2007. október 29., hétfő

Csak egyszerűen - Krumplitál fűszeres tejszínnel

Én ma nem is akartam itthon lenni. De hazajöttem megnézni a félbemaradt lakáshirdetéseket, és aztán ittragadtam, mert jó volt.
Aztán még az is sok félelmem tárgya, hogy mennyi pénz kell nekem az élethez külön. Ennek egyik nagy kérdése, hogy mennyit költök kajára. (Egyszemélyes háztartások beszámolója welcome.)
Úgyhogy költséghatékony, gyorsan (fáradtan) is elkészíthető ételre vágytam.
Előrebocsájtom, hogy még sül, de úgy sejtem, jó lesz. :)

Krumpli kis kockákra (egyszemélyes adag, 3-4 db). Ezt a wokban megpirítottam olaj nélkül. Ragadni fog, de nem baj, a lényeg, hogy piruljon. Itt kapott egy kis sót, de szerintem nem muszáj itt használni.
A rázogatások között fogtam kb. 1,5 deci főzőtejszínt, aztán úgy érzés szerint tettem bele szárított fűszereket (az úgyis lesz otthon, a frissre meg készülni kell. Mármint azokat kivéve, amelyek cserépben figyelnek a lakás különböző pontjain.)
Majorannából a legtöbb, aztán csubrica (nagy vissza-/újrarátalálás volt), végül tárkony, porgyömbér és só. A kissé megpirult krumplit kiborítottam egy sütőtálkába, kapott sós mandulát (másra úgyse használnám, én nem szeretem), tökmagot, rálocsoltam a tejszínt (elégedetten konstatáltam, hogy pont olyan majdnem beterítős szintig ér). A wokban pici tökmagolaj-napraforgó keverékén 2 gerezd fokhagymát megpirítottam (rádobod és kész is, azonnal ki kell önteni, különben megég), majd rászedtem a tejszínben ázó krumplira. (Spec. az olaj az egyetlen, amitől kicsit tartok, lévén az összegyűlik a tejszín tetején és kevéssé esztétikus.)
Mint az ilyen krumplis dolgok, marha sokáig sül. Az illata mámorító.
Mandulás olívabogyeszt tervezek mellé.

2007. október 24., szerda

Áram-láss, malattia

Nagyon jó döntés volt, hogy a nagyon nyomott hangulatomat ma nem embrekkel javítom, hanem munkával. Leültem olaszozni (notabene elszállt a legfőbb lámpám, egyik része sem működik: ilyen problémákkal hogyan birkózik meg az ember lánya, ha egyedül lakik? Merthogy lakást keresek, ha a belvárosban tudsz 30 négyzetméterest (így jó, bodr? :)), mindenképp szólj!), gtalkon fent volt a legkedvesebb csoporttársam, nagyon jó volt olaszul csetelni, olyan hatékony és modern dolog. :)

Az itthon töltött egy hét alatt több fokhagymatablettát és fokhagymapépet tömtem magamba. Utóbbi tökéletes aránya mára született meg: 2 gerezd fokhagyma összenyomva, 1 evőkanál mézzel jól kikeverve. Lemarja a torkod és a gyomrod, de az neked jó. És hidd el, sokkal kevésbé fáj, mint a két gerezd - 2 teáskanál méretezésű. Az brutális volt, igaz, másnaptól már nem rázott a hideg és lábra tudtam állni.
A fokhagymatabletta meg biztos hasznos, én sajna még nem éreztem nagy hatását, pedig nem kevés cucc van benne elvileg. A télen mindenstre előirányzok napi egyet preventíve.

2007. október 19., péntek

Tragédia

Ma két biciklistát ütöttek el a fővárosban. Két külön helyszín, de mindkettőben szerepel bringajárda. nem is tudom leírni.
Az egyiknél már szinte biztosra lehet tudni, hogy a biciklis teljesen szabályosan, zöldben ment át az úton, a teherautó gyorsan fordult, nem adta meg az elsőbbséget. A biciklis férfi azonnal meghalt. Egyik link, másik link.

