Rizstál

Én ma rizstem.
Marha megnyugtató, hogy végre ehető kaját készítettem.
Vagy 3 napja főztem sárga lencsét (sárga lencsét muszáj ennetek, só nélkül, vízben főzve (figyelem, 1 óra áztatási idő is tökéletes!!!) is hihhetetlenül finom, tényleg simán jó köretnek), ahhoz főztem vadrizst. Amíg ez utóbbi készült, addig fél fej lilahgymát (szintén valami maradék a hűtőből, mást/többet nem találtam, azt hiszem, nemigen lakom én itt valójában) kis kockában nagyon gyorsan megdinszteltem-pirítottam, fél sárgarépát csíkokra vágva rádobtam, kb 2 percet erős lángon sütöttem, rádobtam 2-3 fogásnyi római zöldbabot, lekapcsoltam a wokot. Sárga lencse, vadrizs, felkockázott tojás 1 db bele. Amúgy ez életem első valóban felkockázott tojása, pedig csak annyi a titka, hogy legyen tényleg hideg a tojgli és legyen otthon tojásszeletelő. Aztán abba 3x kell beletenni, izgulni, és már kész is. Aztán fagyasztott petrezselyem, nem kevés.
Tányérra szedve kapott még dióolajat és mandulás olívabogyeszt. A dióolaj nem lesz a kedvencem, ellentétben a tökmagolajjal. Olyan nem finom. Még kóstolgatom, várom az ötleteket.
Kép nincs technika (és/vagy pasi) híján, de nagyon gusztusos és nagyon finom lett.

Zöldséges rakott krumpli

Ez egy jól sikerült kaja lett, bbár nem annak indult. :)
Már régi az élmény (ha jobban belegondolok, akkor főztem utoljára Bocira), megpróbálom kicsikarni az emlékezetemből a lényeget.
Tehát nyers, kockára vágott krupli egy részét előpirítottam, más részét nyersen hagytam, szerintem a későbbi ízhatás tekintetében teljesen mindegy. Volt még benne pirított hagyma (lila és póré biztosan volt benne, szerintem vörös is), sós vízben picit előfőzött kelkáposzta, nyers paradicsom, főtt tojás. Ezeket Egy gyönyörű szép agyagtálba rétegeztem (aljára pici tökmagolaj, na nem mintha ezt éreztem volna, csak már úgy vágynám használni), két réteg jutott mindenből. A legvége szép nagy kelképosztalevelekkel lett lefedve. ha volt eszem, akkor közben és a káposzta alá locsoltam a főzőtejszínt. A káposzta tetejére tojással elkevert tejföl és a végén sajt.
nagyon éhesek voltunk, ezért nem vártunk eleget a sütéssel, gyakorlatilag félnyersen ettünk belőle, nekem nem volt úgy átütő. Nagyon bántam hogy bár gyönyörű, nem elég ízletes, úgyhogy némi töprengés és sózás után betoltam alufóliával lefedve egy újabb 30-45 percre a sütőbe. Így viszont finomabb lett az egész, nem volt ress a krumpli, és a besűrűsödött tejszínből egyszerűen isteni mártás keletkezett.

Ma ennek a serpenyős változatát óhajtottam elkkészíteni, méréskeltebb sikerrel. A káposztát most nem főztemm elő, póréhagymám és főtt tojásom nem volt. Az összetevőket sorra megpirítottam/dinszteltem a remek wokomban, rátettem 2 dl tejszínt, lefedtem, sokat kevertem, megpuhult,tettem még bele sajtokat és fokhagymát + tejfölt. Nem lett rossz íze (a kinézete rettenetes), de azért nem is olyan jó. Azért mindjárt megkóstolom még egyszer. :)
Óóó, a paradicsomos-tejfölös krumplifőzelék alapjáán tehettem volna bele majorannát. Az utolsó adagnál kipróbálom.

Találkozás Diónagymamával

Hirtelen döntöttem. Pontosabban egy pillanatnyi hezitálás után megéreztem a szabadságot és mosollyal a lelkemben fordítottam a kormányt, visszafele, a néni felé. Szép őszi napfényben köszöntem rá hangos „Csókolom!”-mal, mire ő riadtan rántotta vissza a lombseprűt a diófa ágai közül. Miután több éve keresem a diólekvár elkészítésének módját, érthető izgatottsággal érdeklődtem, ő tudja-e véletlenül, hogy is kell azt csinálni. Hát íme:

Az a dió jó hozzá, aminek még egyben van a zöld héja, nem repedt meg. Most is lehet még ilyet találni, de azért már késő van a diódzsemhez. Csak a zöld héjra van szükség, azt 2-3 napig kell áztatni lehetőleg napon, amíg teljesen meg nem feketedik a víz. Akkor azt leszűröd.
Készítesz 80 dkg cukorból szirupot, beleteszel egy befőző-tartósító zselét, majd öntesz bele ebből a dióaromából annyit, hogy ízre jó legyen. 15 percig főzi, utána kitölti csuprokba. 2 dl-es üvegekben jó.
Aztán mondta, hogy van ám más is, ő nagyon szereti és szakácsoknak is szokott adni belőle: Ehhez pedig még olyan dió kell, amit lehet késsel vágni és fehér a bele. Szóval még éretlen kell hozzá, korai. Ezt szőröstül-bőröstül szintén be kell áztatni 3 napra (ha jól emlékszem). 2 literes üvegbe be kell sorakoztatni, fel kell önteni vízzel, de ezt csak azért, hogy tudjuk, mennyi víz kell hozzá, úgyhogy aztán vissza kell önteni kis lábosba. Ebbe a vízbe kell tenni cukrot (80 dkg kb.), hogy szirup legyen, ebbe kell még 2 dl bármilyen szesz (gondolom, akkor ennyivel kevesebb vizet kell számolni, de nem akartam megakasztani a mamót), oszt az egészet ráönteni a diócskákra, mehet a szárazdunsztba. Felhasználásnál negyedbe kell vágni, de egyébként ehető minden része. Ők húsokhoz eszik, én meg majd kigondolok más fogyasztási formát.
Ugyanennek a szeszmentes változata több cukorral és még zsengébb dióval készül.

Ha már ott voltam, elmesélte a legutóbbi süteményét is:
Háztartási kekszet félig be kell áztatni cukros tejbe (nálam ez tutira mézes lesz), azzal lerakni a tortaforma alját jó szorosan. Szerintem ez édes dara lesz kicsit meglocsolva, de meglátós. Erre jön a túrókrém: fél kiló túróba 20 dkg cukrot, vaníliát, 2 ek. tejben felmelegített zselatint tesz (tej mennyisége nincs meg), illetve 1,5-2 dl liter összeturmiszkolt (sic) gyümölcsöt (ez volt a csavar a történetben). Ezt utána puding-jellegű krémmel megkeni (ez nálam kimarad, a puding nem étel nekem), kirakja gyümölccsel és tortazselét tesz rá, majd egy óra a hűtőben.

Ezután az élete következett, ennek az volt számomra a tanulsága, hogy lehet valaki nagyon jó, dolgos és szerető ember, élheti az életét általános boldogságban, de lehet olyan tragédiája, amely beárnyékolja minden mozdulatát. Bízom abban, hogy az élet élni akar.

Ez nem történhetett volna meg, ha én nem én vagyok, ha akkor és ott nem mi vagyunk, ha nem biciklivel járnék, ha nem ott laknék (vagy nem ott lakna anyám), ahol most. De jelen voltunk és hagytuk megtörténni. Szép őszi nap volt, testi és lelki túrát tettem.