2008. szeptember 4., csütörtök

Vári cukrászda

Elképesztő, hogy kb. 10 éve lakom itt a szomszédságában, és még csak 4-5-ször fagyiztam ott. Ha Árpádföldön jársz, ne hagyd ki. A sütijeik is jók, de ma is elájultam a fagyitól.

Amúgy lakást vettem, nem főzök. Na de majd ott!

2008. augusztus 2., szombat

Patisszonos-gombás izé

Könnyűt, zöldségeset akartam. Ha lett volna eszem, akkor nem főzőset gondolok ki. Ebből is látszik, hogy milyen rég álltam délidőben a tűzhelynél.

Vagy két hete kuporogtak patisszonok itthon. Az egyiknek a felét meghámoztam, kimagoztam (ez spec elhagyható, nálam is, most épp így jött), nagy kockákra vágtam, picit besóztam, állni hagytam.
Hét db csiperke gombát megmostam (épp csak megdörzsölgetem a kefével + folyó víz szigorúan), negyedekbe vágtam.
Anyámék mexikói pácolású csirkecsíkokat ettek, a wokban még ott volt a fűszeres olaj. Kb. félóra elkeltével a patisszonokat belezúdítottam a felmelegített olajba, aztán, amikor láttam a mennyiségeket, utánapótoltam tökmagolajjal.
Ennél a mozzanatnál borult meg a kezem, innentől a mexikói jelleg helyét a tökmag vette át...
Na de sebaj.
A wokot lefedtem, néha kevergettem, amikor épphogy elkezdett puhulni a patisszon, melléöntöttem a gombákat. Kiszaladtam a kertbe, szedtem petrezselymet és paradicsomot, épp időben érkeztem egy nagy átkeverésre.
A gombák is megpirultak, levet eresztettek, hurrá. Amikor már csak kevés lé volt, kapott száraz szamorodnit (anyám megitta a főzős boromat, azért a fenenagy sznobság). Kapott negyed citrom levét, majd ismét a fedőt. Nagyon gyorsan felszabdaltam a petrezselymet, fedő le, 2 kisebb paradicsom beleszabdal, fél perc pirítás után lekapcsol, petrezselyem bele.

Kellemesen savanykás, de tényleg csak ici-picit, ízes, finom. Anyám kuktás főtt rizsével ettem, non-kreatív kajának jó volt.

2008. július 27., vasárnap

Sárgabararack, meggy, ribizli és egres

Hiánypótlásra küldtem magamat. Lassan egy hónapja, hogy befőztem és sütöttem, de ide ebből sehol semmi.

Az egyszerűbb része a hagyományos, ámde tökéletes alapműnek minősülő sárgabaracklekvár.
Ott indul, hogy spontán módon vásárolsz tengernyi barackot. Legyen érett, de ne rohadó, édes, ne savanyú, legyen benne keményebb és puha is. Szerintem.
Aztán ezt szépen megmosod. Adagonként fogod úgyis csinálni. A magokat félreteszed, mondjuk naponta átforgatva kiszárítod, majd alkalomadtán töröd és eszed, de vigyázz, van benne cián.
Nem kell meghámozni. Ellenben húsdarálón ledarálod (alá vödör és rongyok, folyni fog szanaszéjjel, mint állat.)
Ha ez megvan, akkor az oroszlánrészével szinte végeztél. Akkor vagy jó, hogyha egy óriási adag fosállagú, annál kicsit világosabb masszád van.
Na és akkor ezt edénymérettől függő adagokban fölteszed főni. Alá vas, meg mérsékelt láng, hajlamos odakozmálni. Rotyogtatsz bőszen, várod, hogy sűrűssödjön. Ha jónak ítéled / végképp meguntad, becukrozod (tudom én, hogy ez lenne itt a lényeg, de ezt tényleg csak kóstolásra...), még egyszer felforralod és kész. Töltöd tetszés szerinti (jól megmosott!) üvegekbe, anyám ragaszkodott a Na-benzoáthoz a tetejére.

Az, amitől azóta is függő vagyok, az a ribizlis meggylekvár.
Itt több irányból közelítjük a célt. A ribizlit egyrészről leszeded a kertben, másrészről gyakorlatilag fürtönként megmosod és leszeded a bogyókat. Lehetne többet egyszerre és aztán villával lebogyózni, de az nekem a; nem elég higiénikus b; benne maradnak a száracskák. Kedv kérdése, pár éve még úgy készült az enyém is. Ki tudja, jövőre mihez lesz hangulatom. Meg időm.
A meggyeket szintén megmosod, leszárazod. Kimagozod. (A meggyet, a cseresznyével szöges ellentétben én csak magozóval tudom használhatóvá tenni, kézzel nem.)
A meggynek cirka a felét szintén húsdarálón küldük át. A legnagyobb tapasztalat az, hogy egyenként át kell vizsgálni alaposan, így is jópár magot ledaráltam (psszt!) Jövőre nem daráljuk, hanem turmixoljuk, így megamarad a leve (merthogy tán még a barackénál is jobban folyik.)

Amikor darálod (turmixolod), már föl lehet tenni főni. Fele egybenmeggy, fele darált meggy (de máshogy is simán jó), a rendelkezésre álló ribizli (magostul, héjastul, én szeretek rágni). A lényeg az, hogy azért kicsit az egybenmeggy is kapjon hőt, de az egész szerintem 15 percnél többet nemigen fő. Mondhatni minál kevesebbet, ügyelve az egybenmeggyekre (tudom, ide is illenék egzaktabbat írni, nade). Ha ez megvan, akkor cukor és idén zselésítő. A meggyben kevés a pektin, a ribizliben sok, de a meggy a domináns, ergo anélkül úgy folyik, mint valami befőtt. A pár évvel ezelőtti ilyen volt, pl. sütikbe zseniális, kenyérre kevésbé. Zselésből használtam 2:1-e és 3:1-est is, valószínűleg az előírtnál jóval kevesebbet, de így is sokat. Zselésítés tanulsága: kevergetni állatmód, mert különben nagy csomók lesznek benne, mint ebben néhol. De az is finom.
A zselés és a cukor után max. 5 perc főzés. Max.

Ebből két üveggel készült tartósítószer nélkül. Az egyik ma reggel fogyott el, a másik megbontásával még várok.

A meggyből, a ribizliből és az első szezon egresből (már pirosan, mert úgy édes!) is fagyasztottam le. Kár, hogy azt nem tudom átvinni az új kecóba.

2008. május 30., péntek

Medvehagymás-tökmagos, túrós, gyors pogi :)

Ezt még Prágába sütöttem, tehát kb. egy hónapja, amikor még volt a friss medvehagymából.
Az obligát répatorta mellé szerettem volna valami könnyű sósat, amit a maraton után is szívesen fogadnak a kedves versenyzőim.
Keresgéltem pogácsarecepteket, egyik sem győzött meg igazán. A családban a nagynéném az igazi nagyágyú kajaügyben, őt nem értem utol egészen 11-ig. Akkor viszont életem legbonyolultabb pogácsareceptjét sikerült beszereznem, ha kipróbáltam, közlöm. :)
Merthogy végül úgy döntöttem, nem fogok élesztőset sütni, mert már csak 7 óra volt az indulásig és még össze is kellett pakolnom. Akkor még azt gondoltam, esetleg aludni is tudok, nos, ez nem jött össze, de ez már hagyomány, ahogy az előző este megsütött sütemény is.

Így aztán Ana sugallatára fogtam 50 dkg túrót, 50 dkg vajat, összesen 50 dkg lisztet, de nem emlékszem, volt-e benne teljes kiőrlésű. 51%, hogy sima fehérlisztből volt az egész. Kapott jó adag sót, másfél teáskanál sütőport is, összegyúrtam, majd beküldtem a fagyasztóba.
Kis darabokban dolgoztam vele, hogy addig is álljon/hűljön a többi.