Nagyon vigyázzatok magatokra és másokra. És aztán gyertek el a bringajárdák elleni megmozdulásra.

És a mai napi harmadik.

2007. október 18., csütörtök

Téli csemege - sült alma

Az a jó a télben és a betegségben, hogy van idő ilyesmire.
Egyrészt anyámmal készítettem forralt bort gyógyitalnak (a világon ő és Bojána főzik a legfinomabb italokat, a bécsi vásár kész csalódás volt etekintetben).
Addigra kiszanáltam a zsizsikes vagy molyos vagy valamilyenes fenyőmagot, aszalt szilvát és vörösáfonyát. A hibátlan aszalt meggyet pici forró vízben és löttyintésnyi rumban és mézben beáztattam. Most nem mézeskalácsfűszert tettem bele, csak fahéjat és nem diót, hanem mandulát, lévén a diónk tavalyi és szerintem avas. Viszont van még több kilónyi pucolt. (Jegyezzük meg gyorsan, hogy az én háztartásomban is pucolt dió lesz, ámde fagyasztott.) A mandula hártyahéjastól, fakszni nélkül.
Miután a meggy már nem bepuhult, kivágtam az almák közepét, beállítottam egy szép alufóliadarab közepére, belehalmoztam a jóságot, levét bele- és rácsorgattam, betoltam a sütőbe. Itt jó sok időt tölt, legalább fél órát, de inkább egyet, hőfok 150-180 között nálam.
Most puha almám volt (már csak ezért sem ettem nyersen), szerintem ez is a savanykásból a legfinomabb, bár ez is igen-igen jó volt.
nagyon jó variálni: kicsit sütöd meg (kicsit még ropogós-fehér) vagy egész barnára-édesre. Az alma teteje mindig nyersebb marad, az alja viszont fő a saját alkohol levében,mámor eljutni idáig. Lehet bőven fűszerezni: egyrészt az alma leve felereszti, másrészt az alma is szív magába. Most 2 almához pl 3 teáskanál méz és egy kanálvégnyi fahéj még csak utánérzés-ízeket eredményezett. Tavaly csináltam nagyon mézes - nagyon fűszerest, az is isteni volt.

Tökéletes - Bizonyosság

Ígérem, legközelebb már gasztrírok.
De annyira rámtört a bizonyosság: fenn a hegyen, vöröslő ég, mondjuk napfelkelte. Felértünk és ott állunk négyesben. Bátyámék és MI.

2007. október 17., szerda

Ez vajon éltető szeretet?

