"Legény fekszik tengerparton
Tengerparton lepedőre
Ezüstből a lepedője
Gyönge leány elébe áll
Rajta, vitéz, egyél-igyál,
Rajta, vitéz, egyél igyál.
Ne légy részeg az italtól
Részegedj meg a nyakamtól
Vékony karcsú derekamtól.
Még ma este nem adhatom
Holnap este neked adom,
Holnap este neked adom."
(Palya Bea: Lüktetés)
Már napok óta kering a fejemben, hogy a fornettis kókuszcsigát nekem meg kell sütnöm.
Próbálkoznék kelt és leveles tésztával és krémvariációkkal.
Első körben kókuszreszelék, tej, esetleg liszt, méz/cukor lenne a hozzávalók listáján. Meg az amúgy is meglévő leveles tészta.
El is döntöttem, hogy akkor ma, úgyis megyünk beszélgetni, jó lesz oda, meg holnap (b)anyák napja.
Hazaérve a szokásos veszekedős körök megfutása mellett be kellett lássam, hogy én ma nem tehetem be a lábam a konyhába és amúgyis minden résztvevő kifejezett óhaja, hogy elköltözzem.
Ellenben megérkezett az itt nyert könyvem, csodaszép, dedikált, én meg boldog vagyok.
Szakdoga után vár rám a szakma, már csak a pénzszerzéssel kell mindezt összhangba hoznom. (Az milyen szép már, hogy kitatónak érkeztem az egyetemre, aztán bármi mást csinálnék, csak azt nem. Ellenben közel került hozzám a terápia, a rajzelemzés és a rori. Izgalmas ez.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése