Könnyűt, zöldségeset akartam. Ha lett volna eszem, akkor nem főzőset gondolok ki. Ebből is látszik, hogy milyen rég álltam délidőben a tűzhelynél.
Vagy két hete kuporogtak patisszonok itthon. Az egyiknek a felét meghámoztam, kimagoztam (ez spec elhagyható, nálam is, most épp így jött), nagy kockákra vágtam, picit besóztam, állni hagytam.
Hét db csiperke gombát megmostam (épp csak megdörzsölgetem a kefével + folyó víz szigorúan), negyedekbe vágtam.
Anyámék mexikói pácolású csirkecsíkokat ettek, a wokban még ott volt a fűszeres olaj. Kb. félóra elkeltével a patisszonokat belezúdítottam a felmelegített olajba, aztán, amikor láttam a mennyiségeket, utánapótoltam tökmagolajjal.
Ennél a mozzanatnál borult meg a kezem, innentől a mexikói jelleg helyét a tökmag vette át...
Na de sebaj.
A wokot lefedtem, néha kevergettem, amikor épphogy elkezdett puhulni a patisszon, melléöntöttem a gombákat. Kiszaladtam a kertbe, szedtem petrezselymet és paradicsomot, épp időben érkeztem egy nagy átkeverésre.
A gombák is megpirultak, levet eresztettek, hurrá. Amikor már csak kevés lé volt, kapott száraz szamorodnit (anyám megitta a főzős boromat, azért a fenenagy sznobság). Kapott negyed citrom levét, majd ismét a fedőt. Nagyon gyorsan felszabdaltam a petrezselymet, fedő le, 2 kisebb paradicsom beleszabdal, fél perc pirítás után lekapcsol, petrezselyem bele.
Kellemesen savanykás, de tényleg csak ici-picit, ízes, finom. Anyám kuktás főtt rizsével ettem, non-kreatív kajának jó volt.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: petrezselyem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: petrezselyem. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. augusztus 2., szombat
2008. április 27., vasárnap
A kétségbeesés kenőcse - cukkínikrém az almaszelethez
"Megrakja a fixin, mikozben a gyíkok gyászkodnak a gettykkel"
(Zoli)
Készülök a maholnapi brunchra.
Gondoltam merészet és életemben először mártogatóssal próbálkoztam: volt pillanat, amikor nagyon kétséges volt a kimenetel.
Fogtam egy közepes-nagyobb cukkínit, megmostam, két végét levágtam, a használható részt picike kockákra vágtam. Magas, szűk edényben besóztam, állni hagytam (amíg bekevertem a Cuncit.)
Wokban kevés olajat melegítettem, beleszórtam a cukkínit, sűrű rázogatás közben megpirítottam, nem kicsit: majdnem mindenhol szép barna volt, nem csak úgy tessék-lássék. Ezután rázuttyintottam fehérbort, ebben pároltam egészen addig, amíg el nem tűnt a llé: ez pár perc alatt megtörtént.
Az előbbi magasfalú edénybe visszaszórtam a már puha és finom cukkínit, rákanalaztam kb. fél (nagy) doboz vajkrémet (se). Először villával nyomogattam, de az nem volt célravezető, úgyhogy átváltottam botmixerre. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsőre edényt sem tökéleteset választottam.)
Folyamatosan kóstolgatva nemigen tendált afelé a kenőcs, amerre szerettem volna: főleg utóízben nagyon megmaradt a vajkrém-jelleg savanyúsága. Egy idő után kétségbeesésemben mindenféle szimpatikus dolgot pakoltam bele sorjában, addig, amíg élvezhetővé nem vált az elegy:
kb. 1-2 evőkanál tejfölt, hasonló mennyiségű mascarponét, csubricát, petrezselymet, 1 gerezd fokhagymát, kb fél-egy mokkáskanálnyi mustárt, hasonlóan kevés mézet.
Tökmagos kenyérrel kifejezetten finom, tehát azt a picike adagot, ami lett, holnap tökmaggal tálalom.
