TeliPocak

Vári cukrászda

2008-09-04T21:35:00.002+02:00

Elképesztő, hogy kb. 10 éve lakom itt a szomszédságában, és még csak 4-5-ször fagyiztam ott. Ha Árpádföldön jársz, ne hagyd ki. A sütijeik is jók, de ma is elájultam a fagyitól.

Amúgy lakást vettem, nem főzök. Na de majd ott!

Patisszonos-gombás izé

2008-08-02T15:28:00.002+02:00

Könnyűt, zöldségeset akartam. Ha lett volna eszem, akkor nem főzőset gondolok ki. Ebből is látszik, hogy milyen rég álltam délidőben a tűzhelynél.

Vagy két hete kuporogtak patisszonok itthon. Az egyiknek a felét meghámoztam, kimagoztam (ez spec elhagyható, nálam is, most épp így jött), nagy kockákra vágtam, picit besóztam, állni hagytam.
Hét db csiperke gombát megmostam (épp csak megdörzsölgetem a kefével + folyó víz szigorúan), negyedekbe vágtam.
Anyámék mexikói pácolású csirkecsíkokat ettek, a wokban még ott volt a fűszeres olaj. Kb. félóra elkeltével a patisszonokat belezúdítottam a felmelegített olajba, aztán, amikor láttam a mennyiségeket, utánapótoltam tökmagolajjal.
Ennél a mozzanatnál borult meg a kezem, innentől a mexikói jelleg helyét a tökmag vette át...
Na de sebaj.
A wokot lefedtem, néha kevergettem, amikor épphogy elkezdett puhulni a patisszon, melléöntöttem a gombákat. Kiszaladtam a kertbe, szedtem petrezselymet és paradicsomot, épp időben érkeztem egy nagy átkeverésre.
A gombák is megpirultak, levet eresztettek, hurrá. Amikor már csak kevés lé volt, kapott száraz szamorodnit (anyám megitta a főzős boromat, azért a fenenagy sznobság). Kapott negyed citrom levét, majd ismét a fedőt. Nagyon gyorsan felszabdaltam a petrezselymet, fedő le, 2 kisebb paradicsom beleszabdal, fél perc pirítás után lekapcsol, petrezselyem bele.

Kellemesen savanykás, de tényleg csak ici-picit, ízes, finom. Anyám kuktás főtt rizsével ettem, non-kreatív kajának jó volt.

Sárgabararack, meggy, ribizli és egres

2008-07-27T17:16:00.002+02:00

Hiánypótlásra küldtem magamat. Lassan egy hónapja, hogy befőztem és sütöttem, de ide ebből sehol semmi.

Az egyszerűbb része a hagyományos, ámde tökéletes alapműnek minősülő sárgabaracklekvár.
Ott indul, hogy spontán módon vásárolsz tengernyi barackot. Legyen érett, de ne rohadó, édes, ne savanyú, legyen benne keményebb és puha is. Szerintem.
Aztán ezt szépen megmosod. Adagonként fogod úgyis csinálni. A magokat félreteszed, mondjuk naponta átforgatva kiszárítod, majd alkalomadtán töröd és eszed, de vigyázz, van benne cián.
Nem kell meghámozni. Ellenben húsdarálón ledarálod (alá vödör és rongyok, folyni fog szanaszéjjel, mint állat.)
Ha ez megvan, akkor az oroszlánrészével szinte végeztél. Akkor vagy jó, hogyha egy óriási adag fosállagú, annál kicsit világosabb masszád van.
Na és akkor ezt edénymérettől függő adagokban fölteszed főni. Alá vas, meg mérsékelt láng, hajlamos odakozmálni. Rotyogtatsz bőszen, várod, hogy sűrűssödjön. Ha jónak ítéled / végképp meguntad, becukrozod (tudom én, hogy ez lenne itt a lényeg, de ezt tényleg csak kóstolásra...), még egyszer felforralod és kész. Töltöd tetszés szerinti (jól megmosott!) üvegekbe, anyám ragaszkodott a Na-benzoáthoz a tetejére.

Az, amitől azóta is függő vagyok, az a ribizlis meggylekvár.
Itt több irányból közelítjük a célt. A ribizlit egyrészről leszeded a kertben, másrészről gyakorlatilag fürtönként megmosod és leszeded a bogyókat. Lehetne többet egyszerre és aztán villával lebogyózni, de az nekem a; nem elég higiénikus b; benne maradnak a száracskák. Kedv kérdése, pár éve még úgy készült az enyém is. Ki tudja, jövőre mihez lesz hangulatom. Meg időm.
A meggyeket szintén megmosod, leszárazod. Kimagozod. (A meggyet, a cseresznyével szöges ellentétben én csak magozóval tudom használhatóvá tenni, kézzel nem.)
A meggynek cirka a felét szintén húsdarálón küldük át. A legnagyobb tapasztalat az, hogy egyenként át kell vizsgálni alaposan, így is jópár magot ledaráltam (psszt!) Jövőre nem daráljuk, hanem turmixoljuk, így megamarad a leve (merthogy tán még a barackénál is jobban folyik.)

Amikor darálod (turmixolod), már föl lehet tenni főni. Fele egybenmeggy, fele darált meggy (de máshogy is simán jó), a rendelkezésre álló ribizli (magostul, héjastul, én szeretek rágni). A lényeg az, hogy azért kicsit az egybenmeggy is kapjon hőt, de az egész szerintem 15 percnél többet nemigen fő. Mondhatni minál kevesebbet, ügyelve az egybenmeggyekre (tudom, ide is illenék egzaktabbat írni, nade). Ha ez megvan, akkor cukor és idén zselésítő. A meggyben kevés a pektin, a ribizliben sok, de a meggy a domináns, ergo anélkül úgy folyik, mint valami befőtt. A pár évvel ezelőtti ilyen volt, pl. sütikbe zseniális, kenyérre kevésbé. Zselésből használtam 2:1-e és 3:1-est is, valószínűleg az előírtnál jóval kevesebbet, de így is sokat. Zselésítés tanulsága: kevergetni állatmód, mert különben nagy csomók lesznek benne, mint ebben néhol. De az is finom.
A zselés és a cukor után max. 5 perc főzés. Max.

