, ha kipróbáltam, közlöm. :)
Merthogy végül úgy döntöttem, nem fogok élesztőset sütni, mert már csak 7 óra volt az indulásig és még össze is kellett pakolnom. Akkor még azt gondoltam, esetleg aludni is tudok, nos, ez nem jött össze, de ez már hagyomány, ahogy az előző este megsütött sütemény is.
Így aztán Ana sugallatára fogtam 50 dkg túrót, 50 dkg vajat, összesen 50 dkg lisztet, de nem emlékszem, volt-e benne teljes kiőrlésű. 51%, hogy sima fehérlisztből volt az egész. Kapott jó adag sót, másfél teáskanál sütőport is, összegyúrtam, majd beküldtem a fagyasztóba.
Kis darabokban dolgoztam vele, hogy addig is álljon/hűljön a többi.
Hajtogattam, de közben nem pihentettem (de csakis azért, mert szinte már korai volt az óra). Az utolsó hajtogatásnál került az egyik emeletre medvehagyma nagyon vékony csíkokban, a másik emeletre tökmag, átvágva. Az arányok változtak dinamikusan, készült csak tökmagos, semmit nem tartalamzó, és a többi. Tojással kentem, len- és szezámmagot kapott, sajtot nem. Forró sütőben, max. utána kicsit visszavéve adtam neki a hőt.
Ana juhtúrósát sokat sütöttem és dicsértem már, azt hittem, hogy a tehéntúró és a pihentetés hiánya az éntalálmányom, most, újraolvasva a receptet, kiderül, hogy nem. Tehát ez az ízesítést kivéve teljes egészében Ana receptje. :)
Amúgy a szaggatással nem borzoltam az idgeeimet, késsel kis kockákat vágtamm, szerintem ezt most már mindig így fogom tenni. helyesek és sokkal könnyebb így bánni vele, nem lesz maradék.
És akkor a végeredmény: a medvehagyma szép zöld maradt. A tésztát tekintve életem legjobbját hoztam, könnyű, ízes, tökéletes. Mindegyik változat. A futás előtt egy nappal már elfogyott. :D
2008. május 7.
LapToposz - Táposztó
Remélhetőleg hosszú időre az utolsó gépházas bejegyzés...
Gyors döntést követően a holnapi napon átveszem a vadiúj Dell Inspiron 1525 blue laptopomat, friss Ubuntuval és OpenOffice-szal. Noéminek és Zsoltnak közös főzés, Péternek egy tiramisú jár érte, bodr-nak egy szülinapi torta a hosszas kitartásért, a Névtelenekről névre szóló süteménnyel fogok megemlékezni.
A többieknek is nagyon köszönöm a hozzászólásokat, sokat változott a véleményem a hatásotokra.
A személyesen ismerteknek (Eszter, Zoli, Tamás, Gergő) igyekszem élőszóban is megköszönni a segítséget, ezért ha bárkivel a későbbiekben ismerkednék meg, akkor csak idézze bármelyik gépházas bejegyzés címét, és neki is lerovom hálámat természetesen. :)
Holnap répatorta és medvehagymás-tökmagos pogácsa készül a terveim szerint.
Gyors döntést követően a holnapi napon átveszem a vadiúj Dell Inspiron 1525 blue laptopomat, friss Ubuntuval és OpenOffice-szal. Noéminek és Zsoltnak közös főzés, Péternek egy tiramisú jár érte, bodr-nak egy szülinapi torta a hosszas kitartásért, a Névtelenekről névre szóló süteménnyel fogok megemlékezni.
A többieknek is nagyon köszönöm a hozzászólásokat, sokat változott a véleményem a hatásotokra.
A személyesen ismerteknek (Eszter, Zoli, Tamás, Gergő) igyekszem élőszóban is megköszönni a segítséget, ezért ha bárkivel a későbbiekben ismerkednék meg, akkor csak idézze bármelyik gépházas bejegyzés címét, és neki is lerovom hálámat természetesen. :)
Holnap répatorta és medvehagymás-tökmagos pogácsa készül a terveim szerint.
