Na, most aztán tényleg elegem van. Versenyt hirdetek!
Aki megtalálja azt a laptopot, amelyet érdemesnek tartok a megvételre, annak sütök egy nagggyon finom tortát. Ötlet van, de kívánni is lehet.
Alapgépet keresek, max. 150-ért. Későbbi otthonomban valószínűleg az lesz állandó gép, és nem biztos, hogy lesz külön TV-m, ezért ne legyen kicsi. Mostanában még fogom hurcolni (szakdoga), amúgy nem ez lesz a legjellemzőbb.
Szövegszerkeszteni szeretnék, netezni (azt viszont gyakorlatilag bárhol), filmet nézni. Legyen TV-kimenete (hogyha mégis lesz hozzá készülék), infrája, mindeféle nethezkapcsolódási lehetősége. Legyen benne borrrzalmasan sok RAM, mert eddig mindig ez lett a végső probléma.
UPDATE1: Legyen benne infra a Polarhoz.
A monitornak nem kell fényesnek illetve szélesvásznúnak lennie, ugyanis nem azokhoz vagyok szokva. Ha mégis olyan, akkor átszokom.
A specifikáció változtatásának jogát a tender lezárásáig fenntartom.
Gyakorlatilag bármit megtennék azért, hogy ne nekem kelljen vadászni. Azért is, hogy valaki a kezembe adja a kész szakdogámat. (Van még ötletem, miért mire lennék még hajlandó... ;-))
Az első feladatot legérzem egyszerűbbnek, abban segítetek? :)
Terjesszétek, a tender teljesen nyílt!
Köszönöm előre is.
2008. március 28., péntek
Statisztika
Nem, ez most nem blogos. :)
Pusztán arról van szó, hogy pont azt az egy földön lévő kupacot sikerült telibetalálnia valamelyik macsnak, amely a statek-jegyzeteket tartalmazta. Nem cicóztam, kidobtam mindent (kivéve a hajtmann-könyvet, höhö), úgyhogy ez leginkább tájékoztatás a kedves volt-csoporttársaknak, hogy elképzelhető a jövőbeni kunyerálás.
Köszönöm a figyelmet és előre is a segítséget.
(A szerkesztőség égetőbb problémája, hogy muszáj vennie laptopot, de nem ér rá ezzel foglalkozni. Aztán futárzsákot is, annak amúgy alakul a dizájnja. Fejben offkósz.)
Pusztán arról van szó, hogy pont azt az egy földön lévő kupacot sikerült telibetalálnia valamelyik macsnak, amely a statek-jegyzeteket tartalmazta. Nem cicóztam, kidobtam mindent (kivéve a hajtmann-könyvet, höhö), úgyhogy ez leginkább tájékoztatás a kedves volt-csoporttársaknak, hogy elképzelhető a jövőbeni kunyerálás.
Köszönöm a figyelmet és előre is a segítséget.
(A szerkesztőség égetőbb problémája, hogy muszáj vennie laptopot, de nem ér rá ezzel foglalkozni. Aztán futárzsákot is, annak amúgy alakul a dizájnja. Fejben offkósz.)
2008. március 20., csütörtök
Gyümölcsös túró - egyszerű vacsi
Csak hogy ne érhessen a vád, miszerint csakis bonyolultakat főzök, tessék:
Vegyél túrót, felőlem nem kell soványnak lennie (szerintem nálunk tökre egyféle zsírszázalékkal van az összes, de nem vizsgáltam még részletesen a kérdést; viszont én tejből is a minél zsírosabbat választom).
A délelőtti mélyhűtő-átrendezésből (az eddigi 400 l-es helyett átszokunk a 210-es, ámde FIÓKOS vertióra, juhúúú) kifolyólag tudod, hogy többek közt málnád, őszibarackod és szilvád. Az őszibarackot nem tudod kirobbantani elgendően kis darabokba, úgyhogy teszel a túrós tálba jó sok málnád, 2-3 szilvát, meg a felfedezett meggyből is szórsz bele.
Most jó volt így, kiéhezett időszakban lehet kényeztetni mézzel. (fahéjjal. mazsolával, leheletnyi rummal. Zab-, árpa-, bigyópelyhekkel gazdagítva. Kuszkusszal.)
Mohó vagy, ezért berakod a mikróba, de csak olvasztásra. Igazából annyi idő alatt elkészül, amíg a foltragacs megszárad.
De persze csak akkor látsz neki, amikor a bicódat már menetkészre javítottad. Röpke 2óra alatt.
Vegyél túrót, felőlem nem kell soványnak lennie (szerintem nálunk tökre egyféle zsírszázalékkal van az összes, de nem vizsgáltam még részletesen a kérdést; viszont én tejből is a minél zsírosabbat választom).
A délelőtti mélyhűtő-átrendezésből (az eddigi 400 l-es helyett átszokunk a 210-es, ámde FIÓKOS vertióra, juhúúú) kifolyólag tudod, hogy többek közt málnád, őszibarackod és szilvád. Az őszibarackot nem tudod kirobbantani elgendően kis darabokba, úgyhogy teszel a túrós tálba jó sok málnád, 2-3 szilvát, meg a felfedezett meggyből is szórsz bele.
Most jó volt így, kiéhezett időszakban lehet kényeztetni mézzel. (fahéjjal. mazsolával, leheletnyi rummal. Zab-, árpa-, bigyópelyhekkel gazdagítva. Kuszkusszal.)
Mohó vagy, ezért berakod a mikróba, de csak olvasztásra. Igazából annyi idő alatt elkészül, amíg a foltragacs megszárad.
De persze csak akkor látsz neki, amikor a bicódat már menetkészre javítottad. Röpke 2óra alatt.
Kelt tésztát akarok
2008. március 18., kedd
Élet-váltás-gondolat-váltás
Nemgasztro most, ez kifejezetten énkés agyatlan-kontrollálatlan lesz.
Miután ma majdnem leájultam a nyeregből, volt időm gondolkodni, hogyan is élek.
Az esetet (de nem estet) nyilván valami bennem lappangó betegség, a kialvatlanság és az eléhezés együttesen eredményezték. A kérdés már csak az, hogy MOST miért nem úgy élek, ahogy szerintem kellene.
Tudom magamról, hogy rövid távon rengeteg energiát tudok mozgósítani, és hogy elképesztő tartalékokat fedzek föl magamban mindig. Azt is tudom, hogy elképesztően szarul gazdálkodom egyébként az erőmmel és az időmmel.
Nem olyan régen volt, hogy pár hónapig éreztem az áramlást, azt tettem, amit kellett. És aztán pár hete mindinkább érzem, hogy nem jó az út, valahol megint elhagytam magam.
Nyilván olyan életet szeretnék, ahol minden békés, nyugodt, optimálisan izgalmas, megoldható problémákkal, őszinteséggel, belső fejlődéssel.
Szeretnék zöldben élni, szeretném a saját főztömet enni, szeretném az életet élvezni, barátokkal beszélgetni, itt-ott vendégeskedni, kulturálódni, olykor oltárit bulizni, rengeteget biciklizni, naphosszat a természetet bámulni, okosodni, vitázni, élni. És nagyon szeretném ezt párban, majd családban tenni, otthont teremteni, ahol mindenkinek megvan a saját helye, tere, egyénisége, de ahol érződik, hogy együtt élnek. Együttélnek. Élnek együtt.
Namármost. Ezt meló megteremteni. Az én melóm, senki másé. És ebben a tekintetben hótmindegy, hogy egyedül-e, vagy társsal.
Saját élet, saját élvezet, saját erő, saját feladat, saját felelősség, saját büszkeség. Sokat-sokat fejlődtem már, de néha kell az az orromrakoppintás, hogy ne zsigereljem ki magam. Arra kell figyelni, ami fontos, nem a külső szeretet hajkurászni. Még mindig.
Nekem ez a legnehezebb. Sokunknak. Erőt meg az ad, hogy tudom, mi felé megyek. Csak ezért meg kell dolgozni, noha a boldog életet nem lehet kiérdemelni. Csak megteremteni. Most. Harmónia. Szép, tiszta szó.
Update: Jut eszembe, a nagy esésem mikoris? 2006.? dec. 7-én volt azt hiszem. Apám születésnapján. Ma Sándor nap van. Igen, ő is. Hmm.
Miután ma majdnem leájultam a nyeregből, volt időm gondolkodni, hogyan is élek.
Az esetet (de nem estet) nyilván valami bennem lappangó betegség, a kialvatlanság és az eléhezés együttesen eredményezték. A kérdés már csak az, hogy MOST miért nem úgy élek, ahogy szerintem kellene.
Tudom magamról, hogy rövid távon rengeteg energiát tudok mozgósítani, és hogy elképesztő tartalékokat fedzek föl magamban mindig. Azt is tudom, hogy elképesztően szarul gazdálkodom egyébként az erőmmel és az időmmel.
Nem olyan régen volt, hogy pár hónapig éreztem az áramlást, azt tettem, amit kellett. És aztán pár hete mindinkább érzem, hogy nem jó az út, valahol megint elhagytam magam.
Nyilván olyan életet szeretnék, ahol minden békés, nyugodt, optimálisan izgalmas, megoldható problémákkal, őszinteséggel, belső fejlődéssel.
Szeretnék zöldben élni, szeretném a saját főztömet enni, szeretném az életet élvezni, barátokkal beszélgetni, itt-ott vendégeskedni, kulturálódni, olykor oltárit bulizni, rengeteget biciklizni, naphosszat a természetet bámulni, okosodni, vitázni, élni. És nagyon szeretném ezt párban, majd családban tenni, otthont teremteni, ahol mindenkinek megvan a saját helye, tere, egyénisége, de ahol érződik, hogy együtt élnek. Együttélnek. Élnek együtt.
Namármost. Ezt meló megteremteni. Az én melóm, senki másé. És ebben a tekintetben hótmindegy, hogy egyedül-e, vagy társsal.
Saját élet, saját élvezet, saját erő, saját feladat, saját felelősség, saját büszkeség. Sokat-sokat fejlődtem már, de néha kell az az orromrakoppintás, hogy ne zsigereljem ki magam. Arra kell figyelni, ami fontos, nem a külső szeretet hajkurászni. Még mindig.
Nekem ez a legnehezebb. Sokunknak. Erőt meg az ad, hogy tudom, mi felé megyek. Csak ezért meg kell dolgozni, noha a boldog életet nem lehet kiérdemelni. Csak megteremteni. Most. Harmónia. Szép, tiszta szó.
Update: Jut eszembe, a nagy esésem mikoris? 2006.? dec. 7-én volt azt hiszem. Apám születésnapján. Ma Sándor nap van. Igen, ő is. Hmm.
2008. március 10., hétfő
Zsófi répatortája II.
"Nagyon csudujó volt a sütid, főleg a sok spanyol borzalom után."
(Böbe)
Tegnap répatorta készült. Azóta már sokadszor, de mindig sikerrel.
Vannak saját praktikák, nem tudom, hogy ezeket megírtam-e már, vagy csak rengetegszer akartam, de most mindenképp.
1. A száraz összevalókat külön keverem össze, a végén szitálom. Egyszerűbb. A szita meg lazít, legalábbis ez az elmélet.
2. A liszt nálam keverék ilyenkor, általában teljes kiőrlésű rozs-tönköly az egyik fele, és a másik rész a sima fehérliszt. A tészta elbírja, és szerintem gazdagítja az ízét. Lehetne még keményítővel próbálkozni, de azzal még én is csak barátkozom.
3. Sok gyömbér. Utoljára 1 mk gyömbérpor, 2 mk mézeskalács-keverék, fél mk fahéj. (Tudom, az eredeti receptben 2 mk fűszer volt összesen. Mindig megszalad a kezem...)
4. A folyadékoknál lehet, hogy nem lenne semmi gond az olajjalés a tojással, egyelőre a legpraktikusabbnak az tűnik, hogy az olajba bele a cukrot (kristály), kever-kavar, bele a tojást. Egyelőre egyesével, pedig nem szoktam óvatoskodni. Tudja egyébként valaki, hogy alapvetően hogyan csapja ki az olaj a tojássárgáját? UL? :)
5. Az olaj egy része mindig mogyoró és/vagy dióolaj. Még a nyári készletekből. Nagyon jót tesz -elméleteim szerint- az íznek.
