"Kiszáradt fák is kihajtanak,
levelet hoznak, virágokat.
Ha erdőt látsz, és lombja nincs,
hogy holtak a fák, azt el ne hidd!
Messze száll a képzeleted,
láthatsz gyönyörű, nagy hegyeket:
Minden tiéd, amit szeretsz,
csak engedd szabadon képzeleted!
Januárban is lehet tavasz,
kigombolhatod kabátodat,
érezheted, kisüt a nap,
csak gondolj a hóba virágokat!
Messze száll...
Házak között fut egy patak,
tiszta vizében láthatod magad.
Az utca köve ragyogó fehér,
az autó ÉS a villamos zenél.
Messze száll...
Ha azt mondják, hogy elmúlik a szép,
szürke lesz az, ami hófehér:
Csalóka és becsap ez a hit,
ne hallgass rájuk, szavuk el ne hidd!
Messze száll...
A Stop Szmog!-ról hazafelé betértem az árkádba, szereztem fogkrémet (nekem csak olyan dolgok kellenek, ami ideiglenesen nem elérhetőek, de ez csak a beszerzés idejét és nem a megvalósulását befolyásolja, remélem legalábbis). Jófej voltam, kérdeztem anyámat, kell-e neki valami, mert én most fogok venni céklát. Mondta, hogy vett. Egy kisebb zsákkal. kb két éve nem volt otthon nyers céklánk. Valami közünk csak lehet egymáshoz...
Úgyhogy spuri haza, sütő be, 2 szál sárgarépa és egy fél fej cékla nagyobb hasábokra vág (bár gyanítom, a kinézet tök lényegtelen), tepsi kiolajoz kenőtollal, pirosak bele, fél alma vastagabb cikkekben bele, picuri fahéj rájuk (ötlet buksitól, nagyon köszi!), sütő.
A teljes menü egyébként almaleves, petrezselymes krumpli, sült zöld (paradicsom a Kis megálló kávéházban - ja, az más), Waldorf-saláta volt, a többi anyám keze munkáját dicséri, ma csak így ennyi voltam.
nade!
A héten voltam a konyhában sokat.
Kipróbáltam például a régóta spájzolt kuszkuszt is. Te, hát az a világ legegyszerűbb étele!
Az alapja annyi, hogy fogsz kuszt (nekem az ajánlott 70 gr mondjuk 2-3 kajálásra elég volt), összekevered valami finom olajjal (fél-egy evőkanál), öntesz rá forró vizet. Vársz 5 percet és kész.
Nyilván ettől még nem lesz tuti kaja, de innentől kezdve már csak idő és kedv kérdése az egész. Íz alapján én bátran használnám MINDENHEZ. értsd: gyümölcsöt, tejszínes cuccokat bele, zöldséget, sósakat, tényleg bármit. De majd a tapasztalat megmutatja, mennyire volt igazam. :)
Az első próbálkozás: túró összetör, bele bazsalikompaszta (ez már sós sajna), szezámkrém, tejföl. Ha lett volna, akkor petrezselyem, de nemvót. Aszalt paradicsom viszont igen!
Ezt a masszát közvetlenül a forró víz után adtam a kuszhoz, így nem kellett már semenyit sózni. Érdemes mellé vastag csíkokra vágott nyers zöldséggel enni, én jelen esetben uborkáztam, remek volt.
Aztán tegnap készült még birs-almás táska: fél birsalma kicsi kockákra, külön kb 3 alma szintén. Birsalma wokban megpirít, cukor, citromlé, fahéj, mazsola. Almával ugyanez, de külön. (Mondjuk legközelebb már valószínűleg bevállom együtt, nem baj, ha más a puhulási idejük.) Legtutibb leírása a módszernek Anánál, a méltán nyálcsorgató morzsásnál. Volt egy rész, amelybe tettem diót és szeletelt mandulát megpirítva, de nem kell bele.
Anyám és én is bevásároltunk leveles tésztából (asszem tényleg jól sikerült a múltkori spenótos-fetás-mandulás rakás), úgyhogy azt elő, különféle méretű táskákat és formákat készítve be az előmelegített sütőbe, 20 perc, és kész. Ha megvárod, amíg nagyjából kihűl a töltelék, akkor nem olvasztja meg a tésztádat (és pl. átemeléskor nem szakad ki). Ha megkened vízzel a tetejét, jobban pirul.
Én a kis táskákat szeretem, mert annak ellenére, hogy a megmaradt tölteléket (mintegy fél tányér) azon csupaszon bezabáltam, jobb szeretem a sok tésztát tartalmazó változatot.
ja! És NE edd forrón! Egyrészt sokkal finomabb langyosan-hidegen a töltelék, másrészt különben ugyanúgy szarrá égeted a szádat, mint én. Mondjuk én már a reggeli teával is így jártam el, meg kakaóztam is, szóval nemigen maradt hőkezeletlen sejtem a szájüregemben tegnap.
