"Megrakja a fixin, mikozben a gyíkok gyászkodnak a gettykkel"
(Zoli)
Készülök a maholnapi brunchra.
Gondoltam merészet és életemben először mártogatóssal próbálkoztam: volt pillanat, amikor nagyon kétséges volt a kimenetel.
Fogtam egy közepes-nagyobb cukkínit, megmostam, két végét levágtam, a használható részt picike kockákra vágtam. Magas, szűk edényben besóztam, állni hagytam (amíg bekevertem a Cuncit.)
Wokban kevés olajat melegítettem, beleszórtam a cukkínit, sűrű rázogatás közben megpirítottam, nem kicsit: majdnem mindenhol szép barna volt, nem csak úgy tessék-lássék. Ezután rázuttyintottam fehérbort, ebben pároltam egészen addig, amíg el nem tűnt a llé: ez pár perc alatt megtörtént.
Az előbbi magasfalú edénybe visszaszórtam a már puha és finom cukkínit, rákanalaztam kb. fél (nagy) doboz vajkrémet (se). Először villával nyomogattam, de az nem volt célravezető, úgyhogy átváltottam botmixerre. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsőre edényt sem tökéleteset választottam.)
Folyamatosan kóstolgatva nemigen tendált afelé a kenőcs, amerre szerettem volna: főleg utóízben nagyon megmaradt a vajkrém-jelleg savanyúsága. Egy idő után kétségbeesésemben mindenféle szimpatikus dolgot pakoltam bele sorjában, addig, amíg élvezhetővé nem vált az elegy:
kb. 1-2 evőkanál tejfölt, hasonló mennyiségű mascarponét, csubricát, petrezselymet, 1 gerezd fokhagymát, kb fél-egy mokkáskanálnyi mustárt, hasonlóan kevés mézet.
Tökmagos kenyérrel kifejezetten finom, tehát azt a picike adagot, ami lett, holnap tökmaggal tálalom.
A Cuncival meg csak annyi lett az alapvetésben leírtakon kívül, hogy nem került bele vaj, kakaóbab-darabkákkal és pirított kesudióval is megszórtam, bestiálisan sokáig sütöttem, de így picit ragacs az alja: szerintem ez ilyen tészta és pont.
A lírt mennyiség nem sok, úgy fogalmazhatnék, hogy nagyon kevés.
Bonnie-é még mindig finomabb, mint az enyém.
"But girl, tonight you look so pretty
Yes you do
Times Square can't shine as bright as you
I swear it's true
(...)
Don't you worry about the distance
I'm right there if you get lonely
(...)
We'll have it good
We'll have the life we knew we would
(...)
Delilah I can promise you
That by the time we get through"
(PLAIN WHITE T'S: Hey there Delilah)
Áginak, Gergőnek, Lacusnak
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tejföl. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tejföl. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. április 27., vasárnap
2008. április 5., szombat
Megfőztem a tavaszt - cukkíni-brokkoliszósz
Szép. És finom.
Ilyen az én tavaszom.
Minden friss, ropogós és zöld.
Egy kisebb-zsenge cukkínit megmostam, hájastul felkarikáztam, besóztam, állni hagytam.
A brokkoliból két nagy rózsát megmostam, kicsire szedtem, a szárát félcentis karikára vágtam, sós vízben (ha nem is meg-, de) főztem.
Volt még shiitake gombám, friss, ismerkedésképpen megmostam, felcsíkoztam kb hármat.
A brokkolit hideg vízbe szedtem ki, mert rémes, amikor túlpuhul.
A vizében tettem föl a gabonafélét, ami nem tudom, mi. Barna, négyzetes alapú, olyanok, mint kis batyuk. Én vettem, sokáig tudtam is a nevét. Most még csak sejtésem sincs. Amikor megfőtt, még mindig ugyanabban a vízben tettem föl az árpát is.
A kihagyhatatlan wokban olajon megpirítottam (együtt) a cukkínit és a shiitake-t. Konkrétan parna pöttyösre. Rá főzőtejszín, mascarpone, tejföl, a mennyiséget az élet hozza. :) Pisztácia bele. Főzőcske addig, amíg összesűrűsödik, kvázi betúrosodik. Végefelé bele brokkoli, onnantól inkább csak rázva, nem keverve, merthogy összetörik. A végén csubricával és nagyon kevés bazalikompasztával (olajos-sós gyári) fűszereztem.
Tavaszíze volt, mmmm.
2008. február 17., vasárnap
Sült Zöldövezet - hosszú lesz (kesze-kuszkusszal és birstáskával)
"Kiszáradt fák is kihajtanak,
levelet hoznak, virágokat.
Ha erdőt látsz, és lombja nincs,
hogy holtak a fák, azt el ne hidd!
Messze száll a képzeleted,
láthatsz gyönyörű, nagy hegyeket:
Minden tiéd, amit szeretsz,
csak engedd szabadon képzeleted!
Januárban is lehet tavasz,
kigombolhatod kabátodat,
érezheted, kisüt a nap,
csak gondolj a hóba virágokat!
Messze száll...
Házak között fut egy patak,
tiszta vizében láthatod magad.
Az utca köve ragyogó fehér,
az autó ÉS a villamos zenél.
Messze száll...
Ha azt mondják, hogy elmúlik a szép,
szürke lesz az, ami hófehér:
Csalóka és becsap ez a hit,
ne hallgass rájuk, szavuk el ne hidd!
Messze száll...
A Stop Szmog!-ról hazafelé betértem az árkádba, szereztem fogkrémet (nekem csak olyan dolgok kellenek, ami ideiglenesen nem elérhetőek, de ez csak a beszerzés idejét és nem a megvalósulását befolyásolja, remélem legalábbis). Jófej voltam, kérdeztem anyámat, kell-e neki valami, mert én most fogok venni céklát. Mondta, hogy vett. Egy kisebb zsákkal. kb két éve nem volt otthon nyers céklánk. Valami közünk csak lehet egymáshoz...
Úgyhogy spuri haza, sütő be, 2 szál sárgarépa és egy fél fej cékla nagyobb hasábokra vág (bár gyanítom, a kinézet tök lényegtelen), tepsi kiolajoz kenőtollal, pirosak bele, fél alma vastagabb cikkekben bele, picuri fahéj rájuk (ötlet buksitól, nagyon köszi!), sütő.
A teljes menü egyébként almaleves, petrezselymes krumpli, sült zöld (paradicsom a Kis megálló kávéházban - ja, az más), Waldorf-saláta volt, a többi anyám keze munkáját dicséri, ma csak így ennyi voltam.
nade!
A héten voltam a konyhában sokat.
Kipróbáltam például a régóta spájzolt kuszkuszt is. Te, hát az a világ legegyszerűbb étele!
Az alapja annyi, hogy fogsz kuszt (nekem az ajánlott 70 gr mondjuk 2-3 kajálásra elég volt), összekevered valami finom olajjal (fél-egy evőkanál), öntesz rá forró vizet. Vársz 5 percet és kész.
Nyilván ettől még nem lesz tuti kaja, de innentől kezdve már csak idő és kedv kérdése az egész. Íz alapján én bátran használnám MINDENHEZ. értsd: gyümölcsöt, tejszínes cuccokat bele, zöldséget, sósakat, tényleg bármit. De majd a tapasztalat megmutatja, mennyire volt igazam. :)
Az első próbálkozás: túró összetör, bele bazsalikompaszta (ez már sós sajna), szezámkrém, tejföl. Ha lett volna, akkor petrezselyem, de nemvót. Aszalt paradicsom viszont igen!
Ezt a masszát közvetlenül a forró víz után adtam a kuszhoz, így nem kellett már semenyit sózni. Érdemes mellé vastag csíkokra vágott nyers zöldséggel enni, én jelen esetben uborkáztam, remek volt.
Aztán tegnap készült még birs-almás táska: fél birsalma kicsi kockákra, külön kb 3 alma szintén. Birsalma wokban megpirít, cukor, citromlé, fahéj, mazsola. Almával ugyanez, de külön. (Mondjuk legközelebb már valószínűleg bevállom együtt, nem baj, ha más a puhulási idejük.) Legtutibb leírása a módszernek Anánál, a méltán nyálcsorgató morzsásnál. Volt egy rész, amelybe tettem diót és szeletelt mandulát megpirítva, de nem kell bele.