Vacskamati virágja

Ott állt Vacskamati Mikkamakka elött. Kicsit sírósan, kicsit nevetösen - egyszóval úgy, ahogy szokott.
- Mikkamakka, ugye te mindent tudsz? - kérdezte reménykedve.
Mikkamakka elég komor képet vágott.
- Egyszer beszéltünk már erröl - mondta mogorván.
- Na ugye! - mondta boldogan Vacskamati.
- Mit na ugye! - mérgelödött Mikkamakka. - Akkor megállapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok.
- Ez az, ez az, emlékszem - kiáltott Vacskamati.
- Emlékezni azt tudtok - morogta Mikkamakka. - Azazhogy csak emlékezni tudtok.
Vacskamati izgett-mozgott.
- Nem értem pontosan mit mondtál - mondta.
- Nem baj - legyintett Mikkamakka -, nem azért mondtam.
Vacskamati kicsit félénken azt kérdezte:
- Ugye, meghallgatsz?
Mikkamakka ábrázata azt mondta: meg hát.
- Egy kérdésem lenne - folytatta Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: elö vele.
- Ugye nekem van születésnapom? - rukkolt elö a nagy kérdéssel Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: de még mennyire.
- Tudtam, tudtam! - örült Vacskamati. - Hát mégis igaz.
- Születésnapja mindenkinek van - jelentette ki Mikkamakka.
- Jó, jó, ezt tisztáztuk - komorodott el Vacskamati -, de mikor?
- Hogyhogy mikor? - tárta szét a kezét Mikkamakka. - Nekem például december elsején.
- Neked - mondta fitymálva Vacskamati -, neked! De nekem mikor van?
- Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.
- De nem tudom - mondta szomorúan Vacskamati.
Mikkamakka vakarta a feje búbját.
- Ajaj - mondta.
- Azazhogy mégsincs születésnapom - keseredett el Vacskamati.
- De ha egyszer van! - mérgelödött Mikkamakka.
Vacskamati nem tágított.
- Mikor?
- Például ma - mondta sarokba szorítva Mikkamakka.
Vacskamati felvidult.
- Kedden?
Mikkamakka bólintott. Nagy kö esett le a szívéröl.
- Tehát minden kedden - virult Vacskamati.
- Azt már nem. Milyen kedd van ma?
- Április tizenötödike, kedd.
- Na, akkor ez az - emelte fel az ujját Mikkamakka -, április tizenötödikén születtél.
- Nem lehetne inkább kedd?
- Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.
- Hogy minden kedden születésnapom legyen.
- Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.
- Kár - mondta Vacskamati.
Mikkamakka mélyen elgondolkozott.
- Tényleg kár - mondta aztán, és újra gondolataiba mélyedt.
- De hiszen akkor... - kiáltott Vacskamati.
- Mit akkor?
- Ma április tizenötödike van!
- És akkor mi van?
- Hát a születésnapom!
- Jé, majd elfelejtettem! - ugrott fel Mikkamakka, és felragyogott az arca. - Isten éltessen!
Kiszaladt a tisztás közepére.
- Fiúk - kiabálta -, Vacskamatinak születésnapja van!
Elö is sereglettek mind. Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Bruckner Szigfrid, Aromo, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm. Ott sürögtek-forogtak Vacskamati körül.
- Isten éltessen, Isten éltessen! - kiabálták. Bruckner Szigfrid hirtelen elhallgatott. De olyan feltünöen, hogy a többiekbe is belefulladt a szusz.
- Mi történt? - kérdezte Nagy Zoárd.
- Csak... csak... elég furcsa - mondta Bruckner Szigfrid, és Vacskamatihoz fordult. - Már tizenöt éve ismerlek, és eddig egyszer sem volt születésnapod.
- De ma kedd van - mondta Vacskamati.
- Az mindjárt más! - kiáltott Bruckner Szigfrid. A többiek meg suspitoltak. Összedugták a fejüket, sutyuru-mutyuru. Vacskamati meg úgy tett, mintha nem tudná miröl van szó. Pedig hozzá is elhallatszott, ahogy Dömdödöm azt mondja: ,,Dömdödöm.'' Ezt pedig csak az nem érti, aki mind a két fülére süket. Vagy még annál is jobban. Merthogy Dömdödöm azt mondta, adjunk ajándékot az ünnepeltnek, akinek tizenöt év óta ez a kedd az elsö születésnapja.
El is futottak mindjárt. Vissza is jöttek mindjárt. Na, és a kezükben, na lám, a kezükben, odanézz, a kezükben egy cserép virág! Lila is volt, zöld is volt, sárga is volt, kék is volt, csuda egy virág volt.
Úgy hívták: Vacskamati virágja.
Láttátok volna Vacskamatit! Irult-pirult, sápadozott, táncolt, ugrált, sikongatott, simogatta, dédelgette, becézgette, lehelgette a virágját. Igen boldog volt.
Hát így zajlott le az a születésnap.
Aztán elmúlt. Sok kedd elmúlt. De egyik sem volt Vacskamati születésnapja.
A virág meg! Uramfia! Szegény, szegény Vacskamati virágja! Azt hiszitek, törödött vele? Nem törödött. Azt hiszitek, öntözte? Nem öntözte. Azt hiszitek, kapálgatta? Nem kapálgatta. Azt hiszitek, rá is nézett? Nem nézett rá.
A virágnak odalett zöldje, sárgája, lilája, kékje, kornyadozott, fonnyadozott.
Egészen addig, amíg egyszer csak nagy mérgesen azt nem mondta Dömdödöm, hogy ,,dömdödöm''.
- Hallottátok? - mondta Ló Szerafin. - Dömdödöm azt mondta, hogy dömdödöm.
Hogyne hallották volna!
- Bizony nem gondozza a virágját.
- Bizony nem öntözi.
- Bizony rá se néz.
- Bizony hervadozik szegény virág.
- Bizony kornyadozik.
Így beszélt Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Dömdödöm és Szörnyeteg Lajos.
- Jaj, elfelejtettem - sápítozott Vacskamati. - Pedig az én virágom, Vacskamati virágja. Mindig tudtam. Ne haragudjatok.
- Hát akkor gondozd!
- Hát akkor öntözd!
- Hát akkor törödj vele!
A virág hervadt volt, fonnyadt volt, de biztosan nagyon dörömbölt akkor a szíve. Dörömbölt boldogan. Vacskamati meg nekiesett, öntözte reggeltöl estig, estétöl reggelig, kapálta naphosszat, csak úgy sercegett szegény virág gyökere.
És két nap múlva azt mondta:
- Öntöztelek, kapáltalak, két napja csak veled foglalkozom, mégis kornyadsz, mégis hervadsz! Mi lesz már! Tessék sárgállani, tessék zöldelleni, tessék lilállani, tessék kékelleni!
Na, erre megint összesereglett Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm.
- Mit képzelsz - mondta Ló Szerafin -, hónapokig nem törödtél vele, és most azt hiszed, két nap alatt virulni fog?!
- Zöldelleni!
- Sárgállani!
- Lilállani!
- ékelleni!
- Dömdödöm!
- Úgy határoztunk - mondta Bruckner Szigfrid -, hogy elvesszük töled a virágot.
- Jaj ne! - esett kétségbe Vacskamati.
- De igenis elvesszük!
- Dömdödöm - mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.
- Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
- Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
- Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
- Igen - mondta.
- De hiszen nem öntözött!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen nem kapálgatott!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen rád se nézett!
- Tudom - mondta a virág.
- Aztán meg agyonöntözött.
- Tudom - mondta a virág.
- Agyonkapált.
- Tudom - mondta a virág.
- Sápadt lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Csenevész lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Akkor még miért maradnál nála!? - mordult rá Bruckner Szigfrid.
- Azért, mert szeretem - mondta a virág.
- Miért szereted? - háborgott Aromo.
- Csak - mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtöl.
- Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törödöm veled ezután - mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
- Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.

