Élő példányai tetszetősek voltak emlékeim szerint:
IBM Lenovo 3000 N200 (TY333HL) - 124.020 Ft + ÁFA + 5%
15.4" WXGA TFT (1280x800)
Intel Core 2 Duo 1.66GHz (T5450)
2048Mb (2x1024Mb) DDR2 (667MHz)
120Gb 5400rpm SATA HDD
Dual Layer DVD-RW
Intel(R) GM965 Express, Intel GMA X3100
WLAN
4-in-1 kátryaolvasó, Bluetooth, Beépített kamera, Ujjlenyomat-olvasó,
Csatlakozók: 3x USB2.0, IEEE1394, S-Video-out, VGA, Méret: 360 x 266
x 31 mm, Tömeg: 2.72kg.
Operációs rendszer: FreeDOS.
Infra nincs benne, de egyébként igen jó vétel lenne.
Nemrég azt hallottam, hogy az ujjlenyomat egyszer romlik el, de akkor nagyon. Erről mit tudunk?
Ettől eltekintve én így első ránézésre semmi kivetnivalót nem látok a dologban.
Vélemények?
Köszi!
2008. április 30., szerda
2008. április 27., vasárnap
A kétségbeesés kenőcse - cukkínikrém az almaszelethez
"Megrakja a fixin, mikozben a gyíkok gyászkodnak a gettykkel"
(Zoli)
Készülök a maholnapi brunchra.
Gondoltam merészet és életemben először mártogatóssal próbálkoztam: volt pillanat, amikor nagyon kétséges volt a kimenetel.
Fogtam egy közepes-nagyobb cukkínit, megmostam, két végét levágtam, a használható részt picike kockákra vágtam. Magas, szűk edényben besóztam, állni hagytam (amíg bekevertem a Cuncit.)
Wokban kevés olajat melegítettem, beleszórtam a cukkínit, sűrű rázogatás közben megpirítottam, nem kicsit: majdnem mindenhol szép barna volt, nem csak úgy tessék-lássék. Ezután rázuttyintottam fehérbort, ebben pároltam egészen addig, amíg el nem tűnt a llé: ez pár perc alatt megtörtént.
Az előbbi magasfalú edénybe visszaszórtam a már puha és finom cukkínit, rákanalaztam kb. fél (nagy) doboz vajkrémet (se). Először villával nyomogattam, de az nem volt célravezető, úgyhogy átváltottam botmixerre. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsőre edényt sem tökéleteset választottam.)
Folyamatosan kóstolgatva nemigen tendált afelé a kenőcs, amerre szerettem volna: főleg utóízben nagyon megmaradt a vajkrém-jelleg savanyúsága. Egy idő után kétségbeesésemben mindenféle szimpatikus dolgot pakoltam bele sorjában, addig, amíg élvezhetővé nem vált az elegy:
kb. 1-2 evőkanál tejfölt, hasonló mennyiségű mascarponét, csubricát, petrezselymet, 1 gerezd fokhagymát, kb fél-egy mokkáskanálnyi mustárt, hasonlóan kevés mézet.
Tökmagos kenyérrel kifejezetten finom, tehát azt a picike adagot, ami lett, holnap tökmaggal tálalom.
A Cuncival meg csak annyi lett az alapvetésben leírtakon kívül, hogy nem került bele vaj, kakaóbab-darabkákkal és pirított kesudióval is megszórtam, bestiálisan sokáig sütöttem, de így picit ragacs az alja: szerintem ez ilyen tészta és pont.
A lírt mennyiség nem sok, úgy fogalmazhatnék, hogy nagyon kevés.
Bonnie-é még mindig finomabb, mint az enyém.
"But girl, tonight you look so pretty
Yes you do
Times Square can't shine as bright as you
I swear it's true
(...)
Don't you worry about the distance
I'm right there if you get lonely
(...)
We'll have it good
We'll have the life we knew we would
(...)
Delilah I can promise you
That by the time we get through"
(PLAIN WHITE T'S: Hey there Delilah)
Áginak, Gergőnek, Lacusnak
(Zoli)
Készülök a maholnapi brunchra.
Gondoltam merészet és életemben először mártogatóssal próbálkoztam: volt pillanat, amikor nagyon kétséges volt a kimenetel.