Anyám és én is bevásároltunk leveles tésztából (asszem tényleg jól sikerült a múltkori spenótos-fetás-mandulás rakás), úgyhogy azt elő, különféle méretű táskákat és formákat készítve be az előmelegített sütőbe, 20 perc, és kész. Ha megvárod, amíg nagyjából kihűl a töltelék, akkor nem olvasztja meg a tésztádat (és pl. átemeléskor nem szakad ki). Ha megkened vízzel a tetejét, jobban pirul.
Én a kis táskákat szeretem, mert annak ellenére, hogy a megmaradt tölteléket (mintegy fél tányér) azon csupaszon bezabáltam, jobb szeretem a sok tésztát tartalmazó változatot.
ja! És NE edd forrón! Egyrészt sokkal finomabb langyosan-hidegen a töltelék, másrészt különben ugyanúgy szarrá égeted a szádat, mint én. Mondjuk én már a reggeli teával is így jártam el, meg kakaóztam is, szóval nemigen maradt hőkezeletlen sejtem a szájüregemben tegnap.
levelet hoznak, virágokat.
Ha erdőt látsz, és lombja nincs,
hogy holtak a fák, azt el ne hidd!
Messze száll a képzeleted,
láthatsz gyönyörű, nagy hegyeket:
Minden tiéd, amit szeretsz,
csak engedd szabadon képzeleted!
Januárban is lehet tavasz,
kigombolhatod kabátodat,
érezheted, kisüt a nap,
csak gondolj a hóba virágokat!
Messze száll...
Házak között fut egy patak,
tiszta vizében láthatod magad.
Az utca köve ragyogó fehér,
az autó ÉS a villamos zenél.
Messze száll...
Ha azt mondják, hogy elmúlik a szép,
szürke lesz az, ami hófehér:
Csalóka és becsap ez a hit,
ne hallgass rájuk, szavuk el ne hidd!
Messze száll...
A Stop Szmog!-ról hazafelé betértem az árkádba, szereztem fogkrémet (nekem csak olyan dolgok kellenek, ami ideiglenesen nem elérhetőek, de ez csak a beszerzés idejét és nem a megvalósulását befolyásolja, remélem legalábbis). Jófej voltam, kérdeztem anyámat, kell-e neki valami, mert én most fogok venni céklát. Mondta, hogy vett. Egy kisebb zsákkal. kb két éve nem volt otthon nyers céklánk. Valami közünk csak lehet egymáshoz...
Úgyhogy spuri haza, sütő be, 2 szál sárgarépa és egy fél fej cékla nagyobb hasábokra vág (bár gyanítom, a kinézet tök lényegtelen), tepsi kiolajoz kenőtollal, pirosak bele, fél alma vastagabb cikkekben bele, picuri fahéj rájuk (ötlet buksitól, nagyon köszi!), sütő.
A teljes menü egyébként almaleves, petrezselymes krumpli, sült zöld (paradicsom a Kis megálló kávéházban - ja, az más), Waldorf-saláta volt, a többi anyám keze munkáját dicséri, ma csak így ennyi voltam.
nade!
A héten voltam a konyhában sokat.
Kipróbáltam például a régóta spájzolt kuszkuszt is. Te, hát az a világ legegyszerűbb étele!
Az alapja annyi, hogy fogsz kuszt (nekem az ajánlott 70 gr mondjuk 2-3 kajálásra elég volt), összekevered valami finom olajjal (fél-egy evőkanál), öntesz rá forró vizet. Vársz 5 percet és kész.
Nyilván ettől még nem lesz tuti kaja, de innentől kezdve már csak idő és kedv kérdése az egész. Íz alapján én bátran használnám MINDENHEZ. értsd: gyümölcsöt, tejszínes cuccokat bele, zöldséget, sósakat, tényleg bármit. De majd a tapasztalat megmutatja, mennyire volt igazam. :)
Az első próbálkozás: túró összetör, bele bazsalikompaszta (ez már sós sajna), szezámkrém, tejföl. Ha lett volna, akkor petrezselyem, de nemvót. Aszalt paradicsom viszont igen!
