El fogok menni. Hvar szigetére, Horvátországba, egy hetes jógatáborba.
Én mindig viszek úti sütit. Általában pogácsát Anától, mert oltári jó és nem hosszadalmas elkészíteni.
Na mármost a jógások felvilágosult lények, tudnak számtalan nyavalyájukról, például arról, hogy nekik candidájuk van (mármint nem mindnek, csak néhánynak). Én meg szeretnék olyat sütni, amit adott esetben mindenki megkóstolhat.
Keresek ezért olyan süteményreceptet (édes is, sós is lehet), amelyben nincsen fehérliszt, csak teljes kiőrlésű, nincsen benne cukor és élesztő. vannak még megtűrt hozzátevők, de ezekből már sok van, illetve elég sok ellentmondásba ütköztem e téren (sütőpor és társai, gyümölcsök, méz...). A sütik jó, ha kis egységek, hogy ki lehessen ugye venni és lehessen a hosszú autóúton majszolni.
2x9 fős busszal megyünk. :)
Egyszóval segítséget kérek ehhez az erőt próbáló feladathoz akár kommentben, akár mailben.
Köszönöm!
2007. augusztus 15., szerda
Túrós süti töltött paprikával
Na, hát a ricottával az lett, hogy anyám mondta, hogy ő főz töltött paprikát, nekünk hús nélkül, gombával.
Erről csak annyit, hogy ismét emlékezetembe vésztem, hogy a hús elhagyása nem azt kell jelentse, hogy semmi nincs az ételben. Jelen esetben volt a paprika a fini paradicsomos szószban (én kifejezetten édesen szeretem ezt), a paprikában meg volt fúszeres risz, tojással összefogva, némi gombával. JÓ volt az íze, csak nekem hiányzott belőle az ennivaló. Egyrészt az állag miatt (nekem muszáj rágnom valamit), másrészt a tápérték miatt. Nem szénhidrát-kúrát akarok én tartani, sőt. :)
Úgyhogy projektként bevonult a sokzölséges töltött paprika és a gabonás (csicseriborsós?) töltött paprika, de várom az ötleteket ehhez is.
A ricottát nem akartam magára hagyni, úgyhogy egyszerűre fogtam a figurát. Sütettem Boti mamájával piskótalapot. Pici tejben és több habtejszínben (nem volt egy fogyókúrás nap ez sem) felolvasztottam 1 zacsi zselatint, hozzátettem apránként a 250 dkg ricottát, a 250 ml-ből maradék habtejszínt, kb. 20 dkg sima tehéntúrót, selyemfűmézet (ezt Kapolcson lőttem, rajongójává váltam), vaníliás cukrot, triple sec-et, citromhéjat. A triple sec-et imádom, valami citruslikőr lehet igaziből, mindnestre a oiskótáknak nagyon finom ízt ad, főleg, ha van mellette citromhéj. Az valahogy kll ahhoz, hogy kijöjjön az aromája.
Ergo úri hozzávalókból készítettem egy teljesen egyszerű túrókrémet, a dologban csak annyi, az érdekesség, hogy életemben először használtam zselatint, de jó mókának bizonyult.
Ebbe aztán pakoltam szőlőt (az úri hozzávalókra való tekintettel félbevágva, kimagozva) és nektarint. Beraktam dobozkába, idő hiányában Botiéknál egy fél napot érleltem, másnap rákentem a piskótára, ettük, jó volt. Legközelebb több krém kell, illetve lehetett volna csurgatni rám csokicirkalmat, illett volna hozá nagyon. Sőt, a legtutibb úgy lenne, hogy piskótára triple sec (esetleg lekvár), arra gyümölcs, befedem a krémmel, megdíszítem csokival. Azt már fényképezni is lehetne. :)
A ricotta amúgy felfedezetlen terület maradt. Tök olyan, mint az áttört túró, már eleve krémes. Íze nem sok van, szerintem csak variálni fogom az ételeket vele, már ha egyáltalán használom. Mindenestre meggyőzhető vagyok.