Fogtam egy közepes-nagyobb cukkínit, megmostam, két végét levágtam, a használható részt picike kockákra vágtam. Magas, szűk edényben besóztam, állni hagytam (amíg bekevertem a Cuncit.)
Wokban kevés olajat melegítettem, beleszórtam a cukkínit, sűrű rázogatás közben megpirítottam, nem kicsit: majdnem mindenhol szép barna volt, nem csak úgy tessék-lássék. Ezután rázuttyintottam fehérbort, ebben pároltam egészen addig, amíg el nem tűnt a llé: ez pár perc alatt megtörtént.
Az előbbi magasfalú edénybe visszaszórtam a már puha és finom cukkínit, rákanalaztam kb. fél (nagy) doboz vajkrémet (se). Először villával nyomogattam, de az nem volt célravezető, úgyhogy átváltottam botmixerre. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsőre edényt sem tökéleteset választottam.)
Folyamatosan kóstolgatva nemigen tendált afelé a kenőcs, amerre szerettem volna: főleg utóízben nagyon megmaradt a vajkrém-jelleg savanyúsága. Egy idő után kétségbeesésemben mindenféle szimpatikus dolgot pakoltam bele sorjában, addig, amíg élvezhetővé nem vált az elegy:
kb. 1-2 evőkanál tejfölt, hasonló mennyiségű mascarponét, csubricát, petrezselymet, 1 gerezd fokhagymát, kb fél-egy mokkáskanálnyi mustárt, hasonlóan kevés mézet.
Tökmagos kenyérrel kifejezetten finom, tehát azt a picike adagot, ami lett, holnap tökmaggal tálalom.
A Cuncival meg csak annyi lett az alapvetésben leírtakon kívül, hogy nem került bele vaj, kakaóbab-darabkákkal és pirított kesudióval is megszórtam, bestiálisan sokáig sütöttem, de így picit ragacs az alja: szerintem ez ilyen tészta és pont.
A lírt mennyiség nem sok, úgy fogalmazhatnék, hogy nagyon kevés.
Bonnie-é még mindig finomabb, mint az enyém.
"But girl, tonight you look so pretty
Yes you do
Times Square can't shine as bright as you
I swear it's true
(...)
Don't you worry about the distance
I'm right there if you get lonely
(...)
We'll have it good
We'll have the life we knew we would
(...)
Delilah I can promise you
That by the time we get through"
(PLAIN WHITE T'S: Hey there Delilah)
Áginak, Gergőnek, Lacusnak
2008. április 12., szombat
LapTOP
Voltam tegnap laptopnézőben. Konkrétan azzal indultam el, hogy én ma meg is veszem az eszközt, de sajnos nem így alakult, nem volt egy sem nagyon kiemelkedő. Ami viszont tapasztalat, hogy nem jönnek be az Acer Aspire-ok, főleg a régebbi típusú, nagyon fehér billentyűzettel szereltek. Tisztára olyan, mintha nem lenne térben és egy fehér papírlapot nyomogatnál. Horror.
Aztán volt még a gyöngyházfényűnek kikiáltott ezüst műanyag, az talán dell 1520 volt, de brr, igazi gagyinak néz ki. Más dellek viszont gyönyörűek, ahogy a lenovók is bejövősek.
Tetszenek a Toshibák is, de azokhoz mindig van Vista, arra meg ugye nem adok ki pénzt.
Az Asusnál egyértelműen cool a 3 év gari, úgyhogy ár-érték arányban lehet, hogy ő fog nyerni.
Én személy szerint valami Dellnek vagy Lenovónak drukkolnék, megnézzük, milyen kapcsolatok vannak nagyker felé. Merthogy alapvetően pl. lenovóban nem utazna egyik ismerősöm sem, franc az ízlésembe.
Ja, és további érdekes tapasztalat, hogy pl. ha megnézem a garanciát a táblázatomban, akkor egyáltalán nem azok az adatok szerepelnek, mint a boltokban. Csak az egyszerűség kedvéért.
Aztán volt még a gyöngyházfényűnek kikiáltott ezüst műanyag, az talán dell 1520 volt, de brr, igazi gagyinak néz ki. Más dellek viszont gyönyörűek, ahogy a lenovók is bejövősek.
