"Nem azért mondom, hogy te is mondjad nekem, de azért jólesne." (Erzsi)
Munka végén leugrottam ásványvízért (komolyan mondom, szerintem Újpesten elfogyott a Szentkirályi. Én legalábbis vagy két hete nem jutok hozzá, iszom minden mást). Kedvem támadt, kértem ötletet, felturbózódtam, de az ajánlotthoz minden volt otthon. Így aztán a víz mellé csak friss gyömbért vettem, mert az még sosem használtam és gusztusos volt, ingerkedett: nem hagytam hát ki az alkalmat.
A tészta eredeti receptje gyakorlatilag egy jól eltalált rakott palacsinta Gergő kezéből, más alkalommal ez is kipróbálásra kerül. Nálunk viszont éppen előző nap volt palacsinta, meg tutira nem érte volna meg, amíg összerakom ételnek, úgyhogy másképp közelítettem meg a kérdést.
Először is feltúrtam a mélyhűtőt a spenótért, csak gombócolt változatot találtam, amely nagyon viccesen néz ki, ámde felhasználást tekintve tök ugyanolyan, mint a normál. Az a jó benne, hogy kis adagokra ugye le van bontva, bár pont a spenót az, amiből nagyon ritkán használok kis adagot.
Szóval ezt egy picike vízzel föltettem olvadni-főni, bele 2,5 gerezd fokhagyma (volt egy pont feleakkora, mint a többi, ezért ;-)). került még bele a be nem azonostott olasz salátanövényből is (szintén fagyasztott), de ennek semmi jelentősége nem lett az ételre nézvést.
Közben a fetát felbontod, nagyobb kockákra vágod.
Elereszted a fantáziád, feleteszel vizet főni, abban tagliatellét (magyarul mondjuk szélesmetélT) készítesz, de nem sokat. Nekem ez is gombócolva volt, 3 oklömnyi tésztafészek elég volt, nekem meg marha pici az öklöm.
Két marék mandulát hártyástul feldarabolsz (mondtam már, hogy van kétpengés-félköríves darabolókütyüm? Imádom!), a wokban (mert azt mindg használjuk ugye) megpirítod.
A spenót közben rotyogott, elfőtte a levét, a megfőtt fokhagymát belereszeltem (ezt nyilván lehet más sorrendben is), tűzről le, fetával összekever (az a tuti nekem, ha egy része "felolvad", de más része nagyobb darabokban marad), mandula fele szintén. A tagliatellét a szokásosnál is keményebben hagytam, amint leszűrtem, beleforgattam a spenótos cuccba. Ezt úgy állítsuk be, hogy nekünk finom legyen (elég spenótos, elég fetás, elég hagymás, ízes, ahogy akarod), merthogy ezt fogod enni végülis.
Nna, és akkor egy kis tepsi aljára olívaolaj, a különleges lakalomra tartogatott sütésre kész leveles tészta felét rá (zseniális találmány egyébként, én meg jobb alkalmat keresve sem találhattam volna), arra tejföl, spenótos cuccmány, arra még mandula, leveles tészta másik fele, arra megint tejföl, trappista és füstölt mozzarella, valamint a maradék pirított mandula.
Előmelegített sütőben, 180 fokon, kb. 15 perc.
A pirított mandula adja a csodáját az egyébként is nyeldekelnivaló költeménynek, amihez bestiálisan illenek az édes tészták.
Anyám ugye nem szereti az én kajáimat, de ezt az egekig magasztalta.
A levest közben-utána készítettem el, ez 10-es skálán szerintem 7-es fokozatú, kell még foglalkozni a projekttel.
Egy birsalma felét héjastul lereszeltem (nagylyukún), vízben feltettem főni, menet közben tettem még bele: a birs másik felét darabokban, fahéjat, szegfűszeget (rengeteget), a meghámozott gyömbér egyik nyúlványát, ez kb 5 db. félcentis karika lehetett, átmérőben 1-2 forintos nagyságú (háhá, nincs messze az idő, amikor ez semmitmondó információ lesz), cukrot, sót, összetört koriandermagot, 1 citrom levét. Ha lett volna héjjal rendelkező citrom itthon, akkor azt is, mert az igazán kellene bele, meg gyakorlatilag bármi welcome, ami egy gyümölcslevesben jó. A citromhéj meg nagyon jó.
Amikor megfelelően birsízű volt a lé(t) és megpuhultak a darabok, botmixerrel belezürmöltem, amíg úgy nem láttam, hogy meg fogja adni a sűrűségét a levesnek (ezt úgysem lehet jobban behatárolni, ha valaki kritizál, akkor te hígabban/sűrűbben szereted és pont. :)).
Fogtam egy fél almát, szintén héjastul vékony cikkekre vágtam, a most már sűrűbb lében főztem, de nem nagyon meg, csak épphogy. 2-3 dl tejszínnel állítottam be végleges-krémesre.
A jó benne: a fűszeres-fószeres jelleg mutatkozik, de nem elrettentő. Finom birsízű gyümölcsleves, és az alma extrán édes volt, kifejezetten jól ellenpontozott, mmm.
Amit még javítunk: nem kell reszelni a birset, a darabok is teljesen jól puhulnak, a lereszelt izék viszont nem főnek szét (azért kellett turmiSZKolni), ellenben rontják a leves-hatást elég jelentősen. A javaslat a cikkelyezés.
Gyümölcsleves-rajongóként leginkább az lesz a tuti, ha egy normál gyümölcslevesbe teszek birset IS. Hmm, akkor viszont le kéne most fagyasztani. Holnap.
Kell próbálni majd boros változatot, akár vörössel, de ilyet jó lenne enni/olvasni előtte.
A friss gyömbért és a koriandert pedig megjegyeztem, jó barátaim lesznek még ízesítőként.
Private part: elkészült a szemüvegem, terveim szerint nagggyon vagány lesz.
Szeretnék futárzsákot, nagyon, úgy hiszem, a héten rajzolgatok, de ha van az olvasók között kéz- vagy gépügyes, akkor nagyon szívesen fogadom a segítséget.
Az alapgondolat (már vagy egy éve) az MTV népies motívumait lelopni + beletenni a luj feliratot, kicsit beleolvadósan. A Táska bagaboo lesz, S-es, úgy hiszem.
Jógán ma életemben először szemüvegben meditáltam (véletlenül) (amúgy nem meditáció a savászana, de közel áll hozzá, remekül bele lehet aludni, noha nem ez a cél), szerintem búcsúképp.
A szívem meg nem bír magával, tudja, hogy mi a jó (és nyilván az most pont nem megvalósítható), ellenben fogja az eszem, mint a veszett fene, így igyekszem az egész problémakört eltenni egy sarokba, inkább koncentrálok a szakdolgozatra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése