2007. november 19., hétfő

Ajtóban állva, várva - Sütőtökleves

"József, a feledhetetlen nem ment el a városból, meg se nősült. ANyám naponta felsétált egyedül vagy Piroskával és Kisbélával a korzóra, mint régen, s megjutalmazta magát nap többbi részuéért azzal a pár pillanattal, amelyet néhűny, ismerősök társaságában váltott szó vagy a férfi puszta látása ajándékozott neki." (Régimódi történet)

Meghalt Szabó Magda.

Életemnek régóta állandós zereplője. Szomjazom, amit ő vált ki belőle, de egyúttal rettegek is, milyen mélységeket mutat még.
Halálával tudatára ébredtem, hogy az élet rövid. Egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy az igazán fontos dolgokról lemondjuk. Nagyon messze vagyok attól, hogy igazán megélhessem az életemet, de legalább félelemből, megfelellésből megakadályozni nem szabad magam abban, amit tenni szeretnék. Ma ki tudtam mondani: "Hiányoztok."
De annak igenis nagyo nagy értéke van, ha nem megfelelésből, hanem szabad elhatározásból, akaratból elkötelezem magam a választásom mellett.

Szabó Magda egyszerű, de bárhol, a legfényesebb helyeken között is megállja a helyét. Pont, mint a sütőtökleves, én Ágitól tanultam, királyi étel.

Az elkészítése ott ondul, hogy keresel egy embert, aki a tök nagy részére igényt tart, nálunk szerencsére anyám és bátyám eltüntet bármekkora mennyisége a sültből. Én lenyúlok magamnak mondjuk 3 szeletet, ez mindenféleképpen kevés mennyiséget jelent a tökhöz viszonyítva. Ezt meghámozva, kockára vágva megpárolom fűszeres lében (leveskocka, alaplé welcome), épp hogy ellepje vagy annyi sem.
Aztán fogok egy kislyukú szűrőt vagy szitát vagy hasonlót, azon átpasszírozom (abszolút gyorsan megvan, addig is lehet csevegni, tévét nézni, stb.), de ha ilyen nincs, akkor akár botmixerrel is nekieshetnék gondolom. A keletkezett pürétrutyit felöntöm tejszínnel és tejjel (költséghatékonyan csak tejjel), felforralom, rakok bele sok-sok petrezselymet és kész is van. A kedvenc változatomat reszelt füstölt sajtra szedem, de ma pl. popcornt tettem bele levesbetétként, az se rossz.
Én amúgy utálom a sütőtököt, de ez a leves mennyei. Rafináltan édes-sós-ízletes, a színe pasztellnarancs fehér karimával és gyönyörű zöld foltocskákkal.

2 megjegyzés:

Sampon írta...

én is csak ebben a formában eszem meg a sütötököt! bár asszem, mi más füszerezéssel szoktuk...

Névtelen írta...

igen, én is picit másképpen fűszerezem: a főzésnél 1-2 cikk fokhagymát szeletelek bele, majd együtt pürésítem, a végén pedig apróra vágott metélőhagymával hintem meg. A többi ugyanaz, de a végeredmény ...... egyik legfinomabb leves a világon!