6. Nekem eddig mindig egy picit olajosnak tűnt (kivéve Zsófiét és az én elsőmet). De csak nekem, tehát lehet, hogy én vagyok kritikus, mindnestre majd próbálom még csökkenteni a mennyiségét.
7. A krémhez felolvasztom a margarint, bele a porcukrot, amikor egynemű, akkor bele a hideg vajkrémet, végül a citrom. Utóbbiból rettentő változatos mennyiségben szükséges.
8. Legyen a tészta és a krém is teljesen hideg a tökéletes eredményhez. Bár ha egy picit még meleg a tészta, akkor az olyan lesz, hogy már jó esetben vágható (ebben a műveletben egyébként oltári béna vagyok), de azért egy picit megolvasztja és magába szippantja a krémet. Kicsit más, én azért az eredetit jobban szeretem.
9. Hagyjuk az egészet pihenni, másnap mindig jobb az íze. Ha még marad.
(Böbe)
Tegnap répatorta készült. Azóta már sokadszor, de mindig sikerrel.
Vannak saját praktikák, nem tudom, hogy ezeket megírtam-e már, vagy csak rengetegszer akartam, de most mindenképp.
1. A száraz összevalókat külön keverem össze, a végén szitálom. Egyszerűbb. A szita meg lazít, legalábbis ez az elmélet.
2. A liszt nálam keverék ilyenkor, általában teljes kiőrlésű rozs-tönköly az egyik fele, és a másik rész a sima fehérliszt. A tészta elbírja, és szerintem gazdagítja az ízét. Lehetne még keményítővel próbálkozni, de azzal még én is csak barátkozom.
3. Sok gyömbér. Utoljára 1 mk gyömbérpor, 2 mk mézeskalács-keverék, fél mk fahéj. (Tudom, az eredeti receptben 2 mk fűszer volt összesen. Mindig megszalad a kezem...)
4. A folyadékoknál lehet, hogy nem lenne semmi gond az olajjalés a tojással, egyelőre a legpraktikusabbnak az tűnik, hogy az olajba bele a cukrot (kristály), kever-kavar, bele a tojást. Egyelőre egyesével, pedig nem szoktam óvatoskodni. Tudja egyébként valaki, hogy alapvetően hogyan csapja ki az olaj a tojássárgáját? UL? :)
5. Az olaj egy része mindig mogyoró és/vagy dióolaj. Még a nyári készletekből. Nagyon jót tesz -elméleteim szerint- az íznek.
6. Nekem eddig mindig egy picit olajosnak tűnt (kivéve Zsófiét és az én elsőmet). De csak nekem, tehát lehet, hogy én vagyok kritikus, mindnestre majd próbálom még csökkenteni a mennyiségét.
7. A krémhez felolvasztom a margarint, bele a porcukrot, amikor egynemű, akkor bele a hideg vajkrémet, végül a citrom. Utóbbiból rettentő változatos mennyiségben szükséges.
8. Legyen a tészta és a krém is teljesen hideg a tökéletes eredményhez. Bár ha egy picit még meleg a tészta, akkor az olyan lesz, hogy már jó esetben vágható (ebben a műveletben egyébként oltári béna vagyok), de azért egy picit megolvasztja és magába szippantja a krémet. Kicsit más, én azért az eredetit jobban szeretem.
9. Hagyjuk az egészet pihenni, másnap mindig jobb az íze. Ha még marad.
2008. március 9., vasárnap
Szökőévi alleycat - a féktelen, a kegyetlen, az egyetlen - a versenyszűz fazekából
Aszonta a drelyó, hogy menjünk párT. Meg a 10%. Ejj, mondok, elkezdjük, aztán amíg kedv tart, addig az elli is.
Főztem tejberizst, fújtam kereket, szinte már felkészültnek éreztem magam.
Minthogy ez minden erőmet kivette, beütemeztem egy órás alvást, aztán betekertem Hobbitfalváról. Az indulásnál is csak támasztottuk a biciklijeinket, ásítoztunk, az optimális örazsölszinttől (arousalt hogymondod?) meglehetősen messze jártunk.
Valószínűleg emiatt lehetett, hogy a feladat kiosztása UTÁN kezdtem el felöltözni, lujzer-e vagyok.
A Gödörnél egy csaj: „Ha valaki ráér, elárulná, hogy mit csináltok? Olyan jó lehet!” De sajnos senki nem ért rá.
A második indulásnál azért már nem voltam álmos. Adrenalinmotor felpörög, lábba vért pumpál, húzom az SPD-t, üvöltözünk, hogy „Átmész, Mehetsz, Go” vagy „Megállsz, gyász, Vigyáz, Figyedoda”; szerencsétlen arratévedő, egyirányú utcában és/vagy járdán nem feltétlen erre számító autósoknak és gyalogoknak bőszen „Köszönöm”-öt lihegve és integetve portyáztuk végig a várost. A Kosztolányin mindenkit a sikítófrász kerülgetett, de megúsztam mind a négy sávot, szerencsésen rá is leltem a Tranzitra, Ezért is érdemes cm-aktivistának lenni (szép móka volt az a matricázás is: első találkozás Atával, Stukával, Bocival, ropyval, Stiggsékkel, KAMA3zal és bonnieval. ). Itt egy kedves versenytárs rácsodálkozott, miért nem akarunk netezni, na, akkor jöttünk rá, hogy van még három pluszfeladat...
Sebaj, ekkor bodr hirtelen dj-vé lépett elő, végülis egy jobb dolga biztos nem lett volna a a nagy költözés előtti este. :)
Innentől picit elvesztettem a fonalat, az még megvolt, hogy borzalmasan csapatjuk végig egész Budát. Budafoki (EB-emlékek), feltévedtünk a Böskére, kacagtunk csúnyán, szembeforgalom, helyes út, majd ismét valahol eltévelyedés, át a síneken, majdnem fel a hegytetőre, de hálistennek a kedves csekkpojint kiabál.
Onnan szinte DH, drelyó fennakad a tujában, öröm az élet.
A Modernben (amit én egész este Tranzitnak akartam hívni) nagy az élet és pezsgés, ha nem lettem volna rácuppanva a feladatra, komolyabban megfordul a fejemben a maradás az eredeti terveknek megfelelően. Így csak élveztem a szurkolótábort, hálás szívvel (mintha egyszerre lett volna egy szép lassú vivőhullám és mégis hihetetlen pörgés pár percben :)).
Irány a hegy, óbazdmeg. Soha-soha nem gondoltam volna, hogy én valaha föltekerek a Szemlőhegyin (serpa, ninja, köszi az élményt! :)). Vizünk már semmi. Maceszgombócról már írt a kartársnő, ultralol volt.
Hasonló volt még valahol a MOM is, ahol frontálisan ütköztem két futárral is (márványpadló, kanyar, 3 pár spd, finom), de a sorrend már egyáltalán nem maradt meg.
Budáról még át Pestre, a lejtőkön lefelé erősen lassított minket a tény, hogy drelycinek megszűnt a hátsó fékje létezni. Szerintem én még nem is láttam ilyen csontra lekopott fékpofát. Ezt persze még az induláskor észleltük a túlvilági hangok hallatán, de ez szemernyire sem hátráltatott minket. Rendes csajok akartunk lenni, ezért ’na jó, nézzük meg azt az állatkert is’, persze tök fölöslegesen. De legalább bejátszott az Andrássy is úgy, mint soha, talán csak a cm-ek után.
megérkezés szinte már nem is magamnál-állapotban. ÉN! betoltam egy egész üveg sört, mintegy félóra alatt.
Isteni volt. És legyetek modernek!
Főztem tejberizst, fújtam kereket, szinte már felkészültnek éreztem magam.
Minthogy ez minden erőmet kivette, beütemeztem egy órás alvást, aztán betekertem Hobbitfalváról. Az indulásnál is csak támasztottuk a biciklijeinket, ásítoztunk, az optimális örazsölszinttől (arousalt hogymondod?) meglehetősen messze jártunk.
Valószínűleg emiatt lehetett, hogy a feladat kiosztása UTÁN kezdtem el felöltözni, lujzer-e vagyok.
A Gödörnél egy csaj: „Ha valaki ráér, elárulná, hogy mit csináltok? Olyan jó lehet!” De sajnos senki nem ért rá.
A második indulásnál azért már nem voltam álmos. Adrenalinmotor felpörög, lábba vért pumpál, húzom az SPD-t, üvöltözünk, hogy „Átmész, Mehetsz, Go” vagy „Megállsz, gyász, Vigyáz, Figyedoda”; szerencsétlen arratévedő, egyirányú utcában és/vagy járdán nem feltétlen erre számító autósoknak és gyalogoknak bőszen „Köszönöm”-öt lihegve és integetve portyáztuk végig a várost. A Kosztolányin mindenkit a sikítófrász kerülgetett, de megúsztam mind a négy sávot, szerencsésen rá is leltem a Tranzitra, Ezért is érdemes cm-aktivistának lenni (szép móka volt az a matricázás is: első találkozás Atával, Stukával, Bocival, ropyval, Stiggsékkel, KAMA3zal és bonnieval. ). Itt egy kedves versenytárs rácsodálkozott, miért nem akarunk netezni, na, akkor jöttünk rá, hogy van még három pluszfeladat...
Sebaj, ekkor bodr hirtelen dj-vé lépett elő, végülis egy jobb dolga biztos nem lett volna a a nagy költözés előtti este. :)
Innentől picit elvesztettem a fonalat, az még megvolt, hogy borzalmasan csapatjuk végig egész Budát. Budafoki (EB-emlékek), feltévedtünk a Böskére, kacagtunk csúnyán, szembeforgalom, helyes út, majd ismét valahol eltévelyedés, át a síneken, majdnem fel a hegytetőre, de hálistennek a kedves csekkpojint kiabál.
Onnan szinte DH, drelyó fennakad a tujában, öröm az élet.
A Modernben (amit én egész este Tranzitnak akartam hívni) nagy az élet és pezsgés, ha nem lettem volna rácuppanva a feladatra, komolyabban megfordul a fejemben a maradás az eredeti terveknek megfelelően. Így csak élveztem a szurkolótábort, hálás szívvel (mintha egyszerre lett volna egy szép lassú vivőhullám és mégis hihetetlen pörgés pár percben :)).
Irány a hegy, óbazdmeg. Soha-soha nem gondoltam volna, hogy én valaha föltekerek a Szemlőhegyin (serpa, ninja, köszi az élményt! :)). Vizünk már semmi. Maceszgombócról már írt a kartársnő, ultralol volt.
Hasonló volt még valahol a MOM is, ahol frontálisan ütköztem két futárral is (márványpadló, kanyar, 3 pár spd, finom), de a sorrend már egyáltalán nem maradt meg.
Budáról még át Pestre, a lejtőkön lefelé erősen lassított minket a tény, hogy drelycinek megszűnt a hátsó fékje létezni. Szerintem én még nem is láttam ilyen csontra lekopott fékpofát. Ezt persze még az induláskor észleltük a túlvilági hangok hallatán, de ez szemernyire sem hátráltatott minket. Rendes csajok akartunk lenni, ezért ’na jó, nézzük meg azt az állatkert is’, persze tök fölöslegesen. De legalább bejátszott az Andrássy is úgy, mint soha, talán csak a cm-ek után.
megérkezés szinte már nem is magamnál-állapotban. ÉN! betoltam egy egész üveg sört, mintegy félóra alatt.
Isteni volt. És legyetek modernek!
Majdnem - így lett céklás szósz
"- Hihetetlen, hogy emlékszel!
- Emlékszem rád. Azt gondoltam, te biztos nem vagy unalmas."
(Harold és Cathrine. Bizonyítás.)
Ma majdnem megfőztem egy komplett kaját anélkül, hogy wokot használtam volna. Ehelyett elfüstöltem az egészet, remélem, az edény használható lesz: a wok után második leggyakrabban használt lábosomban főtt (szénné) a furmányos barnarizs zellerszárral, hagymával és karfiollal.
Úgyhogy most gyorsan elő wokot. :)
Meg a tésztafőzőt. Víz föltesz, megmaradt fél gumó cékla kicsire feldarabbol, belezutty. Mire felforrt, félig meg is puhult, akkor kihalásztam, a helyére ment a só és a teljes kiőrlésű pennette. Igen, a piros vízbe. Az amúgy megbarnult, viccess lehet céklát befőzni, egyszer kipróbálom.