A Cuncival meg csak annyi lett az alapvetésben leírtakon kívül, hogy nem került bele vaj, kakaóbab-darabkákkal és pirított kesudióval is megszórtam, bestiálisan sokáig sütöttem, de így picit ragacs az alja: szerintem ez ilyen tészta és pont.
A lírt mennyiség nem sok, úgy fogalmazhatnék, hogy nagyon kevés.
Bonnie-é még mindig finomabb, mint az enyém.
"But girl, tonight you look so pretty
Yes you do
Times Square can't shine as bright as you
I swear it's true
(...)
Don't you worry about the distance
I'm right there if you get lonely
(...)
We'll have it good
We'll have the life we knew we would
(...)
Delilah I can promise you
That by the time we get through"
(PLAIN WHITE T'S: Hey there Delilah)
Áginak, Gergőnek, Lacusnak
(Zoli)
Készülök a maholnapi brunchra.
Gondoltam merészet és életemben először mártogatóssal próbálkoztam: volt pillanat, amikor nagyon kétséges volt a kimenetel.
Fogtam egy közepes-nagyobb cukkínit, megmostam, két végét levágtam, a használható részt picike kockákra vágtam. Magas, szűk edényben besóztam, állni hagytam (amíg bekevertem a Cuncit.)
Wokban kevés olajat melegítettem, beleszórtam a cukkínit, sűrű rázogatás közben megpirítottam, nem kicsit: majdnem mindenhol szép barna volt, nem csak úgy tessék-lássék. Ezután rázuttyintottam fehérbort, ebben pároltam egészen addig, amíg el nem tűnt a llé: ez pár perc alatt megtörtént.
Az előbbi magasfalú edénybe visszaszórtam a már puha és finom cukkínit, rákanalaztam kb. fél (nagy) doboz vajkrémet (se). Először villával nyomogattam, de az nem volt célravezető, úgyhogy átváltottam botmixerre. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsőre edényt sem tökéleteset választottam.)
Folyamatosan kóstolgatva nemigen tendált afelé a kenőcs, amerre szerettem volna: főleg utóízben nagyon megmaradt a vajkrém-jelleg savanyúsága. Egy idő után kétségbeesésemben mindenféle szimpatikus dolgot pakoltam bele sorjában, addig, amíg élvezhetővé nem vált az elegy:
kb. 1-2 evőkanál tejfölt, hasonló mennyiségű mascarponét, csubricát, petrezselymet, 1 gerezd fokhagymát, kb fél-egy mokkáskanálnyi mustárt, hasonlóan kevés mézet.
Tökmagos kenyérrel kifejezetten finom, tehát azt a picike adagot, ami lett, holnap tökmaggal tálalom.
A Cuncival meg csak annyi lett az alapvetésben leírtakon kívül, hogy nem került bele vaj, kakaóbab-darabkákkal és pirított kesudióval is megszórtam, bestiálisan sokáig sütöttem, de így picit ragacs az alja: szerintem ez ilyen tészta és pont.
A lírt mennyiség nem sok, úgy fogalmazhatnék, hogy nagyon kevés.
Bonnie-é még mindig finomabb, mint az enyém.
"But girl, tonight you look so pretty
Yes you do
Times Square can't shine as bright as you
I swear it's true
(...)
Don't you worry about the distance
I'm right there if you get lonely
(...)
We'll have it good
We'll have the life we knew we would
(...)
Delilah I can promise you
That by the time we get through"
(PLAIN WHITE T'S: Hey there Delilah)
Áginak, Gergőnek, Lacusnak
2008. április 9., szerda
Csicseriborsós zöldségleves
A munkába hordott kaják egyértelmű hátránya, hogy ilyenformán (mondhatni idő-, de legfőképp helyszűkén) háttérbe szorulnak a levesek. Milyen jó, hogy vannak hétvégék is... (speciel akkor is dolgoztam, ellenben sok hely akadt a táskámban. :))
Tehát előző este beáztattam a csicseriborsót, nem sokat, szerintem max 10 dkg lehetett.
