Sárgabararack, meggy, ribizli és egres

Hiánypótlásra küldtem magamat. Lassan egy hónapja, hogy befőztem és sütöttem, de ide ebből sehol semmi.

Az egyszerűbb része a hagyományos, ámde tökéletes alapműnek minősülő sárgabaracklekvár.
Ott indul, hogy spontán módon vásárolsz tengernyi barackot. Legyen érett, de ne rohadó, édes, ne savanyú, legyen benne keményebb és puha is. Szerintem.
Aztán ezt szépen megmosod. Adagonként fogod úgyis csinálni. A magokat félreteszed, mondjuk naponta átforgatva kiszárítod, majd alkalomadtán töröd és eszed, de vigyázz, van benne cián.
Nem kell meghámozni. Ellenben húsdarálón ledarálod (alá vödör és rongyok, folyni fog szanaszéjjel, mint állat.)
Ha ez megvan, akkor az oroszlánrészével szinte végeztél. Akkor vagy jó, hogyha egy óriási adag fosállagú, annál kicsit világosabb masszád van.
Na és akkor ezt edénymérettől függő adagokban fölteszed főni. Alá vas, meg mérsékelt láng, hajlamos odakozmálni. Rotyogtatsz bőszen, várod, hogy sűrűssödjön. Ha jónak ítéled / végképp meguntad, becukrozod (tudom én, hogy ez lenne itt a lényeg, de ezt tényleg csak kóstolásra...), még egyszer felforralod és kész. Töltöd tetszés szerinti (jól megmosott!) üvegekbe, anyám ragaszkodott a Na-benzoáthoz a tetejére.

Az, amitől azóta is függő vagyok, az a ribizlis meggylekvár.
Itt több irányból közelítjük a célt. A ribizlit egyrészről leszeded a kertben, másrészről gyakorlatilag fürtönként megmosod és leszeded a bogyókat. Lehetne többet egyszerre és aztán villával lebogyózni, de az nekem a; nem elég higiénikus b; benne maradnak a száracskák. Kedv kérdése, pár éve még úgy készült az enyém is. Ki tudja, jövőre mihez lesz hangulatom. Meg időm.
A meggyeket szintén megmosod, leszárazod. Kimagozod. (A meggyet, a cseresznyével szöges ellentétben én csak magozóval tudom használhatóvá tenni, kézzel nem.)
A meggynek cirka a felét szintén húsdarálón küldük át. A legnagyobb tapasztalat az, hogy egyenként át kell vizsgálni alaposan, így is jópár magot ledaráltam (psszt!) Jövőre nem daráljuk, hanem turmixoljuk, így megamarad a leve (merthogy tán még a barackénál is jobban folyik.)

Amikor darálod (turmixolod), már föl lehet tenni főni. Fele egybenmeggy, fele darált meggy (de máshogy is simán jó), a rendelkezésre álló ribizli (magostul, héjastul, én szeretek rágni). A lényeg az, hogy azért kicsit az egybenmeggy is kapjon hőt, de az egész szerintem 15 percnél többet nemigen fő. Mondhatni minál kevesebbet, ügyelve az egybenmeggyekre (tudom, ide is illenék egzaktabbat írni, nade). Ha ez megvan, akkor cukor és idén zselésítő. A meggyben kevés a pektin, a ribizliben sok, de a meggy a domináns, ergo anélkül úgy folyik, mint valami befőtt. A pár évvel ezelőtti ilyen volt, pl. sütikbe zseniális, kenyérre kevésbé. Zselésből használtam 2:1-e és 3:1-est is, valószínűleg az előírtnál jóval kevesebbet, de így is sokat. Zselésítés tanulsága: kevergetni állatmód, mert különben nagy csomók lesznek benne, mint ebben néhol. De az is finom.
A zselés és a cukor után max. 5 perc főzés. Max.

Ebből két üveggel készült tartósítószer nélkül. Az egyik ma reggel fogyott el, a másik megbontásával még várok.

A meggyből, a ribizliből és az első szezon egresből (már pirosan, mert úgy édes!) is fagyasztottam le. Kár, hogy azt nem tudom átvinni az új kecóba.