A wokban fél fej lilahagyma megpárol.
A rizsprojektből maradt előpárolt karfiol és zellerszár (amúgy ez volt a főzés gerjesztője, egész délután lengett az illata az orromba - na, ez most a füsttel mondjuk tutira megoldódott), ezt is zutty, meg a cékla, meg csíkokra vágott kelkáposzta, egy levél. Ja, meg datolya, asszem 4 db.
Ezt nemwokosan összepároltam, tehát fedő alatt, elején borral, később céklás vízzel locsolgatva. Aztán tejszín, szerecsendió, őrölt kömény, fahéj, só. Pennette bele, holnap esz.
Most meg konzervek. Poszt-esemény.
- Emlékszem rád. Azt gondoltam, te biztos nem vagy unalmas."
(Harold és Cathrine. Bizonyítás.)
Ma majdnem megfőztem egy komplett kaját anélkül, hogy wokot használtam volna. Ehelyett elfüstöltem az egészet, remélem, az edény használható lesz: a wok után második leggyakrabban használt lábosomban főtt (szénné) a furmányos barnarizs zellerszárral, hagymával és karfiollal.
Úgyhogy most gyorsan elő wokot. :)
Meg a tésztafőzőt. Víz föltesz, megmaradt fél gumó cékla kicsire feldarabbol, belezutty. Mire felforrt, félig meg is puhult, akkor kihalásztam, a helyére ment a só és a teljes kiőrlésű pennette. Igen, a piros vízbe. Az amúgy megbarnult, viccess lehet céklát befőzni, egyszer kipróbálom.
A wokban fél fej lilahagyma megpárol.
A rizsprojektből maradt előpárolt karfiol és zellerszár (amúgy ez volt a főzés gerjesztője, egész délután lengett az illata az orromba - na, ez most a füsttel mondjuk tutira megoldódott), ezt is zutty, meg a cékla, meg csíkokra vágott kelkáposzta, egy levél. Ja, meg datolya, asszem 4 db.
Ezt nemwokosan összepároltam, tehát fedő alatt, elején borral, később céklás vízzel locsolgatva. Aztán tejszín, szerecsendió, őrölt kömény, fahéj, só. Pennette bele, holnap esz.
Most meg konzervek. Poszt-esemény.
2008. március 7., péntek
Meg-a posztok
Mert vannak, akik nem idegenek, bárhogy is viselkedjenek egymással. Idegen-ismerős.
Na, és most megborítom a kronológiát, mert írok a mostról, majd két közelmúltpost.
Rengeteg dolgot kaptam ma:
Zsuzsitól kalácsot (és már második jógára hoz szilvalekváros-diós finomakat).
Krisztitől ebédet, vissza. Menjetek a Falafelbe a Nagymező és a Paulay sarkán szinte. A turmixot ki ne hagyjátok.
Tőzsdétől rakott tésztát, ami ellenálhatatlan: savanykás lekváros - darált diós - túrós, megpirítva, mmm.
Pistitől és Feritől tulpipánt és fémvirágot.
A fenti vidijót Ágitól, akivel aztán a nem is tudom, hány órás telefon alatt még zubolyogtunk egy jót:
És most vagy eszem pestós ciabattát, vagy egy kis vajas (nem margarinos) kalácsot kakaóval. Vagy csak bedőlök az ágyba.
Na, és most megborítom a kronológiát, mert írok a mostról, majd két közelmúltpost.
Rengeteg dolgot kaptam ma:
Zsuzsitól kalácsot (és már második jógára hoz szilvalekváros-diós finomakat).
Krisztitől ebédet, vissza. Menjetek a Falafelbe a Nagymező és a Paulay sarkán szinte. A turmixot ki ne hagyjátok.
Tőzsdétől rakott tésztát, ami ellenálhatatlan: savanykás lekváros - darált diós - túrós, megpirítva, mmm.
Pistitől és Feritől tulpipánt és fémvirágot.
A fenti vidijót Ágitól, akivel aztán a nem is tudom, hány órás telefon alatt még zubolyogtunk egy jót:
És most vagy eszem pestós ciabattát, vagy egy kis vajas (nem margarinos) kalácsot kakaóval. Vagy csak bedőlök az ágyba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