Másnap föltettem sima vízben főni, közben megpucoltam 1 fehérrépát, 2 sárgarépát, egy negyed fej zellert, negyed karalábét, megmostam 2 (angol) zellerszárat, fél póréhagymát (konkrétabban a gyári dobozban 4 darab volt, de mindegyik fehér, na, abból az egyiket), 5-7 shiitake gombát. A csicserit leszűrtem, a többit feldaraboltam szimpatikus formákra.
Olajat a fazékba, melegít. Rá a fehérrépa, a zeller, a zellerszár, a csicseriborsó, a póréhagyma, a shiitake. Én bizony a leveseket ételízesítővel szoktam fűszerezni, ne vessenek meg ezért a kifinomult ínyek. Tehát a zöldek nagy része a delikáttal olajon párolódik, amikor ezzel végzett, azaz félig megpuhult, akor kapott nagyon kevés lisztet, ezzel még átforgattam-pirítottam, felengedtem vízzel, beletettem a sárgarépát (itt mintha lenne egy lyuk az emlékezetemben, mert mintha nem csak a répa lett volna késleltve. legkésőbb a következő alkalommal rájövök, bocsánat). Felforralás után csendes tűzön főztem addig, amíg a répa is megfelelő állagú nem lett, a végén még kapott friss (saját! :)) petrezselymet és petrezselyemkockát is.
Képződött hab (talán a csicseri miatt?), azt leszedtem menet közben.
A répás ügyeskedés oka, hogy rettentően utálom a puhára főtt répát, ha valakinek úgy jön be, egész nyugodtan tegye bele az elején, a leves csak finomabb lesz tőle.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az enyémnek meg az íze nem lett igazi, konkrétan túl édes lett. További kísérletek várhatóak.
A leves maga igazi ízkavalkád, a póréhagymát (de ne sokat!) mindenképp javaslom. Az elfőtt részek testesítik a levest, az íze meg nagyon illik a többihez. A csicseriborsó kvázi levesbetétként szolgált, nem is rosszul.
Még mindig van egy fél doboz shiitake-m, van valakinek felhasználási ötlete?
Tehát előző este beáztattam a csicseriborsót, nem sokat, szerintem max 10 dkg lehetett.
Másnap föltettem sima vízben főni, közben megpucoltam 1 fehérrépát, 2 sárgarépát, egy negyed fej zellert, negyed karalábét, megmostam 2 (angol) zellerszárat, fél póréhagymát (konkrétabban a gyári dobozban 4 darab volt, de mindegyik fehér, na, abból az egyiket), 5-7 shiitake gombát. A csicserit leszűrtem, a többit feldaraboltam szimpatikus formákra.
Olajat a fazékba, melegít. Rá a fehérrépa, a zeller, a zellerszár, a csicseriborsó, a póréhagyma, a shiitake. Én bizony a leveseket ételízesítővel szoktam fűszerezni, ne vessenek meg ezért a kifinomult ínyek. Tehát a zöldek nagy része a delikáttal olajon párolódik, amikor ezzel végzett, azaz félig megpuhult, akor kapott nagyon kevés lisztet, ezzel még átforgattam-pirítottam, felengedtem vízzel, beletettem a sárgarépát (itt mintha lenne egy lyuk az emlékezetemben, mert mintha nem csak a répa lett volna késleltve. legkésőbb a következő alkalommal rájövök, bocsánat). Felforralás után csendes tűzön főztem addig, amíg a répa is megfelelő állagú nem lett, a végén még kapott friss (saját! :)) petrezselymet és petrezselyemkockát is.
Képződött hab (talán a csicseri miatt?), azt leszedtem menet közben.
A répás ügyeskedés oka, hogy rettentően utálom a puhára főtt répát, ha valakinek úgy jön be, egész nyugodtan tegye bele az elején, a leves csak finomabb lesz tőle.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az enyémnek meg az íze nem lett igazi, konkrétan túl édes lett. További kísérletek várhatóak.
A leves maga igazi ízkavalkád, a póréhagymát (de ne sokat!) mindenképp javaslom. Az elfőtt részek testesítik a levest, az íze meg nagyon illik a többihez. A csicseriborsó kvázi levesbetétként szolgált, nem is rosszul.
Még mindig van egy fél doboz shiitake-m, van valakinek felhasználási ötlete?
2008. február 17., vasárnap
Sült Zöldövezet - hosszú lesz (kesze-kuszkusszal és birstáskával)
"Kiszáradt fák is kihajtanak,
levelet hoznak, virágokat.
Ha erdőt látsz, és lombja nincs,
hogy holtak a fák, azt el ne hidd!
Messze száll a képzeleted,
láthatsz gyönyörű, nagy hegyeket:
Minden tiéd, amit szeretsz,
csak engedd szabadon képzeleted!
Januárban is lehet tavasz,
kigombolhatod kabátodat,
érezheted, kisüt a nap,
csak gondolj a hóba virágokat!
Messze száll...
Házak között fut egy patak,
tiszta vizében láthatod magad.
Az utca köve ragyogó fehér,
az autó ÉS a villamos zenél.
Messze száll...
Ha azt mondják, hogy elmúlik a szép,
szürke lesz az, ami hófehér:
Csalóka és becsap ez a hit,
ne hallgass rájuk, szavuk el ne hidd!
Messze száll...
A Stop Szmog!-ról hazafelé betértem az árkádba, szereztem fogkrémet (nekem csak olyan dolgok kellenek, ami ideiglenesen nem elérhetőek, de ez csak a beszerzés idejét és nem a megvalósulását befolyásolja, remélem legalábbis). Jófej voltam, kérdeztem anyámat, kell-e neki valami, mert én most fogok venni céklát. Mondta, hogy vett. Egy kisebb zsákkal. kb két éve nem volt otthon nyers céklánk. Valami közünk csak lehet egymáshoz...
Úgyhogy spuri haza, sütő be, 2 szál sárgarépa és egy fél fej cékla nagyobb hasábokra vág (bár gyanítom, a kinézet tök lényegtelen), tepsi kiolajoz kenőtollal, pirosak bele, fél alma vastagabb cikkekben bele, picuri fahéj rájuk (ötlet buksitól, nagyon köszi!), sütő.
A teljes menü egyébként almaleves, petrezselymes krumpli, sült zöld (paradicsom a Kis megálló kávéházban - ja, az más), Waldorf-saláta volt, a többi anyám keze munkáját dicséri, ma csak így ennyi voltam.
nade!
A héten voltam a konyhában sokat.
Kipróbáltam például a régóta spájzolt kuszkuszt is. Te, hát az a világ legegyszerűbb étele!
Az alapja annyi, hogy fogsz kuszt (nekem az ajánlott 70 gr mondjuk 2-3 kajálásra elég volt), összekevered valami finom olajjal (fél-egy evőkanál), öntesz rá forró vizet. Vársz 5 percet és kész.
Nyilván ettől még nem lesz tuti kaja, de innentől kezdve már csak idő és kedv kérdése az egész. Íz alapján én bátran használnám MINDENHEZ. értsd: gyümölcsöt, tejszínes cuccokat bele, zöldséget, sósakat, tényleg bármit. De majd a tapasztalat megmutatja, mennyire volt igazam. :)
Az első próbálkozás: túró összetör, bele bazsalikompaszta (ez már sós sajna), szezámkrém, tejföl. Ha lett volna, akkor petrezselyem, de nemvót. Aszalt paradicsom viszont igen!
Ezt a masszát közvetlenül a forró víz után adtam a kuszhoz, így nem kellett már semenyit sózni. Érdemes mellé vastag csíkokra vágott nyers zöldséggel enni, én jelen esetben uborkáztam, remek volt.