Hajtogattam, de közben nem pihentettem (de csakis azért, mert szinte már korai volt az óra). Az utolsó hajtogatásnál került az egyik emeletre medvehagyma nagyon vékony csíkokban, a másik emeletre tökmag, átvágva. Az arányok változtak dinamikusan, készült csak tökmagos, semmit nem tartalamzó, és a többi. Tojással kentem, len- és szezámmagot kapott, sajtot nem. Forró sütőben, max. utána kicsit visszavéve adtam neki a hőt.

Ana juhtúrósát sokat sütöttem és dicsértem már, azt hittem, hogy a tehéntúró és a pihentetés hiánya az éntalálmányom, most, újraolvasva a receptet, kiderül, hogy nem. Tehát ez az ízesítést kivéve teljes egészében Ana receptje. :)

Amúgy a szaggatással nem borzoltam az idgeeimet, késsel kis kockákat vágtamm, szerintem ezt most már mindig így fogom tenni. helyesek és sokkal könnyebb így bánni vele, nem lesz maradék.

És akkor a végeredmény: a medvehagyma szép zöld maradt. A tésztát tekintve életem legjobbját hoztam, könnyű, ízes, tökéletes. Mindegyik változat. A futás előtt egy nappal már elfogyott. :D

2008. május 7., szerda

LapToposz - Táposztó

Remélhetőleg hosszú időre az utolsó gépházas bejegyzés...

Gyors döntést követően a holnapi napon átveszem a vadiúj Dell Inspiron 1525 blue laptopomat, friss Ubuntuval és OpenOffice-szal. Noéminek és Zsoltnak közös főzés, Péternek egy tiramisú jár érte, bodr-nak egy szülinapi torta a hosszas kitartásért, a Névtelenekről névre szóló süteménnyel fogok megemlékezni.
A többieknek is nagyon köszönöm a hozzászólásokat, sokat változott a véleményem a hatásotokra.
A személyesen ismerteknek (Eszter, Zoli, Tamás, Gergő) igyekszem élőszóban is megköszönni a segítséget, ezért ha bárkivel a későbbiekben ismerkednék meg, akkor csak idézze bármelyik gépházas bejegyzés címét, és neki is lerovom hálámat természetesen. :)

Holnap répatorta és medvehagymás-tökmagos pogácsa készül a terveim szerint.

2008. május 3., szombat

Szakdolgozati izgalmak

Nem bírom ki, ide fogom gyűjteni a jobb lolságokat.

1. "has not been explicitly explicated". - Ezentúl én is kifejezetten fogom kifejezni a mondanivalómat, elvégre a méret a lényeg.

Az elmaradt kókuszcsiga

"Legény fekszik tengerparton
Tengerparton lepedőre
Ezüstből a lepedője
Gyönge leány elébe áll
Rajta, vitéz, egyél-igyál,
Rajta, vitéz, egyél igyál.

Ne légy részeg az italtól
Részegedj meg a nyakamtól
Vékony karcsú derekamtól.
Még ma este nem adhatom
Holnap este neked adom,
Holnap este neked adom."

(Palya Bea: Lüktetés)

Már napok óta kering a fejemben, hogy a fornettis kókuszcsigát nekem meg kell sütnöm.
Próbálkoznék kelt és leveles tésztával és krémvariációkkal.
Első körben kókuszreszelék, tej, esetleg liszt, méz/cukor lenne a hozzávalók listáján. Meg az amúgy is meglévő leveles tészta.
El is döntöttem, hogy akkor ma, úgyis megyünk beszélgetni, jó lesz oda, meg holnap (b)anyák napja.

Hazaérve a szokásos veszekedős körök megfutása mellett be kellett lássam, hogy én ma nem tehetem be a lábam a konyhába és amúgyis minden résztvevő kifejezett óhaja, hogy elköltözzem.

Ellenben megérkezett az itt nyert könyvem, csodaszép, dedikált, én meg boldog vagyok.
Szakdoga után vár rám a szakma, már csak a pénzszerzéssel kell mindezt összhangba hoznom. (Az milyen szép már, hogy kitatónak érkeztem az egyetemre, aztán bármi mást csinálnék, csak azt nem. Ellenben közel került hozzám a terápia, a rajzelemzés és a rori. Izgalmas ez.)

2008. április 30., szerda

Újabb versenyző

Élő példányai tetszetősek voltak emlékeim szerint:

IBM Lenovo 3000 N200 (TY333HL) - 124.020 Ft + ÁFA + 5%
15.4" WXGA TFT (1280x800)
Intel Core 2 Duo 1.66GHz (T5450)
2048Mb (2x1024Mb) DDR2 (667MHz)
120Gb 5400rpm SATA HDD
Dual Layer DVD-RW
Intel(R) GM965 Express, Intel GMA X3100
WLAN
4-in-1 kátryaolvasó, Bluetooth, Beépített kamera, Ujjlenyomat-olvasó,
Csatlakozók: 3x USB2.0, IEEE1394, S-Video-out, VGA, Méret: 360 x 266
x 31 mm, Tömeg: 2.72kg.
Operációs rendszer: FreeDOS.
Infra nincs benne, de egyébként igen jó vétel lenne.

Nemrég azt hallottam, hogy az ujjlenyomat egyszer romlik el, de akkor nagyon. Erről mit tudunk?
Ettől eltekintve én így első ránézésre semmi kivetnivalót nem látok a dologban.

Vélemények?

Köszi!

2008. április 27., vasárnap

A kétségbeesés kenőcse - cukkínikrém az almaszelethez

"Megrakja a fixin, mikozben a gyíkok gyászkodnak a gettykkel"
(Zoli)

Készülök a maholnapi brunchra.
Gondoltam merészet és életemben először mártogatóssal próbálkoztam: volt pillanat, amikor nagyon kétséges volt a kimenetel.

Fogtam egy közepes-nagyobb cukkínit, megmostam, két végét levágtam, a használható részt picike kockákra vágtam. Magas, szűk edényben besóztam, állni hagytam (amíg bekevertem a Cuncit.)

Wokban kevés olajat melegítettem, beleszórtam a cukkínit, sűrű rázogatás közben megpirítottam, nem kicsit: majdnem mindenhol szép barna volt, nem csak úgy tessék-lássék. Ezután rázuttyintottam fehérbort, ebben pároltam egészen addig, amíg el nem tűnt a llé: ez pár perc alatt megtörtént.

Az előbbi magasfalú edénybe visszaszórtam a már puha és finom cukkínit, rákanalaztam kb. fél (nagy) doboz vajkrémet (se). Először villával nyomogattam, de az nem volt célravezető, úgyhogy átváltottam botmixerre. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsőre edényt sem tökéleteset választottam.)
Folyamatosan kóstolgatva nemigen tendált afelé a kenőcs, amerre szerettem volna: főleg utóízben nagyon megmaradt a vajkrém-jelleg savanyúsága. Egy idő után kétségbeesésemben mindenféle szimpatikus dolgot pakoltam bele sorjában, addig, amíg élvezhetővé nem vált az elegy:
kb. 1-2 evőkanál tejfölt, hasonló mennyiségű mascarponét, csubricát, petrezselymet, 1 gerezd fokhagymát, kb fél-egy mokkáskanálnyi mustárt, hasonlóan kevés mézet.
Tökmagos kenyérrel kifejezetten finom, tehát azt a picike adagot, ami lett, holnap tökmaggal tálalom.

A Cuncival meg csak annyi lett az alapvetésben leírtakon kívül, hogy nem került bele vaj, kakaóbab-darabkákkal és pirított kesudióval is megszórtam, bestiálisan sokáig sütöttem, de így picit ragacs az alja: szerintem ez ilyen tészta és pont.
A lírt mennyiség nem sok, úgy fogalmazhatnék, hogy nagyon kevés.
Bonnie-é még mindig finomabb, mint az enyém.

"But girl, tonight you look so pretty
Yes you do
Times Square can't shine as bright as you
I swear it's true
(...)
Don't you worry about the distance
I'm right there if you get lonely
(...)
We'll have it good
We'll have the life we knew we would
(...)
Delilah I can promise you
That by the time we get through"

(PLAIN WHITE T'S: Hey there Delilah)
Áginak, Gergőnek, Lacusnak

2008. április 12., szombat

LapTOP

Voltam tegnap laptopnézőben. Konkrétan azzal indultam el, hogy én ma meg is veszem az eszközt, de sajnos nem így alakult, nem volt egy sem nagyon kiemelkedő. Ami viszont tapasztalat, hogy nem jönnek be az Acer Aspire-ok, főleg a régebbi típusú, nagyon fehér billentyűzettel szereltek. Tisztára olyan, mintha nem lenne térben és egy fehér papírlapot nyomogatnál. Horror.
Aztán volt még a gyöngyházfényűnek kikiáltott ezüst műanyag, az talán dell 1520 volt, de brr, igazi gagyinak néz ki. Más dellek viszont gyönyörűek, ahogy a lenovók is bejövősek.
Tetszenek a Toshibák is, de azokhoz mindig van Vista, arra meg ugye nem adok ki pénzt.
Az Asusnál egyértelműen cool a 3 év gari, úgyhogy ár-érték arányban lehet, hogy ő fog nyerni.
Én személy szerint valami Dellnek vagy Lenovónak drukkolnék, megnézzük, milyen kapcsolatok vannak nagyker felé. Merthogy alapvetően pl. lenovóban nem utazna egyik ismerősöm sem, franc az ízlésembe.
Ja, és további érdekes tapasztalat, hogy pl. ha megnézem a garanciát a táblázatomban, akkor egyáltalán nem azok az adatok szerepelnek, mint a boltokban. Csak az egyszerűség kedvéért.

2008. április 9., szerda

Csicseriborsós zöldségleves

A munkába hordott kaják egyértelmű hátránya, hogy ilyenformán (mondhatni idő-, de legfőképp helyszűkén) háttérbe szorulnak a levesek. Milyen jó, hogy vannak hétvégék is... (speciel akkor is dolgoztam, ellenben sok hely akadt a táskámban. :))

Tehát előző este beáztattam a csicseriborsót, nem sokat, szerintem max 10 dkg lehetett.
Másnap föltettem sima vízben főni, közben megpucoltam 1 fehérrépát, 2 sárgarépát, egy negyed fej zellert, negyed karalábét, megmostam 2 (angol) zellerszárat, fél póréhagymát (konkrétabban a gyári dobozban 4 darab volt, de mindegyik fehér, na, abból az egyiket), 5-7 shiitake gombát. A csicserit leszűrtem, a többit feldaraboltam szimpatikus formákra.

Olajat a fazékba, melegít. Rá a fehérrépa, a zeller, a zellerszár, a csicseriborsó, a póréhagyma, a shiitake. Én bizony a leveseket ételízesítővel szoktam fűszerezni, ne vessenek meg ezért a kifinomult ínyek. Tehát a zöldek nagy része a delikáttal olajon párolódik, amikor ezzel végzett, azaz félig megpuhult, akor kapott nagyon kevés lisztet, ezzel még átforgattam-pirítottam, felengedtem vízzel, beletettem a sárgarépát (itt mintha lenne egy lyuk az emlékezetemben, mert mintha nem csak a répa lett volna késleltve. legkésőbb a következő alkalommal rájövök, bocsánat). Felforralás után csendes tűzön főztem addig, amíg a répa is megfelelő állagú nem lett, a végén még kapott friss (saját! :)) petrezselymet és petrezselyemkockát is.
Képződött hab (talán a csicseri miatt?), azt leszedtem menet közben.

A répás ügyeskedés oka, hogy rettentően utálom a puhára főtt répát, ha valakinek úgy jön be, egész nyugodtan tegye bele az elején, a leves csak finomabb lesz tőle.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az enyémnek meg az íze nem lett igazi, konkrétan túl édes lett. További kísérletek várhatóak.

A leves maga igazi ízkavalkád, a póréhagymát (de ne sokat!) mindenképp javaslom. Az elfőtt részek testesítik a levest, az íze meg nagyon illik a többihez. A csicseriborsó kvázi levesbetétként szolgált, nem is rosszul.

Még mindig van egy fél doboz shiitake-m, van valakinek felhasználási ötlete?

2008. április 6., vasárnap

Laptor

Jelenleg itt tartok. Minden itt van, amit megtaláltam, tehát ha ajánlottál valamit, de nem látod, akkor kérlek, küldj egy linket kommentben.
Ha úgy látod, valami nem stimmel, vagy valamilyen más szempont is kellene még szerinted, ne fogd visza magad!
Az XP-kompatibilitást is megnézem majd, persze, arra még nem jutott idő.

A sok Névtelennek pedig üzenem, hogy édesek, hogy pusztán emberbaráti szeretetből segítenek, de akkor kinek fogok így tortát osztani? :o)

2008. április 5., szombat

Megfőztem a tavaszt - cukkíni-brokkoliszósz




Szép. És finom.
Ilyen az én tavaszom.

Minden friss, ropogós és zöld.

Egy kisebb-zsenge cukkínit megmostam, hájastul felkarikáztam, besóztam, állni hagytam.
A brokkoliból két nagy rózsát megmostam, kicsire szedtem, a szárát félcentis karikára vágtam, sós vízben (ha nem is meg-, de) főztem.
Volt még shiitake gombám, friss, ismerkedésképpen megmostam, felcsíkoztam kb hármat.

A brokkolit hideg vízbe szedtem ki, mert rémes, amikor túlpuhul.
A vizében tettem föl a gabonafélét, ami nem tudom, mi. Barna, négyzetes alapú, olyanok, mint kis batyuk. Én vettem, sokáig tudtam is a nevét. Most még csak sejtésem sincs. Amikor megfőtt, még mindig ugyanabban a vízben tettem föl az árpát is.

A kihagyhatatlan wokban olajon megpirítottam (együtt) a cukkínit és a shiitake-t. Konkrétan parna pöttyösre. Rá főzőtejszín, mascarpone, tejföl, a mennyiséget az élet hozza. :) Pisztácia bele. Főzőcske addig, amíg összesűrűsödik, kvázi betúrosodik. Végefelé bele brokkoli, onnantól inkább csak rázva, nem keverve, merthogy összetörik. A végén csubricával és nagyon kevés bazalikompasztával (olajos-sós gyári) fűszereztem.
Tavaszíze volt, mmmm.

2008. április 4., péntek

LapTopp

TV-kimenet = S-videó.
Dedikált = külön memória (videókártya vs. RAMbó)

Most már ezt is tudom.

2008. március 28., péntek

Laptop-tender

Na, most aztán tényleg elegem van. Versenyt hirdetek!
Aki megtalálja azt a laptopot, amelyet érdemesnek tartok a megvételre, annak sütök egy nagggyon finom tortát. Ötlet van, de kívánni is lehet.

Alapgépet keresek, max. 150-ért. Későbbi otthonomban valószínűleg az lesz állandó gép, és nem biztos, hogy lesz külön TV-m, ezért ne legyen kicsi. Mostanában még fogom hurcolni (szakdoga), amúgy nem ez lesz a legjellemzőbb.
Szövegszerkeszteni szeretnék, netezni (azt viszont gyakorlatilag bárhol), filmet nézni. Legyen TV-kimenete (hogyha mégis lesz hozzá készülék), infrája, mindeféle nethezkapcsolódási lehetősége. Legyen benne borrrzalmasan sok RAM, mert eddig mindig ez lett a végső probléma.
UPDATE1: Legyen benne infra a Polarhoz.
A monitornak nem kell fényesnek illetve szélesvásznúnak lennie, ugyanis nem azokhoz vagyok szokva. Ha mégis olyan, akkor átszokom.
A specifikáció változtatásának jogát a tender lezárásáig fenntartom.

Gyakorlatilag bármit megtennék azért, hogy ne nekem kelljen vadászni. Azért is, hogy valaki a kezembe adja a kész szakdogámat. (Van még ötletem, miért mire lennék még hajlandó... ;-))
Az első feladatot legérzem egyszerűbbnek, abban segítetek? :)
Terjesszétek, a tender teljesen nyílt!

Köszönöm előre is.

Statisztika

Nem, ez most nem blogos. :)
Pusztán arról van szó, hogy pont azt az egy földön lévő kupacot sikerült telibetalálnia valamelyik macsnak, amely a statek-jegyzeteket tartalmazta. Nem cicóztam, kidobtam mindent (kivéve a hajtmann-könyvet, höhö), úgyhogy ez leginkább tájékoztatás a kedves volt-csoporttársaknak, hogy elképzelhető a jövőbeni kunyerálás.
Köszönöm a figyelmet és előre is a segítséget.

(A szerkesztőség égetőbb problémája, hogy muszáj vennie laptopot, de nem ér rá ezzel foglalkozni. Aztán futárzsákot is, annak amúgy alakul a dizájnja. Fejben offkósz.)

2008. március 20., csütörtök

Gyümölcsös túró - egyszerű vacsi

Csak hogy ne érhessen a vád, miszerint csakis bonyolultakat főzök, tessék:
Vegyél túrót, felőlem nem kell soványnak lennie (szerintem nálunk tökre egyféle zsírszázalékkal van az összes, de nem vizsgáltam még részletesen a kérdést; viszont én tejből is a minél zsírosabbat választom).
A délelőtti mélyhűtő-átrendezésből (az eddigi 400 l-es helyett átszokunk a 210-es, ámde FIÓKOS vertióra, juhúúú) kifolyólag tudod, hogy többek közt málnád, őszibarackod és szilvád. Az őszibarackot nem tudod kirobbantani elgendően kis darabokba, úgyhogy teszel a túrós tálba jó sok málnád, 2-3 szilvát, meg a felfedezett meggyből is szórsz bele.
Most jó volt így, kiéhezett időszakban lehet kényeztetni mézzel. (fahéjjal. mazsolával, leheletnyi rummal. Zab-, árpa-, bigyópelyhekkel gazdagítva. Kuszkusszal.)
Mohó vagy, ezért berakod a mikróba, de csak olvasztásra. Igazából annyi idő alatt elkészül, amíg a foltragacs megszárad.
De persze csak akkor látsz neki, amikor a bicódat már menetkészre javítottad. Röpke 2óra alatt.

Kelt tésztát akarok

Receptvadászat közben Mirelle-nél találtam ezt, nagyon durván az "Itt a piros, hol a piros" ugrott be. :D

2008. március 18., kedd

Élet-váltás-gondolat-váltás

Nemgasztro most, ez kifejezetten énkés agyatlan-kontrollálatlan lesz.

Miután ma majdnem leájultam a nyeregből, volt időm gondolkodni, hogyan is élek.
Az esetet (de nem estet) nyilván valami bennem lappangó betegség, a kialvatlanság és az eléhezés együttesen eredményezték. A kérdés már csak az, hogy MOST miért nem úgy élek, ahogy szerintem kellene.
Tudom magamról, hogy rövid távon rengeteg energiát tudok mozgósítani, és hogy elképesztő tartalékokat fedzek föl magamban mindig. Azt is tudom, hogy elképesztően szarul gazdálkodom egyébként az erőmmel és az időmmel.
Nem olyan régen volt, hogy pár hónapig éreztem az áramlást, azt tettem, amit kellett. És aztán pár hete mindinkább érzem, hogy nem jó az út, valahol megint elhagytam magam.

Nyilván olyan életet szeretnék, ahol minden békés, nyugodt, optimálisan izgalmas, megoldható problémákkal, őszinteséggel, belső fejlődéssel.
Szeretnék zöldben élni, szeretném a saját főztömet enni, szeretném az életet élvezni, barátokkal beszélgetni, itt-ott vendégeskedni, kulturálódni, olykor oltárit bulizni, rengeteget biciklizni, naphosszat a természetet bámulni, okosodni, vitázni, élni. És nagyon szeretném ezt párban, majd családban tenni, otthont teremteni, ahol mindenkinek megvan a saját helye, tere, egyénisége, de ahol érződik, hogy együtt élnek. Együttélnek. Élnek együtt.
Namármost. Ezt meló megteremteni. Az én melóm, senki másé. És ebben a tekintetben hótmindegy, hogy egyedül-e, vagy társsal.
Saját élet, saját élvezet, saját erő, saját feladat, saját felelősség, saját büszkeség. Sokat-sokat fejlődtem már, de néha kell az az orromrakoppintás, hogy ne zsigereljem ki magam. Arra kell figyelni, ami fontos, nem a külső szeretet hajkurászni. Még mindig.
Nekem ez a legnehezebb. Sokunknak. Erőt meg az ad, hogy tudom, mi felé megyek. Csak ezért meg kell dolgozni, noha a boldog életet nem lehet kiérdemelni. Csak megteremteni. Most. Harmónia. Szép, tiszta szó.


Update: Jut eszembe, a nagy esésem mikoris? 2006.? dec. 7-én volt azt hiszem. Apám születésnapján. Ma Sándor nap van. Igen, ő is. Hmm.

2008. március 10., hétfő

Zsófi répatortája II.

"Nagyon csudujó volt a sütid, főleg a sok spanyol borzalom után."
(Böbe)

Tegnap répatorta készült. Azóta már sokadszor, de mindig sikerrel.

Vannak saját praktikák, nem tudom, hogy ezeket megírtam-e már, vagy csak rengetegszer akartam, de most mindenképp.

1. A száraz összevalókat külön keverem össze, a végén szitálom. Egyszerűbb. A szita meg lazít, legalábbis ez az elmélet.
2. A liszt nálam keverék ilyenkor, általában teljes kiőrlésű rozs-tönköly az egyik fele, és a másik rész a sima fehérliszt. A tészta elbírja, és szerintem gazdagítja az ízét. Lehetne még keményítővel próbálkozni, de azzal még én is csak barátkozom.
3. Sok gyömbér. Utoljára 1 mk gyömbérpor, 2 mk mézeskalács-keverék, fél mk fahéj. (Tudom, az eredeti receptben 2 mk fűszer volt összesen. Mindig megszalad a kezem...)
4. A folyadékoknál lehet, hogy nem lenne semmi gond az olajjalés a tojással, egyelőre a legpraktikusabbnak az tűnik, hogy az olajba bele a cukrot (kristály), kever-kavar, bele a tojást. Egyelőre egyesével, pedig nem szoktam óvatoskodni. Tudja egyébként valaki, hogy alapvetően hogyan csapja ki az olaj a tojássárgáját? UL? :)
5. Az olaj egy része mindig mogyoró és/vagy dióolaj. Még a nyári készletekből. Nagyon jót tesz -elméleteim szerint- az íznek.
6. Nekem eddig mindig egy picit olajosnak tűnt (kivéve Zsófiét és az én elsőmet). De csak nekem, tehát lehet, hogy én vagyok kritikus, mindnestre majd próbálom még csökkenteni a mennyiségét.
7. A krémhez felolvasztom a margarint, bele a porcukrot, amikor egynemű, akkor bele a hideg vajkrémet, végül a citrom. Utóbbiból rettentő változatos mennyiségben szükséges.
8. Legyen a tészta és a krém is teljesen hideg a tökéletes eredményhez. Bár ha egy picit még meleg a tészta, akkor az olyan lesz, hogy már jó esetben vágható (ebben a műveletben egyébként oltári béna vagyok), de azért egy picit megolvasztja és magába szippantja a krémet. Kicsit más, én azért az eredetit jobban szeretem.
9. Hagyjuk az egészet pihenni, másnap mindig jobb az íze. Ha még marad.

