"5 perc gondolkodási időt kaptam a kanapémon."
(Zénó)
Akkor ezentúl az lesz, hogy leírom a gasztro bisztróban publikálható részt, és ha még utána is maradt mondanivalóm, akkor az is idekerül, pletykaéhes olvasóim ezentúl tiszteletben kell hogy tartsák a főzőszenvedélyemet. Vagy ugorgyák, de akkor veszítenek, én mondom, veszítenek.
Tehát a mai cumónak az volt a lényege, hogy gyors legyen, ne kelljen hozzá semmi a boltból viszont én magam is eszemet veszejtsem. Na jó, ezt persze csak a végeredmény ismeretében írom ám le.
Fogtam tehát egy fej vöröshagymát, egy fej lilahagymát, egy szál pórét (akartam csinálni levest a múltkor, de az nem munkakaja sajna), meg fél csokor összeaszott újhagymát még 1860-ból. Megpucoltam mindent, a fejeket (le-, ja nem ) félkarikára vágtam, a póré fehér részét karikára, a zöld részét csíkokra, az újhagymát szintén karikára. Aszalt paradicsom csíkokban, mert az is jó lesz nekünk.
A hasonlóság okán eszembe ötlött Ana zseniális kajája, el is játszottam a sütő lehetőségével, végül a kényleem okán ismét (ki gondolta volna?) a wok mellett döntöttem.
Olaj melegít (elszívó bekapcsol, szobaajtó becsuk), sóz!, vöröshagyma + fehér póré rája. Később (na igen, ezt olyan nehéz belőnöm mindig) rá a lilahgyma, ismét később (amikor már szinte minden puha) a maradékok, úgymint szálra vágott zöldrész, újhagyma, aszalt pari. Jelzem, egy idő után előástam a fedőt, mert kifejezett célom volt párolni, nem pirítani.
tehát a sok későbbek után egy nem nagyon szétbarnult, ámde összepuhult, nedveit kieresztett, sülthagymatömeggel állunk szemben, ekkor fokozzuk az izgalmakat. Felvesszük a lángot (majd levesszük, nem tudjuk, mit is szeretnénk igazából), de alényeg az, hogy két menetben is párolgatjuk még jófajta fehérborban (most éppen Jekl). Ha ezt is beszívta, elfőtte (még mindig fedő alatt nagyobbrészt), akkor már nagyona célnál vagyunk, fogjuk ugyanis az 1-1,5 dl tejszínt, ráboríjjuk. Ekkor már lehet szerintem fűszerezni, nem sajnálván a kaukkfüvet, a bazsalikomot (én olajban eltettem használtam most), a majorannával azért érdemes óvatosabbnak lenni. Minthogy a tejszín úgysem lesz elég, ezért hozzápakolunk tejfölt, szerintem vagy 3 dl-t. Ekkor már ugye bőszen kóstolgatjuk egyrészt a sósság ellenőrzésének céljából, méásrészt meg ha jól csináltuk, akkor érezzük, hogy az élet az egy csodás dolog, pláne közben adnak ilyet az ember szájába. Énmég sütögettem egy darabig, de ezt már a követőkre bízom.
Ahogy szinte mindenbe, szerintem ebbe is fergetegesen illik a fokhagyma és a petrezselyem, aki szokta, az borsozhatja is biztos... Nekem most ez így tökéletes volt, következőre, lehet, hogy pirított magwakkal bolondítok még.
Lelki tipródás-rovatunk: van. Egy találkozás egy Billyszerű lénnyel túlélhető. A kapcsolat teremtődését végigszárnyalni (szívem a torkomban, gyomrom a pince és a padlás között szaladgál) életkereteket szétfeszítően stimuláló (végülis az eletrosokk is az). Megtudni, hogy a vágycél nem elérhető, tiltott, lezárt, több, mint elkeserítő. Szívmegszakadást elkerülendő nem magunk ellen cselekedni mások iránti megértést elősegítő. Ma SMS-t kapni megdöbbentő, felzaklató, megkérdőjelező.
Koncentrálok a szakdolgozatra. Mármint emellett persze, jóhogy.
2008. január 29., kedd
2008. január 18., péntek
Zsófi karácsonyi répatortája
"Ed é per questo che ti sto chiedendo
di cercare sempre quelle cose vere
che ci fanno stare bene
mai io non le perderei mai "
"És épp ezért kérlek, mindig az igaz dolgokat keresd,
amelyek jó érzéssel töltenek el minket,
sosem, soha nem fogom ezeket elveszíteni"
Tiromancino: Due destini (in Özpetek: Le fate ignoranti)
A sütivel a jógás karácsonyon találkoztam, szerelem volt ez első ízlelésre, belebolondulós-nem eresztős, örökre elnemhagyós.
Érdemes előkészülni a répával és a bögrékkel, majd nekiláthatunk:
A száraz cumókat összekervertem egy külön tálban, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni: 4 dl liszt, 2 mokkáskanál szódabikarbóna, 1 mokkáskanál só, 2 mokkáskanál fűszer (nálam fahéj és gyömbér volt a domináns + mézeskalács-keverék, így biztos megszaladt legalább 3 kanálnyira, de ezzel én mindig így vagyok.)
4 dl cukrot 3 dl olajjal összekevertem, majd beleeresztettem 4 egész tojást (én ezzel óvatosan bántam, kicsit más sorrenddel az olajat adagoltam finoman, gondolván a majonézből megtanult kicsapódásra, amelyet a tojássárgája és az olaj tud előidézni).
Bele a száraz cumókat (átszitálva, elvégre karácsony van (volt)), szinte készen is vagyunk.
6 dl reszelt répa jöhet bele (nagylyukú sajtreszelőn, ez kb. 4 nagyobb répa, a maradék meg jön lujzika nyusziszájába), 2 dl dió (fele a tésztába, fele a tetjére majd) (hát ez már növelt adag, de nekem persz ez se volt elég.)
180 fokon sül viszonylag sokáig 30-50 perc.
Amíg hőkezeled a masszát, elkészítheted a krémet, amely önmagában megér egy misét. Hihetetlen egyszerűsége mellett bestiálisan jó ízével hódít.
1 natúr vajkrém (nálam Mizo, a nagy, tán 250 g)
10 dkg RAMA
1 vaníliáscukor
15-20 dkg porcukor
1 citrom héja, majd levének egy része (vigyázat, nálunk a család majdhogynem elkóstolgatta az egész krémet az első adagnál!)
na és akkor ezeket habosra, majd hűvösre.
Ha kihűlt a tészta, kettévágjuk, megtöltjük, ha bírjuk, pihentetjük, aztán hódolunk.
di cercare sempre quelle cose vere
che ci fanno stare bene
mai io non le perderei mai "
"És épp ezért kérlek, mindig az igaz dolgokat keresd,
amelyek jó érzéssel töltenek el minket,
sosem, soha nem fogom ezeket elveszíteni"
Tiromancino: Due destini (in Özpetek: Le fate ignoranti)
A sütivel a jógás karácsonyon találkoztam, szerelem volt ez első ízlelésre, belebolondulós-nem eresztős, örökre elnemhagyós.
Érdemes előkészülni a répával és a bögrékkel, majd nekiláthatunk:
A száraz cumókat összekervertem egy külön tálban, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni: 4 dl liszt, 2 mokkáskanál szódabikarbóna, 1 mokkáskanál só, 2 mokkáskanál fűszer (nálam fahéj és gyömbér volt a domináns + mézeskalács-keverék, így biztos megszaladt legalább 3 kanálnyira, de ezzel én mindig így vagyok.)
4 dl cukrot 3 dl olajjal összekevertem, majd beleeresztettem 4 egész tojást (én ezzel óvatosan bántam, kicsit más sorrenddel az olajat adagoltam finoman, gondolván a majonézből megtanult kicsapódásra, amelyet a tojássárgája és az olaj tud előidézni).
Bele a száraz cumókat (átszitálva, elvégre karácsony van (volt)), szinte készen is vagyunk.
6 dl reszelt répa jöhet bele (nagylyukú sajtreszelőn, ez kb. 4 nagyobb répa, a maradék meg jön lujzika nyusziszájába), 2 dl dió (fele a tésztába, fele a tetjére majd) (hát ez már növelt adag, de nekem persz ez se volt elég.)
180 fokon sül viszonylag sokáig 30-50 perc.
Amíg hőkezeled a masszát, elkészítheted a krémet, amely önmagában megér egy misét. Hihetetlen egyszerűsége mellett bestiálisan jó ízével hódít.
1 natúr vajkrém (nálam Mizo, a nagy, tán 250 g)
10 dkg RAMA
1 vaníliáscukor
15-20 dkg porcukor
1 citrom héja, majd levének egy része (vigyázat, nálunk a család majdhogynem elkóstolgatta az egész krémet az első adagnál!)
na és akkor ezeket habosra, majd hűvösre.
Ha kihűlt a tészta, kettévágjuk, megtöltjük, ha bírjuk, pihentetjük, aztán hódolunk.
2007. december 9., vasárnap
Olajbogyó pácolása
"Akkor neked a főzés a te mandalád." (Feri)
Tudom, hogy az idézetekhez nem szoktam kommentárt fűzni, de ez a mondat nagyon AHA-élményt okozott.
Tegnap igen középszerű zöldséges lasagnét csináltam, ha van valakinek jól bevált trükkje a besamelre vagy a zöldségekre, akkor bombázhat nyugodtan. Még én is próbálkozom.
ma meg a borzalmas ízű olíváimmal foglalkoztam. Először is megnyugtadtam magam, hogy nyers változatnak ez természetes íze, ezt kell belőle a hosszas pácolással kiűzni.
Praktikusabb lett volna egyből feldolgozni a bogyeszeket, de késő bánat, majd jövőre.
Most megmostam, leszáraztam a bogyókat, közben föltettem egy liter vizet főni. Ebbe később raktam 100 gr sót. A bogyesz egy részét kimagoztam (snassz módon a félbevágós módszerrel), összesen négy különböző méretű üvegbe töltöttem az olívákat. Rátöltöttem a sós vizet.
A változatok:
1. A magtalan felek
2. Sima sós vizes, tetején olajjal
3. Sima sós vizes
4. Chiliporos, 2 gerezd fokhagymás, tetején olajjal.
A vizet hetenként cserélni kell, kb. 2 hónap a pácolási idő. A simákból az egyiket még fogom fűszerezni, kíváncsi vagyok, miben térnek el.
Teljesen nagy boldogságot okozott a művelet. Az eredmény meg igencsak meglátós. :D
Tudom, hogy az idézetekhez nem szoktam kommentárt fűzni, de ez a mondat nagyon AHA-élményt okozott.
Tegnap igen középszerű zöldséges lasagnét csináltam, ha van valakinek jól bevált trükkje a besamelre vagy a zöldségekre, akkor bombázhat nyugodtan. Még én is próbálkozom.
ma meg a borzalmas ízű olíváimmal foglalkoztam. Először is megnyugtadtam magam, hogy nyers változatnak ez természetes íze, ezt kell belőle a hosszas pácolással kiűzni.
Praktikusabb lett volna egyből feldolgozni a bogyeszeket, de késő bánat, majd jövőre.
Most megmostam, leszáraztam a bogyókat, közben föltettem egy liter vizet főni. Ebbe később raktam 100 gr sót. A bogyesz egy részét kimagoztam (snassz módon a félbevágós módszerrel), összesen négy különböző méretű üvegbe töltöttem az olívákat. Rátöltöttem a sós vizet.
A változatok:
1. A magtalan felek
2. Sima sós vizes, tetején olajjal
3. Sima sós vizes
4. Chiliporos, 2 gerezd fokhagymás, tetején olajjal.
A vizet hetenként cserélni kell, kb. 2 hónap a pácolási idő. A simákból az egyiket még fogom fűszerezni, kíváncsi vagyok, miben térnek el.
Teljesen nagy boldogságot okozott a művelet. Az eredmény meg igencsak meglátós. :D
2007. december 4., kedd
Józan feladatott
Még a birreriából: "Sí, e chi se ne frega?!"
"Sei sotto o sopra." Samy "Noi siamo allo stesso livello."
"Szerencsés vagy. Nagyon jó, hogy ilyen nyitottan állsz hozzá." (Kriszti)
Szóval az előző bejegyzés erősen fáradtan és közepes alkoholos behatás alatt keletkezett, csak halvány sejtéseim voltak arról is, hogy egyáltalán megszületett.
Az olívabogyóról azt kell még tudni, hogy nyers, maggal együtt van és tényleg ehetetlenül rossz jelen formájában. Kérek segítséget, ötleteket, mi lehet ez és mihez kezdjek vele.
Ezenn kívül vettem 70 dkg aszalt paradicsomot, ez viszont nagyon jó. Szereztem még radicchiót, 4 kicsi fej, ezt mindjárt megmosom, felaprítom és lefagyasztom- ha salátába nem is, de ételekbe még szerintem használható lesz. vettem még pecorinót, de toszkánt, meg parmiggiano reggianot (ezeket már nem a piacról, hanem ipermercatóból). Két nagy konzerv hámozott paradicsomot, szőlőmagolajat, üveges vargányát (tutto fuori), 1 eurós spanyol bort (ha másra nem jó, akkor forraljuk), lasagne lapokat. A piacon még szereztem narancsot is, de amit itthonról vittünk, finomabb volt. van még két kis kenyérrevalóm, alma és körtepüré. asszem az egyiknek neki is látok.
Amúgy pedig a két torta eszement jó volt, a málnás trüffel zseniális, mesés, csodás, az almás pedig Böbe kedvenc tortája lett.
"Sei sotto o sopra." Samy "Noi siamo allo stesso livello."
"Szerencsés vagy. Nagyon jó, hogy ilyen nyitottan állsz hozzá." (Kriszti)
Szóval az előző bejegyzés erősen fáradtan és közepes alkoholos behatás alatt keletkezett, csak halvány sejtéseim voltak arról is, hogy egyáltalán megszületett.
Az olívabogyóról azt kell még tudni, hogy nyers, maggal együtt van és tényleg ehetetlenül rossz jelen formájában. Kérek segítséget, ötleteket, mi lehet ez és mihez kezdjek vele.
Ezenn kívül vettem 70 dkg aszalt paradicsomot, ez viszont nagyon jó. Szereztem még radicchiót, 4 kicsi fej, ezt mindjárt megmosom, felaprítom és lefagyasztom- ha salátába nem is, de ételekbe még szerintem használható lesz. vettem még pecorinót, de toszkánt, meg parmiggiano reggianot (ezeket már nem a piacról, hanem ipermercatóból). Két nagy konzerv hámozott paradicsomot, szőlőmagolajat, üveges vargányát (tutto fuori), 1 eurós spanyol bort (ha másra nem jó, akkor forraljuk), lasagne lapokat. A piacon még szereztem narancsot is, de amit itthonról vittünk, finomabb volt. van még két kis kenyérrevalóm, alma és körtepüré. asszem az egyiknek neki is látok.
Amúgy pedig a két torta eszement jó volt, a málnás trüffel zseniális, mesés, csodás, az almás pedig Böbe kedvenc tortája lett.
2007. december 3., hétfő
Birreria
Nincs mottó, nincs cél, nincs terv, tündérek vannak a szívemben, csak nem értik, miért nem hisznek bennük. De újraszületnek a szívemben, remélem, sokáig meglesz ez még. Középfölde az én szívem, varázslatok és mindennapok világa.
Ma olaszul kocsmáztam, atyaúristen. Erősen menekülök a fájdalom elöl, mondjuk van annyi öröm és élet az életemben, hogy ezt sikerrel tegyem. Olaszország, te sei la modo della vitá per me.
Tegnapelőtt vettem sok izgalmas dolgot. Olyan zöldet, amiről Samy sem tudta, hogy mi, de ismerte. Meg olyasmit, amit alívának árultak, de Samy szerintz nem az, és BESTIÁLIS az íze. Van belőle több, mint egy kiló. Hogy mit teszek vele, az nagy talány. Aki kér kóstolót, most jelentkezzen (tudományos fantaszták és kíséretezők előnyben), egy hét múlva menthetetlenül kidobom.
Ma meg ettem igazi pizzát igazi családi étteremben mozzarella-pompdprp-carciofi-ruccola összeállításban, nyami.
Ittam sok vinót, jajj, Krsitonek nem fizettem ki, de 3 hét múlva úgyis jön haza, majd akkor itt.
Van egyfajta "kapdbe" életérzés rajtam, nem tudom, hova visz ez el.
Ma olaszul kocsmáztam, atyaúristen. Erősen menekülök a fájdalom elöl, mondjuk van annyi öröm és élet az életemben, hogy ezt sikerrel tegyem. Olaszország, te sei la modo della vitá per me.
Tegnapelőtt vettem sok izgalmas dolgot. Olyan zöldet, amiről Samy sem tudta, hogy mi, de ismerte. Meg olyasmit, amit alívának árultak, de Samy szerintz nem az, és BESTIÁLIS az íze. Van belőle több, mint egy kiló. Hogy mit teszek vele, az nagy talány. Aki kér kóstolót, most jelentkezzen (tudományos fantaszták és kíséretezők előnyben), egy hét múlva menthetetlenül kidobom.
Ma meg ettem igazi pizzát igazi családi étteremben mozzarella-pompdprp-carciofi-ruccola összeállításban, nyami.
Ittam sok vinót, jajj, Krsitonek nem fizettem ki, de 3 hét múlva úgyis jön haza, majd akkor itt.
Van egyfajta "kapdbe" életérzés rajtam, nem tudom, hova visz ez el.
2007. november 29., csütörtök
Torták - alma, csoki - utazás
"Igen,én is gondoltam arra, hogy ez ugyanúgy ön-alávetés. De aztán arra jöttem rá, hogy ahhoz kell a legnagyobb erő, hogy az ő akaratával szemben meg tudjam mutatni az igazi érzéseimet, a szeretetemet: nem kell kemény nőt játszanom."
"Ne a félelmeink irányítsák az életünket." (Kinga)
Erős kérdőjelek sorakoznak, de hálistennek utazom Milánóba, ők maratonizálnak, én meg beszélek régnemlátott-nagyonvárt SzőkeChrisszel.
Az utazás süteményt jelent: irgalmatlan feszült légkörben sikerült életem első igazinak nevezhető tortáit megalkotnom. (Jó, tavaly a fiúknak sütöttem már mogyorótortát, és nagyon finom lett, de az még nem volt igazi torta kinézetű, nem volt díszes.)
Ismét gasztroblogról gyűjtögettem, azaz a könyvjelzőbe elpakoltak közül válogattam.
1. Trüffeles csokitorta fűszerkerttől
A változtatás csak annyiban állt, hogy tettem bele sütőport és kicsi tortaformában sütöttem, mert szerettem volna, ha magasabb a tészta. Épp ezért erősen izgultam, mi sül ki ebből. :) Jóval hosszabb ideig tartózkodott a sütőben (igaz, nem volt előmelegítve, legközelebb ezzel is játszom), több, mint félóra: addig egész egyszerűen lötyögött a tészta. Mármint nem a közepe, hanem az egésze. Mondjuk a végén is igen rezgős volt az állaga, de a hústűn már semmi nem volt, úgyhogy kikaptam. Az eredmény egy kívül szárazabb, sültebb rész, belül meg... olyan kenyértészta állagú talán. Mindenestre nagyon finom minden részén, eléggé belopta magát az ízlelőbimbóimba.
A trüffelt én habtejszínnel készítettem, lövésem nincs, hogy eredetileg mivel kellett volna. Volt szerintem 2 dl is, amit elhasználtam.
És arra jöttem rá, hogy maga a torta sokkal jobb, mint a trüffel, de, mint tudjuk, én furcsán viszonyulok a csokis dolgokhoz.
A dologban a legszörnyűbb, hogy elrontottam a szétvágást (ugyanis tölteni akartam a tortát), így aztán vissza a tortaformába, a darabokból kirakósoztam nagyjából megfelelő alakot, megkentem fagyasztott-kiengedett málnával (már amennyit meghagyott Viktor...), arra rá a trüffel (vagy fordítva?!), aztán másik lapot, azaz a tetőt (szintén darabokból) már szinte csak a trüffellel. Tetejére pirított frenyőmag, még melegen, remélhetőleg beleolvasztja magát kicsit a krémbe.
ja, és életemben először eltörtem egy tányért. Az már a süti állapotán nem változtatott, de szép befejezése volt a mai konyhai ténykedésnek.
2. Bécsi almástorta lilahangyától
Ezt ugyanis a másik sütése közben készítettem. A linzert a szokott módon a sütőszilikonon, ujjal nyomkodtam ki, imádom az ilyen fifikás dolgokat.
A töltelékbe 4 alma és egy birsalma került, utóbbi hangsúlyozottan vékony szeletekben. A mazsolát rumba áztattam, de nemigen változtatott a lényegen. A birsalma viszont isteni volt benne, szerintem lesz egy adag csak birsből (nem, nem vagyok fanatikus, peeersze)...
A tetejére mandulaszeletek híján aprított kakóbabot szórtam, remekül mutat és ha éppen ráérzel az ízére, csodás a meglepetés.
Ezt rendes méretű tortaformában sütöttem. Eléggé paráztam, hogy fér be ebbe a kicsi helybe ez a sokminden, de a az almaszeletek szépen összepuhulnak, a felső krém konkrétan befolyik közéjük, egyfajta szilárd krémet alkot, úgyhogy a végén még ki is kandikálhatnak a gyümölcsök, vagy az én esetemben a belerejtett kesudiódarabok (ezek amúgy puhává főttek, nem rosszak, de legközelebbre egész, hártyás mandulát irányzok elő).
A tejszín és a citromlé kicsit összekaptak az én esetemben, ez kicsit kráteres kinézetet kölcsönzött a tortának, de nem bántam. Kinézetre elsőosztályú, azt hiszem, ünnepi tortává lép elő. (Milyen kár, hogy most felkockázva dobozoltam be ugye a nagy útra.)
Ízre nem rossz, de inkább az óriási lehetőségeket látom benne. Lehet még citromosabb, mint lh-nál (sőt, az talán kötelező elem lesz), fűszeresebb, ilyen-olyan módon bolondított, mindenestre nagy-nagy hála a a receptért.
"Ne a félelmeink irányítsák az életünket." (Kinga)
Erős kérdőjelek sorakoznak, de hálistennek utazom Milánóba, ők maratonizálnak, én meg beszélek régnemlátott-nagyonvárt SzőkeChrisszel.
Az utazás süteményt jelent: irgalmatlan feszült légkörben sikerült életem első igazinak nevezhető tortáit megalkotnom. (Jó, tavaly a fiúknak sütöttem már mogyorótortát, és nagyon finom lett, de az még nem volt igazi torta kinézetű, nem volt díszes.)
Ismét gasztroblogról gyűjtögettem, azaz a könyvjelzőbe elpakoltak közül válogattam.
1. Trüffeles csokitorta fűszerkerttől
A változtatás csak annyiban állt, hogy tettem bele sütőport és kicsi tortaformában sütöttem, mert szerettem volna, ha magasabb a tészta. Épp ezért erősen izgultam, mi sül ki ebből. :) Jóval hosszabb ideig tartózkodott a sütőben (igaz, nem volt előmelegítve, legközelebb ezzel is játszom), több, mint félóra: addig egész egyszerűen lötyögött a tészta. Mármint nem a közepe, hanem az egésze. Mondjuk a végén is igen rezgős volt az állaga, de a hústűn már semmi nem volt, úgyhogy kikaptam. Az eredmény egy kívül szárazabb, sültebb rész, belül meg... olyan kenyértészta állagú talán. Mindenestre nagyon finom minden részén, eléggé belopta magát az ízlelőbimbóimba.