Ezt a masszát közvetlenül a forró víz után adtam a kuszhoz, így nem kellett már semenyit sózni. Érdemes mellé vastag csíkokra vágott nyers zöldséggel enni, én jelen esetben uborkáztam, remek volt.
Aztán tegnap készült még birs-almás táska: fél birsalma kicsi kockákra, külön kb 3 alma szintén. Birsalma wokban megpirít, cukor, citromlé, fahéj, mazsola. Almával ugyanez, de külön. (Mondjuk legközelebb már valószínűleg bevállom együtt, nem baj, ha más a puhulási idejük.) Legtutibb leírása a módszernek Anánál, a méltán nyálcsorgató morzsásnál. Volt egy rész, amelybe tettem diót és szeletelt mandulát megpirítva, de nem kell bele.
Anyám és én is bevásároltunk leveles tésztából (asszem tényleg jól sikerült a múltkori spenótos-fetás-mandulás rakás), úgyhogy azt elő, különféle méretű táskákat és formákat készítve be az előmelegített sütőbe, 20 perc, és kész. Ha megvárod, amíg nagyjából kihűl a töltelék, akkor nem olvasztja meg a tésztádat (és pl. átemeléskor nem szakad ki). Ha megkened vízzel a tetejét, jobban pirul.
Én a kis táskákat szeretem, mert annak ellenére, hogy a megmaradt tölteléket (mintegy fél tányér) azon csupaszon bezabáltam, jobb szeretem a sok tésztát tartalmazó változatot.
ja! És NE edd forrón! Egyrészt sokkal finomabb langyosan-hidegen a töltelék, másrészt különben ugyanúgy szarrá égeted a szádat, mint én. Mondjuk én már a reggeli teával is így jártam el, meg kakaóztam is, szóval nemigen maradt hőkezeletlen sejtem a szájüregemben tegnap.
2008. február 12., kedd
Álom-élet-menü: fűszeres birs-almaleves és spenótos-fetás rakott tészta mandulával
"Nem azért mondom, hogy te is mondjad nekem, de azért jólesne." (Erzsi)
Munka végén leugrottam ásványvízért (komolyan mondom, szerintem Újpesten elfogyott a Szentkirályi. Én legalábbis vagy két hete nem jutok hozzá, iszom minden mást). Kedvem támadt, kértem ötletet, felturbózódtam, de az ajánlotthoz minden volt otthon. Így aztán a víz mellé csak friss gyömbért vettem, mert az még sosem használtam és gusztusos volt, ingerkedett: nem hagytam hát ki az alkalmat.
A tészta eredeti receptje gyakorlatilag egy jól eltalált rakott palacsinta Gergő kezéből, más alkalommal ez is kipróbálásra kerül. Nálunk viszont éppen előző nap volt palacsinta, meg tutira nem érte volna meg, amíg összerakom ételnek, úgyhogy másképp közelítettem meg a kérdést.
Először is feltúrtam a mélyhűtőt a spenótért, csak gombócolt változatot találtam, amely nagyon viccesen néz ki, ámde felhasználást tekintve tök ugyanolyan, mint a normál. Az a jó benne, hogy kis adagokra ugye le van bontva, bár pont a spenót az, amiből nagyon ritkán használok kis adagot.
Szóval ezt egy picike vízzel föltettem olvadni-főni, bele 2,5 gerezd fokhagyma (volt egy pont feleakkora, mint a többi, ezért ;-)). került még bele a be nem azonostott olasz salátanövényből is (szintén fagyasztott), de ennek semmi jelentősége nem lett az ételre nézvést.
Közben a fetát felbontod, nagyobb kockákra vágod.
Elereszted a fantáziád, feleteszel vizet főni, abban tagliatellét (magyarul mondjuk szélesmetélT) készítesz, de nem sokat. Nekem ez is gombócolva volt, 3 oklömnyi tésztafészek elég volt, nekem meg marha pici az öklöm.
Két marék mandulát hártyástul feldarabolsz (mondtam már, hogy van kétpengés-félköríves darabolókütyüm? Imádom!), a wokban (mert azt mindg használjuk ugye) megpirítod.
A spenót közben rotyogott, elfőtte a levét, a megfőtt fokhagymát belereszeltem (ezt nyilván lehet más sorrendben is), tűzről le, fetával összekever (az a tuti nekem, ha egy része "felolvad", de más része nagyobb darabokban marad), mandula fele szintén. A tagliatellét a szokásosnál is keményebben hagytam, amint leszűrtem, beleforgattam a spenótos cuccba. Ezt úgy állítsuk be, hogy nekünk finom legyen (elég spenótos, elég fetás, elég hagymás, ízes, ahogy akarod), merthogy ezt fogod enni végülis.
Nna, és akkor egy kis tepsi aljára olívaolaj, a különleges lakalomra tartogatott sütésre kész leveles tészta felét rá (zseniális találmány egyébként, én meg jobb alkalmat keresve sem találhattam volna), arra tejföl, spenótos cuccmány, arra még mandula, leveles tészta másik fele, arra megint tejföl, trappista és füstölt mozzarella, valamint a maradék pirított mandula.
Előmelegített sütőben, 180 fokon, kb. 15 perc.
A pirított mandula adja a csodáját az egyébként is nyeldekelnivaló költeménynek, amihez bestiálisan illenek az édes tészták.
Anyám ugye nem szereti az én kajáimat, de ezt az egekig magasztalta.
A levest közben-utána készítettem el, ez 10-es skálán szerintem 7-es fokozatú, kell még foglalkozni a projekttel.
Egy birsalma felét héjastul lereszeltem (nagylyukún), vízben feltettem főni, menet közben tettem még bele: a birs másik felét darabokban, fahéjat, szegfűszeget (rengeteget), a meghámozott gyömbér egyik nyúlványát, ez kb 5 db. félcentis karika lehetett, átmérőben 1-2 forintos nagyságú (háhá, nincs messze az idő, amikor ez semmitmondó információ lesz), cukrot, sót, összetört koriandermagot, 1 citrom levét. Ha lett volna héjjal rendelkező citrom itthon, akkor azt is, mert az igazán kellene bele, meg gyakorlatilag bármi welcome, ami egy gyümölcslevesben jó. A citromhéj meg nagyon jó.
Amikor megfelelően birsízű volt a lé(t) és megpuhultak a darabok, botmixerrel belezürmöltem, amíg úgy nem láttam, hogy meg fogja adni a sűrűségét a levesnek (ezt úgysem lehet jobban behatárolni, ha valaki kritizál, akkor te hígabban/sűrűbben szereted és pont. :)).
Fogtam egy fél almát, szintén héjastul vékony cikkekre vágtam, a most már sűrűbb lében főztem, de nem nagyon meg, csak épphogy. 2-3 dl tejszínnel állítottam be végleges-krémesre.
A jó benne: a fűszeres-fószeres jelleg mutatkozik, de nem elrettentő. Finom birsízű gyümölcsleves, és az alma extrán édes volt, kifejezetten jól ellenpontozott, mmm.
Amit még javítunk: nem kell reszelni a birset, a darabok is teljesen jól puhulnak, a lereszelt izék viszont nem főnek szét (azért kellett turmiSZKolni), ellenben rontják a leves-hatást elég jelentősen. A javaslat a cikkelyezés.
Gyümölcsleves-rajongóként leginkább az lesz a tuti, ha egy normál gyümölcslevesbe teszek birset IS. Hmm, akkor viszont le kéne most fagyasztani. Holnap.
Kell próbálni majd boros változatot, akár vörössel, de ilyet jó lenne enni/olvasni előtte.
A friss gyömbért és a koriandert pedig megjegyeztem, jó barátaim lesznek még ízesítőként.
Private part: elkészült a szemüvegem, terveim szerint nagggyon vagány lesz.
Szeretnék futárzsákot, nagyon, úgy hiszem, a héten rajzolgatok, de ha van az olvasók között kéz- vagy gépügyes, akkor nagyon szívesen fogadom a segítséget.
Az alapgondolat (már vagy egy éve) az MTV népies motívumait lelopni + beletenni a luj feliratot, kicsit beleolvadósan. A Táska bagaboo lesz, S-es, úgy hiszem.
Jógán ma életemben először szemüvegben meditáltam (véletlenül) (amúgy nem meditáció a savászana, de közel áll hozzá, remekül bele lehet aludni, noha nem ez a cél), szerintem búcsúképp.
A szívem meg nem bír magával, tudja, hogy mi a jó (és nyilván az most pont nem megvalósítható), ellenben fogja az eszem, mint a veszett fene, így igyekszem az egész problémakört eltenni egy sarokba, inkább koncentrálok a szakdolgozatra.
Munka végén leugrottam ásványvízért (komolyan mondom, szerintem Újpesten elfogyott a Szentkirályi. Én legalábbis vagy két hete nem jutok hozzá, iszom minden mást). Kedvem támadt, kértem ötletet, felturbózódtam, de az ajánlotthoz minden volt otthon. Így aztán a víz mellé csak friss gyömbért vettem, mert az még sosem használtam és gusztusos volt, ingerkedett: nem hagytam hát ki az alkalmat.
A tészta eredeti receptje gyakorlatilag egy jól eltalált rakott palacsinta Gergő kezéből, más alkalommal ez is kipróbálásra kerül. Nálunk viszont éppen előző nap volt palacsinta, meg tutira nem érte volna meg, amíg összerakom ételnek, úgyhogy másképp közelítettem meg a kérdést.
Először is feltúrtam a mélyhűtőt a spenótért, csak gombócolt változatot találtam, amely nagyon viccesen néz ki, ámde felhasználást tekintve tök ugyanolyan, mint a normál. Az a jó benne, hogy kis adagokra ugye le van bontva, bár pont a spenót az, amiből nagyon ritkán használok kis adagot.
Szóval ezt egy picike vízzel föltettem olvadni-főni, bele 2,5 gerezd fokhagyma (volt egy pont feleakkora, mint a többi, ezért ;-)). került még bele a be nem azonostott olasz salátanövényből is (szintén fagyasztott), de ennek semmi jelentősége nem lett az ételre nézvést.
Közben a fetát felbontod, nagyobb kockákra vágod.
Elereszted a fantáziád, feleteszel vizet főni, abban tagliatellét (magyarul mondjuk szélesmetélT) készítesz, de nem sokat. Nekem ez is gombócolva volt, 3 oklömnyi tésztafészek elég volt, nekem meg marha pici az öklöm.
Két marék mandulát hártyástul feldarabolsz (mondtam már, hogy van kétpengés-félköríves darabolókütyüm? Imádom!), a wokban (mert azt mindg használjuk ugye) megpirítod.
A spenót közben rotyogott, elfőtte a levét, a megfőtt fokhagymát belereszeltem (ezt nyilván lehet más sorrendben is), tűzről le, fetával összekever (az a tuti nekem, ha egy része "felolvad", de más része nagyobb darabokban marad), mandula fele szintén. A tagliatellét a szokásosnál is keményebben hagytam, amint leszűrtem, beleforgattam a spenótos cuccba. Ezt úgy állítsuk be, hogy nekünk finom legyen (elég spenótos, elég fetás, elég hagymás, ízes, ahogy akarod), merthogy ezt fogod enni végülis.
Nna, és akkor egy kis tepsi aljára olívaolaj, a különleges lakalomra tartogatott sütésre kész leveles tészta felét rá (zseniális találmány egyébként, én meg jobb alkalmat keresve sem találhattam volna), arra tejföl, spenótos cuccmány, arra még mandula, leveles tészta másik fele, arra megint tejföl, trappista és füstölt mozzarella, valamint a maradék pirított mandula.
Előmelegített sütőben, 180 fokon, kb. 15 perc.
A pirított mandula adja a csodáját az egyébként is nyeldekelnivaló költeménynek, amihez bestiálisan illenek az édes tészták.
Anyám ugye nem szereti az én kajáimat, de ezt az egekig magasztalta.
A levest közben-utána készítettem el, ez 10-es skálán szerintem 7-es fokozatú, kell még foglalkozni a projekttel.
Egy birsalma felét héjastul lereszeltem (nagylyukún), vízben feltettem főni, menet közben tettem még bele: a birs másik felét darabokban, fahéjat, szegfűszeget (rengeteget), a meghámozott gyömbér egyik nyúlványát, ez kb 5 db. félcentis karika lehetett, átmérőben 1-2 forintos nagyságú (háhá, nincs messze az idő, amikor ez semmitmondó információ lesz), cukrot, sót, összetört koriandermagot, 1 citrom levét. Ha lett volna héjjal rendelkező citrom itthon, akkor azt is, mert az igazán kellene bele, meg gyakorlatilag bármi welcome, ami egy gyümölcslevesben jó. A citromhéj meg nagyon jó.
Amikor megfelelően birsízű volt a lé(t) és megpuhultak a darabok, botmixerrel belezürmöltem, amíg úgy nem láttam, hogy meg fogja adni a sűrűségét a levesnek (ezt úgysem lehet jobban behatárolni, ha valaki kritizál, akkor te hígabban/sűrűbben szereted és pont. :)).
Fogtam egy fél almát, szintén héjastul vékony cikkekre vágtam, a most már sűrűbb lében főztem, de nem nagyon meg, csak épphogy. 2-3 dl tejszínnel állítottam be végleges-krémesre.
A jó benne: a fűszeres-fószeres jelleg mutatkozik, de nem elrettentő. Finom birsízű gyümölcsleves, és az alma extrán édes volt, kifejezetten jól ellenpontozott, mmm.
Amit még javítunk: nem kell reszelni a birset, a darabok is teljesen jól puhulnak, a lereszelt izék viszont nem főnek szét (azért kellett turmiSZKolni), ellenben rontják a leves-hatást elég jelentősen. A javaslat a cikkelyezés.
Gyümölcsleves-rajongóként leginkább az lesz a tuti, ha egy normál gyümölcslevesbe teszek birset IS. Hmm, akkor viszont le kéne most fagyasztani. Holnap.
Kell próbálni majd boros változatot, akár vörössel, de ilyet jó lenne enni/olvasni előtte.
A friss gyömbért és a koriandert pedig megjegyeztem, jó barátaim lesznek még ízesítőként.
Private part: elkészült a szemüvegem, terveim szerint nagggyon vagány lesz.
Szeretnék futárzsákot, nagyon, úgy hiszem, a héten rajzolgatok, de ha van az olvasók között kéz- vagy gépügyes, akkor nagyon szívesen fogadom a segítséget.
Az alapgondolat (már vagy egy éve) az MTV népies motívumait lelopni + beletenni a luj feliratot, kicsit beleolvadósan. A Táska bagaboo lesz, S-es, úgy hiszem.
Jógán ma életemben először szemüvegben meditáltam (véletlenül) (amúgy nem meditáció a savászana, de közel áll hozzá, remekül bele lehet aludni, noha nem ez a cél), szerintem búcsúképp.
A szívem meg nem bír magával, tudja, hogy mi a jó (és nyilván az most pont nem megvalósítható), ellenben fogja az eszem, mint a veszett fene, így igyekszem az egész problémakört eltenni egy sarokba, inkább koncentrálok a szakdolgozatra.
2007. november 4., vasárnap
Humusz és mascarpone a birsalmák helyett
"A párkapcsolat tükör. Amíg egyedül vagy, hiheteted magad valamilyennek. Párkapcsolatban visszajelzéseket kapsz, akkor is, ha ez nem tetszik. Egyedül jóval könnyebb szépnek, jónak, kereknek látni magunkat." Dia
Van 8-9 birsalmám, és nagyon izgatják a fantáziámat.
Ehhez képest ma megfőztem egy csomó csicserit és aztán Anára hagyatkoztam, mert egész egyszerűen még sosem csalódtam benne. Lett itt hummusz (másik a konzerves változat kedvelőinek), de azt jól elrontottam, lévén addig engedtem fel főzőlével, amíg jó nemlett az állaga. Aztán jöttem rá, hogy basszus, nem raktam bele olajat. Úgyhogy maradt, ahogy volt, biztos finom lesz így is (na jó, lehetne kicsit sűrűbb és azért jó lenne benne az íz is, de nem rossz egyáltalán), piritós, és hasábokra vágott uborka, répa ilik majd mellé. meg természetesen olajbogyesz.
Aztán holnapi ebédre készülvén a régóta fenséges ízeket ígérő mascarponés-hagymást. és a mascarponénak tényleg halála a kevés fűszer. Bátrabb voltam, mint lettem volna egyébként, de még így sem eléggé. De azért jó lett volna frissen. Holnapra közel sem lesz ugyanolyan élmény, de ez már csak így megy.
Nagyon vágyom egy igazi puha-szaftos, de roppanós almatöltelékre-krémre, úgyhogy valószínűleg a héten még készül valami ilyen. A Magyar Konyhában sok jó ötlet van, szeretem azt az újságot.
Van 8-9 birsalmám, és nagyon izgatják a fantáziámat.
Ehhez képest ma megfőztem egy csomó csicserit és aztán Anára hagyatkoztam, mert egész egyszerűen még sosem csalódtam benne. Lett itt hummusz (másik a konzerves változat kedvelőinek), de azt jól elrontottam, lévén addig engedtem fel főzőlével, amíg jó nemlett az állaga. Aztán jöttem rá, hogy basszus, nem raktam bele olajat. Úgyhogy maradt, ahogy volt, biztos finom lesz így is (na jó, lehetne kicsit sűrűbb és azért jó lenne benne az íz is, de nem rossz egyáltalán), piritós, és hasábokra vágott uborka, répa ilik majd mellé. meg természetesen olajbogyesz.
Aztán holnapi ebédre készülvén a régóta fenséges ízeket ígérő mascarponés-hagymást. és a mascarponénak tényleg halála a kevés fűszer. Bátrabb voltam, mint lettem volna egyébként, de még így sem eléggé. De azért jó lett volna frissen. Holnapra közel sem lesz ugyanolyan élmény, de ez már csak így megy.
Nagyon vágyom egy igazi puha-szaftos, de roppanós almatöltelékre-krémre, úgyhogy valószínűleg a héten még készül valami ilyen. A Magyar Konyhában sok jó ötlet van, szeretem azt az újságot.
2007. október 15., hétfő
Pórévacsi
Már szombaton is hihetetlenül kívántam az olajbogyót, tegnap este azt vacsoráztam egy nagy bögre vaníliás rooibus társaságában.
Ma még mindig sósra vágytam (ha lett volna időm, elmegyek a burgerbe krumpliért), úgyhogy hazaérvén főztem. Még mindig szpmjas vagyok és sóra vágyom, de a kaja finom lett:
Fogtam egy fél póréhagymát, felkarikázta, sós olajon megpároltam úgy nagyjából, bőven harsogott még, amikor rálöggyintettem egy kis fehérborecetet. Jól felsistergett, izgattam őket még együtt, végül rákanalaztam tejfölt (tejszín híján). Azzal főztem még, amíg a tejföl víztartalma tartott, aztán reszeltem bele trappistát (szintén jobb híján). A legvégén kapott egy leheletnyi tárkonyt és aztán dobáltam rá olajbogyeszt. Tortiglionival ettem (farfalle híján). ;-)
Adós vagyok a jógás sütikkel: rizslisztes-fűszeres, fura pogácsa, cantuccini-izé, fűszeres-körtés. Meg csicseriborsó-korszak is egy-két hete ám.
Ma még mindig sósra vágytam (ha lett volna időm, elmegyek a burgerbe krumpliért), úgyhogy hazaérvén főztem. Még mindig szpmjas vagyok és sóra vágyom, de a kaja finom lett:
Fogtam egy fél póréhagymát, felkarikázta, sós olajon megpároltam úgy nagyjából, bőven harsogott még, amikor rálöggyintettem egy kis fehérborecetet. Jól felsistergett, izgattam őket még együtt, végül rákanalaztam tejfölt (tejszín híján). Azzal főztem még, amíg a tejföl víztartalma tartott, aztán reszeltem bele trappistát (szintén jobb híján). A legvégén kapott egy leheletnyi tárkonyt és aztán dobáltam rá olajbogyeszt. Tortiglionival ettem (farfalle híján). ;-)
Adós vagyok a jógás sütikkel: rizslisztes-fűszeres, fura pogácsa, cantuccini-izé, fűszeres-körtés. Meg csicseriborsó-korszak is egy-két hete ám.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