2008. március 9., vasárnap

Szökőévi alleycat - a féktelen, a kegyetlen, az egyetlen - a versenyszűz fazekából

Aszonta a drelyó, hogy menjünk párT. Meg a 10%. Ejj, mondok, elkezdjük, aztán amíg kedv tart, addig az elli is.

Főztem tejberizst, fújtam kereket, szinte már felkészültnek éreztem magam.

Minthogy ez minden erőmet kivette, beütemeztem egy órás alvást, aztán betekertem Hobbitfalváról. Az indulásnál is csak támasztottuk a biciklijeinket, ásítoztunk, az optimális örazsölszinttől (arousalt hogymondod?) meglehetősen messze jártunk.

Valószínűleg emiatt lehetett, hogy a feladat kiosztása UTÁN kezdtem el felöltözni, lujzer-e vagyok.

A Gödörnél egy csaj: „Ha valaki ráér, elárulná, hogy mit csináltok? Olyan jó lehet!” De sajnos senki nem ért rá.

A második indulásnál azért már nem voltam álmos. Adrenalinmotor felpörög, lábba vért pumpál, húzom az SPD-t, üvöltözünk, hogy „Átmész, Mehetsz, Go” vagy „Megállsz, gyász, Vigyáz, Figyedoda”; szerencsétlen arratévedő, egyirányú utcában és/vagy járdán nem feltétlen erre számító autósoknak és gyalogoknak bőszen „Köszönöm”-öt lihegve és integetve portyáztuk végig a várost. A Kosztolányin mindenkit a sikítófrász kerülgetett, de megúsztam mind a négy sávot, szerencsésen rá is leltem a Tranzitra, Ezért is érdemes cm-aktivistának lenni (szép móka volt az a matricázás is: első találkozás Atával, Stukával, Bocival, ropyval, Stiggsékkel, KAMA3zal és bonnieval. ). Itt egy kedves versenytárs rácsodálkozott, miért nem akarunk netezni, na, akkor jöttünk rá, hogy van még három pluszfeladat...

Sebaj, ekkor bodr hirtelen dj-vé lépett elő, végülis egy jobb dolga biztos nem lett volna a a nagy költözés előtti este. :)

Innentől picit elvesztettem a fonalat, az még megvolt, hogy borzalmasan csapatjuk végig egész Budát. Budafoki (EB-emlékek), feltévedtünk a Böskére, kacagtunk csúnyán, szembeforgalom, helyes út, majd ismét valahol eltévelyedés, át a síneken, majdnem fel a hegytetőre, de hálistennek a kedves csekkpojint kiabál.

Onnan szinte DH, drelyó fennakad a tujában, öröm az élet.

A Modernben (amit én egész este Tranzitnak akartam hívni) nagy az élet és pezsgés, ha nem lettem volna rácuppanva a feladatra, komolyabban megfordul a fejemben a maradás az eredeti terveknek megfelelően. Így csak élveztem a szurkolótábort, hálás szívvel (mintha egyszerre lett volna egy szép lassú vivőhullám és mégis hihetetlen pörgés pár percben :)).

Irány a hegy, óbazdmeg. Soha-soha nem gondoltam volna, hogy én valaha föltekerek a Szemlőhegyin (serpa, ninja, köszi az élményt! :)). Vizünk már semmi. Maceszgombócról már írt a kartársnő, ultralol volt.

Hasonló volt még valahol a MOM is, ahol frontálisan ütköztem két futárral is (márványpadló, kanyar, 3 pár spd, finom), de a sorrend már egyáltalán nem maradt meg.

Budáról még át Pestre, a lejtőkön lefelé erősen lassított minket a tény, hogy drelycinek megszűnt a hátsó fékje létezni. Szerintem én még nem is láttam ilyen csontra lekopott fékpofát. Ezt persze még az induláskor észleltük a túlvilági hangok hallatán, de ez szemernyire sem hátráltatott minket. Rendes csajok akartunk lenni, ezért ’na jó, nézzük meg azt az állatkert is’, persze tök fölöslegesen. De legalább bejátszott az Andrássy is úgy, mint soha, talán csak a cm-ek után.
megérkezés szinte már nem is magamnál-állapotban. ÉN! betoltam egy egész üveg sört, mintegy félóra alatt.
Isteni volt. És legyetek modernek!

Majdnem - így lett céklás szósz

"- Hihetetlen, hogy emlékszel!
- Emlékszem rád. Azt gondoltam, te biztos nem vagy unalmas."
(Harold és Cathrine. Bizonyítás.)

Ma majdnem megfőztem egy komplett kaját anélkül, hogy wokot használtam volna. Ehelyett elfüstöltem az egészet, remélem, az edény használható lesz: a wok után második leggyakrabban használt lábosomban főtt (szénné) a furmányos barnarizs zellerszárral, hagymával és karfiollal.
Úgyhogy most gyorsan elő wokot. :)
Meg a tésztafőzőt. Víz föltesz, megmaradt fél gumó cékla kicsire feldarabbol, belezutty. Mire felforrt, félig meg is puhult, akkor kihalásztam, a helyére ment a só és a teljes kiőrlésű pennette. Igen, a piros vízbe. Az amúgy megbarnult, viccess lehet céklát befőzni, egyszer kipróbálom.
A wokban fél fej lilahagyma megpárol.
A rizsprojektből maradt előpárolt karfiol és zellerszár (amúgy ez volt a főzés gerjesztője, egész délután lengett az illata az orromba - na, ez most a füsttel mondjuk tutira megoldódott), ezt is zutty, meg a cékla, meg csíkokra vágott kelkáposzta, egy levél. Ja, meg datolya, asszem 4 db.
Ezt nemwokosan összepároltam, tehát fedő alatt, elején borral, később céklás vízzel locsolgatva. Aztán tejszín, szerecsendió, őrölt kömény, fahéj, só. Pennette bele, holnap esz.

Most meg konzervek. Poszt-esemény.

2008. március 7., péntek

Meg-a posztok

Mert vannak, akik nem idegenek, bárhogy is viselkedjenek egymással. Idegen-ismerős.



Na, és most megborítom a kronológiát, mert írok a mostról, majd két közelmúltpost.
Rengeteg dolgot kaptam ma:
Zsuzsitól kalácsot (és már második jógára hoz szilvalekváros-diós finomakat).
Krisztitől ebédet, vissza. Menjetek a Falafelbe a Nagymező és a Paulay sarkán szinte. A turmixot ki ne hagyjátok.
Tőzsdétől rakott tésztát, ami ellenálhatatlan: savanykás lekváros - darált diós - túrós, megpirítva, mmm.
Pistitől és Feritől tulpipánt és fémvirágot.

A fenti vidijót Ágitól, akivel aztán a nem is tudom, hány órás telefon alatt még zubolyogtunk egy jót:





És most vagy eszem pestós ciabattát, vagy egy kis vajas (nem margarinos) kalácsot kakaóval. Vagy csak bedőlök az ágyba.

2008. február 17., vasárnap

Sült Zöldövezet - hosszú lesz (kesze-kuszkusszal és birstáskával)

"Kiszáradt fák is kihajtanak,
levelet hoznak, virágokat.
Ha erdőt látsz, és lombja nincs,
hogy holtak a fák, azt el ne hidd!

Messze száll a képzeleted,
láthatsz gyönyörű, nagy hegyeket:
Minden tiéd, amit szeretsz,
csak engedd szabadon képzeleted!

Januárban is lehet tavasz,
kigombolhatod kabátodat,
érezheted, kisüt a nap,
csak gondolj a hóba virágokat!

Messze száll...

Házak között fut egy patak,
tiszta vizében láthatod magad.
Az utca köve ragyogó fehér,
az autó ÉS a villamos zenél.

Messze száll...

Ha azt mondják, hogy elmúlik a szép,
szürke lesz az, ami hófehér:
Csalóka és becsap ez a hit,
ne hallgass rájuk, szavuk el ne hidd!

Messze száll...

A Stop Szmog!-ról hazafelé betértem az árkádba, szereztem fogkrémet (nekem csak olyan dolgok kellenek, ami ideiglenesen nem elérhetőek, de ez csak a beszerzés idejét és nem a megvalósulását befolyásolja, remélem legalábbis). Jófej voltam, kérdeztem anyámat, kell-e neki valami, mert én most fogok venni céklát. Mondta, hogy vett. Egy kisebb zsákkal. kb két éve nem volt otthon nyers céklánk. Valami közünk csak lehet egymáshoz...
Úgyhogy spuri haza, sütő be, 2 szál sárgarépa és egy fél fej cékla nagyobb hasábokra vág (bár gyanítom, a kinézet tök lényegtelen), tepsi kiolajoz kenőtollal, pirosak bele, fél alma vastagabb cikkekben bele, picuri fahéj rájuk (ötlet buksitól, nagyon köszi!), sütő.

A teljes menü egyébként almaleves, petrezselymes krumpli, sült zöld (paradicsom a Kis megálló kávéházban - ja, az más), Waldorf-saláta volt, a többi anyám keze munkáját dicséri, ma csak így ennyi voltam.

nade!

A héten voltam a konyhában sokat.
Kipróbáltam például a régóta spájzolt kuszkuszt is. Te, hát az a világ legegyszerűbb étele!
Az alapja annyi, hogy fogsz kuszt (nekem az ajánlott 70 gr mondjuk 2-3 kajálásra elég volt), összekevered valami finom olajjal (fél-egy evőkanál), öntesz rá forró vizet. Vársz 5 percet és kész.
Nyilván ettől még nem lesz tuti kaja, de innentől kezdve már csak idő és kedv kérdése az egész. Íz alapján én bátran használnám MINDENHEZ. értsd: gyümölcsöt, tejszínes cuccokat bele, zöldséget, sósakat, tényleg bármit. De majd a tapasztalat megmutatja, mennyire volt igazam. :)
Az első próbálkozás: túró összetör, bele bazsalikompaszta (ez már sós sajna), szezámkrém, tejföl. Ha lett volna, akkor petrezselyem, de nemvót. Aszalt paradicsom viszont igen!
Ezt a masszát közvetlenül a forró víz után adtam a kuszhoz, így nem kellett már semenyit sózni. Érdemes mellé vastag csíkokra vágott nyers zöldséggel enni, én jelen esetben uborkáztam, remek volt.

Aztán tegnap készült még birs-almás táska: fél birsalma kicsi kockákra, külön kb 3 alma szintén. Birsalma wokban megpirít, cukor, citromlé, fahéj, mazsola. Almával ugyanez, de külön. (Mondjuk legközelebb már valószínűleg bevállom együtt, nem baj, ha más a puhulási idejük.) Legtutibb leírása a módszernek Anánál, a méltán nyálcsorgató morzsásnál. Volt egy rész, amelybe tettem diót és szeletelt mandulát megpirítva, de nem kell bele.
Anyám és én is bevásároltunk leveles tésztából (asszem tényleg jól sikerült a múltkori spenótos-fetás-mandulás rakás), úgyhogy azt elő, különféle méretű táskákat és formákat készítve be az előmelegített sütőbe, 20 perc, és kész. Ha megvárod, amíg nagyjából kihűl a töltelék, akkor nem olvasztja meg a tésztádat (és pl. átemeléskor nem szakad ki). Ha megkened vízzel a tetejét, jobban pirul.
Én a kis táskákat szeretem, mert annak ellenére, hogy a megmaradt tölteléket (mintegy fél tányér) azon csupaszon bezabáltam, jobb szeretem a sok tésztát tartalmazó változatot.
ja! És NE edd forrón! Egyrészt sokkal finomabb langyosan-hidegen a töltelék, másrészt különben ugyanúgy szarrá égeted a szádat, mint én. Mondjuk én már a reggeli teával is így jártam el, meg kakaóztam is, szóval nemigen maradt hőkezeletlen sejtem a szájüregemben tegnap.

2008. február 12., kedd

Álom-élet-menü: fűszeres birs-almaleves és spenótos-fetás rakott tészta mandulával

"Nem azért mondom, hogy te is mondjad nekem, de azért jólesne." (Erzsi)

Munka végén leugrottam ásványvízért (komolyan mondom, szerintem Újpesten elfogyott a Szentkirályi. Én legalábbis vagy két hete nem jutok hozzá, iszom minden mást). Kedvem támadt, kértem ötletet, felturbózódtam, de az ajánlotthoz minden volt otthon. Így aztán a víz mellé csak friss gyömbért vettem, mert az még sosem használtam és gusztusos volt, ingerkedett: nem hagytam hát ki az alkalmat.

A tészta eredeti receptje gyakorlatilag egy jól eltalált rakott palacsinta Gergő kezéből, más alkalommal ez is kipróbálásra kerül. Nálunk viszont éppen előző nap volt palacsinta, meg tutira nem érte volna meg, amíg összerakom ételnek, úgyhogy másképp közelítettem meg a kérdést.

Először is feltúrtam a mélyhűtőt a spenótért, csak gombócolt változatot találtam, amely nagyon viccesen néz ki, ámde felhasználást tekintve tök ugyanolyan, mint a normál. Az a jó benne, hogy kis adagokra ugye le van bontva, bár pont a spenót az, amiből nagyon ritkán használok kis adagot.
Szóval ezt egy picike vízzel föltettem olvadni-főni, bele 2,5 gerezd fokhagyma (volt egy pont feleakkora, mint a többi, ezért ;-)). került még bele a be nem azonostott olasz salátanövényből is (szintén fagyasztott), de ennek semmi jelentősége nem lett az ételre nézvést.

Közben a fetát felbontod, nagyobb kockákra vágod.

Elereszted a fantáziád, feleteszel vizet főni, abban tagliatellét (magyarul mondjuk szélesmetélT) készítesz, de nem sokat. Nekem ez is gombócolva volt, 3 oklömnyi tésztafészek elég volt, nekem meg marha pici az öklöm.
Két marék mandulát hártyástul feldarabolsz (mondtam már, hogy van kétpengés-félköríves darabolókütyüm? Imádom!), a wokban (mert azt mindg használjuk ugye) megpirítod.

A spenót közben rotyogott, elfőtte a levét, a megfőtt fokhagymát belereszeltem (ezt nyilván lehet más sorrendben is), tűzről le, fetával összekever (az a tuti nekem, ha egy része "felolvad", de más része nagyobb darabokban marad), mandula fele szintén. A tagliatellét a szokásosnál is keményebben hagytam, amint leszűrtem, beleforgattam a spenótos cuccba. Ezt úgy állítsuk be, hogy nekünk finom legyen (elég spenótos, elég fetás, elég hagymás, ízes, ahogy akarod), merthogy ezt fogod enni végülis.