Ebből két üveggel készült tartósítószer nélkül. Az egyik ma reggel fogyott el, a másik megbontásával még várok.

A meggyből, a ribizliből és az első szezon egresből (már pirosan, mert úgy édes!) is fagyasztottam le. Kár, hogy azt nem tudom átvinni az új kecóba.

Medvehagymás-tökmagos, túrós, gyors pogi :)

2008-05-30T09:54:00.003+02:00

Ezt még Prágába sütöttem, tehát kb. egy hónapja, amikor még volt a friss medvehagymából.
Az obligát répatorta mellé szerettem volna valami könnyű sósat, amit a maraton után is szívesen fogadnak a kedves versenyzőim.
Keresgéltem pogácsarecepteket, egyik sem győzött meg igazán. A családban a nagynéném az igazi nagyágyú kajaügyben, őt nem értem utol egészen 11-ig. Akkor viszont életem legbonyolultabb pogácsareceptjét sikerült beszereznem, ha kipróbáltam, közlöm. :)
Merthogy végül úgy döntöttem, nem fogok élesztőset sütni, mert már csak 7 óra volt az indulásig és még össze is kellett pakolnom. Akkor még azt gondoltam, esetleg aludni is tudok, nos, ez nem jött össze, de ez már hagyomány, ahogy az előző este megsütött sütemény is.

Így aztán Ana sugallatára fogtam 50 dkg túrót, 50 dkg vajat, összesen 50 dkg lisztet, de nem emlékszem, volt-e benne teljes kiőrlésű. 51%, hogy sima fehérlisztből volt az egész. Kapott jó adag sót, másfél teáskanál sütőport is, összegyúrtam, majd beküldtem a fagyasztóba.
Kis darabokban dolgoztam vele, hogy addig is álljon/hűljön a többi.

Hajtogattam, de közben nem pihentettem (de csakis azért, mert szinte már korai volt az óra). Az utolsó hajtogatásnál került az egyik emeletre medvehagyma nagyon vékony csíkokban, a másik emeletre tökmag, átvágva. Az arányok változtak dinamikusan, készült csak tökmagos, semmit nem tartalamzó, és a többi. Tojással kentem, len- és szezámmagot kapott, sajtot nem. Forró sütőben, max. utána kicsit visszavéve adtam neki a hőt.

Ana juhtúrósát sokat sütöttem és dicsértem már, azt hittem, hogy a tehéntúró és a pihentetés hiánya az éntalálmányom, most, újraolvasva a receptet, kiderül, hogy nem. Tehát ez az ízesítést kivéve teljes egészében Ana receptje. :)

Amúgy a szaggatással nem borzoltam az idgeeimet, késsel kis kockákat vágtamm, szerintem ezt most már mindig így fogom tenni. helyesek és sokkal könnyebb így bánni vele, nem lesz maradék.

És akkor a végeredmény: a medvehagyma szép zöld maradt. A tésztát tekintve életem legjobbját hoztam, könnyű, ízes, tökéletes. Mindegyik változat. A futás előtt egy nappal már elfogyott. :D

LapToposz - Táposztó

2008-05-07T22:53:00.002+02:00

Remélhetőleg hosszú időre az utolsó gépházas bejegyzés...

Gyors döntést követően a holnapi napon átveszem a vadiúj Dell Inspiron 1525 blue laptopomat, friss Ubuntuval és OpenOffice-szal. Noéminek és Zsoltnak közös főzés, Péternek egy tiramisú jár érte, bodr-nak egy szülinapi torta a hosszas kitartásért, a Névtelenekről névre szóló süteménnyel fogok megemlékezni.
A többieknek is nagyon köszönöm a hozzászólásokat, sokat változott a véleményem a hatásotokra.
A személyesen ismerteknek (Eszter, Zoli, Tamás, Gergő) igyekszem élőszóban is megköszönni a segítséget, ezért ha bárkivel a későbbiekben ismerkednék meg, akkor csak idézze bármelyik gépházas bejegyzés címét, és neki is lerovom hálámat természetesen. :)

Holnap répatorta és medvehagymás-tökmagos pogácsa készül a terveim szerint.

Szakdolgozati izgalmak

2008-05-03T13:37:00.003+02:00

Nem bírom ki, ide fogom gyűjteni a jobb lolságokat.

1. "has not been explicitly explicated". - Ezentúl én is kifejezetten fogom kifejezni a mondanivalómat, elvégre a méret a lényeg.

Az elmaradt kókuszcsiga

2008-05-03T10:39:00.003+02:00

"Legény fekszik tengerparton
Tengerparton lepedőre
Ezüstből a lepedője
Gyönge leány elébe áll
Rajta, vitéz, egyél-igyál,
Rajta, vitéz, egyél igyál.

Ne légy részeg az italtól
Részegedj meg a nyakamtól
Vékony karcsú derekamtól.
Még ma este nem adhatom
Holnap este neked adom,
Holnap este neked adom."

(Palya Bea: Lüktetés)

Már napok óta kering a fejemben, hogy a fornettis kókuszcsigát nekem meg kell sütnöm.
Próbálkoznék kelt és leveles tésztával és krémvariációkkal.
Első körben kókuszreszelék, tej, esetleg liszt, méz/cukor lenne a hozzávalók listáján. Meg az amúgy is meglévő leveles tészta.
El is döntöttem, hogy akkor ma, úgyis megyünk beszélgetni, jó lesz oda, meg holnap (b)anyák napja.

