Sült Zöldövezet - hosszú lesz (kesze-kuszkusszal és birstáskával)

"Kiszáradt fák is kihajtanak,
levelet hoznak, virágokat.
Ha erdőt látsz, és lombja nincs,
hogy holtak a fák, azt el ne hidd!

Messze száll a képzeleted,
láthatsz gyönyörű, nagy hegyeket:
Minden tiéd, amit szeretsz,
csak engedd szabadon képzeleted!

Januárban is lehet tavasz,
kigombolhatod kabátodat,
érezheted, kisüt a nap,
csak gondolj a hóba virágokat!

Messze száll...

Házak között fut egy patak,
tiszta vizében láthatod magad.
Az utca köve ragyogó fehér,
az autó ÉS a villamos zenél.

Messze száll...

Ha azt mondják, hogy elmúlik a szép,
szürke lesz az, ami hófehér:
Csalóka és becsap ez a hit,
ne hallgass rájuk, szavuk el ne hidd!

Messze száll...

A Stop Szmog!-ról hazafelé betértem az árkádba, szereztem fogkrémet (nekem csak olyan dolgok kellenek, ami ideiglenesen nem elérhetőek, de ez csak a beszerzés idejét és nem a megvalósulását befolyásolja, remélem legalábbis). Jófej voltam, kérdeztem anyámat, kell-e neki valami, mert én most fogok venni céklát. Mondta, hogy vett. Egy kisebb zsákkal. kb két éve nem volt otthon nyers céklánk. Valami közünk csak lehet egymáshoz...
Úgyhogy spuri haza, sütő be, 2 szál sárgarépa és egy fél fej cékla nagyobb hasábokra vág (bár gyanítom, a kinézet tök lényegtelen), tepsi kiolajoz kenőtollal, pirosak bele, fél alma vastagabb cikkekben bele, picuri fahéj rájuk (ötlet buksitól, nagyon köszi!), sütő.

A teljes menü egyébként almaleves, petrezselymes krumpli, sült zöld (paradicsom a Kis megálló kávéházban - ja, az más), Waldorf-saláta volt, a többi anyám keze munkáját dicséri, ma csak így ennyi voltam.

nade!

A héten voltam a konyhában sokat.
Kipróbáltam például a régóta spájzolt kuszkuszt is. Te, hát az a világ legegyszerűbb étele!
Az alapja annyi, hogy fogsz kuszt (nekem az ajánlott 70 gr mondjuk 2-3 kajálásra elég volt), összekevered valami finom olajjal (fél-egy evőkanál), öntesz rá forró vizet. Vársz 5 percet és kész.
Nyilván ettől még nem lesz tuti kaja, de innentől kezdve már csak idő és kedv kérdése az egész. Íz alapján én bátran használnám MINDENHEZ. értsd: gyümölcsöt, tejszínes cuccokat bele, zöldséget, sósakat, tényleg bármit. De majd a tapasztalat megmutatja, mennyire volt igazam. :)
Az első próbálkozás: túró összetör, bele bazsalikompaszta (ez már sós sajna), szezámkrém, tejföl. Ha lett volna, akkor petrezselyem, de nemvót. Aszalt paradicsom viszont igen!
Ezt a masszát közvetlenül a forró víz után adtam a kuszhoz, így nem kellett már semenyit sózni. Érdemes mellé vastag csíkokra vágott nyers zöldséggel enni, én jelen esetben uborkáztam, remek volt.

Aztán tegnap készült még birs-almás táska: fél birsalma kicsi kockákra, külön kb 3 alma szintén. Birsalma wokban megpirít, cukor, citromlé, fahéj, mazsola. Almával ugyanez, de külön. (Mondjuk legközelebb már valószínűleg bevállom együtt, nem baj, ha más a puhulási idejük.) Legtutibb leírása a módszernek Anánál, a méltán nyálcsorgató morzsásnál. Volt egy rész, amelybe tettem diót és szeletelt mandulát megpirítva, de nem kell bele.
Anyám és én is bevásároltunk leveles tésztából (asszem tényleg jól sikerült a múltkori spenótos-fetás-mandulás rakás), úgyhogy azt elő, különféle méretű táskákat és formákat készítve be az előmelegített sütőbe, 20 perc, és kész. Ha megvárod, amíg nagyjából kihűl a töltelék, akkor nem olvasztja meg a tésztádat (és pl. átemeléskor nem szakad ki). Ha megkened vízzel a tetejét, jobban pirul.
Én a kis táskákat szeretem, mert annak ellenére, hogy a megmaradt tölteléket (mintegy fél tányér) azon csupaszon bezabáltam, jobb szeretem a sok tésztát tartalmazó változatot.
ja! És NE edd forrón! Egyrészt sokkal finomabb langyosan-hidegen a töltelék, másrészt különben ugyanúgy szarrá égeted a szádat, mint én. Mondjuk én már a reggeli teával is így jártam el, meg kakaóztam is, szóval nemigen maradt hőkezeletlen sejtem a szájüregemben tegnap.