2008. február 17., vasárnap
2008. február 12., kedd
Álom-élet-menü: fűszeres birs-almaleves és spenótos-fetás rakott tészta mandulával
"Nem azért mondom, hogy te is mondjad nekem, de azért jólesne." (Erzsi)
Munka végén leugrottam ásványvízért (komolyan mondom, szerintem Újpesten elfogyott a Szentkirályi. Én legalábbis vagy két hete nem jutok hozzá, iszom minden mást). Kedvem támadt, kértem ötletet, felturbózódtam, de az ajánlotthoz minden volt otthon. Így aztán a víz mellé csak friss gyömbért vettem, mert az még sosem használtam és gusztusos volt, ingerkedett: nem hagytam hát ki az alkalmat.
A tészta eredeti receptje gyakorlatilag egy jól eltalált rakott palacsinta Gergő kezéből, más alkalommal ez is kipróbálásra kerül. Nálunk viszont éppen előző nap volt palacsinta, meg tutira nem érte volna meg, amíg összerakom ételnek, úgyhogy másképp közelítettem meg a kérdést.
Először is feltúrtam a mélyhűtőt a spenótért, csak gombócolt változatot találtam, amely nagyon viccesen néz ki, ámde felhasználást tekintve tök ugyanolyan, mint a normál. Az a jó benne, hogy kis adagokra ugye le van bontva, bár pont a spenót az, amiből nagyon ritkán használok kis adagot.
Szóval ezt egy picike vízzel föltettem olvadni-főni, bele 2,5 gerezd fokhagyma (volt egy pont feleakkora, mint a többi, ezért ;-)). került még bele a be nem azonostott olasz salátanövényből is (szintén fagyasztott), de ennek semmi jelentősége nem lett az ételre nézvést.
Közben a fetát felbontod, nagyobb kockákra vágod.
Elereszted a fantáziád, feleteszel vizet főni, abban tagliatellét (magyarul mondjuk szélesmetélT) készítesz, de nem sokat. Nekem ez is gombócolva volt, 3 oklömnyi tésztafészek elég volt, nekem meg marha pici az öklöm.
Két marék mandulát hártyástul feldarabolsz (mondtam már, hogy van kétpengés-félköríves darabolókütyüm? Imádom!), a wokban (mert azt mindg használjuk ugye) megpirítod.
A spenót közben rotyogott, elfőtte a levét, a megfőtt fokhagymát belereszeltem (ezt nyilván lehet más sorrendben is), tűzről le, fetával összekever (az a tuti nekem, ha egy része "felolvad", de más része nagyobb darabokban marad), mandula fele szintén. A tagliatellét a szokásosnál is keményebben hagytam, amint leszűrtem, beleforgattam a spenótos cuccba. Ezt úgy állítsuk be, hogy nekünk finom legyen (elég spenótos, elég fetás, elég hagymás, ízes, ahogy akarod), merthogy ezt fogod enni végülis.
Nna, és akkor egy kis tepsi aljára olívaolaj, a különleges lakalomra tartogatott sütésre kész leveles tészta felét rá (zseniális találmány egyébként, én meg jobb alkalmat keresve sem találhattam volna), arra tejföl, spenótos cuccmány, arra még mandula, leveles tészta másik fele, arra megint tejföl, trappista és füstölt mozzarella, valamint a maradék pirított mandula.
Előmelegített sütőben, 180 fokon, kb. 15 perc.
A pirított mandula adja a csodáját az egyébként is nyeldekelnivaló költeménynek, amihez bestiálisan illenek az édes tészták.
Anyám ugye nem szereti az én kajáimat, de ezt az egekig magasztalta.
A levest közben-utána készítettem el, ez 10-es skálán szerintem 7-es fokozatú, kell még foglalkozni a projekttel.
Egy birsalma felét héjastul lereszeltem (nagylyukún), vízben feltettem főni, menet közben tettem még bele: a birs másik felét darabokban, fahéjat, szegfűszeget (rengeteget), a meghámozott gyömbér egyik nyúlványát, ez kb 5 db. félcentis karika lehetett, átmérőben 1-2 forintos nagyságú (háhá, nincs messze az idő, amikor ez semmitmondó információ lesz), cukrot, sót, összetört koriandermagot, 1 citrom levét. Ha lett volna héjjal rendelkező citrom itthon, akkor azt is, mert az igazán kellene bele, meg gyakorlatilag bármi welcome, ami egy gyümölcslevesben jó. A citromhéj meg nagyon jó.
Amikor megfelelően birsízű volt a lé(t) és megpuhultak a darabok, botmixerrel belezürmöltem, amíg úgy nem láttam, hogy meg fogja adni a sűrűségét a levesnek (ezt úgysem lehet jobban behatárolni, ha valaki kritizál, akkor te hígabban/sűrűbben szereted és pont. :)).
Fogtam egy fél almát, szintén héjastul vékony cikkekre vágtam, a most már sűrűbb lében főztem, de nem nagyon meg, csak épphogy. 2-3 dl tejszínnel állítottam be végleges-krémesre.
A jó benne: a fűszeres-fószeres jelleg mutatkozik, de nem elrettentő. Finom birsízű gyümölcsleves, és az alma extrán édes volt, kifejezetten jól ellenpontozott, mmm.