Aztán tegnap készült még birs-almás táska: fél birsalma kicsi kockákra, külön kb 3 alma szintén. Birsalma wokban megpirít, cukor, citromlé, fahéj, mazsola. Almával ugyanez, de külön. (Mondjuk legközelebb már valószínűleg bevállom együtt, nem baj, ha más a puhulási idejük.) Legtutibb leírása a módszernek Anánál, a méltán nyálcsorgató morzsásnál. Volt egy rész, amelybe tettem diót és szeletelt mandulát megpirítva, de nem kell bele.
Anyám és én is bevásároltunk leveles tésztából (asszem tényleg jól sikerült a múltkori spenótos-fetás-mandulás rakás), úgyhogy azt elő, különféle méretű táskákat és formákat készítve be az előmelegített sütőbe, 20 perc, és kész. Ha megvárod, amíg nagyjából kihűl a töltelék, akkor nem olvasztja meg a tésztádat (és pl. átemeléskor nem szakad ki). Ha megkened vízzel a tetejét, jobban pirul.
Én a kis táskákat szeretem, mert annak ellenére, hogy a megmaradt tölteléket (mintegy fél tányér) azon csupaszon bezabáltam, jobb szeretem a sok tésztát tartalmazó változatot.
ja! És NE edd forrón! Egyrészt sokkal finomabb langyosan-hidegen a töltelék, másrészt különben ugyanúgy szarrá égeted a szádat, mint én. Mondjuk én már a reggeli teával is így jártam el, meg kakaóztam is, szóval nemigen maradt hőkezeletlen sejtem a szájüregemben tegnap.
levelet hoznak, virágokat.
Ha erdőt látsz, és lombja nincs,
hogy holtak a fák, azt el ne hidd!
Messze száll a képzeleted,
láthatsz gyönyörű, nagy hegyeket:
Minden tiéd, amit szeretsz,
csak engedd szabadon képzeleted!
Januárban is lehet tavasz,
kigombolhatod kabátodat,
érezheted, kisüt a nap,
csak gondolj a hóba virágokat!
Messze száll...
Házak között fut egy patak,
tiszta vizében láthatod magad.
Az utca köve ragyogó fehér,
az autó ÉS a villamos zenél.
Messze száll...
Ha azt mondják, hogy elmúlik a szép,
szürke lesz az, ami hófehér:
Csalóka és becsap ez a hit,
ne hallgass rájuk, szavuk el ne hidd!
Messze száll...
A Stop Szmog!-ról hazafelé betértem az árkádba, szereztem fogkrémet (nekem csak olyan dolgok kellenek, ami ideiglenesen nem elérhetőek, de ez csak a beszerzés idejét és nem a megvalósulását befolyásolja, remélem legalábbis). Jófej voltam, kérdeztem anyámat, kell-e neki valami, mert én most fogok venni céklát. Mondta, hogy vett. Egy kisebb zsákkal. kb két éve nem volt otthon nyers céklánk. Valami közünk csak lehet egymáshoz...
Úgyhogy spuri haza, sütő be, 2 szál sárgarépa és egy fél fej cékla nagyobb hasábokra vág (bár gyanítom, a kinézet tök lényegtelen), tepsi kiolajoz kenőtollal, pirosak bele, fél alma vastagabb cikkekben bele, picuri fahéj rájuk (ötlet buksitól, nagyon köszi!), sütő.
A teljes menü egyébként almaleves, petrezselymes krumpli, sült zöld (paradicsom a Kis megálló kávéházban - ja, az más), Waldorf-saláta volt, a többi anyám keze munkáját dicséri, ma csak így ennyi voltam.
nade!
A héten voltam a konyhában sokat.
Kipróbáltam például a régóta spájzolt kuszkuszt is. Te, hát az a világ legegyszerűbb étele!
Az alapja annyi, hogy fogsz kuszt (nekem az ajánlott 70 gr mondjuk 2-3 kajálásra elég volt), összekevered valami finom olajjal (fél-egy evőkanál), öntesz rá forró vizet. Vársz 5 percet és kész.
Nyilván ettől még nem lesz tuti kaja, de innentől kezdve már csak idő és kedv kérdése az egész. Íz alapján én bátran használnám MINDENHEZ. értsd: gyümölcsöt, tejszínes cuccokat bele, zöldséget, sósakat, tényleg bármit. De majd a tapasztalat megmutatja, mennyire volt igazam. :)
Az első próbálkozás: túró összetör, bele bazsalikompaszta (ez már sós sajna), szezámkrém, tejföl. Ha lett volna, akkor petrezselyem, de nemvót. Aszalt paradicsom viszont igen!
Ezt a masszát közvetlenül a forró víz után adtam a kuszhoz, így nem kellett már semenyit sózni. Érdemes mellé vastag csíkokra vágott nyers zöldséggel enni, én jelen esetben uborkáztam, remek volt.
Aztán tegnap készült még birs-almás táska: fél birsalma kicsi kockákra, külön kb 3 alma szintén. Birsalma wokban megpirít, cukor, citromlé, fahéj, mazsola. Almával ugyanez, de külön. (Mondjuk legközelebb már valószínűleg bevállom együtt, nem baj, ha más a puhulási idejük.) Legtutibb leírása a módszernek Anánál, a méltán nyálcsorgató morzsásnál. Volt egy rész, amelybe tettem diót és szeletelt mandulát megpirítva, de nem kell bele.
Anyám és én is bevásároltunk leveles tésztából (asszem tényleg jól sikerült a múltkori spenótos-fetás-mandulás rakás), úgyhogy azt elő, különféle méretű táskákat és formákat készítve be az előmelegített sütőbe, 20 perc, és kész. Ha megvárod, amíg nagyjából kihűl a töltelék, akkor nem olvasztja meg a tésztádat (és pl. átemeléskor nem szakad ki). Ha megkened vízzel a tetejét, jobban pirul.
Én a kis táskákat szeretem, mert annak ellenére, hogy a megmaradt tölteléket (mintegy fél tányér) azon csupaszon bezabáltam, jobb szeretem a sok tésztát tartalmazó változatot.
ja! És NE edd forrón! Egyrészt sokkal finomabb langyosan-hidegen a töltelék, másrészt különben ugyanúgy szarrá égeted a szádat, mint én. Mondjuk én már a reggeli teával is így jártam el, meg kakaóztam is, szóval nemigen maradt hőkezeletlen sejtem a szájüregemben tegnap.
2007. szeptember 27., csütörtök
Rizstál
Én ma rizstem.
Marha megnyugtató, hogy végre ehető kaját készítettem.
Vagy 3 napja főztem sárga lencsét (sárga lencsét muszáj ennetek, só nélkül, vízben főzve (figyelem, 1 óra áztatási idő is tökéletes!!!) is hihhetetlenül finom, tényleg simán jó köretnek), ahhoz főztem vadrizst. Amíg ez utóbbi készült, addig fél fej lilahgymát (szintén valami maradék a hűtőből, mást/többet nem találtam, azt hiszem, nemigen lakom én itt valójában) kis kockában nagyon gyorsan megdinszteltem-pirítottam, fél sárgarépát csíkokra vágva rádobtam, kb 2 percet erős lángon sütöttem, rádobtam 2-3 fogásnyi római zöldbabot, lekapcsoltam a wokot. Sárga lencse, vadrizs, felkockázott tojás 1 db bele. Amúgy ez életem első valóban felkockázott tojása, pedig csak annyi a titka, hogy legyen tényleg hideg a tojgli és legyen otthon tojásszeletelő. Aztán abba 3x kell beletenni, izgulni, és már kész is. Aztán fagyasztott petrezselyem, nem kevés.
Tányérra szedve kapott még dióolajat és mandulás olívabogyeszt. A dióolaj nem lesz a kedvencem, ellentétben a tökmagolajjal. Olyan nem finom. Még kóstolgatom, várom az ötleteket.
Kép nincs technika (és/vagy pasi) híján, de nagyon gusztusos és nagyon finom lett.
Marha megnyugtató, hogy végre ehető kaját készítettem.
Vagy 3 napja főztem sárga lencsét (sárga lencsét muszáj ennetek, só nélkül, vízben főzve (figyelem, 1 óra áztatási idő is tökéletes!!!) is hihhetetlenül finom, tényleg simán jó köretnek), ahhoz főztem vadrizst. Amíg ez utóbbi készült, addig fél fej lilahgymát (szintén valami maradék a hűtőből, mást/többet nem találtam, azt hiszem, nemigen lakom én itt valójában) kis kockában nagyon gyorsan megdinszteltem-pirítottam, fél sárgarépát csíkokra vágva rádobtam, kb 2 percet erős lángon sütöttem, rádobtam 2-3 fogásnyi római zöldbabot, lekapcsoltam a wokot. Sárga lencse, vadrizs, felkockázott tojás 1 db bele. Amúgy ez életem első valóban felkockázott tojása, pedig csak annyi a titka, hogy legyen tényleg hideg a tojgli és legyen otthon tojásszeletelő. Aztán abba 3x kell beletenni, izgulni, és már kész is. Aztán fagyasztott petrezselyem, nem kevés.
Tányérra szedve kapott még dióolajat és mandulás olívabogyeszt. A dióolaj nem lesz a kedvencem, ellentétben a tökmagolajjal. Olyan nem finom. Még kóstolgatom, várom az ötleteket.
Kép nincs technika (és/vagy pasi) híján, de nagyon gusztusos és nagyon finom lett.
2007. július 16., hétfő
A paradicsom jegyében
Hű, kb. 20 perce próbálok bejutni a blogba, azért a guglinál is vannak hiányosságok. kérek saját oldalt és saját blogmotort. Ja, de amit leginkább kérek, az egy hozzám illő skin.
Nade, térjünk vissza a fakanálhoz.
Tegnapra töltött paradicsomot gondoltam, valamiféle zöldségtállal közöttük, ropogós, könnyű ételre vágytam, ízcsodára. Szombat este kinéztem a lajos mari-hemző károlyból (aka 99/33) a sajtos-diós paradicsomot. Tudjátok, diófüggő is vagyok.
Noshát, ebből az lett, hogy fölkeltünk 10-kor, elvittem Hókuszpók nevű új fekete kandúrunkat az állatorvoshoz szurira, mire hazaértem, volt vagy 11:30. A kertben akadnak paradicsomok, de kicsik. Akkor már éreztem, hogy itten lecsó lesz, mert az gyors, finom, elronthatatlan és különben is kedvenc.
Igen finom lett, hiányzott viszont belőle, hogy lehessen harapdáslni a szalonnadarabokat. Így jött a zseniális ötlet: márpedig a vegalecsóba tökmagot teszünk! Megvadgostam egy kicsit, enyhén megpirítottam, rázúdítottam 2 adagnyi lecsót, rá 2 tojás, zsömle, franciaágy, startrek a dvd-lejátszóba, páros élvezet.
Utána fagyi (bolti, de finom), startrek végén dinnye. Mert mi jól élünk.
Estére azért elkészültek a paradicsomok is: 5 közepes, kemény húsú parradicsomot akartam megtölteni kettőnknek. (A belsejük már a lecsó egy részét képezte ebédre, azóta fejjel lefelé csordogáltak.)
Volt itthon 3 csomag mozzarella. Ebből egy penészes, kettő hónapokkal ezelőtt lejárt és keserű-bugyborgós romlott volt.
