Könnyűt, zöldségeset akartam. Ha lett volna eszem, akkor nem főzőset gondolok ki. Ebből is látszik, hogy milyen rég álltam délidőben a tűzhelynél.
Vagy két hete kuporogtak patisszonok itthon. Az egyiknek a felét meghámoztam, kimagoztam (ez spec elhagyható, nálam is, most épp így jött), nagy kockákra vágtam, picit besóztam, állni hagytam.
Hét db csiperke gombát megmostam (épp csak megdörzsölgetem a kefével + folyó víz szigorúan), negyedekbe vágtam.
Anyámék mexikói pácolású csirkecsíkokat ettek, a wokban még ott volt a fűszeres olaj. Kb. félóra elkeltével a patisszonokat belezúdítottam a felmelegített olajba, aztán, amikor láttam a mennyiségeket, utánapótoltam tökmagolajjal.
Ennél a mozzanatnál borult meg a kezem, innentől a mexikói jelleg helyét a tökmag vette át...
Na de sebaj.
A wokot lefedtem, néha kevergettem, amikor épphogy elkezdett puhulni a patisszon, melléöntöttem a gombákat. Kiszaladtam a kertbe, szedtem petrezselymet és paradicsomot, épp időben érkeztem egy nagy átkeverésre.
A gombák is megpirultak, levet eresztettek, hurrá. Amikor már csak kevés lé volt, kapott száraz szamorodnit (anyám megitta a főzős boromat, azért a fenenagy sznobság). Kapott negyed citrom levét, majd ismét a fedőt. Nagyon gyorsan felszabdaltam a petrezselymet, fedő le, 2 kisebb paradicsom beleszabdal, fél perc pirítás után lekapcsol, petrezselyem bele.
Kellemesen savanykás, de tényleg csak ici-picit, ízes, finom. Anyám kuktás főtt rizsével ettem, non-kreatív kajának jó volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése