Szökőévi alleycat - a féktelen, a kegyetlen, az egyetlen - a versenyszűz fazekából

Aszonta a drelyó, hogy menjünk párT. Meg a 10%. Ejj, mondok, elkezdjük, aztán amíg kedv tart, addig az elli is.

Főztem tejberizst, fújtam kereket, szinte már felkészültnek éreztem magam.

Minthogy ez minden erőmet kivette, beütemeztem egy órás alvást, aztán betekertem Hobbitfalváról. Az indulásnál is csak támasztottuk a biciklijeinket, ásítoztunk, az optimális örazsölszinttől (arousalt hogymondod?) meglehetősen messze jártunk.

Valószínűleg emiatt lehetett, hogy a feladat kiosztása UTÁN kezdtem el felöltözni, lujzer-e vagyok.

A Gödörnél egy csaj: „Ha valaki ráér, elárulná, hogy mit csináltok? Olyan jó lehet!” De sajnos senki nem ért rá.

A második indulásnál azért már nem voltam álmos. Adrenalinmotor felpörög, lábba vért pumpál, húzom az SPD-t, üvöltözünk, hogy „Átmész, Mehetsz, Go” vagy „Megállsz, gyász, Vigyáz, Figyedoda”; szerencsétlen arratévedő, egyirányú utcában és/vagy járdán nem feltétlen erre számító autósoknak és gyalogoknak bőszen „Köszönöm”-öt lihegve és integetve portyáztuk végig a várost. A Kosztolányin mindenkit a sikítófrász kerülgetett, de megúsztam mind a négy sávot, szerencsésen rá is leltem a Tranzitra, Ezért is érdemes cm-aktivistának lenni (szép móka volt az a matricázás is: első találkozás Atával, Stukával, Bocival, ropyval, Stiggsékkel, KAMA3zal és bonnieval. ). Itt egy kedves versenytárs rácsodálkozott, miért nem akarunk netezni, na, akkor jöttünk rá, hogy van még három pluszfeladat...

Sebaj, ekkor bodr hirtelen dj-vé lépett elő, végülis egy jobb dolga biztos nem lett volna a a nagy költözés előtti este. :)

Innentől picit elvesztettem a fonalat, az még megvolt, hogy borzalmasan csapatjuk végig egész Budát. Budafoki (EB-emlékek), feltévedtünk a Böskére, kacagtunk csúnyán, szembeforgalom, helyes út, majd ismét valahol eltévelyedés, át a síneken, majdnem fel a hegytetőre, de hálistennek a kedves csekkpojint kiabál.

Onnan szinte DH, drelyó fennakad a tujában, öröm az élet.

A Modernben (amit én egész este Tranzitnak akartam hívni) nagy az élet és pezsgés, ha nem lettem volna rácuppanva a feladatra, komolyabban megfordul a fejemben a maradás az eredeti terveknek megfelelően. Így csak élveztem a szurkolótábort, hálás szívvel (mintha egyszerre lett volna egy szép lassú vivőhullám és mégis hihetetlen pörgés pár percben :)).

Irány a hegy, óbazdmeg. Soha-soha nem gondoltam volna, hogy én valaha föltekerek a Szemlőhegyin (serpa, ninja, köszi az élményt! :)). Vizünk már semmi. Maceszgombócról már írt a kartársnő, ultralol volt.

Hasonló volt még valahol a MOM is, ahol frontálisan ütköztem két futárral is (márványpadló, kanyar, 3 pár spd, finom), de a sorrend már egyáltalán nem maradt meg.

Budáról még át Pestre, a lejtőkön lefelé erősen lassított minket a tény, hogy drelycinek megszűnt a hátsó fékje létezni. Szerintem én még nem is láttam ilyen csontra lekopott fékpofát. Ezt persze még az induláskor észleltük a túlvilági hangok hallatán, de ez szemernyire sem hátráltatott minket. Rendes csajok akartunk lenni, ezért ’na jó, nézzük meg azt az állatkert is’, persze tök fölöslegesen. De legalább bejátszott az Andrássy is úgy, mint soha, talán csak a cm-ek után.
megérkezés szinte már nem is magamnál-állapotban. ÉN! betoltam egy egész üveg sört, mintegy félóra alatt.
Isteni volt. És legyetek modernek!

Il Terzo Cerchio

"Ő nem hagyhatja egyedül az anyját. Ha csak ő lenne és én, akkor összeköltöznék vele. Nem lenne könnyű nekem, de akkor azt mondanám, hogy legyen. De így, az anyjával nem. Meglátjuk." Autosufficiente. (Ernesto)

Nem vagyok nagy étterembe járó. Ennek az oka nem a kedv, inkább a pénz hiányában keresendő.
A Terzo Cerchioba viszont visszajárok. leginkább az olasz csoportokkal térünk, de volt már egy szülinapozás is ott. Ez utóbbihoz mondjuk drága, de vacsorázni melegen ajánlom.
Nincsen nagy összehasonltási alapom (lásd feljebb), de azért úgy hiszem, simán megéri a raviolijuk azt a 2-3000 Ft-ot. Ott ettem életemben először gorgonzolás-körtés-diós raviolit, felejthetetlen élmény volt. Jelzem, házilag készítik a tésztát, érződik is.

Mindig úgy vagyok vele, hogy meglátom a tálat, megijedek, hogy ez fél fogamra se lesz elég, aztán a végére mégis elég, sőt. Ma is pont így jártam, a tányér háromnegyedénél még éhes voltam. A végén meg már a pukkadás kerülgetett.
Nagy vágyam volt kipróbálni a rizottót, én még soha, sehol nem ettem korábban. Először a radicchiós-királyrákossal szemeztem, de a törzsvendég olaszok ajánlására inkább a vargányásat választottam (igen, ez az a hely, ahol bazi nagy kivetítőn mindig foci megy, ahol az olaszok átkiabálnak az asztalok között és ahol a ragazzáknak ajánlanak ételeket.). Nos. A vargánya finom, ez a része teljesen rendben volt. A rizottót meg vagy nem készítik itt olyan jól, vagy (és én inkább erre hajlok) tök mást, túl sokat vártam a risotto intézményétől. Finom, szószós, de meglepően harapós rizst ettem. Én valamiért abban éltem, hogy szarrá kell főzni a riszt. Mint tudjuk, én nagyon szeretőm (ez szép elírás...) szóval szeretem a harapható ételeket, tehát nekem ez így nagyon jó volt, csak semmi különlegesen meglepő nem ért. Majd eszem máshol is, mindenestre jóval nagyobb bátorsággal kísérletezem itthon is.

Nehéz igazán ehető bolti mézes puszedlit venni. Most kifogtam egyet, na, milyen márkájú? IGA. ;-)

Rizstál

Én ma rizstem.
Marha megnyugtató, hogy végre ehető kaját készítettem.
Vagy 3 napja főztem sárga lencsét (sárga lencsét muszáj ennetek, só nélkül, vízben főzve (figyelem, 1 óra áztatási idő is tökéletes!!!) is hihhetetlenül finom, tényleg simán jó köretnek), ahhoz főztem vadrizst. Amíg ez utóbbi készült, addig fél fej lilahgymát (szintén valami maradék a hűtőből, mást/többet nem találtam, azt hiszem, nemigen lakom én itt valójában) kis kockában nagyon gyorsan megdinszteltem-pirítottam, fél sárgarépát csíkokra vágva rádobtam, kb 2 percet erős lángon sütöttem, rádobtam 2-3 fogásnyi római zöldbabot, lekapcsoltam a wokot. Sárga lencse, vadrizs, felkockázott tojás 1 db bele. Amúgy ez életem első valóban felkockázott tojása, pedig csak annyi a titka, hogy legyen tényleg hideg a tojgli és legyen otthon tojásszeletelő. Aztán abba 3x kell beletenni, izgulni, és már kész is. Aztán fagyasztott petrezselyem, nem kevés.
Tányérra szedve kapott még dióolajat és mandulás olívabogyeszt. A dióolaj nem lesz a kedvencem, ellentétben a tökmagolajjal. Olyan nem finom. Még kóstolgatom, várom az ötleteket.
Kép nincs technika (és/vagy pasi) híján, de nagyon gusztusos és nagyon finom lett.