A kétségbeesés kenőcse - cukkínikrém az almaszelethez

"Megrakja a fixin, mikozben a gyíkok gyászkodnak a gettykkel"
(Zoli)

Készülök a maholnapi brunchra.
Gondoltam merészet és életemben először mártogatóssal próbálkoztam: volt pillanat, amikor nagyon kétséges volt a kimenetel.

Fogtam egy közepes-nagyobb cukkínit, megmostam, két végét levágtam, a használható részt picike kockákra vágtam. Magas, szűk edényben besóztam, állni hagytam (amíg bekevertem a Cuncit.)

Wokban kevés olajat melegítettem, beleszórtam a cukkínit, sűrű rázogatás közben megpirítottam, nem kicsit: majdnem mindenhol szép barna volt, nem csak úgy tessék-lássék. Ezután rázuttyintottam fehérbort, ebben pároltam egészen addig, amíg el nem tűnt a llé: ez pár perc alatt megtörtént.

Az előbbi magasfalú edénybe visszaszórtam a már puha és finom cukkínit, rákanalaztam kb. fél (nagy) doboz vajkrémet (se). Először villával nyomogattam, de az nem volt célravezető, úgyhogy átváltottam botmixerre. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsőre edényt sem tökéleteset választottam.)
Folyamatosan kóstolgatva nemigen tendált afelé a kenőcs, amerre szerettem volna: főleg utóízben nagyon megmaradt a vajkrém-jelleg savanyúsága. Egy idő után kétségbeesésemben mindenféle szimpatikus dolgot pakoltam bele sorjában, addig, amíg élvezhetővé nem vált az elegy:
kb. 1-2 evőkanál tejfölt, hasonló mennyiségű mascarponét, csubricát, petrezselymet, 1 gerezd fokhagymát, kb fél-egy mokkáskanálnyi mustárt, hasonlóan kevés mézet.
Tökmagos kenyérrel kifejezetten finom, tehát azt a picike adagot, ami lett, holnap tökmaggal tálalom.

A Cuncival meg csak annyi lett az alapvetésben leírtakon kívül, hogy nem került bele vaj, kakaóbab-darabkákkal és pirított kesudióval is megszórtam, bestiálisan sokáig sütöttem, de így picit ragacs az alja: szerintem ez ilyen tészta és pont.
A lírt mennyiség nem sok, úgy fogalmazhatnék, hogy nagyon kevés.
Bonnie-é még mindig finomabb, mint az enyém.

"But girl, tonight you look so pretty
Yes you do
Times Square can't shine as bright as you
I swear it's true
(...)
Don't you worry about the distance
I'm right there if you get lonely
(...)
We'll have it good
We'll have the life we knew we would
(...)
Delilah I can promise you
That by the time we get through"

(PLAIN WHITE T'S: Hey there Delilah)
Áginak, Gergőnek, Lacusnak

Megfőztem a tavaszt - cukkíni-brokkoliszósz

Szép. És finom.
Ilyen az én tavaszom.

Minden friss, ropogós és zöld.

Egy kisebb-zsenge cukkínit megmostam, hájastul felkarikáztam, besóztam, állni hagytam.
A brokkoliból két nagy rózsát megmostam, kicsire szedtem, a szárát félcentis karikára vágtam, sós vízben (ha nem is meg-, de) főztem.
Volt még shiitake gombám, friss, ismerkedésképpen megmostam, felcsíkoztam kb hármat.

A brokkolit hideg vízbe szedtem ki, mert rémes, amikor túlpuhul.
A vizében tettem föl a gabonafélét, ami nem tudom, mi. Barna, négyzetes alapú, olyanok, mint kis batyuk. Én vettem, sokáig tudtam is a nevét. Most még csak sejtésem sincs. Amikor megfőtt, még mindig ugyanabban a vízben tettem föl az árpát is.

A kihagyhatatlan wokban olajon megpirítottam (együtt) a cukkínit és a shiitake-t. Konkrétan parna pöttyösre. Rá főzőtejszín, mascarpone, tejföl, a mennyiséget az élet hozza. :) Pisztácia bele. Főzőcske addig, amíg összesűrűsödik, kvázi betúrosodik. Végefelé bele brokkoli, onnantól inkább csak rázva, nem keverve, merthogy összetörik. A végén csubricával és nagyon kevés bazalikompasztával (olajos-sós gyári) fűszereztem.
Tavaszíze volt, mmmm.