2008. május 3.
Szakdolgozati izgalmak
Nem bírom ki, ide fogom gyűjteni a jobb lolságokat.
1. "has not been explicitly explicated". - Ezentúl én is kifejezetten fogom kifejezni a mondanivalómat, elvégre a méret a lényeg.
1. "has not been explicitly explicated". - Ezentúl én is kifejezetten fogom kifejezni a mondanivalómat, elvégre a méret a lényeg.
Az elmaradt kókuszcsiga
"Legény fekszik tengerparton
Tengerparton lepedőre
Ezüstből a lepedője
Gyönge leány elébe áll
Rajta, vitéz, egyél-igyál,
Rajta, vitéz, egyél igyál.
Ne légy részeg az italtól
Részegedj meg a nyakamtól
Vékony karcsú derekamtól.
Még ma este nem adhatom
Holnap este neked adom,
Holnap este neked adom."
(Palya Bea: Lüktetés)
Már napok óta kering a fejemben, hogy a fornettis kókuszcsigát nekem meg kell sütnöm.
Próbálkoznék kelt és leveles tésztával és krémvariációkkal.
Első körben kókuszreszelék, tej, esetleg liszt, méz/cukor lenne a hozzávalók listáján. Meg az amúgy is meglévő leveles tészta.
El is döntöttem, hogy akkor ma, úgyis megyünk beszélgetni, jó lesz oda, meg holnap (b)anyák napja.
Hazaérve a szokásos veszekedős körök megfutása mellett be kellett lássam, hogy én ma nem tehetem be a lábam a konyhába és amúgyis minden résztvevő kifejezett óhaja, hogy elköltözzem.
Ellenben megérkezett az itt nyert könyvem, csodaszép, dedikált, én meg boldog vagyok.
Szakdoga után vár rám a szakma, már csak a pénzszerzéssel kell mindezt összhangba hoznom. (Az milyen szép már, hogy kitatónak érkeztem az egyetemre, aztán bármi mást csinálnék, csak azt nem. Ellenben közel került hozzám a terápia, a rajzelemzés és a rori. Izgalmas ez.)
Tengerparton lepedőre
Ezüstből a lepedője
Gyönge leány elébe áll
Rajta, vitéz, egyél-igyál,
Rajta, vitéz, egyél igyál.
Ne légy részeg az italtól
Részegedj meg a nyakamtól
Vékony karcsú derekamtól.
Még ma este nem adhatom
Holnap este neked adom,
Holnap este neked adom."
(Palya Bea: Lüktetés)
Már napok óta kering a fejemben, hogy a fornettis kókuszcsigát nekem meg kell sütnöm.
Próbálkoznék kelt és leveles tésztával és krémvariációkkal.
Első körben kókuszreszelék, tej, esetleg liszt, méz/cukor lenne a hozzávalók listáján. Meg az amúgy is meglévő leveles tészta.
El is döntöttem, hogy akkor ma, úgyis megyünk beszélgetni, jó lesz oda, meg holnap (b)anyák napja.
Hazaérve a szokásos veszekedős körök megfutása mellett be kellett lássam, hogy én ma nem tehetem be a lábam a konyhába és amúgyis minden résztvevő kifejezett óhaja, hogy elköltözzem.
Ellenben megérkezett az itt nyert könyvem, csodaszép, dedikált, én meg boldog vagyok.
Szakdoga után vár rám a szakma, már csak a pénzszerzéssel kell mindezt összhangba hoznom. (Az milyen szép már, hogy kitatónak érkeztem az egyetemre, aztán bármi mást csinálnék, csak azt nem. Ellenben közel került hozzám a terápia, a rajzelemzés és a rori. Izgalmas ez.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