Amit még javítunk: nem kell reszelni a birset, a darabok is teljesen jól puhulnak, a lereszelt izék viszont nem főnek szét (azért kellett turmiSZKolni), ellenben rontják a leves-hatást elég jelentősen. A javaslat a cikkelyezés.
Gyümölcsleves-rajongóként leginkább az lesz a tuti, ha egy normál gyümölcslevesbe teszek birset IS. Hmm, akkor viszont le kéne most fagyasztani. Holnap.
Kell próbálni majd boros változatot, akár vörössel, de ilyet jó lenne enni/olvasni előtte.
A friss gyömbért és a koriandert pedig megjegyeztem, jó barátaim lesznek még ízesítőként.
Private part: elkészült a szemüvegem, terveim szerint nagggyon vagány lesz.
Szeretnék futárzsákot, nagyon, úgy hiszem, a héten rajzolgatok, de ha van az olvasók között kéz- vagy gépügyes, akkor nagyon szívesen fogadom a segítséget.
Az alapgondolat (már vagy egy éve) az MTV népies motívumait lelopni + beletenni a luj feliratot, kicsit beleolvadósan. A Táska bagaboo lesz, S-es, úgy hiszem.
Jógán ma életemben először szemüvegben meditáltam (véletlenül) (amúgy nem meditáció a savászana, de közel áll hozzá, remekül bele lehet aludni, noha nem ez a cél), szerintem búcsúképp.
A szívem meg nem bír magával, tudja, hogy mi a jó (és nyilván az most pont nem megvalósítható), ellenben fogja az eszem, mint a veszett fene, így igyekszem az egész problémakört eltenni egy sarokba, inkább koncentrálok a szakdolgozatra.
Munka végén leugrottam ásványvízért (komolyan mondom, szerintem Újpesten elfogyott a Szentkirályi. Én legalábbis vagy két hete nem jutok hozzá, iszom minden mást). Kedvem támadt, kértem ötletet, felturbózódtam, de az ajánlotthoz minden volt otthon. Így aztán a víz mellé csak friss gyömbért vettem, mert az még sosem használtam és gusztusos volt, ingerkedett: nem hagytam hát ki az alkalmat.
A tészta eredeti receptje gyakorlatilag egy jól eltalált rakott palacsinta Gergő kezéből, más alkalommal ez is kipróbálásra kerül. Nálunk viszont éppen előző nap volt palacsinta, meg tutira nem érte volna meg, amíg összerakom ételnek, úgyhogy másképp közelítettem meg a kérdést.
Először is feltúrtam a mélyhűtőt a spenótért, csak gombócolt változatot találtam, amely nagyon viccesen néz ki, ámde felhasználást tekintve tök ugyanolyan, mint a normál. Az a jó benne, hogy kis adagokra ugye le van bontva, bár pont a spenót az, amiből nagyon ritkán használok kis adagot.
Szóval ezt egy picike vízzel föltettem olvadni-főni, bele 2,5 gerezd fokhagyma (volt egy pont feleakkora, mint a többi, ezért ;-)). került még bele a be nem azonostott olasz salátanövényből is (szintén fagyasztott), de ennek semmi jelentősége nem lett az ételre nézvést.
Közben a fetát felbontod, nagyobb kockákra vágod.
Elereszted a fantáziád, feleteszel vizet főni, abban tagliatellét (magyarul mondjuk szélesmetélT) készítesz, de nem sokat. Nekem ez is gombócolva volt, 3 oklömnyi tésztafészek elég volt, nekem meg marha pici az öklöm.
Két marék mandulát hártyástul feldarabolsz (mondtam már, hogy van kétpengés-félköríves darabolókütyüm? Imádom!), a wokban (mert azt mindg használjuk ugye) megpirítod.
A spenót közben rotyogott, elfőtte a levét, a megfőtt fokhagymát belereszeltem (ezt nyilván lehet más sorrendben is), tűzről le, fetával összekever (az a tuti nekem, ha egy része "felolvad", de más része nagyobb darabokban marad), mandula fele szintén. A tagliatellét a szokásosnál is keményebben hagytam, amint leszűrtem, beleforgattam a spenótos cuccba. Ezt úgy állítsuk be, hogy nekünk finom legyen (elég spenótos, elég fetás, elég hagymás, ízes, ahogy akarod), merthogy ezt fogod enni végülis.
Nna, és akkor egy kis tepsi aljára olívaolaj, a különleges lakalomra tartogatott sütésre kész leveles tészta felét rá (zseniális találmány egyébként, én meg jobb alkalmat keresve sem találhattam volna), arra tejföl, spenótos cuccmány, arra még mandula, leveles tészta másik fele, arra megint tejföl, trappista és füstölt mozzarella, valamint a maradék pirított mandula.
Előmelegített sütőben, 180 fokon, kb. 15 perc.
A pirított mandula adja a csodáját az egyébként is nyeldekelnivaló költeménynek, amihez bestiálisan illenek az édes tészták.
