Hagymás szósz

"5 perc gondolkodási időt kaptam a kanapémon."
(Zénó)

Akkor ezentúl az lesz, hogy leírom a gasztro bisztróban publikálható részt, és ha még utána is maradt mondanivalóm, akkor az is idekerül, pletykaéhes olvasóim ezentúl tiszteletben kell hogy tartsák a főzőszenvedélyemet. Vagy ugorgyák, de akkor veszítenek, én mondom, veszítenek.

Tehát a mai cumónak az volt a lényege, hogy gyors legyen, ne kelljen hozzá semmi a boltból viszont én magam is eszemet veszejtsem. Na jó, ezt persze csak a végeredmény ismeretében írom ám le.

Fogtam tehát egy fej vöröshagymát, egy fej lilahagymát, egy szál pórét (akartam csinálni levest a múltkor, de az nem munkakaja sajna), meg fél csokor összeaszott újhagymát még 1860-ból. Megpucoltam mindent, a fejeket (le-, ja nem ) félkarikára vágtam, a póré fehér részét karikára, a zöld részét csíkokra, az újhagymát szintén karikára. Aszalt paradicsom csíkokban, mert az is jó lesz nekünk.
A hasonlóság okán eszembe ötlött Ana zseniális kajája, el is játszottam a sütő lehetőségével, végül a kényleem okán ismét (ki gondolta volna?) a wok mellett döntöttem.
Olaj melegít (elszívó bekapcsol, szobaajtó becsuk), sóz!, vöröshagyma + fehér póré rája. Később (na igen, ezt olyan nehéz belőnöm mindig) rá a lilahgyma, ismét később (amikor már szinte minden puha) a maradékok, úgymint szálra vágott zöldrész, újhagyma, aszalt pari. Jelzem, egy idő után előástam a fedőt, mert kifejezett célom volt párolni, nem pirítani.
tehát a sok későbbek után egy nem nagyon szétbarnult, ámde összepuhult, nedveit kieresztett, sülthagymatömeggel állunk szemben, ekkor fokozzuk az izgalmakat. Felvesszük a lángot (majd levesszük, nem tudjuk, mit is szeretnénk igazából), de alényeg az, hogy két menetben is párolgatjuk még jófajta fehérborban (most éppen Jekl). Ha ezt is beszívta, elfőtte (még mindig fedő alatt nagyobbrészt), akkor már nagyona célnál vagyunk, fogjuk ugyanis az 1-1,5 dl tejszínt, ráboríjjuk. Ekkor már lehet szerintem fűszerezni, nem sajnálván a kaukkfüvet, a bazsalikomot (én olajban eltettem használtam most), a majorannával azért érdemes óvatosabbnak lenni. Minthogy a tejszín úgysem lesz elég, ezért hozzápakolunk tejfölt, szerintem vagy 3 dl-t. Ekkor már ugye bőszen kóstolgatjuk egyrészt a sósság ellenőrzésének céljából, méásrészt meg ha jól csináltuk, akkor érezzük, hogy az élet az egy csodás dolog, pláne közben adnak ilyet az ember szájába. Énmég sütögettem egy darabig, de ezt már a követőkre bízom.

Ahogy szinte mindenbe, szerintem ebbe is fergetegesen illik a fokhagyma és a petrezselyem, aki szokta, az borsozhatja is biztos... Nekem most ez így tökéletes volt, következőre, lehet, hogy pirított magwakkal bolondítok még.

Lelki tipródás-rovatunk: van. Egy találkozás egy Billyszerű lénnyel túlélhető. A kapcsolat teremtődését végigszárnyalni (szívem a torkomban, gyomrom a pince és a padlás között szaladgál) életkereteket szétfeszítően stimuláló (végülis az eletrosokk is az). Megtudni, hogy a vágycél nem elérhető, tiltott, lezárt, több, mint elkeserítő. Szívmegszakadást elkerülendő nem magunk ellen cselekedni mások iránti megértést elősegítő. Ma SMS-t kapni megdöbbentő, felzaklató, megkérdőjelező.
Koncentrálok a szakdolgozatra. Mármint emellett persze, jóhogy.

Zsófi karácsonyi répatortája

"Ed é per questo che ti sto chiedendo
di cercare sempre quelle cose vere
che ci fanno stare bene
mai io non le perderei mai "

"És épp ezért kérlek, mindig az igaz dolgokat keresd,
amelyek jó érzéssel töltenek el minket,
sosem, soha nem fogom ezeket elveszíteni"

Tiromancino: Due destini (in Özpetek: Le fate ignoranti)

A sütivel a jógás karácsonyon találkoztam, szerelem volt ez első ízlelésre, belebolondulós-nem eresztős, örökre elnemhagyós.

Érdemes előkészülni a répával és a bögrékkel, majd nekiláthatunk:
A száraz cumókat összekervertem egy külön tálban, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni: 4 dl liszt, 2 mokkáskanál szódabikarbóna, 1 mokkáskanál só, 2 mokkáskanál fűszer (nálam fahéj és gyömbér volt a domináns + mézeskalács-keverék, így biztos megszaladt legalább 3 kanálnyira, de ezzel én mindig így vagyok.)

4 dl cukrot 3 dl olajjal összekevertem, majd beleeresztettem 4 egész tojást (én ezzel óvatosan bántam, kicsit más sorrenddel az olajat adagoltam finoman, gondolván a majonézből megtanult kicsapódásra, amelyet a tojássárgája és az olaj tud előidézni).
Bele a száraz cumókat (átszitálva, elvégre karácsony van (volt)), szinte készen is vagyunk.
6 dl reszelt répa jöhet bele (nagylyukú sajtreszelőn, ez kb. 4 nagyobb répa, a maradék meg jön lujzika nyusziszájába), 2 dl dió (fele a tésztába, fele a tetjére majd) (hát ez már növelt adag, de nekem persz ez se volt elég.)
180 fokon sül viszonylag sokáig 30-50 perc.

Amíg hőkezeled a masszát, elkészítheted a krémet, amely önmagában megér egy misét. Hihetetlen egyszerűsége mellett bestiálisan jó ízével hódít.
1 natúr vajkrém (nálam Mizo, a nagy, tán 250 g)
10 dkg RAMA
1 vaníliáscukor
15-20 dkg porcukor
1 citrom héja, majd levének egy része (vigyázat, nálunk a család majdhogynem elkóstolgatta az egész krémet az első adagnál!)
na és akkor ezeket habosra, majd hűvösre.

Ha kihűlt a tészta, kettévágjuk, megtöltjük, ha bírjuk, pihentetjük, aztán hódolunk.