Nna, és akkor egy kis tepsi aljára olívaolaj, a különleges lakalomra tartogatott sütésre kész leveles tészta felét rá (zseniális találmány egyébként, én meg jobb alkalmat keresve sem találhattam volna), arra tejföl, spenótos cuccmány, arra még mandula, leveles tészta másik fele, arra megint tejföl, trappista és füstölt mozzarella, valamint a maradék pirított mandula.
Előmelegített sütőben, 180 fokon, kb. 15 perc.

A pirított mandula adja a csodáját az egyébként is nyeldekelnivaló költeménynek, amihez bestiálisan illenek az édes tészták.
Anyám ugye nem szereti az én kajáimat, de ezt az egekig magasztalta.

A levest közben-utána készítettem el, ez 10-es skálán szerintem 7-es fokozatú, kell még foglalkozni a projekttel.
Egy birsalma felét héjastul lereszeltem (nagylyukún), vízben feltettem főni, menet közben tettem még bele: a birs másik felét darabokban, fahéjat, szegfűszeget (rengeteget), a meghámozott gyömbér egyik nyúlványát, ez kb 5 db. félcentis karika lehetett, átmérőben 1-2 forintos nagyságú (háhá, nincs messze az idő, amikor ez semmitmondó információ lesz), cukrot, sót, összetört koriandermagot, 1 citrom levét. Ha lett volna héjjal rendelkező citrom itthon, akkor azt is, mert az igazán kellene bele, meg gyakorlatilag bármi welcome, ami egy gyümölcslevesben jó. A citromhéj meg nagyon jó.
Amikor megfelelően birsízű volt a lé(t) és megpuhultak a darabok, botmixerrel belezürmöltem, amíg úgy nem láttam, hogy meg fogja adni a sűrűségét a levesnek (ezt úgysem lehet jobban behatárolni, ha valaki kritizál, akkor te hígabban/sűrűbben szereted és pont. :)).
Fogtam egy fél almát, szintén héjastul vékony cikkekre vágtam, a most már sűrűbb lében főztem, de nem nagyon meg, csak épphogy. 2-3 dl tejszínnel állítottam be végleges-krémesre.

A jó benne: a fűszeres-fószeres jelleg mutatkozik, de nem elrettentő. Finom birsízű gyümölcsleves, és az alma extrán édes volt, kifejezetten jól ellenpontozott, mmm.
Amit még javítunk: nem kell reszelni a birset, a darabok is teljesen jól puhulnak, a lereszelt izék viszont nem főnek szét (azért kellett turmiSZKolni), ellenben rontják a leves-hatást elég jelentősen. A javaslat a cikkelyezés.
Gyümölcsleves-rajongóként leginkább az lesz a tuti, ha egy normál gyümölcslevesbe teszek birset IS. Hmm, akkor viszont le kéne most fagyasztani. Holnap.
Kell próbálni majd boros változatot, akár vörössel, de ilyet jó lenne enni/olvasni előtte.

A friss gyömbért és a koriandert pedig megjegyeztem, jó barátaim lesznek még ízesítőként.

Private part: elkészült a szemüvegem, terveim szerint nagggyon vagány lesz.
Szeretnék futárzsákot, nagyon, úgy hiszem, a héten rajzolgatok, de ha van az olvasók között kéz- vagy gépügyes, akkor nagyon szívesen fogadom a segítséget.
Az alapgondolat (már vagy egy éve) az MTV népies motívumait lelopni + beletenni a luj feliratot, kicsit beleolvadósan. A Táska bagaboo lesz, S-es, úgy hiszem.
Jógán ma életemben először szemüvegben meditáltam (véletlenül) (amúgy nem meditáció a savászana, de közel áll hozzá, remekül bele lehet aludni, noha nem ez a cél), szerintem búcsúképp.
A szívem meg nem bír magával, tudja, hogy mi a jó (és nyilván az most pont nem megvalósítható), ellenben fogja az eszem, mint a veszett fene, így igyekszem az egész problémakört eltenni egy sarokba, inkább koncentrálok a szakdolgozatra.

2008. február 4., hétfő

Egynek jó

"Mit is mondhatnék? Kém vagyok." "Tudtam, csak nem sejtettem."
(Arnold és Sylvester)

Sütöttem ma Cuncit és Ana morzsás almáját, igen sietősen, nem is lett annyira überjó, mint szerettem volna. Megjegyzendő: a cunci sokáig sül, még annál is tovább, és a tésztájába tök fölösleges a vaj. A morzsához meg kötelező elem a friss citrom, régiből nem az igazi. És sok almából kell csinélni, mert a fele úgysem a sütibe kerül.

Szögezzük le: én imádom a Két tűz közöttet. Szerintem zseniális film. De tényleg, én mindig rommá röhögöm magam rajta. Ma is. És igen, én az Oscart is szeretem. Remekül érzem magam így, köszönöm. :)

2008. február 2., szombat

Sietős ebéd: sztenderd pestós spaghetti paradicsommal

"Meg lesz csinálva, mert én fogom megcsinálni, mert te alkalmatlan vagy rá"


Sztori lejjebb.

Nem a mai ebédemről híresülök el: egyrészt egy tökmagos és egy hagymás pogácsácska, ezek viszont bestiálisan jók voltak, újabb felfedeznivaló: Hollán Ernő u. eleje a Jászainál, cukrászda és pékség.
Másrészről meg seperc alatt Barilla spaghetti, mondhatni nem főz meg, csak úgy csinál (mintha nem tudná), mert tán még az olaszoknál is keményebben eszi a tésztát. Aztán pesto rá (ez sem saját, ma nagyon konzum), végül még gyorsan koktélparadicsom kis darabokban rája, ezzel viszont elég izgalmat ad az ételnek ahhoz, hogy igen fogyaszthatónak tűnjön. Ha öt percet még rászánok, akkor mondjuk picit megsütöm előtte a parit, de így is tökély.
Az ötlet Sampptól (karácsonyi sütés vagy egy éve és Igazából Szerelem, mert az kell :)), a posztolás pedig annak illusztrálása, hogy NEM főzök mindig olyan nyakatekerten, sőőőt.

És akkor a mottó:

Ezt inkább lefülelve illene posztolni, nade annyira gyönyörű. A srác amúgy kordzakós művésznek tűnt, picit trendi, tudjátok. Az Örstől izzott mellette a levegő. Egészen a Deákig. Az utazóközönség megérintődött, először csak fészkelődtünk (mindig érdekes megfigyelni, hogy veszem át én is a feszkót), aztán páran elkezdtünk mosolyogni. Kívülről szemlélve enyhén száni volt a helyzet, talán mert annyira átlátható volt a játszma, amit a fiú űzött. Mindenestre gratulálok a szüleinek, ilyen család közelébe nem szeretnék kerülni. (Tudjuk, kell hozzá a gyerek és az ő fogékonysága, meg most már felnőtt felelőssége is, nadehát.) Kinézet alapján egyébként még akár beszédbe is elegyedem ilyen figurával, viszont így egyből feketelistára került.
Amúgy beszaladtam a városba megvenni végre a nagyon várt rózsaszín XS hippsyt + beszereztem még egy banáncsatot. Figyelem, ha valaki lát természetes anyagból készült és/vagy annak látszó banáncsatot, azonnal szóljon! 500 HUF környékéig meg is veheti. :)
Viszont roppantul sajnálom, hogy EZ SEM bukókompatibilis.

És akkor most megpróbálok főzni nagy adag zöldségalaplét, noha csak elképzeléseim vannak róla, hogyan is kell. Drukkoljanak, kérem, kezeket öklökbe, éljen a ....................!

2008. február 1., péntek

Mindenek felett

Mottó sincs.

Lecsoffadtam, hogy még. Indulás előtt megvettem a Magyar Konyhát (annyira friss, hogy én még a januárit akartam beszerezni, ha esetleg neked van, szólj, köszi), gondolván, nekem ugye a főzés mandala, majd a tekerés után milyen jó lesz alkotni.
Be is hoztam 2,5 almát, merthogy az almák és biciklik nálunk együtt alszanak. Végignéztem az újságot. Több izgalom is lehetett volna (figyedoda, volt olyan, hogy hagymát hagymával, szerintem direkt nekem), levesek, fánkok (na jó, valentini izék is, az meg nem igazán az én világom), rizs minden mennyiségben, de egész egyszerűen ma nem tudok rápörögni.

Bonnie Cuncija sem tud felizgatni. Most. Szerintem én 9-kor már aludni fogok.

2008. január 29., kedd

Hagymás szósz

"5 perc gondolkodási időt kaptam a kanapémon."
(Zénó)

Akkor ezentúl az lesz, hogy leírom a gasztro bisztróban publikálható részt, és ha még utána is maradt mondanivalóm, akkor az is idekerül, pletykaéhes olvasóim ezentúl tiszteletben kell hogy tartsák a főzőszenvedélyemet. Vagy ugorgyák, de akkor veszítenek, én mondom, veszítenek.

Tehát a mai cumónak az volt a lényege, hogy gyors legyen, ne kelljen hozzá semmi a boltból viszont én magam is eszemet veszejtsem. Na jó, ezt persze csak a végeredmény ismeretében írom ám le.

Fogtam tehát egy fej vöröshagymát, egy fej lilahagymát, egy szál pórét (akartam csinálni levest a múltkor, de az nem munkakaja sajna), meg fél csokor összeaszott újhagymát még 1860-ból. Megpucoltam mindent, a fejeket (le-, ja nem ) félkarikára vágtam, a póré fehér részét karikára, a zöld részét csíkokra, az újhagymát szintén karikára. Aszalt paradicsom csíkokban, mert az is jó lesz nekünk.
A hasonlóság okán eszembe ötlött Ana zseniális kajája, el is játszottam a sütő lehetőségével, végül a kényleem okán ismét (ki gondolta volna?) a wok mellett döntöttem.
Olaj melegít (elszívó bekapcsol, szobaajtó becsuk), sóz!, vöröshagyma + fehér póré rája. Később (na igen, ezt olyan nehéz belőnöm mindig) rá a lilahgyma, ismét később (amikor már szinte minden puha) a maradékok, úgymint szálra vágott zöldrész, újhagyma, aszalt pari. Jelzem, egy idő után előástam a fedőt, mert kifejezett célom volt párolni, nem pirítani.
tehát a sok későbbek után egy nem nagyon szétbarnult, ámde összepuhult, nedveit kieresztett, sülthagymatömeggel állunk szemben, ekkor fokozzuk az izgalmakat. Felvesszük a lángot (majd levesszük, nem tudjuk, mit is szeretnénk igazából), de alényeg az, hogy két menetben is párolgatjuk még jófajta fehérborban (most éppen Jekl). Ha ezt is beszívta, elfőtte (még mindig fedő alatt nagyobbrészt), akkor már nagyona célnál vagyunk, fogjuk ugyanis az 1-1,5 dl tejszínt, ráboríjjuk. Ekkor már lehet szerintem fűszerezni, nem sajnálván a kaukkfüvet, a bazsalikomot (én olajban eltettem használtam most), a majorannával azért érdemes óvatosabbnak lenni. Minthogy a tejszín úgysem lesz elég, ezért hozzápakolunk tejfölt, szerintem vagy 3 dl-t. Ekkor már ugye bőszen kóstolgatjuk egyrészt a sósság ellenőrzésének céljából, méásrészt meg ha jól csináltuk, akkor érezzük, hogy az élet az egy csodás dolog, pláne közben adnak ilyet az ember szájába. Énmég sütögettem egy darabig, de ezt már a követőkre bízom.

Ahogy szinte mindenbe, szerintem ebbe is fergetegesen illik a fokhagyma és a petrezselyem, aki szokta, az borsozhatja is biztos... Nekem most ez így tökéletes volt, következőre, lehet, hogy pirított magwakkal bolondítok még.

Lelki tipródás-rovatunk: van. Egy találkozás egy Billyszerű lénnyel túlélhető. A kapcsolat teremtődését végigszárnyalni (szívem a torkomban, gyomrom a pince és a padlás között szaladgál) életkereteket szétfeszítően stimuláló (végülis az eletrosokk is az). Megtudni, hogy a vágycél nem elérhető, tiltott, lezárt, több, mint elkeserítő. Szívmegszakadást elkerülendő nem magunk ellen cselekedni mások iránti megértést elősegítő. Ma SMS-t kapni megdöbbentő, felzaklató, megkérdőjelező.
Koncentrálok a szakdolgozatra. Mármint emellett persze, jóhogy.

2008. január 18., péntek

Zsófi karácsonyi répatortája

"Ed é per questo che ti sto chiedendo
di cercare sempre quelle cose vere
che ci fanno stare bene
mai io non le perderei mai "

"És épp ezért kérlek, mindig az igaz dolgokat keresd,
amelyek jó érzéssel töltenek el minket,
sosem, soha nem fogom ezeket elveszíteni"

Tiromancino: Due destini (in Özpetek: Le fate ignoranti)

A sütivel a jógás karácsonyon találkoztam, szerelem volt ez első ízlelésre, belebolondulós-nem eresztős, örökre elnemhagyós.

Érdemes előkészülni a répával és a bögrékkel, majd nekiláthatunk:
A száraz cumókat összekervertem egy külön tálban, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni: 4 dl liszt, 2 mokkáskanál szódabikarbóna, 1 mokkáskanál só, 2 mokkáskanál fűszer (nálam fahéj és gyömbér volt a domináns + mézeskalács-keverék, így biztos megszaladt legalább 3 kanálnyira, de ezzel én mindig így vagyok.)

4 dl cukrot 3 dl olajjal összekevertem, majd beleeresztettem 4 egész tojást (én ezzel óvatosan bántam, kicsit más sorrenddel az olajat adagoltam finoman, gondolván a majonézből megtanult kicsapódásra, amelyet a tojássárgája és az olaj tud előidézni).
Bele a száraz cumókat (átszitálva, elvégre karácsony van (volt)), szinte készen is vagyunk.
6 dl reszelt répa jöhet bele (nagylyukú sajtreszelőn, ez kb. 4 nagyobb répa, a maradék meg jön lujzika nyusziszájába), 2 dl dió (fele a tésztába, fele a tetjére majd) (hát ez már növelt adag, de nekem persz ez se volt elég.)
180 fokon sül viszonylag sokáig 30-50 perc.

Amíg hőkezeled a masszát, elkészítheted a krémet, amely önmagában megér egy misét. Hihetetlen egyszerűsége mellett bestiálisan jó ízével hódít.
1 natúr vajkrém (nálam Mizo, a nagy, tán 250 g)
10 dkg RAMA
1 vaníliáscukor
15-20 dkg porcukor
1 citrom héja, majd levének egy része (vigyázat, nálunk a család majdhogynem elkóstolgatta az egész krémet az első adagnál!)
na és akkor ezeket habosra, majd hűvösre.

Ha kihűlt a tészta, kettévágjuk, megtöltjük, ha bírjuk, pihentetjük, aztán hódolunk.