Erről csak annyit, hogy ismét emlékezetembe vésztem, hogy a hús elhagyása nem azt kell jelentse, hogy semmi nincs az ételben. Jelen esetben volt a paprika a fini paradicsomos szószban (én kifejezetten édesen szeretem ezt), a paprikában meg volt fúszeres risz, tojással összefogva, némi gombával. JÓ volt az íze, csak nekem hiányzott belőle az ennivaló. Egyrészt az állag miatt (nekem muszáj rágnom valamit), másrészt a tápérték miatt. Nem szénhidrát-kúrát akarok én tartani, sőt. :)
Úgyhogy projektként bevonult a sokzölséges töltött paprika és a gabonás (csicseriborsós?) töltött paprika, de várom az ötleteket ehhez is.
A ricottát nem akartam magára hagyni, úgyhogy egyszerűre fogtam a figurát. Sütettem Boti mamájával piskótalapot. Pici tejben és több habtejszínben (nem volt egy fogyókúrás nap ez sem) felolvasztottam 1 zacsi zselatint, hozzátettem apránként a 250 dkg ricottát, a 250 ml-ből maradék habtejszínt, kb. 20 dkg sima tehéntúrót, selyemfűmézet (ezt Kapolcson lőttem, rajongójává váltam), vaníliás cukrot, triple sec-et, citromhéjat. A triple sec-et imádom, valami citruslikőr lehet igaziből, mindnestre a oiskótáknak nagyon finom ízt ad, főleg, ha van mellette citromhéj. Az valahogy kll ahhoz, hogy kijöjjön az aromája.
Ergo úri hozzávalókból készítettem egy teljesen egyszerű túrókrémet, a dologban csak annyi, az érdekesség, hogy életemben először használtam zselatint, de jó mókának bizonyult.
Ebbe aztán pakoltam szőlőt (az úri hozzávalókra való tekintettel félbevágva, kimagozva) és nektarint. Beraktam dobozkába, idő hiányában Botiéknál egy fél napot érleltem, másnap rákentem a piskótára, ettük, jó volt. Legközelebb több krém kell, illetve lehetett volna csurgatni rám csokicirkalmat, illett volna hozá nagyon. Sőt, a legtutibb úgy lenne, hogy piskótára triple sec (esetleg lekvár), arra gyümölcs, befedem a krémmel, megdíszítem csokival. Azt már fényképezni is lehetne. :)
A ricotta amúgy felfedezetlen terület maradt. Tök olyan, mint az áttört túró, már eleve krémes. Íze nem sok van, szerintem csak variálni fogom az ételeket vele, már ha egyáltalán használom. Mindenestre meggyőzhető vagyok.
2007. augusztus 11., szombat
Coming soon... és apróságok
Vettem ricottát, kicsit, mert eddig még sosem. Elvileg holnap lesz belőle valami. Ha találok pl. lasagne-tésztát, akkor egy zöldséges lasagne? Vagy akkor nem érzem az ízét? Dilemma.
Aztán Sampp kérésére a kuszkuszt is ki kell próbálnom.
Ja, viszont csináltam hummuszt (recept Anától, de a munkahelyen nincs net, ergo nem tudom most pontosan linkelni a receptet: az első változatot próbáltam ki, egy picit sem változtatlan rajtam, azon túl, hogy szemre mentek bele a hozzávalók :)), Boti mamája teljesen el volt ájulva, osztatlan siker volt.
Amúgy eredeti hummuszt nem ettem soha, szóval megítélni nem tudtam. Mi pástétomként használtuk.
Főztem kukit is, itt csak az a tanácsom, hogy ne menj el közben hajat mosni, mert akkor nem tudod, hogy mióta fő a kukorica, így hasonlóan túlfőzheted, mint én. Amúgy a forrástól számított 10-15 perc szerintem jó.
Aztán Sampp kérésére a kuszkuszt is ki kell próbálnom.
Ja, viszont csináltam hummuszt (recept Anától, de a munkahelyen nincs net, ergo nem tudom most pontosan linkelni a receptet: az első változatot próbáltam ki, egy picit sem változtatlan rajtam, azon túl, hogy szemre mentek bele a hozzávalók :)), Boti mamája teljesen el volt ájulva, osztatlan siker volt.
Amúgy eredeti hummuszt nem ettem soha, szóval megítélni nem tudtam. Mi pástétomként használtuk.
Főztem kukit is, itt csak az a tanácsom, hogy ne menj el közben hajat mosni, mert akkor nem tudod, hogy mióta fő a kukorica, így hasonlóan túlfőzheted, mint én. Amúgy a forrástól számított 10-15 perc szerintem jó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