Körüllnéztem hát a hűtőben, előkaptam a mascarponét, a juhtúrót, ezeknek pár villányi részét elegyítettem egymással. Tettem még bele egy száraz-tejbe beáztatott-kinyomott zsömlét (enélkül elég vad lett volna az íze), meg fekete olívabogyót, meg tökmagot a változatosság kedvéért. Fűszerként szárított bazsalikom és oregánó játszott szerepet, merthogy a saját bazsalikomaink elszáradtak, ahogy tapasztaltam. Kettő megtöltése után jutott eszembe, hogy vettem ám petrsezselymet is, úgyhogy azt is szabdaltam bele. Megkóstolgattuk a tölteléket, és úgy ítéltük meg, hogy a maradékot megsütjük pucéran.
Úgyhogy tepsit picit beolajoz, rá a sütnivalónk, ujjacskámmal szépen rámasszíroztam az olajat a paradicsomok bőrére is, 200 fokos előmelegtett sütőben 15 perc alatt kész. Naggyon fini lett, különösen a külön megsütött töltelék.
Update: most jutott eszembe, hogy bizony tettem én még bele füstölt mozzarella darabokat és grana padanót is. Azokat kicsike kockákban kell, mindenestre így együt nagyon jó volt.
Nade, térjünk vissza a fakanálhoz.
Tegnapra töltött paradicsomot gondoltam, valamiféle zöldségtállal közöttük, ropogós, könnyű ételre vágytam, ízcsodára. Szombat este kinéztem a lajos mari-hemző károlyból (aka 99/33) a sajtos-diós paradicsomot. Tudjátok, diófüggő is vagyok.
Noshát, ebből az lett, hogy fölkeltünk 10-kor, elvittem Hókuszpók nevű új fekete kandúrunkat az állatorvoshoz szurira, mire hazaértem, volt vagy 11:30. A kertben akadnak paradicsomok, de kicsik. Akkor már éreztem, hogy itten lecsó lesz, mert az gyors, finom, elronthatatlan és különben is kedvenc.
Igen finom lett, hiányzott viszont belőle, hogy lehessen harapdáslni a szalonnadarabokat. Így jött a zseniális ötlet: márpedig a vegalecsóba tökmagot teszünk! Megvadgostam egy kicsit, enyhén megpirítottam, rázúdítottam 2 adagnyi lecsót, rá 2 tojás, zsömle, franciaágy, startrek a dvd-lejátszóba, páros élvezet.
Utána fagyi (bolti, de finom), startrek végén dinnye. Mert mi jól élünk.
Estére azért elkészültek a paradicsomok is: 5 közepes, kemény húsú parradicsomot akartam megtölteni kettőnknek. (A belsejük már a lecsó egy részét képezte ebédre, azóta fejjel lefelé csordogáltak.)
Volt itthon 3 csomag mozzarella. Ebből egy penészes, kettő hónapokkal ezelőtt lejárt és keserű-bugyborgós romlott volt.
Körüllnéztem hát a hűtőben, előkaptam a mascarponét, a juhtúrót, ezeknek pár villányi részét elegyítettem egymással. Tettem még bele egy száraz-tejbe beáztatott-kinyomott zsömlét (enélkül elég vad lett volna az íze), meg fekete olívabogyót, meg tökmagot a változatosság kedvéért. Fűszerként szárított bazsalikom és oregánó játszott szerepet, merthogy a saját bazsalikomaink elszáradtak, ahogy tapasztaltam. Kettő megtöltése után jutott eszembe, hogy vettem ám petrsezselymet is, úgyhogy azt is szabdaltam bele. Megkóstolgattuk a tölteléket, és úgy ítéltük meg, hogy a maradékot megsütjük pucéran.
Úgyhogy tepsit picit beolajoz, rá a sütnivalónk, ujjacskámmal szépen rámasszíroztam az olajat a paradicsomok bőrére is, 200 fokos előmelegtett sütőben 15 perc alatt kész. Naggyon fini lett, különösen a külön megsütött töltelék.
Update: most jutott eszembe, hogy bizony tettem én még bele füstölt mozzarella darabokat és grana padanót is. Azokat kicsike kockákban kell, mindenestre így együt nagyon jó volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