Anyám ugye nem szereti az én kajáimat, de ezt az egekig magasztalta.
A levest közben-utána készítettem el, ez 10-es skálán szerintem 7-es fokozatú, kell még foglalkozni a projekttel.
Egy birsalma felét héjastul lereszeltem (nagylyukún), vízben feltettem főni, menet közben tettem még bele: a birs másik felét darabokban, fahéjat, szegfűszeget (rengeteget), a meghámozott gyömbér egyik nyúlványát, ez kb 5 db. félcentis karika lehetett, átmérőben 1-2 forintos nagyságú (háhá, nincs messze az idő, amikor ez semmitmondó információ lesz), cukrot, sót, összetört koriandermagot, 1 citrom levét. Ha lett volna héjjal rendelkező citrom itthon, akkor azt is, mert az igazán kellene bele, meg gyakorlatilag bármi welcome, ami egy gyümölcslevesben jó. A citromhéj meg nagyon jó.
Amikor megfelelően birsízű volt a lé(t) és megpuhultak a darabok, botmixerrel belezürmöltem, amíg úgy nem láttam, hogy meg fogja adni a sűrűségét a levesnek (ezt úgysem lehet jobban behatárolni, ha valaki kritizál, akkor te hígabban/sűrűbben szereted és pont. :)).
Fogtam egy fél almát, szintén héjastul vékony cikkekre vágtam, a most már sűrűbb lében főztem, de nem nagyon meg, csak épphogy. 2-3 dl tejszínnel állítottam be végleges-krémesre.
A jó benne: a fűszeres-fószeres jelleg mutatkozik, de nem elrettentő. Finom birsízű gyümölcsleves, és az alma extrán édes volt, kifejezetten jól ellenpontozott, mmm.
Amit még javítunk: nem kell reszelni a birset, a darabok is teljesen jól puhulnak, a lereszelt izék viszont nem főnek szét (azért kellett turmiSZKolni), ellenben rontják a leves-hatást elég jelentősen. A javaslat a cikkelyezés.
Gyümölcsleves-rajongóként leginkább az lesz a tuti, ha egy normál gyümölcslevesbe teszek birset IS. Hmm, akkor viszont le kéne most fagyasztani. Holnap.
Kell próbálni majd boros változatot, akár vörössel, de ilyet jó lenne enni/olvasni előtte.
A friss gyömbért és a koriandert pedig megjegyeztem, jó barátaim lesznek még ízesítőként.
Private part: elkészült a szemüvegem, terveim szerint nagggyon vagány lesz.
Szeretnék futárzsákot, nagyon, úgy hiszem, a héten rajzolgatok, de ha van az olvasók között kéz- vagy gépügyes, akkor nagyon szívesen fogadom a segítséget.
Az alapgondolat (már vagy egy éve) az MTV népies motívumait lelopni + beletenni a luj feliratot, kicsit beleolvadósan. A Táska bagaboo lesz, S-es, úgy hiszem.
Jógán ma életemben először szemüvegben meditáltam (véletlenül) (amúgy nem meditáció a savászana, de közel áll hozzá, remekül bele lehet aludni, noha nem ez a cél), szerintem búcsúképp.
A szívem meg nem bír magával, tudja, hogy mi a jó (és nyilván az most pont nem megvalósítható), ellenben fogja az eszem, mint a veszett fene, így igyekszem az egész problémakört eltenni egy sarokba, inkább koncentrálok a szakdolgozatra.
2008. február 4., hétfő
Egynek jó
"Mit is mondhatnék? Kém vagyok." "Tudtam, csak nem sejtettem."
(Arnold és Sylvester)
Sütöttem ma Cuncit és Ana morzsás almáját, igen sietősen, nem is lett annyira überjó, mint szerettem volna. Megjegyzendő: a cunci sokáig sül, még annál is tovább, és a tésztájába tök fölösleges a vaj. A morzsához meg kötelező elem a friss citrom, régiből nem az igazi. És sok almából kell csinélni, mert a fele úgysem a sütibe kerül.
Szögezzük le: én imádom a Két tűz közöttet. Szerintem zseniális film. De tényleg, én mindig rommá röhögöm magam rajta. Ma is. És igen, én az Oscart is szeretem. Remekül érzem magam így, köszönöm. :)
(Arnold és Sylvester)
Sütöttem ma Cuncit és Ana morzsás almáját, igen sietősen, nem is lett annyira überjó, mint szerettem volna. Megjegyzendő: a cunci sokáig sül, még annál is tovább, és a tésztájába tök fölösleges a vaj. A morzsához meg kötelező elem a friss citrom, régiből nem az igazi. És sok almából kell csinélni, mert a fele úgysem a sütibe kerül.
Szögezzük le: én imádom a Két tűz közöttet. Szerintem zseniális film. De tényleg, én mindig rommá röhögöm magam rajta. Ma is. És igen, én az Oscart is szeretem. Remekül érzem magam így, köszönöm. :)
2008. február 2., szombat
Sietős ebéd: sztenderd pestós spaghetti paradicsommal
"Meg lesz csinálva, mert én fogom megcsinálni, mert te alkalmatlan vagy rá"
Sztori lejjebb.