Hazaérve a szokásos veszekedős körök megfutása mellett be kellett lássam, hogy én ma nem tehetem be a lábam a konyhába és amúgyis minden résztvevő kifejezett óhaja, hogy elköltözzem.

Ellenben megérkezett az itt nyert könyvem, csodaszép, dedikált, én meg boldog vagyok.
Szakdoga után vár rám a szakma, már csak a pénzszerzéssel kell mindezt összhangba hoznom. (Az milyen szép már, hogy kitatónak érkeztem az egyetemre, aztán bármi mást csinálnék, csak azt nem. Ellenben közel került hozzám a terápia, a rajzelemzés és a rori. Izgalmas ez.)

Újabb versenyző

2008-04-30T10:16:00.000+02:00

Élő példányai tetszetősek voltak emlékeim szerint:

IBM Lenovo 3000 N200 (TY333HL) - 124.020 Ft + ÁFA + 5%
15.4" WXGA TFT (1280x800)
Intel Core 2 Duo 1.66GHz (T5450)
2048Mb (2x1024Mb) DDR2 (667MHz)
120Gb 5400rpm SATA HDD
Dual Layer DVD-RW
Intel(R) GM965 Express, Intel GMA X3100
WLAN
4-in-1 kátryaolvasó, Bluetooth, Beépített kamera, Ujjlenyomat-olvasó,
Csatlakozók: 3x USB2.0, IEEE1394, S-Video-out, VGA, Méret: 360 x 266
x 31 mm, Tömeg: 2.72kg.
Operációs rendszer: FreeDOS.
Infra nincs benne, de egyébként igen jó vétel lenne.

Nemrég azt hallottam, hogy az ujjlenyomat egyszer romlik el, de akkor nagyon. Erről mit tudunk?
Ettől eltekintve én így első ránézésre semmi kivetnivalót nem látok a dologban.

Vélemények?

Köszi!

A kétségbeesés kenőcse - cukkínikrém az almaszelethez

2008-04-27T01:00:00.005+02:00

"Megrakja a fixin, mikozben a gyíkok gyászkodnak a gettykkel"
(Zoli)

Készülök a maholnapi brunchra.
Gondoltam merészet és életemben először mártogatóssal próbálkoztam: volt pillanat, amikor nagyon kétséges volt a kimenetel.

Fogtam egy közepes-nagyobb cukkínit, megmostam, két végét levágtam, a használható részt picike kockákra vágtam. Magas, szűk edényben besóztam, állni hagytam (amíg bekevertem a Cuncit.)

Wokban kevés olajat melegítettem, beleszórtam a cukkínit, sűrű rázogatás közben megpirítottam, nem kicsit: majdnem mindenhol szép barna volt, nem csak úgy tessék-lássék. Ezután rázuttyintottam fehérbort, ebben pároltam egészen addig, amíg el nem tűnt a llé: ez pár perc alatt megtörtént.

Az előbbi magasfalú edénybe visszaszórtam a már puha és finom cukkínit, rákanalaztam kb. fél (nagy) doboz vajkrémet (se). Először villával nyomogattam, de az nem volt célravezető, úgyhogy átváltottam botmixerre. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsőre edényt sem tökéleteset választottam.)
Folyamatosan kóstolgatva nemigen tendált afelé a kenőcs, amerre szerettem volna: főleg utóízben nagyon megmaradt a vajkrém-jelleg savanyúsága. Egy idő után kétségbeesésemben mindenféle szimpatikus dolgot pakoltam bele sorjában, addig, amíg élvezhetővé nem vált az elegy:
kb. 1-2 evőkanál tejfölt, hasonló mennyiségű mascarponét, csubricát, petrezselymet, 1 gerezd fokhagymát, kb fél-egy mokkáskanálnyi mustárt, hasonlóan kevés mézet.
Tökmagos kenyérrel kifejezetten finom, tehát azt a picike adagot, ami lett, holnap tökmaggal tálalom.

A Cuncival meg csak annyi lett az alapvetésben leírtakon kívül, hogy nem került bele vaj, kakaóbab-darabkákkal és pirított kesudióval is megszórtam, bestiálisan sokáig sütöttem, de így picit ragacs az alja: szerintem ez ilyen tészta és pont.
A lírt mennyiség nem sok, úgy fogalmazhatnék, hogy nagyon kevés.
Bonnie-é még mindig finomabb, mint az enyém.

"But girl, tonight you look so pretty
Yes you do
Times Square can't shine as bright as you
I swear it's true
(...)
Don't you worry about the distance
I'm right there if you get lonely
(...)
We'll have it good
We'll have the life we knew we would
(...)
Delilah I can promise you
That by the time we get through"

(PLAIN WHITE T'S: Hey there Delilah)
Áginak, Gergőnek, Lacusnak

LapTOP

2008-04-12T18:49:00.003+02:00

Voltam tegnap laptopnézőben. Konkrétan azzal indultam el, hogy én ma meg is veszem az eszközt, de sajnos nem így alakult, nem volt egy sem nagyon kiemelkedő. Ami viszont tapasztalat, hogy nem jönnek be az Acer Aspire-ok, főleg a régebbi típusú, nagyon fehér billentyűzettel szereltek. Tisztára olyan, mintha nem lenne térben és egy fehér papírlapot nyomogatnál. Horror.
Aztán volt még a gyöngyházfényűnek kikiáltott ezüst műanyag, az talán dell 1520 volt, de brr, igazi gagyinak néz ki. Más dellek viszont gyönyörűek, ahogy a lenovók is bejövősek.
Tetszenek a Toshibák is, de azokhoz mindig van Vista, arra meg ugye nem adok ki pénzt.
Az Asusnál egyértelműen cool a 3 év gari, úgyhogy ár-érték arányban lehet, hogy ő fog nyerni.
Én személy szerint valami Dellnek vagy Lenovónak drukkolnék, megnézzük, milyen kapcsolatok vannak nagyker felé. Merthogy alapvetően pl. lenovóban nem utazna egyik ismerősöm sem, franc az ízlésembe.
Ja, és további érdekes tapasztalat, hogy pl. ha megnézem a garanciát a táblázatomban, akkor egyáltalán nem azok az adatok szerepelnek, mint a boltokban. Csak az egyszerűség kedvéért.

Csicseriborsós zöldségleves

2008-04-09T07:55:00.003+02:00

A munkába hordott kaják egyértelmű hátránya, hogy ilyenformán (mondhatni idő-, de legfőképp helyszűkén) háttérbe szorulnak a levesek. Milyen jó, hogy vannak hétvégék is... (speciel akkor is dolgoztam, ellenben sok hely akadt a táskámban. :))

Tehát előző este beáztattam a csicseriborsót, nem sokat, szerintem max 10 dkg lehetett.
Másnap föltettem sima vízben főni, közben megpucoltam 1 fehérrépát, 2 sárgarépát, egy negyed fej zellert, negyed karalábét, megmostam 2 (angol) zellerszárat, fél póréhagymát (konkrétabban a gyári dobozban 4 darab volt, de mindegyik fehér, na, abból az egyiket), 5-7 shiitake gombát. A csicserit leszűrtem, a többit feldaraboltam szimpatikus formákra.

Olajat a fazékba, melegít. Rá a fehérrépa, a zeller, a zellerszár, a csicseriborsó, a póréhagyma, a shiitake. Én bizony a leveseket ételízesítővel szoktam fűszerezni, ne vessenek meg ezért a kifinomult ínyek. Tehát a zöldek nagy része a delikáttal olajon párolódik, amikor ezzel végzett, azaz félig megpuhult, akor kapott nagyon kevés lisztet, ezzel még átforgattam-pirítottam, felengedtem vízzel, beletettem a sárgarépát (itt mintha lenne egy lyuk az emlékezetemben, mert mintha nem csak a répa lett volna késleltve. legkésőbb a következő alkalommal rájövök, bocsánat). Felforralás után csendes tűzön főztem addig, amíg a répa is megfelelő állagú nem lett, a végén még kapott friss (saját! :)) petrezselymet és petrezselyemkockát is.
Képződött hab (talán a csicseri miatt?), azt leszedtem menet közben.

A répás ügyeskedés oka, hogy rettentően utálom a puhára főtt répát, ha valakinek úgy jön be, egész nyugodtan tegye bele az elején, a leves csak finomabb lesz tőle.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az enyémnek meg az íze nem lett igazi, konkrétan túl édes lett. További kísérletek várhatóak.

A leves maga igazi ízkavalkád, a póréhagymát (de ne sokat!) mindenképp javaslom. Az elfőtt részek testesítik a levest, az íze meg nagyon illik a többihez. A csicseriborsó kvázi levesbetétként szolgált, nem is rosszul.

Még mindig van egy fél doboz shiitake-m, van valakinek felhasználási ötlete?

Laptor

2008-04-06T23:48:00.002+02:00

Jelenleg itt tartok. Minden itt van, amit megtaláltam, tehát ha ajánlottál valamit, de nem látod, akkor kérlek, küldj egy linket kommentben.
Ha úgy látod, valami nem stimmel, vagy valamilyen más szempont is kellene még szerinted, ne fogd visza magad!
Az XP-kompatibilitást is megnézem majd, persze, arra még nem jutott idő.

A sok Névtelennek pedig üzenem, hogy édesek, hogy pusztán emberbaráti szeretetből segítenek, de akkor kinek fogok így tortát osztani? :o)

Megfőztem a tavaszt - cukkíni-brokkoliszósz

2008-04-05T20:49:00.009+02:00

Szép. És finom.
Ilyen az én tavaszom.

Minden friss, ropogós és zöld.

Egy kisebb-zsenge cukkínit megmostam, hájastul felkarikáztam, besóztam, állni hagytam.
A brokkoliból két nagy rózsát megmostam, kicsire szedtem, a szárát félcentis karikára vágtam, sós vízben (ha nem is meg-, de) főztem.
Volt még shiitake gombám, friss, ismerkedésképpen megmostam, felcsíkoztam kb hármat.

A brokkolit hideg vízbe szedtem ki, mert rémes, amikor túlpuhul.
A vizében tettem föl a gabonafélét, ami nem tudom, mi. Barna, négyzetes alapú, olyanok, mint kis batyuk. Én vettem, sokáig tudtam is a nevét. Most még csak sejtésem sincs. Amikor megfőtt, még mindig ugyanabban a vízben tettem föl az árpát is.

A kihagyhatatlan wokban olajon megpirítottam (együtt) a cukkínit és a shiitake-t. Konkrétan parna pöttyösre. Rá főzőtejszín, mascarpone, tejföl, a mennyiséget az élet hozza. :) Pisztácia bele. Főzőcske addig, amíg összesűrűsödik, kvázi betúrosodik. Végefelé bele brokkoli, onnantól inkább csak rázva, nem keverve, merthogy összetörik. A végén csubricával és nagyon kevés bazalikompasztával (olajos-sós gyári) fűszereztem.
Tavaszíze volt, mmmm.

LapTopp

2008-04-04T00:27:00.000+02:00

TV-kimenet = S-videó.
Dedikált = külön memória (videókártya vs. RAMbó)

Most már ezt is tudom.

Laptop-tender

2008-03-28T18:41:00.003+01:00

Na, most aztán tényleg elegem van. Versenyt hirdetek!
Aki megtalálja azt a laptopot, amelyet érdemesnek tartok a megvételre, annak sütök egy nagggyon finom tortát. Ötlet van, de kívánni is lehet.

Alapgépet keresek, max. 150-ért. Későbbi otthonomban valószínűleg az lesz állandó gép, és nem biztos, hogy lesz külön TV-m, ezért ne legyen kicsi. Mostanában még fogom hurcolni (szakdoga), amúgy nem ez lesz a legjellemzőbb.
Szövegszerkeszteni szeretnék, netezni (azt viszont gyakorlatilag bárhol), filmet nézni. Legyen TV-kimenete (hogyha mégis lesz hozzá készülék), infrája, mindeféle nethezkapcsolódási lehetősége. Legyen benne borrrzalmasan sok RAM, mert eddig mindig ez lett a végső probléma.
UPDATE1: Legyen benne infra a Polarhoz.
A monitornak nem kell fényesnek illetve szélesvásznúnak lennie, ugyanis nem azokhoz vagyok szokva. Ha mégis olyan, akkor átszokom.
A specifikáció változtatásának jogát a tender lezárásáig fenntartom.

Gyakorlatilag bármit megtennék azért, hogy ne nekem kelljen vadászni. Azért is, hogy valaki a kezembe adja a kész szakdogámat. (Van még ötletem, miért mire lennék még hajlandó... ;-))
Az első feladatot legérzem egyszerűbbnek, abban segítetek? :)
Terjesszétek, a tender teljesen nyílt!

Köszönöm előre is.

Statisztika

2008-03-28T15:00:00.002+01:00

Nem, ez most nem blogos. :)
Pusztán arról van szó, hogy pont azt az egy földön lévő kupacot sikerült telibetalálnia valamelyik macsnak, amely a statek-jegyzeteket tartalmazta. Nem cicóztam, kidobtam mindent (kivéve a hajtmann-könyvet, höhö), úgyhogy ez leginkább tájékoztatás a kedves volt-csoporttársaknak, hogy elképzelhető a jövőbeni kunyerálás.
Köszönöm a figyelmet és előre is a segítséget.

(A szerkesztőség égetőbb problémája, hogy muszáj vennie laptopot, de nem ér rá ezzel foglalkozni. Aztán futárzsákot is, annak amúgy alakul a dizájnja. Fejben offkósz.)

Gyümölcsös túró - egyszerű vacsi

2008-03-20T23:03:00.004+01:00

Csak hogy ne érhessen a vád, miszerint csakis bonyolultakat főzök, tessék:
Vegyél túrót, felőlem nem kell soványnak lennie (szerintem nálunk tökre egyféle zsírszázalékkal van az összes, de nem vizsgáltam még részletesen a kérdést; viszont én tejből is a minél zsírosabbat választom).
A délelőtti mélyhűtő-átrendezésből (az eddigi 400 l-es helyett átszokunk a 210-es, ámde FIÓKOS vertióra, juhúúú) kifolyólag tudod, hogy többek közt málnád, őszibarackod és szilvád. Az őszibarackot nem tudod kirobbantani elgendően kis darabokba, úgyhogy teszel a túrós tálba jó sok málnád, 2-3 szilvát, meg a felfedezett meggyből is szórsz bele.
Most jó volt így, kiéhezett időszakban lehet kényeztetni mézzel. (fahéjjal. mazsolával, leheletnyi rummal. Zab-, árpa-, bigyópelyhekkel gazdagítva. Kuszkusszal.)
Mohó vagy, ezért berakod a mikróba, de csak olvasztásra. Igazából annyi idő alatt elkészül, amíg a foltragacs megszárad.
De persze csak akkor látsz neki, amikor a bicódat már menetkészre javítottad. Röpke 2óra alatt.

Kelt tésztát akarok

2008-03-20T07:17:00.003+01:00

Receptvadászat közben Mirelle-nél találtam ezt, nagyon durván az "Itt a piros, hol a piros" ugrott be. :D

Élet-váltás-gondolat-váltás

2008-03-18T09:22:00.004+01:00

Nemgasztro most, ez kifejezetten énkés agyatlan-kontrollálatlan lesz.

Miután ma majdnem leájultam a nyeregből, volt időm gondolkodni, hogyan is élek.
Az esetet (de nem estet) nyilván valami bennem lappangó betegség, a kialvatlanság és az eléhezés együttesen eredményezték. A kérdés már csak az, hogy MOST miért nem úgy élek, ahogy szerintem kellene.
Tudom magamról, hogy rövid távon rengeteg energiát tudok mozgósítani, és hogy elképesztő tartalékokat fedzek föl magamban mindig. Azt is tudom, hogy elképesztően szarul gazdálkodom egyébként az erőmmel és az időmmel.
Nem olyan régen volt, hogy pár hónapig éreztem az áramlást, azt tettem, amit kellett. És aztán pár hete mindinkább érzem, hogy nem jó az út, valahol megint elhagytam magam.

Nyilván olyan életet szeretnék, ahol minden békés, nyugodt, optimálisan izgalmas, megoldható problémákkal, őszinteséggel, belső fejlődéssel.
Szeretnék zöldben élni, szeretném a saját főztömet enni, szeretném az életet élvezni, barátokkal beszélgetni, itt-ott vendégeskedni, kulturálódni, olykor oltárit bulizni, rengeteget biciklizni, naphosszat a természetet bámulni, okosodni, vitázni, élni. És nagyon szeretném ezt párban, majd családban tenni, otthont teremteni, ahol mindenkinek megvan a saját helye, tere, egyénisége, de ahol érződik, hogy együtt élnek. Együttélnek. Élnek együtt.
Namármost. Ezt meló megteremteni. Az én melóm, senki másé. És ebben a tekintetben hótmindegy, hogy egyedül-e, vagy társsal.
Saját élet, saját élvezet, saját erő, saját feladat, saját felelősség, saját büszkeség. Sokat-sokat fejlődtem már, de néha kell az az orromrakoppintás, hogy ne zsigereljem ki magam. Arra kell figyelni, ami fontos, nem a külső szeretet hajkurászni. Még mindig.
Nekem ez a legnehezebb. Sokunknak. Erőt meg az ad, hogy tudom, mi felé megyek. Csak ezért meg kell dolgozni, noha a boldog életet nem lehet kiérdemelni. Csak megteremteni. Most. Harmónia. Szép, tiszta szó.

