Candida-projekt

El fogok menni. Hvar szigetére, Horvátországba, egy hetes jógatáborba.
Én mindig viszek úti sütit. Általában pogácsát Anától, mert oltári jó és nem hosszadalmas elkészíteni.
Na mármost a jógások felvilágosult lények, tudnak számtalan nyavalyájukról, például arról, hogy nekik candidájuk van (mármint nem mindnek, csak néhánynak). Én meg szeretnék olyat sütni, amit adott esetben mindenki megkóstolhat.
Keresek ezért olyan süteményreceptet (édes is, sós is lehet), amelyben nincsen fehérliszt, csak teljes kiőrlésű, nincsen benne cukor és élesztő. vannak még megtűrt hozzátevők, de ezekből már sok van, illetve elég sok ellentmondásba ütköztem e téren (sütőpor és társai, gyümölcsök, méz...). A sütik jó, ha kis egységek, hogy ki lehessen ugye venni és lehessen a hosszú autóúton majszolni.
2x9 fős busszal megyünk. :)
Egyszóval segítséget kérek ehhez az erőt próbáló feladathoz akár kommentben, akár mailben.
Köszönöm!

Túrós süti töltött paprikával

Na, hát a ricottával az lett, hogy anyám mondta, hogy ő főz töltött paprikát, nekünk hús nélkül, gombával.
Erről csak annyit, hogy ismét emlékezetembe vésztem, hogy a hús elhagyása nem azt kell jelentse, hogy semmi nincs az ételben. Jelen esetben volt a paprika a fini paradicsomos szószban (én kifejezetten édesen szeretem ezt), a paprikában meg volt fúszeres risz, tojással összefogva, némi gombával. JÓ volt az íze, csak nekem hiányzott belőle az ennivaló. Egyrészt az állag miatt (nekem muszáj rágnom valamit), másrészt a tápérték miatt. Nem szénhidrát-kúrát akarok én tartani, sőt. :)
Úgyhogy projektként bevonult a sokzölséges töltött paprika és a gabonás (csicseriborsós?) töltött paprika, de várom az ötleteket ehhez is.

A ricottát nem akartam magára hagyni, úgyhogy egyszerűre fogtam a figurát. Sütettem Boti mamájával piskótalapot. Pici tejben és több habtejszínben (nem volt egy fogyókúrás nap ez sem) felolvasztottam 1 zacsi zselatint, hozzátettem apránként a 250 dkg ricottát, a 250 ml-ből maradék habtejszínt, kb. 20 dkg sima tehéntúrót, selyemfűmézet (ezt Kapolcson lőttem, rajongójává váltam), vaníliás cukrot, triple sec-et, citromhéjat. A triple sec-et imádom, valami citruslikőr lehet igaziből, mindnestre a oiskótáknak nagyon finom ízt ad, főleg, ha van mellette citromhéj. Az valahogy kll ahhoz, hogy kijöjjön az aromája.
Ergo úri hozzávalókból készítettem egy teljesen egyszerű túrókrémet, a dologban csak annyi, az érdekesség, hogy életemben először használtam zselatint, de jó mókának bizonyult.
Ebbe aztán pakoltam szőlőt (az úri hozzávalókra való tekintettel félbevágva, kimagozva) és nektarint. Beraktam dobozkába, idő hiányában Botiéknál egy fél napot érleltem, másnap rákentem a piskótára, ettük, jó volt. Legközelebb több krém kell, illetve lehetett volna csurgatni rám csokicirkalmat, illett volna hozá nagyon. Sőt, a legtutibb úgy lenne, hogy piskótára triple sec (esetleg lekvár), arra gyümölcs, befedem a krémmel, megdíszítem csokival. Azt már fényképezni is lehetne. :)

A ricotta amúgy felfedezetlen terület maradt. Tök olyan, mint az áttört túró, már eleve krémes. Íze nem sok van, szerintem csak variálni fogom az ételeket vele, már ha egyáltalán használom. Mindenestre meggyőzhető vagyok.

Coming soon... és apróságok

Vettem ricottát, kicsit, mert eddig még sosem. Elvileg holnap lesz belőle valami. Ha találok pl. lasagne-tésztát, akkor egy zöldséges lasagne? Vagy akkor nem érzem az ízét? Dilemma.

Aztán Sampp kérésére a kuszkuszt is ki kell próbálnom.

Ja, viszont csináltam hummuszt (recept Anától, de a munkahelyen nincs net, ergo nem tudom most pontosan linkelni a receptet: az első változatot próbáltam ki, egy picit sem változtatlan rajtam, azon túl, hogy szemre mentek bele a hozzávalók :)), Boti mamája teljesen el volt ájulva, osztatlan siker volt.
Amúgy eredeti hummuszt nem ettem soha, szóval megítélni nem tudtam. Mi pástétomként használtuk.

Főztem kukit is, itt csak az a tanácsom, hogy ne menj el közben hajat mosni, mert akkor nem tudod, hogy mióta fő a kukorica, így hasonlóan túlfőzheted, mint én. Amúgy a forrástól számított 10-15 perc szerintem jó.

Eszközök

Na. Terveztem, hogy oldalra összehozok egyy listát, hogy mi az, amire majd szükségem lesz a saját konyhámban. Merthogy ha nem tetszett volna észrevenni, erre készülünk itt szép nyugodtan.
Egyrészt találtam egy diós gyűjteményt, nagyon praktikusan nyelv szerint rendszerezve, ahol a dió dió pirításánál tök más ugrik föl, viszont roppant hasznos olvasmánynak tűnik, mindenestre vicces megfogalmazásokkal biztosan tűzdelt.

Úgyhogy ajánlórovatot is kell nyissak és eszközlistát is. kommenteket bátran lehet írni! :)

A paradicsom jegyében

Hű, kb. 20 perce próbálok bejutni a blogba, azért a guglinál is vannak hiányosságok. kérek saját oldalt és saját blogmotort. Ja, de amit leginkább kérek, az egy hozzám illő skin.

Nade, térjünk vissza a fakanálhoz.

Tegnapra töltött paradicsomot gondoltam, valamiféle zöldségtállal közöttük, ropogós, könnyű ételre vágytam, ízcsodára. Szombat este kinéztem a lajos mari-hemző károlyból (aka 99/33) a sajtos-diós paradicsomot. Tudjátok, diófüggő is vagyok.

Noshát, ebből az lett, hogy fölkeltünk 10-kor, elvittem Hókuszpók nevű új fekete kandúrunkat az állatorvoshoz szurira, mire hazaértem, volt vagy 11:30. A kertben akadnak paradicsomok, de kicsik. Akkor már éreztem, hogy itten lecsó lesz, mert az gyors, finom, elronthatatlan és különben is kedvenc.

Igen finom lett, hiányzott viszont belőle, hogy lehessen harapdáslni a szalonnadarabokat. Így jött a zseniális ötlet: márpedig a vegalecsóba tökmagot teszünk! Megvadgostam egy kicsit, enyhén megpirítottam, rázúdítottam 2 adagnyi lecsót, rá 2 tojás, zsömle, franciaágy, startrek a dvd-lejátszóba, páros élvezet.
Utána fagyi (bolti, de finom), startrek végén dinnye. Mert mi jól élünk.

Estére azért elkészültek a paradicsomok is: 5 közepes, kemény húsú parradicsomot akartam megtölteni kettőnknek. (A belsejük már a lecsó egy részét képezte ebédre, azóta fejjel lefelé csordogáltak.)
Volt itthon 3 csomag mozzarella. Ebből egy penészes, kettő hónapokkal ezelőtt lejárt és keserű-bugyborgós romlott volt.
Körüllnéztem hát a hűtőben, előkaptam a mascarponét, a juhtúrót, ezeknek pár villányi részét elegyítettem egymással. Tettem még bele egy száraz-tejbe beáztatott-kinyomott zsömlét (enélkül elég vad lett volna az íze), meg fekete olívabogyót, meg tökmagot a változatosság kedvéért. Fűszerként szárított bazsalikom és oregánó játszott szerepet, merthogy a saját bazsalikomaink elszáradtak, ahogy tapasztaltam. Kettő megtöltése után jutott eszembe, hogy vettem ám petrsezselymet is, úgyhogy azt is szabdaltam bele. Megkóstolgattuk a tölteléket, és úgy ítéltük meg, hogy a maradékot megsütjük pucéran.
Úgyhogy tepsit picit beolajoz, rá a sütnivalónk, ujjacskámmal szépen rámasszíroztam az olajat a paradicsomok bőrére is, 200 fokos előmelegtett sütőben 15 perc alatt kész. Naggyon fini lett, különösen a külön megsütött töltelék.