Tetszenek a Toshibák is, de azokhoz mindig van Vista, arra meg ugye nem adok ki pénzt.
Az Asusnál egyértelműen cool a 3 év gari, úgyhogy ár-érték arányban lehet, hogy ő fog nyerni.
Én személy szerint valami Dellnek vagy Lenovónak drukkolnék, megnézzük, milyen kapcsolatok vannak nagyker felé. Merthogy alapvetően pl. lenovóban nem utazna egyik ismerősöm sem, franc az ízlésembe.
Ja, és további érdekes tapasztalat, hogy pl. ha megnézem a garanciát a táblázatomban, akkor egyáltalán nem azok az adatok szerepelnek, mint a boltokban. Csak az egyszerűség kedvéért.
2008. április 9., szerda
Csicseriborsós zöldségleves
A munkába hordott kaják egyértelmű hátránya, hogy ilyenformán (mondhatni idő-, de legfőképp helyszűkén) háttérbe szorulnak a levesek. Milyen jó, hogy vannak hétvégék is... (speciel akkor is dolgoztam, ellenben sok hely akadt a táskámban. :))
Tehát előző este beáztattam a csicseriborsót, nem sokat, szerintem max 10 dkg lehetett.
Másnap föltettem sima vízben főni, közben megpucoltam 1 fehérrépát, 2 sárgarépát, egy negyed fej zellert, negyed karalábét, megmostam 2 (angol) zellerszárat, fél póréhagymát (konkrétabban a gyári dobozban 4 darab volt, de mindegyik fehér, na, abból az egyiket), 5-7 shiitake gombát. A csicserit leszűrtem, a többit feldaraboltam szimpatikus formákra.
Olajat a fazékba, melegít. Rá a fehérrépa, a zeller, a zellerszár, a csicseriborsó, a póréhagyma, a shiitake. Én bizony a leveseket ételízesítővel szoktam fűszerezni, ne vessenek meg ezért a kifinomult ínyek. Tehát a zöldek nagy része a delikáttal olajon párolódik, amikor ezzel végzett, azaz félig megpuhult, akor kapott nagyon kevés lisztet, ezzel még átforgattam-pirítottam, felengedtem vízzel, beletettem a sárgarépát (itt mintha lenne egy lyuk az emlékezetemben, mert mintha nem csak a répa lett volna késleltve. legkésőbb a következő alkalommal rájövök, bocsánat). Felforralás után csendes tűzön főztem addig, amíg a répa is megfelelő állagú nem lett, a végén még kapott friss (saját! :)) petrezselymet és petrezselyemkockát is.
Képződött hab (talán a csicseri miatt?), azt leszedtem menet közben.
A répás ügyeskedés oka, hogy rettentően utálom a puhára főtt répát, ha valakinek úgy jön be, egész nyugodtan tegye bele az elején, a leves csak finomabb lesz tőle.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az enyémnek meg az íze nem lett igazi, konkrétan túl édes lett. További kísérletek várhatóak.
A leves maga igazi ízkavalkád, a póréhagymát (de ne sokat!) mindenképp javaslom. Az elfőtt részek testesítik a levest, az íze meg nagyon illik a többihez. A csicseriborsó kvázi levesbetétként szolgált, nem is rosszul.
Még mindig van egy fél doboz shiitake-m, van valakinek felhasználási ötlete?
Tehát előző este beáztattam a csicseriborsót, nem sokat, szerintem max 10 dkg lehetett.
Másnap föltettem sima vízben főni, közben megpucoltam 1 fehérrépát, 2 sárgarépát, egy negyed fej zellert, negyed karalábét, megmostam 2 (angol) zellerszárat, fél póréhagymát (konkrétabban a gyári dobozban 4 darab volt, de mindegyik fehér, na, abból az egyiket), 5-7 shiitake gombát. A csicserit leszűrtem, a többit feldaraboltam szimpatikus formákra.
Olajat a fazékba, melegít. Rá a fehérrépa, a zeller, a zellerszár, a csicseriborsó, a póréhagyma, a shiitake. Én bizony a leveseket ételízesítővel szoktam fűszerezni, ne vessenek meg ezért a kifinomult ínyek. Tehát a zöldek nagy része a delikáttal olajon párolódik, amikor ezzel végzett, azaz félig megpuhult, akor kapott nagyon kevés lisztet, ezzel még átforgattam-pirítottam, felengedtem vízzel, beletettem a sárgarépát (itt mintha lenne egy lyuk az emlékezetemben, mert mintha nem csak a répa lett volna késleltve. legkésőbb a következő alkalommal rájövök, bocsánat). Felforralás után csendes tűzön főztem addig, amíg a répa is megfelelő állagú nem lett, a végén még kapott friss (saját! :)) petrezselymet és petrezselyemkockát is.
Képződött hab (talán a csicseri miatt?), azt leszedtem menet közben.
A répás ügyeskedés oka, hogy rettentően utálom a puhára főtt répát, ha valakinek úgy jön be, egész nyugodtan tegye bele az elején, a leves csak finomabb lesz tőle.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az enyémnek meg az íze nem lett igazi, konkrétan túl édes lett. További kísérletek várhatóak.
A leves maga igazi ízkavalkád, a póréhagymát (de ne sokat!) mindenképp javaslom. Az elfőtt részek testesítik a levest, az íze meg nagyon illik a többihez. A csicseriborsó kvázi levesbetétként szolgált, nem is rosszul.
Még mindig van egy fél doboz shiitake-m, van valakinek felhasználási ötlete?
2008. április 6., vasárnap
Laptor
Jelenleg itt tartok. Minden itt van, amit megtaláltam, tehát ha ajánlottál valamit, de nem látod, akkor kérlek, küldj egy linket kommentben.
Ha úgy látod, valami nem stimmel, vagy valamilyen más szempont is kellene még szerinted, ne fogd visza magad!
Az XP-kompatibilitást is megnézem majd, persze, arra még nem jutott idő.
A sok Névtelennek pedig üzenem, hogy édesek, hogy pusztán emberbaráti szeretetből segítenek, de akkor kinek fogok így tortát osztani? :o)
Ha úgy látod, valami nem stimmel, vagy valamilyen más szempont is kellene még szerinted, ne fogd visza magad!
Az XP-kompatibilitást is megnézem majd, persze, arra még nem jutott idő.
A sok Névtelennek pedig üzenem, hogy édesek, hogy pusztán emberbaráti szeretetből segítenek, de akkor kinek fogok így tortát osztani? :o)
2008. április 5., szombat
Megfőztem a tavaszt - cukkíni-brokkoliszósz
Szép. És finom.
Ilyen az én tavaszom.
Minden friss, ropogós és zöld.
Egy kisebb-zsenge cukkínit megmostam, hájastul felkarikáztam, besóztam, állni hagytam.
A brokkoliból két nagy rózsát megmostam, kicsire szedtem, a szárát félcentis karikára vágtam, sós vízben (ha nem is meg-, de) főztem.
Volt még shiitake gombám, friss, ismerkedésképpen megmostam, felcsíkoztam kb hármat.
A brokkolit hideg vízbe szedtem ki, mert rémes, amikor túlpuhul.
A vizében tettem föl a gabonafélét, ami nem tudom, mi. Barna, négyzetes alapú, olyanok, mint kis batyuk. Én vettem, sokáig tudtam is a nevét. Most még csak sejtésem sincs. Amikor megfőtt, még mindig ugyanabban a vízben tettem föl az árpát is.
A kihagyhatatlan wokban olajon megpirítottam (együtt) a cukkínit és a shiitake-t. Konkrétan parna pöttyösre. Rá főzőtejszín, mascarpone, tejföl, a mennyiséget az élet hozza. :) Pisztácia bele. Főzőcske addig, amíg összesűrűsödik, kvázi betúrosodik. Végefelé bele brokkoli, onnantól inkább csak rázva, nem keverve, merthogy összetörik. A végén csubricával és nagyon kevés bazalikompasztával (olajos-sós gyári) fűszereztem.
Tavaszíze volt, mmmm.
2008. április 4., péntek
LapTopp
TV-kimenet = S-videó.
Dedikált = külön memória (videókártya vs. RAMbó)
Most már ezt is tudom.
Dedikált = külön memória (videókártya vs. RAMbó)
Most már ezt is tudom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