A trüffelt én habtejszínnel készítettem, lövésem nincs, hogy eredetileg mivel kellett volna. Volt szerintem 2 dl is, amit elhasználtam.
És arra jöttem rá, hogy maga a torta sokkal jobb, mint a trüffel, de, mint tudjuk, én furcsán viszonyulok a csokis dolgokhoz.
A dologban a legszörnyűbb, hogy elrontottam a szétvágást (ugyanis tölteni akartam a tortát), így aztán vissza a tortaformába, a darabokból kirakósoztam nagyjából megfelelő alakot, megkentem fagyasztott-kiengedett málnával (már amennyit meghagyott Viktor...), arra rá a trüffel (vagy fordítva?!), aztán másik lapot, azaz a tetőt (szintén darabokból) már szinte csak a trüffellel. Tetejére pirított frenyőmag, még melegen, remélhetőleg beleolvasztja magát kicsit a krémbe.
ja, és életemben először eltörtem egy tányért. Az már a süti állapotán nem változtatott, de szép befejezése volt a mai konyhai ténykedésnek.
2. Bécsi almástorta lilahangyától
Ezt ugyanis a másik sütése közben készítettem. A linzert a szokott módon a sütőszilikonon, ujjal nyomkodtam ki, imádom az ilyen fifikás dolgokat.
A töltelékbe 4 alma és egy birsalma került, utóbbi hangsúlyozottan vékony szeletekben. A mazsolát rumba áztattam, de nemigen változtatott a lényegen. A birsalma viszont isteni volt benne, szerintem lesz egy adag csak birsből (nem, nem vagyok fanatikus, peeersze)...
A tetejére mandulaszeletek híján aprított kakóbabot szórtam, remekül mutat és ha éppen ráérzel az ízére, csodás a meglepetés.
Ezt rendes méretű tortaformában sütöttem. Eléggé paráztam, hogy fér be ebbe a kicsi helybe ez a sokminden, de a az almaszeletek szépen összepuhulnak, a felső krém konkrétan befolyik közéjük, egyfajta szilárd krémet alkot, úgyhogy a végén még ki is kandikálhatnak a gyümölcsök, vagy az én esetemben a belerejtett kesudiódarabok (ezek amúgy puhává főttek, nem rosszak, de legközelebbre egész, hártyás mandulát irányzok elő).
A tejszín és a citromlé kicsit összekaptak az én esetemben, ez kicsit kráteres kinézetet kölcsönzött a tortának, de nem bántam. Kinézetre elsőosztályú, azt hiszem, ünnepi tortává lép elő. (Milyen kár, hogy most felkockázva dobozoltam be ugye a nagy útra.)
Ízre nem rossz, de inkább az óriási lehetőségeket látom benne. Lehet még citromosabb, mint lh-nál (sőt, az talán kötelező elem lesz), fűszeresebb, ilyen-olyan módon bolondított, mindenestre nagy-nagy hála a a receptért.
2007. november 19., hétfő
Ajtóban állva, várva - Sütőtökleves
"József, a feledhetetlen nem ment el a városból, meg se nősült. ANyám naponta felsétált egyedül vagy Piroskával és Kisbélával a korzóra, mint régen, s megjutalmazta magát nap többbi részuéért azzal a pár pillanattal, amelyet néhűny, ismerősök társaságában váltott szó vagy a férfi puszta látása ajándékozott neki." (Régimódi történet)
Meghalt Szabó Magda.
Életemnek régóta állandós zereplője. Szomjazom, amit ő vált ki belőle, de egyúttal rettegek is, milyen mélységeket mutat még.
Halálával tudatára ébredtem, hogy az élet rövid. Egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy az igazán fontos dolgokról lemondjuk. Nagyon messze vagyok attól, hogy igazán megélhessem az életemet, de legalább félelemből, megfelellésből megakadályozni nem szabad magam abban, amit tenni szeretnék. Ma ki tudtam mondani: "Hiányoztok."
De annak igenis nagyo nagy értéke van, ha nem megfelelésből, hanem szabad elhatározásból, akaratból elkötelezem magam a választásom mellett.
Szabó Magda egyszerű, de bárhol, a legfényesebb helyeken között is megállja a helyét. Pont, mint a sütőtökleves, én Ágitól tanultam, királyi étel.
Az elkészítése ott ondul, hogy keresel egy embert, aki a tök nagy részére igényt tart, nálunk szerencsére anyám és bátyám eltüntet bármekkora mennyisége a sültből. Én lenyúlok magamnak mondjuk 3 szeletet, ez mindenféleképpen kevés mennyiséget jelent a tökhöz viszonyítva. Ezt meghámozva, kockára vágva megpárolom fűszeres lében (leveskocka, alaplé welcome), épp hogy ellepje vagy annyi sem.
Aztán fogok egy kislyukú szűrőt vagy szitát vagy hasonlót, azon átpasszírozom (abszolút gyorsan megvan, addig is lehet csevegni, tévét nézni, stb.), de ha ilyen nincs, akkor akár botmixerrel is nekieshetnék gondolom. A keletkezett pürétrutyit felöntöm tejszínnel és tejjel (költséghatékonyan csak tejjel), felforralom, rakok bele sok-sok petrezselymet és kész is van. A kedvenc változatomat reszelt füstölt sajtra szedem, de ma pl. popcornt tettem bele levesbetétként, az se rossz.
Én amúgy utálom a sütőtököt, de ez a leves mennyei. Rafináltan édes-sós-ízletes, a színe pasztellnarancs fehér karimával és gyönyörű zöld foltocskákkal.
Meghalt Szabó Magda.
Életemnek régóta állandós zereplője. Szomjazom, amit ő vált ki belőle, de egyúttal rettegek is, milyen mélységeket mutat még.
Halálával tudatára ébredtem, hogy az élet rövid. Egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy az igazán fontos dolgokról lemondjuk. Nagyon messze vagyok attól, hogy igazán megélhessem az életemet, de legalább félelemből, megfelellésből megakadályozni nem szabad magam abban, amit tenni szeretnék. Ma ki tudtam mondani: "Hiányoztok."
De annak igenis nagyo nagy értéke van, ha nem megfelelésből, hanem szabad elhatározásból, akaratból elkötelezem magam a választásom mellett.
Szabó Magda egyszerű, de bárhol, a legfényesebb helyeken között is megállja a helyét. Pont, mint a sütőtökleves, én Ágitól tanultam, királyi étel.
Az elkészítése ott ondul, hogy keresel egy embert, aki a tök nagy részére igényt tart, nálunk szerencsére anyám és bátyám eltüntet bármekkora mennyisége a sültből. Én lenyúlok magamnak mondjuk 3 szeletet, ez mindenféleképpen kevés mennyiséget jelent a tökhöz viszonyítva. Ezt meghámozva, kockára vágva megpárolom fűszeres lében (leveskocka, alaplé welcome), épp hogy ellepje vagy annyi sem.
Aztán fogok egy kislyukú szűrőt vagy szitát vagy hasonlót, azon átpasszírozom (abszolút gyorsan megvan, addig is lehet csevegni, tévét nézni, stb.), de ha ilyen nincs, akkor akár botmixerrel is nekieshetnék gondolom. A keletkezett pürétrutyit felöntöm tejszínnel és tejjel (költséghatékonyan csak tejjel), felforralom, rakok bele sok-sok petrezselymet és kész is van. A kedvenc változatomat reszelt füstölt sajtra szedem, de ma pl. popcornt tettem bele levesbetétként, az se rossz.
Én amúgy utálom a sütőtököt, de ez a leves mennyei. Rafináltan édes-sós-ízletes, a színe pasztellnarancs fehér karimával és gyönyörű zöld foltocskákkal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