Update: most jutott eszembe, hogy bizony tettem én még bele füstölt mozzarella darabokat és grana padanót is. Azokat kicsike kockákban kell, mindenestre így együt nagyon jó volt.

Juhtúrós-rozmaringos spaghetti

Nos, tegnap rizst akartam készíteni (még mindig nem rizottót, elvégre nincs se rizottórizsem, se alaplevet sem főzök, leveskocka nem szimpi, ámde ennek ellenére remekjó rizsételeket ettem már magamtól, csak nem szabad elfelejtenem, hogy a gyors munka a siker titka), de végül elcsábultam a spaghettire. Így aztán kiszaladtam a kertbe, tépkedtem rozmaringot és kakukkfüvet, ezt megmostam, felaprítottam úgy-ahogy, olívaolajon igen gyorsan megillatosítottam, eléggé paráztam, hogy majd jól megég nekem.
Eztán bele főzőtejszín (elvégre maradt ugye előző napról), meg bryndza (hát ebből is van még), felrottyant, lekapcsol, bele Grana Padano darabok. Spaghettivel összekever (ez szigorúan nagyon al dente főzve, nem megmos, ha nincs kész a szósz időre, akkor max olajat lehet rátenni, hogy ne ragacsolódjon össze, mert puha, tapadós tészta fúj. Harapdálni szeretjük, nyamm.), egy tányérral vacsira bekebelez (én Bocim erre nem volt vevő). Akkor nagyon finom volt, noha a fűszernövényekkel jóval bátrabb is lehettem volna.
Ma is ezt vittem be a munkába éshát nagy csalódás volt: a finom szósz eltűnt, gyakorlatilag túró száradt a tésztára. TOvábbfejlesztés javasolt.

Spenótos-juhtúrós canelloni

Tegnap végre elkészítettem a canellonit. Egyébként is tésztafan vagyok, de erre a megtöltős élvezetre különösen vágytam, már vagy fél éve.
Múlt hétvégén a Tátrában voltunk, hazafelé a szlovák Teszkóban vettünk bryndzát, ehhez mirelit spenótot gondoltam el, aztán menet közben még megspékeltem 1-2 ötlettel.

Először elkészítettem egy besamelt (végre nem liszteztem túl, tök jó folyós maradt), ebbe tettem szerecsendiót és Danablu kéksajtot, illetve diódarabokat, mert az a kéksajt mellé nálam alap. Eközben az egy zacskó spenót szépen felolvadt a napon, ezt felforraltam és belenyomtam vagy 4 gerezd fokhagymát. Ez utóbbit szerintem a legvégén célszerű beletenni a főtt kajákba, mert különben eltűnik az íze. Aztán bele juhtúró, szerintem olyan 20 dkg lehetett, de ez úgyis kóstolgatás és ízlés kérdése. Daraboltam bele mandulát is. Ezzel a masszával aztán ügyesen (habzsák segítségével) megtöltöttem a canellonikat. A besamelt ráöntöttem, benyomtam a sütőbe, a végefelé maradék sajtreszeléket is kapott (karaván, trappista, Grana Padano). Ezután 5 perccel úgy éreztem, kevés lesz a lé, kapott még főzőtejszínt.
Ebből a sütőben az lett, hogy megtöltetlen részek följebb maradtak és ropogós-pirosra sültek, ámde nem főttek meg, a besamel totál felszívódott, a diók megpirultak.


Legközelebb szerintem mondjuk nem fél, hanem 3/4 liter tejből lesz a besamel, hogy szinte teljesen ellepje a fektetett csövecskéket.