Nem a mai ebédemről híresülök el: egyrészt egy tökmagos és egy hagymás pogácsácska, ezek viszont bestiálisan jók voltak, újabb felfedeznivaló: Hollán Ernő u. eleje a Jászainál, cukrászda és pékség.
Másrészről meg seperc alatt Barilla spaghetti, mondhatni nem főz meg, csak úgy csinál (mintha nem tudná), mert tán még az olaszoknál is keményebben eszi a tésztát. Aztán pesto rá (ez sem saját, ma nagyon konzum), végül még gyorsan koktélparadicsom kis darabokban rája, ezzel viszont elég izgalmat ad az ételnek ahhoz, hogy igen fogyaszthatónak tűnjön. Ha öt percet még rászánok, akkor mondjuk picit megsütöm előtte a parit, de így is tökély.
Az ötlet Sampptól (karácsonyi sütés vagy egy éve és Igazából Szerelem, mert az kell :)), a posztolás pedig annak illusztrálása, hogy NEM főzök mindig olyan nyakatekerten, sőőőt.
És akkor a mottó:
Ezt inkább lefülelve illene posztolni, nade annyira gyönyörű. A srác amúgy kordzakós művésznek tűnt, picit trendi, tudjátok. Az Örstől izzott mellette a levegő. Egészen a Deákig. Az utazóközönség megérintődött, először csak fészkelődtünk (mindig érdekes megfigyelni, hogy veszem át én is a feszkót), aztán páran elkezdtünk mosolyogni. Kívülről szemlélve enyhén száni volt a helyzet, talán mert annyira átlátható volt a játszma, amit a fiú űzött. Mindenestre gratulálok a szüleinek, ilyen család közelébe nem szeretnék kerülni. (Tudjuk, kell hozzá a gyerek és az ő fogékonysága, meg most már felnőtt felelőssége is, nadehát.) Kinézet alapján egyébként még akár beszédbe is elegyedem ilyen figurával, viszont így egyből feketelistára került.
Amúgy beszaladtam a városba megvenni végre a nagyon várt rózsaszín XS hippsyt + beszereztem még egy banáncsatot. Figyelem, ha valaki lát természetes anyagból készült és/vagy annak látszó banáncsatot, azonnal szóljon! 500 HUF környékéig meg is veheti. :)
Viszont roppantul sajnálom, hogy EZ SEM bukókompatibilis.
És akkor most megpróbálok főzni nagy adag zöldségalaplét, noha csak elképzeléseim vannak róla, hogyan is kell. Drukkoljanak, kérem, kezeket öklökbe, éljen a ....................!
Sztori lejjebb.
Nem a mai ebédemről híresülök el: egyrészt egy tökmagos és egy hagymás pogácsácska, ezek viszont bestiálisan jók voltak, újabb felfedeznivaló: Hollán Ernő u. eleje a Jászainál, cukrászda és pékség.
Másrészről meg seperc alatt Barilla spaghetti, mondhatni nem főz meg, csak úgy csinál (mintha nem tudná), mert tán még az olaszoknál is keményebben eszi a tésztát. Aztán pesto rá (ez sem saját, ma nagyon konzum), végül még gyorsan koktélparadicsom kis darabokban rája, ezzel viszont elég izgalmat ad az ételnek ahhoz, hogy igen fogyaszthatónak tűnjön. Ha öt percet még rászánok, akkor mondjuk picit megsütöm előtte a parit, de így is tökély.
Az ötlet Sampptól (karácsonyi sütés vagy egy éve és Igazából Szerelem, mert az kell :)), a posztolás pedig annak illusztrálása, hogy NEM főzök mindig olyan nyakatekerten, sőőőt.
És akkor a mottó:
Ezt inkább lefülelve illene posztolni, nade annyira gyönyörű. A srác amúgy kordzakós művésznek tűnt, picit trendi, tudjátok. Az Örstől izzott mellette a levegő. Egészen a Deákig. Az utazóközönség megérintődött, először csak fészkelődtünk (mindig érdekes megfigyelni, hogy veszem át én is a feszkót), aztán páran elkezdtünk mosolyogni. Kívülről szemlélve enyhén száni volt a helyzet, talán mert annyira átlátható volt a játszma, amit a fiú űzött. Mindenestre gratulálok a szüleinek, ilyen család közelébe nem szeretnék kerülni. (Tudjuk, kell hozzá a gyerek és az ő fogékonysága, meg most már felnőtt felelőssége is, nadehát.) Kinézet alapján egyébként még akár beszédbe is elegyedem ilyen figurával, viszont így egyből feketelistára került.
Amúgy beszaladtam a városba megvenni végre a nagyon várt rózsaszín XS hippsyt + beszereztem még egy banáncsatot. Figyelem, ha valaki lát természetes anyagból készült és/vagy annak látszó banáncsatot, azonnal szóljon! 500 HUF környékéig meg is veheti. :)
Viszont roppantul sajnálom, hogy EZ SEM bukókompatibilis.
