Zsófi répatortája II.

"Nagyon csudujó volt a sütid, főleg a sok spanyol borzalom után."
(Böbe)

Tegnap répatorta készült. Azóta már sokadszor, de mindig sikerrel.

Vannak saját praktikák, nem tudom, hogy ezeket megírtam-e már, vagy csak rengetegszer akartam, de most mindenképp.

1. A száraz összevalókat külön keverem össze, a végén szitálom. Egyszerűbb. A szita meg lazít, legalábbis ez az elmélet.
2. A liszt nálam keverék ilyenkor, általában teljes kiőrlésű rozs-tönköly az egyik fele, és a másik rész a sima fehérliszt. A tészta elbírja, és szerintem gazdagítja az ízét. Lehetne még keményítővel próbálkozni, de azzal még én is csak barátkozom.
3. Sok gyömbér. Utoljára 1 mk gyömbérpor, 2 mk mézeskalács-keverék, fél mk fahéj. (Tudom, az eredeti receptben 2 mk fűszer volt összesen. Mindig megszalad a kezem...)
4. A folyadékoknál lehet, hogy nem lenne semmi gond az olajjalés a tojással, egyelőre a legpraktikusabbnak az tűnik, hogy az olajba bele a cukrot (kristály), kever-kavar, bele a tojást. Egyelőre egyesével, pedig nem szoktam óvatoskodni. Tudja egyébként valaki, hogy alapvetően hogyan csapja ki az olaj a tojássárgáját? UL? :)
5. Az olaj egy része mindig mogyoró és/vagy dióolaj. Még a nyári készletekből. Nagyon jót tesz -elméleteim szerint- az íznek.
6. Nekem eddig mindig egy picit olajosnak tűnt (kivéve Zsófiét és az én elsőmet). De csak nekem, tehát lehet, hogy én vagyok kritikus, mindnestre majd próbálom még csökkenteni a mennyiségét.
7. A krémhez felolvasztom a margarint, bele a porcukrot, amikor egynemű, akkor bele a hideg vajkrémet, végül a citrom. Utóbbiból rettentő változatos mennyiségben szükséges.
8. Legyen a tészta és a krém is teljesen hideg a tökéletes eredményhez. Bár ha egy picit még meleg a tészta, akkor az olyan lesz, hogy már jó esetben vágható (ebben a műveletben egyébként oltári béna vagyok), de azért egy picit megolvasztja és magába szippantja a krémet. Kicsit más, én azért az eredetit jobban szeretem.
9. Hagyjuk az egészet pihenni, másnap mindig jobb az íze. Ha még marad.