2007. október 15., hétfő

Pórévacsi

Már szombaton is hihetetlenül kívántam az olajbogyót, tegnap este azt vacsoráztam egy nagy bögre vaníliás rooibus társaságában.
Ma még mindig sósra vágytam (ha lett volna időm, elmegyek a burgerbe krumpliért), úgyhogy hazaérvén főztem. Még mindig szpmjas vagyok és sóra vágyom, de a kaja finom lett:

Fogtam egy fél póréhagymát, felkarikázta, sós olajon megpároltam úgy nagyjából, bőven harsogott még, amikor rálöggyintettem egy kis fehérborecetet. Jól felsistergett, izgattam őket még együtt, végül rákanalaztam tejfölt (tejszín híján). Azzal főztem még, amíg a tejföl víztartalma tartott, aztán reszeltem bele trappistát (szintén jobb híján). A legvégén kapott egy leheletnyi tárkonyt és aztán dobáltam rá olajbogyeszt. Tortiglionival ettem (farfalle híján). ;-)

Adós vagyok a jógás sütikkel: rizslisztes-fűszeres, fura pogácsa, cantuccini-izé, fűszeres-körtés. Meg csicseriborsó-korszak is egy-két hete ám.

2007. október 7., vasárnap

Paradicsomszószos csicseriborsó

A süti is készül, arról még lesz reményeim szerint poszt.

A csicserit kb. 4 óra áztatás után föltettem főni. Közben nagyob darabokra vágtam a hagymát, forró wokban, gyümölcsolaj társaságában nagy lángon megpirítottam. Érted, legyenek rajta nagy pirosas-barna foltok, semmi dinsztelés és lágyság.
Kiszedtem, a maradék olajban megpirítottam-dinszteltem a pici fej lilahagymát (só muszáj!), arra 1-2 perc után dobtam rá a csíkozott sárgarépát. Még 1-2 perc és kész, mehet rá a gomba.
Közben a csicseri és megpuhult (szerintem viszonylag hamar, 30-60 perrc alatt eléri a nekem való állapotot: roppanó, rághatóan kemény, de azért omlik, mint a gesztenye. Nagyon gesztenye-jellegű, még ízében is.) A vizéből kimeregettem, mehetett a hagymás-répás-gombás egyvelegre. Aztán én lett hamupipőke, gondosan visszaválogattam az összetevőket, mert rájöttem, hogy a csicseri egy részét akár le is fagyazthatom. A borsó főzővizébe árpát, azaz gerlit tettem fel főni, annak is kell idő, több, mint a rizsnek. Ezt is só nélkül, tudom, fura egy ízlésem van...
A zöldségekre kerestem paradicsomszószt (ennek kapcsán összevesztem anyámmal, emlegetvén a hollakást és az együttélést nomeg a segítséget: lett volna hajlandóságom megint megtépni,de úrinő maradtam, viszont kereshetek más utat az agressziómnak. Meg a feszülltség-levezetésnek.) Szóval bazsalikomos paradicsomszósz a zöldségekre, fél csokor, azaz sok-sok petrezselyem, fekete olívabogyó karikákban.
Bedobozolva várják a holnapi munkát: csak a szószból maradt, az igen jó ízű.

Másképp

Ma mintha minden másképp működne, mint megterveztem (itt más szavak lennének, de olyan jól alliterált az eleje, hogy a folytatásban elcsábultam. :)).
Azt például én gondoltam ki, hogy gasztroalapokon nyugvó sajátélményes bloggá válok, de csak kicsit. Kell egy hely a keróútinformon kívül, ahol a mindennapokról beszámolhatok, de énblogot már nem írnék.
Másfelől viszont ma birsalmás ételt szerettem volna készíteni (valami töltött vagy tésztás, ahol a pikantériát a birs adja, de az alapot más zöldek biztosítják), ehelyett anyám főzött egy hadseregre való káposztás cvekkedlit (kevésbé németeseknek kockatésztát). Maaajd ezt a bátyám megmézezte. Nálunk ugyanis cukorral dívik, pontosabban ez már a múlté, én részemről ezentúl mézzel édesítem ezt is. Mmmmm.
Mondtam már, hogy termelői mézet tudok szerezni olcsón?
És, ha már itt tartunk, ha valakinek kell valami Olaszországból novemberben, szóljon bátran, pár napra meglátogatom Milánót. Javasolni is lehet! Egyelőre szárított paradicsomban és paradicsomkonzervben, illetve mandulás kekszben gondolkodom.

Amúgy csicseregnek a borsók az áztatóvízben, hetek óta vágyom rájuk, nem tudom még, mi lesz a sorsuk.

Magánélet:
1. Két napja döbbentem rá arra, hogy a párkapcsolat nem jutalom, amit azért kapok, mert jó és tökéletes vagyok. Az még azért mesze van, hogy ne azt mérjem föl, hogy miben kell megfelelnem az adott személynek... Viszont azzal a szép gondolattal együtt járt ez a felismerés, hogy talán nem is kell küzdenem a kapcsolatomért, elvégre az nem jutalom, hanem az életem része.
2. Föld-sorozat: szakdoga, olasz, lakáskeresés, nem-elszállás a nagy filozófiában. :)
3. "Jaj, Lujka, ne bolondozz! Puszi, Te kedves, lelkes lány!"
4. "Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül." (Genesis Rábá 8:9.) A gasztroblogot nemcsak zsidóknak ajánlom!