És akkor most megpróbálok főzni nagy adag zöldségalaplét, noha csak elképzeléseim vannak róla, hogyan is kell. Drukkoljanak, kérem, kezeket öklökbe, éljen a ....................!
2008. február 1., péntek
Mindenek felett
Mottó sincs.
Lecsoffadtam, hogy még. Indulás előtt megvettem a Magyar Konyhát (annyira friss, hogy én még a januárit akartam beszerezni, ha esetleg neked van, szólj, köszi), gondolván, nekem ugye a főzés mandala, majd a tekerés után milyen jó lesz alkotni.
Be is hoztam 2,5 almát, merthogy az almák és biciklik nálunk együtt alszanak. Végignéztem az újságot. Több izgalom is lehetett volna (figyedoda, volt olyan, hogy hagymát hagymával, szerintem direkt nekem), levesek, fánkok (na jó, valentini izék is, az meg nem igazán az én világom), rizs minden mennyiségben, de egész egyszerűen ma nem tudok rápörögni.
Bonnie Cuncija sem tud felizgatni. Most. Szerintem én 9-kor már aludni fogok.
Lecsoffadtam, hogy még. Indulás előtt megvettem a Magyar Konyhát (annyira friss, hogy én még a januárit akartam beszerezni, ha esetleg neked van, szólj, köszi), gondolván, nekem ugye a főzés mandala, majd a tekerés után milyen jó lesz alkotni.
Be is hoztam 2,5 almát, merthogy az almák és biciklik nálunk együtt alszanak. Végignéztem az újságot. Több izgalom is lehetett volna (figyedoda, volt olyan, hogy hagymát hagymával, szerintem direkt nekem), levesek, fánkok (na jó, valentini izék is, az meg nem igazán az én világom), rizs minden mennyiségben, de egész egyszerűen ma nem tudok rápörögni.
Bonnie Cuncija sem tud felizgatni. Most. Szerintem én 9-kor már aludni fogok.
2008. január 29., kedd
Hagymás szósz
"5 perc gondolkodási időt kaptam a kanapémon."
(Zénó)
Akkor ezentúl az lesz, hogy leírom a gasztro bisztróban publikálható részt, és ha még utána is maradt mondanivalóm, akkor az is idekerül, pletykaéhes olvasóim ezentúl tiszteletben kell hogy tartsák a főzőszenvedélyemet. Vagy ugorgyák, de akkor veszítenek, én mondom, veszítenek.
Tehát a mai cumónak az volt a lényege, hogy gyors legyen, ne kelljen hozzá semmi a boltból viszont én magam is eszemet veszejtsem. Na jó, ezt persze csak a végeredmény ismeretében írom ám le.
Fogtam tehát egy fej vöröshagymát, egy fej lilahagymát, egy szál pórét (akartam csinálni levest a múltkor, de az nem munkakaja sajna), meg fél csokor összeaszott újhagymát még 1860-ból. Megpucoltam mindent, a fejeket (le-, ja nem ) félkarikára vágtam, a póré fehér részét karikára, a zöld részét csíkokra, az újhagymát szintén karikára. Aszalt paradicsom csíkokban, mert az is jó lesz nekünk.
A hasonlóság okán eszembe ötlött Ana zseniális kajája, el is játszottam a sütő lehetőségével, végül a kényleem okán ismét (ki gondolta volna?) a wok mellett döntöttem.
Olaj melegít (elszívó bekapcsol, szobaajtó becsuk), sóz!, vöröshagyma + fehér póré rája. Később (na igen, ezt olyan nehéz belőnöm mindig) rá a lilahgyma, ismét később (amikor már szinte minden puha) a maradékok, úgymint szálra vágott zöldrész, újhagyma, aszalt pari. Jelzem, egy idő után előástam a fedőt, mert kifejezett célom volt párolni, nem pirítani.
tehát a sok későbbek után egy nem nagyon szétbarnult, ámde összepuhult, nedveit kieresztett, sülthagymatömeggel állunk szemben, ekkor fokozzuk az izgalmakat. Felvesszük a lángot (majd levesszük, nem tudjuk, mit is szeretnénk igazából), de alényeg az, hogy két menetben is párolgatjuk még jófajta fehérborban (most éppen Jekl). Ha ezt is beszívta, elfőtte (még mindig fedő alatt nagyobbrészt), akkor már nagyona célnál vagyunk, fogjuk ugyanis az 1-1,5 dl tejszínt, ráboríjjuk. Ekkor már lehet szerintem fűszerezni, nem sajnálván a kaukkfüvet, a bazsalikomot (én olajban eltettem használtam most), a majorannával azért érdemes óvatosabbnak lenni. Minthogy a tejszín úgysem lesz elég, ezért hozzápakolunk tejfölt, szerintem vagy 3 dl-t. Ekkor már ugye bőszen kóstolgatjuk egyrészt a sósság ellenőrzésének céljából, méásrészt meg ha jól csináltuk, akkor érezzük, hogy az élet az egy csodás dolog, pláne közben adnak ilyet az ember szájába. Énmég sütögettem egy darabig, de ezt már a követőkre bízom.
Ahogy szinte mindenbe, szerintem ebbe is fergetegesen illik a fokhagyma és a petrezselyem, aki szokta, az borsozhatja is biztos... Nekem most ez így tökéletes volt, következőre, lehet, hogy pirított magwakkal bolondítok még.
Lelki tipródás-rovatunk: van. Egy találkozás egy Billyszerű lénnyel túlélhető. A kapcsolat teremtődését végigszárnyalni (szívem a torkomban, gyomrom a pince és a padlás között szaladgál) életkereteket szétfeszítően stimuláló (végülis az eletrosokk is az). Megtudni, hogy a vágycél nem elérhető, tiltott, lezárt, több, mint elkeserítő. Szívmegszakadást elkerülendő nem magunk ellen cselekedni mások iránti megértést elősegítő. Ma SMS-t kapni megdöbbentő, felzaklató, megkérdőjelező.
Koncentrálok a szakdolgozatra. Mármint emellett persze, jóhogy.
(Zénó)
Akkor ezentúl az lesz, hogy leírom a gasztro bisztróban publikálható részt, és ha még utána is maradt mondanivalóm, akkor az is idekerül, pletykaéhes olvasóim ezentúl tiszteletben kell hogy tartsák a főzőszenvedélyemet. Vagy ugorgyák, de akkor veszítenek, én mondom, veszítenek.
Tehát a mai cumónak az volt a lényege, hogy gyors legyen, ne kelljen hozzá semmi a boltból viszont én magam is eszemet veszejtsem. Na jó, ezt persze csak a végeredmény ismeretében írom ám le.
Fogtam tehát egy fej vöröshagymát, egy fej lilahagymát, egy szál pórét (akartam csinálni levest a múltkor, de az nem munkakaja sajna), meg fél csokor összeaszott újhagymát még 1860-ból. Megpucoltam mindent, a fejeket (le-, ja nem ) félkarikára vágtam, a póré fehér részét karikára, a zöld részét csíkokra, az újhagymát szintén karikára. Aszalt paradicsom csíkokban, mert az is jó lesz nekünk.
A hasonlóság okán eszembe ötlött Ana zseniális kajája, el is játszottam a sütő lehetőségével, végül a kényleem okán ismét (ki gondolta volna?) a wok mellett döntöttem.
Olaj melegít (elszívó bekapcsol, szobaajtó becsuk), sóz!, vöröshagyma + fehér póré rája. Később (na igen, ezt olyan nehéz belőnöm mindig) rá a lilahgyma, ismét később (amikor már szinte minden puha) a maradékok, úgymint szálra vágott zöldrész, újhagyma, aszalt pari. Jelzem, egy idő után előástam a fedőt, mert kifejezett célom volt párolni, nem pirítani.
tehát a sok későbbek után egy nem nagyon szétbarnult, ámde összepuhult, nedveit kieresztett, sülthagymatömeggel állunk szemben, ekkor fokozzuk az izgalmakat. Felvesszük a lángot (majd levesszük, nem tudjuk, mit is szeretnénk igazából), de alényeg az, hogy két menetben is párolgatjuk még jófajta fehérborban (most éppen Jekl). Ha ezt is beszívta, elfőtte (még mindig fedő alatt nagyobbrészt), akkor már nagyona célnál vagyunk, fogjuk ugyanis az 1-1,5 dl tejszínt, ráboríjjuk. Ekkor már lehet szerintem fűszerezni, nem sajnálván a kaukkfüvet, a bazsalikomot (én olajban eltettem használtam most), a majorannával azért érdemes óvatosabbnak lenni. Minthogy a tejszín úgysem lesz elég, ezért hozzápakolunk tejfölt, szerintem vagy 3 dl-t. Ekkor már ugye bőszen kóstolgatjuk egyrészt a sósság ellenőrzésének céljából, méásrészt meg ha jól csináltuk, akkor érezzük, hogy az élet az egy csodás dolog, pláne közben adnak ilyet az ember szájába. Énmég sütögettem egy darabig, de ezt már a követőkre bízom.
Ahogy szinte mindenbe, szerintem ebbe is fergetegesen illik a fokhagyma és a petrezselyem, aki szokta, az borsozhatja is biztos... Nekem most ez így tökéletes volt, következőre, lehet, hogy pirított magwakkal bolondítok még.
Lelki tipródás-rovatunk: van. Egy találkozás egy Billyszerű lénnyel túlélhető. A kapcsolat teremtődését végigszárnyalni (szívem a torkomban, gyomrom a pince és a padlás között szaladgál) életkereteket szétfeszítően stimuláló (végülis az eletrosokk is az). Megtudni, hogy a vágycél nem elérhető, tiltott, lezárt, több, mint elkeserítő. Szívmegszakadást elkerülendő nem magunk ellen cselekedni mások iránti megértést elősegítő. Ma SMS-t kapni megdöbbentő, felzaklató, megkérdőjelező.
Koncentrálok a szakdolgozatra. Mármint emellett persze, jóhogy.
2008. január 18., péntek
Zsófi karácsonyi répatortája
"Ed é per questo che ti sto chiedendo
di cercare sempre quelle cose vere
che ci fanno stare bene
mai io non le perderei mai "
"És épp ezért kérlek, mindig az igaz dolgokat keresd,
amelyek jó érzéssel töltenek el minket,
sosem, soha nem fogom ezeket elveszíteni"
Tiromancino: Due destini (in Özpetek: Le fate ignoranti)
A sütivel a jógás karácsonyon találkoztam, szerelem volt ez első ízlelésre, belebolondulós-nem eresztős, örökre elnemhagyós.
Érdemes előkészülni a répával és a bögrékkel, majd nekiláthatunk:
A száraz cumókat összekervertem egy külön tálban, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni: 4 dl liszt, 2 mokkáskanál szódabikarbóna, 1 mokkáskanál só, 2 mokkáskanál fűszer (nálam fahéj és gyömbér volt a domináns + mézeskalács-keverék, így biztos megszaladt legalább 3 kanálnyira, de ezzel én mindig így vagyok.)
4 dl cukrot 3 dl olajjal összekevertem, majd beleeresztettem 4 egész tojást (én ezzel óvatosan bántam, kicsit más sorrenddel az olajat adagoltam finoman, gondolván a majonézből megtanult kicsapódásra, amelyet a tojássárgája és az olaj tud előidézni).
Bele a száraz cumókat (átszitálva, elvégre karácsony van (volt)), szinte készen is vagyunk.
6 dl reszelt répa jöhet bele (nagylyukú sajtreszelőn, ez kb. 4 nagyobb répa, a maradék meg jön lujzika nyusziszájába), 2 dl dió (fele a tésztába, fele a tetjére majd) (hát ez már növelt adag, de nekem persz ez se volt elég.)
180 fokon sül viszonylag sokáig 30-50 perc.
Amíg hőkezeled a masszát, elkészítheted a krémet, amely önmagában megér egy misét. Hihetetlen egyszerűsége mellett bestiálisan jó ízével hódít.
1 natúr vajkrém (nálam Mizo, a nagy, tán 250 g)
10 dkg RAMA
1 vaníliáscukor
15-20 dkg porcukor
1 citrom héja, majd levének egy része (vigyázat, nálunk a család majdhogynem elkóstolgatta az egész krémet az első adagnál!)
na és akkor ezeket habosra, majd hűvösre.
Ha kihűlt a tészta, kettévágjuk, megtöltjük, ha bírjuk, pihentetjük, aztán hódolunk.
di cercare sempre quelle cose vere
che ci fanno stare bene
mai io non le perderei mai "
"És épp ezért kérlek, mindig az igaz dolgokat keresd,
amelyek jó érzéssel töltenek el minket,
sosem, soha nem fogom ezeket elveszíteni"
Tiromancino: Due destini (in Özpetek: Le fate ignoranti)
A sütivel a jógás karácsonyon találkoztam, szerelem volt ez első ízlelésre, belebolondulós-nem eresztős, örökre elnemhagyós.
Érdemes előkészülni a répával és a bögrékkel, majd nekiláthatunk:
A száraz cumókat összekervertem egy külön tálban, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni: 4 dl liszt, 2 mokkáskanál szódabikarbóna, 1 mokkáskanál só, 2 mokkáskanál fűszer (nálam fahéj és gyömbér volt a domináns + mézeskalács-keverék, így biztos megszaladt legalább 3 kanálnyira, de ezzel én mindig így vagyok.)
4 dl cukrot 3 dl olajjal összekevertem, majd beleeresztettem 4 egész tojást (én ezzel óvatosan bántam, kicsit más sorrenddel az olajat adagoltam finoman, gondolván a majonézből megtanult kicsapódásra, amelyet a tojássárgája és az olaj tud előidézni).
Bele a száraz cumókat (átszitálva, elvégre karácsony van (volt)), szinte készen is vagyunk.
6 dl reszelt répa jöhet bele (nagylyukú sajtreszelőn, ez kb. 4 nagyobb répa, a maradék meg jön lujzika nyusziszájába), 2 dl dió (fele a tésztába, fele a tetjére majd) (hát ez már növelt adag, de nekem persz ez se volt elég.)
180 fokon sül viszonylag sokáig 30-50 perc.
Amíg hőkezeled a masszát, elkészítheted a krémet, amely önmagában megér egy misét. Hihetetlen egyszerűsége mellett bestiálisan jó ízével hódít.
1 natúr vajkrém (nálam Mizo, a nagy, tán 250 g)
10 dkg RAMA
1 vaníliáscukor
15-20 dkg porcukor
1 citrom héja, majd levének egy része (vigyázat, nálunk a család majdhogynem elkóstolgatta az egész krémet az első adagnál!)
na és akkor ezeket habosra, majd hűvösre.
Ha kihűlt a tészta, kettévágjuk, megtöltjük, ha bírjuk, pihentetjük, aztán hódolunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