Update: Jut eszembe, a nagy esésem mikoris? 2006.? dec. 7-én volt azt hiszem. Apám születésnapján. Ma Sándor nap van. Igen, ő is. Hmm.

Zsófi répatortája II.

2008-03-10T21:25:00.003+01:00

"Nagyon csudujó volt a sütid, főleg a sok spanyol borzalom után."
(Böbe)

Tegnap répatorta készült. Azóta már sokadszor, de mindig sikerrel.

Vannak saját praktikák, nem tudom, hogy ezeket megírtam-e már, vagy csak rengetegszer akartam, de most mindenképp.

1. A száraz összevalókat külön keverem össze, a végén szitálom. Egyszerűbb. A szita meg lazít, legalábbis ez az elmélet.
2. A liszt nálam keverék ilyenkor, általában teljes kiőrlésű rozs-tönköly az egyik fele, és a másik rész a sima fehérliszt. A tészta elbírja, és szerintem gazdagítja az ízét. Lehetne még keményítővel próbálkozni, de azzal még én is csak barátkozom.
3. Sok gyömbér. Utoljára 1 mk gyömbérpor, 2 mk mézeskalács-keverék, fél mk fahéj. (Tudom, az eredeti receptben 2 mk fűszer volt összesen. Mindig megszalad a kezem...)
4. A folyadékoknál lehet, hogy nem lenne semmi gond az olajjalés a tojással, egyelőre a legpraktikusabbnak az tűnik, hogy az olajba bele a cukrot (kristály), kever-kavar, bele a tojást. Egyelőre egyesével, pedig nem szoktam óvatoskodni. Tudja egyébként valaki, hogy alapvetően hogyan csapja ki az olaj a tojássárgáját? UL? :)
5. Az olaj egy része mindig mogyoró és/vagy dióolaj. Még a nyári készletekből. Nagyon jót tesz -elméleteim szerint- az íznek.
6. Nekem eddig mindig egy picit olajosnak tűnt (kivéve Zsófiét és az én elsőmet). De csak nekem, tehát lehet, hogy én vagyok kritikus, mindnestre majd próbálom még csökkenteni a mennyiségét.
7. A krémhez felolvasztom a margarint, bele a porcukrot, amikor egynemű, akkor bele a hideg vajkrémet, végül a citrom. Utóbbiból rettentő változatos mennyiségben szükséges.
8. Legyen a tészta és a krém is teljesen hideg a tökéletes eredményhez. Bár ha egy picit még meleg a tészta, akkor az olyan lesz, hogy már jó esetben vágható (ebben a műveletben egyébként oltári béna vagyok), de azért egy picit megolvasztja és magába szippantja a krémet. Kicsit más, én azért az eredetit jobban szeretem.
9. Hagyjuk az egészet pihenni, másnap mindig jobb az íze. Ha még marad.

Szökőévi alleycat - a féktelen, a kegyetlen, az egyetlen - a versenyszűz fazekából

2008-03-09T23:41:00.002+01:00

Aszonta a drelyó, hogy menjünk párT. Meg a 10%. Ejj, mondok, elkezdjük, aztán amíg kedv tart, addig az elli is.

Főztem tejberizst, fújtam kereket, szinte már felkészültnek éreztem magam.

Minthogy ez minden erőmet kivette, beütemeztem egy órás alvást, aztán betekertem Hobbitfalváról. Az indulásnál is csak támasztottuk a biciklijeinket, ásítoztunk, az optimális örazsölszinttől (arousalt hogymondod?) meglehetősen messze jártunk.

Valószínűleg emiatt lehetett, hogy a feladat kiosztása UTÁN kezdtem el felöltözni, lujzer-e vagyok.

A Gödörnél egy csaj: „Ha valaki ráér, elárulná, hogy mit csináltok? Olyan jó lehet!” De sajnos senki nem ért rá.

A második indulásnál azért már nem voltam álmos. Adrenalinmotor felpörög, lábba vért pumpál, húzom az SPD-t, üvöltözünk, hogy „Átmész, Mehetsz, Go” vagy „Megállsz, gyász, Vigyáz, Figyedoda”; szerencsétlen arratévedő, egyirányú utcában és/vagy járdán nem feltétlen erre számító autósoknak és gyalogoknak bőszen „Köszönöm”-öt lihegve és integetve portyáztuk végig a várost. A Kosztolányin mindenkit a sikítófrász kerülgetett, de megúsztam mind a négy sávot, szerencsésen rá is leltem a Tranzitra, Ezért is érdemes cm-aktivistának lenni (szép móka volt az a matricázás is: első találkozás Atával, Stukával, Bocival, ropyval, Stiggsékkel, KAMA3zal és bonnieval. ). Itt egy kedves versenytárs rácsodálkozott, miért nem akarunk netezni, na, akkor jöttünk rá, hogy van még három pluszfeladat...

Sebaj, ekkor bodr hirtelen dj-vé lépett elő, végülis egy jobb dolga biztos nem lett volna a a nagy költözés előtti este. :)

Innentől picit elvesztettem a fonalat, az még megvolt, hogy borzalmasan csapatjuk végig egész Budát. Budafoki (EB-emlékek), feltévedtünk a Böskére, kacagtunk csúnyán, szembeforgalom, helyes út, majd ismét valahol eltévelyedés, át a síneken, majdnem fel a hegytetőre, de hálistennek a kedves csekkpojint kiabál.

Onnan szinte DH, drelyó fennakad a tujában, öröm az élet.

A Modernben (amit én egész este Tranzitnak akartam hívni) nagy az élet és pezsgés, ha nem lettem volna rácuppanva a feladatra, komolyabban megfordul a fejemben a maradás az eredeti terveknek megfelelően. Így csak élveztem a szurkolótábort, hálás szívvel (mintha egyszerre lett volna egy szép lassú vivőhullám és mégis hihetetlen pörgés pár percben :)).

Irány a hegy, óbazdmeg. Soha-soha nem gondoltam volna, hogy én valaha föltekerek a Szemlőhegyin (serpa, ninja, köszi az élményt! :)). Vizünk már semmi. Maceszgombócról már írt a kartársnő, ultralol volt.

Hasonló volt még valahol a MOM is, ahol frontálisan ütköztem két futárral is (márványpadló, kanyar, 3 pár spd, finom), de a sorrend már egyáltalán nem maradt meg.

Budáról még át Pestre, a lejtőkön lefelé erősen lassított minket a tény, hogy drelycinek megszűnt a hátsó fékje létezni. Szerintem én még nem is láttam ilyen csontra lekopott fékpofát. Ezt persze még az induláskor észleltük a túlvilági hangok hallatán, de ez szemernyire sem hátráltatott minket. Rendes csajok akartunk lenni, ezért ’na jó, nézzük meg azt az állatkert is’, persze tök fölöslegesen. De legalább bejátszott az Andrássy is úgy, mint soha, talán csak a cm-ek után.
megérkezés szinte már nem is magamnál-állapotban. ÉN! betoltam egy egész üveg sört, mintegy félóra alatt.
Isteni volt. És legyetek modernek!

Majdnem - így lett céklás szósz

2008-03-09T22:43:00.006+01:00

"- Hihetetlen, hogy emlékszel!
- Emlékszem rád. Azt gondoltam, te biztos nem vagy unalmas."
(Harold és Cathrine. Bizonyítás.)

Ma majdnem megfőztem egy komplett kaját anélkül, hogy wokot használtam volna. Ehelyett elfüstöltem az egészet, remélem, az edény használható lesz: a wok után második leggyakrabban használt lábosomban főtt (szénné) a furmányos barnarizs zellerszárral, hagymával és karfiollal.
Úgyhogy most gyorsan elő wokot. :)
Meg a tésztafőzőt. Víz föltesz, megmaradt fél gumó cékla kicsire feldarabbol, belezutty. Mire felforrt, félig meg is puhult, akkor kihalásztam, a helyére ment a só és a teljes kiőrlésű pennette. Igen, a piros vízbe. Az amúgy megbarnult, viccess lehet céklát befőzni, egyszer kipróbálom.
A wokban fél fej lilahagyma megpárol.
A rizsprojektből maradt előpárolt karfiol és zellerszár (amúgy ez volt a főzés gerjesztője, egész délután lengett az illata az orromba - na, ez most a füsttel mondjuk tutira megoldódott), ezt is zutty, meg a cékla, meg csíkokra vágott kelkáposzta, egy levél. Ja, meg datolya, asszem 4 db.
Ezt nemwokosan összepároltam, tehát fedő alatt, elején borral, később céklás vízzel locsolgatva. Aztán tejszín, szerecsendió, őrölt kömény, fahéj, só. Pennette bele, holnap esz.

Most meg konzervek. Poszt-esemény.

Meg-a posztok

2008-03-07T22:17:00.004+01:00

Mert vannak, akik nem idegenek, bárhogy is viselkedjenek egymással. Idegen-ismerős.

Na, és most megborítom a kronológiát, mert írok a mostról, majd két közelmúltpost.
Rengeteg dolgot kaptam ma:
Zsuzsitól kalácsot (és már második jógára hoz szilvalekváros-diós finomakat).
Krisztitől ebédet, vissza. Menjetek a Falafelbe a Nagymező és a Paulay sarkán szinte. A turmixot ki ne hagyjátok.
Tőzsdétől rakott tésztát, ami ellenálhatatlan: savanykás lekváros - darált diós - túrós, megpirítva, mmm.
Pistitől és Feritől tulpipánt és fémvirágot.

A fenti vidijót Ágitól, akivel aztán a nem is tudom, hány órás telefon alatt még zubolyogtunk egy jót:

És most vagy eszem pestós ciabattát, vagy egy kis vajas (nem margarinos) kalácsot kakaóval. Vagy csak bedőlök az ágyba.

Sült Zöldövezet - hosszú lesz (kesze-kuszkusszal és birstáskával)

2008-02-17T17:07:00.006+01:00

"Kiszáradt fák is kihajtanak,
levelet hoznak, virágokat.
Ha erdőt látsz, és lombja nincs,
hogy holtak a fák, azt el ne hidd!

Messze száll a képzeleted,
láthatsz gyönyörű, nagy hegyeket:
Minden tiéd, amit szeretsz,
csak engedd szabadon képzeleted!

Januárban is lehet tavasz,
kigombolhatod kabátodat,
érezheted, kisüt a nap,
csak gondolj a hóba virágokat!

Messze száll...

Házak között fut egy patak,
tiszta vizében láthatod magad.
Az utca köve ragyogó fehér,
az autó ÉS a villamos zenél.

Messze száll...

Ha azt mondják, hogy elmúlik a szép,
szürke lesz az, ami hófehér:
Csalóka és becsap ez a hit,
ne hallgass rájuk, szavuk el ne hidd!

Messze száll...

A Stop Szmog!-ról hazafelé betértem az árkádba, szereztem fogkrémet (nekem csak olyan dolgok kellenek, ami ideiglenesen nem elérhetőek, de ez csak a beszerzés idejét és nem a megvalósulását befolyásolja, remélem legalábbis). Jófej voltam, kérdeztem anyámat, kell-e neki valami, mert én most fogok venni céklát. Mondta, hogy vett. Egy kisebb zsákkal. kb két éve nem volt otthon nyers céklánk. Valami közünk csak lehet egymáshoz...
Úgyhogy spuri haza, sütő be, 2 szál sárgarépa és egy fél fej cékla nagyobb hasábokra vág (bár gyanítom, a kinézet tök lényegtelen), tepsi kiolajoz kenőtollal, pirosak bele, fél alma vastagabb cikkekben bele, picuri fahéj rájuk (ötlet buksitól, nagyon köszi!), sütő.

A teljes menü egyébként almaleves, petrezselymes krumpli, sült zöld (paradicsom a Kis megálló kávéházban - ja, az más), Waldorf-saláta volt, a többi anyám keze munkáját dicséri, ma csak így ennyi voltam.

nade!

A héten voltam a konyhában sokat.
Kipróbáltam például a régóta spájzolt kuszkuszt is. Te, hát az a világ legegyszerűbb étele!
Az alapja annyi, hogy fogsz kuszt (nekem az ajánlott 70 gr mondjuk 2-3 kajálásra elég volt), összekevered valami finom olajjal (fél-egy evőkanál), öntesz rá forró vizet. Vársz 5 percet és kész.
Nyilván ettől még nem lesz tuti kaja, de innentől kezdve már csak idő és kedv kérdése az egész. Íz alapján én bátran használnám MINDENHEZ. értsd: gyümölcsöt, tejszínes cuccokat bele, zöldséget, sósakat, tényleg bármit. De majd a tapasztalat megmutatja, mennyire volt igazam. :)
Az első próbálkozás: túró összetör, bele bazsalikompaszta (ez már sós sajna), szezámkrém, tejföl. Ha lett volna, akkor petrezselyem, de nemvót. Aszalt paradicsom viszont igen!
Ezt a masszát közvetlenül a forró víz után adtam a kuszhoz, így nem kellett már semenyit sózni. Érdemes mellé vastag csíkokra vágott nyers zöldséggel enni, én jelen esetben uborkáztam, remek volt.

Aztán tegnap készült még birs-almás táska: fél birsalma kicsi kockákra, külön kb 3 alma szintén. Birsalma wokban megpirít, cukor, citromlé, fahéj, mazsola. Almával ugyanez, de külön. (Mondjuk legközelebb már valószínűleg bevállom együtt, nem baj, ha más a puhulási idejük.) Legtutibb leírása a módszernek Anánál, a méltán nyálcsorgató morzsásnál. Volt egy rész, amelybe tettem diót és szeletelt mandulát megpirítva, de nem kell bele.
Anyám és én is bevásároltunk leveles tésztából (asszem tényleg jól sikerült a múltkori spenótos-fetás-mandulás rakás), úgyhogy azt elő, különféle méretű táskákat és formákat készítve be az előmelegített sütőbe, 20 perc, és kész. Ha megvárod, amíg nagyjából kihűl a töltelék, akkor nem olvasztja meg a tésztádat (és pl. átemeléskor nem szakad ki). Ha megkened vízzel a tetejét, jobban pirul.
Én a kis táskákat szeretem, mert annak ellenére, hogy a megmaradt tölteléket (mintegy fél tányér) azon csupaszon bezabáltam, jobb szeretem a sok tésztát tartalmazó változatot.
ja! És NE edd forrón! Egyrészt sokkal finomabb langyosan-hidegen a töltelék, másrészt különben ugyanúgy szarrá égeted a szádat, mint én. Mondjuk én már a reggeli teával is így jártam el, meg kakaóztam is, szóval nemigen maradt hőkezeletlen sejtem a szájüregemben tegnap.

Álom-élet-menü: fűszeres birs-almaleves és spenótos-fetás rakott tészta mandulával

2008-02-12T23:51:00.000+01:00

"Nem azért mondom, hogy te is mondjad nekem, de azért jólesne." (Erzsi)

Munka végén leugrottam ásványvízért (komolyan mondom, szerintem Újpesten elfogyott a Szentkirályi. Én legalábbis vagy két hete nem jutok hozzá, iszom minden mást). Kedvem támadt, kértem ötletet, felturbózódtam, de az ajánlotthoz minden volt otthon. Így aztán a víz mellé csak friss gyömbért vettem, mert az még sosem használtam és gusztusos volt, ingerkedett: nem hagytam hát ki az alkalmat.

A tészta eredeti receptje gyakorlatilag egy jól eltalált rakott palacsinta Gergő kezéből, más alkalommal ez is kipróbálásra kerül. Nálunk viszont éppen előző nap volt palacsinta, meg tutira nem érte volna meg, amíg összerakom ételnek, úgyhogy másképp közelítettem meg a kérdést.

Először is feltúrtam a mélyhűtőt a spenótért, csak gombócolt változatot találtam, amely nagyon viccesen néz ki, ámde felhasználást tekintve tök ugyanolyan, mint a normál. Az a jó benne, hogy kis adagokra ugye le van bontva, bár pont a spenót az, amiből nagyon ritkán használok kis adagot.
Szóval ezt egy picike vízzel föltettem olvadni-főni, bele 2,5 gerezd fokhagyma (volt egy pont feleakkora, mint a többi, ezért ;-)). került még bele a be nem azonostott olasz salátanövényből is (szintén fagyasztott), de ennek semmi jelentősége nem lett az ételre nézvést.

Közben a fetát felbontod, nagyobb kockákra vágod.

Elereszted a fantáziád, feleteszel vizet főni, abban tagliatellét (magyarul mondjuk szélesmetélT) készítesz, de nem sokat. Nekem ez is gombócolva volt, 3 oklömnyi tésztafészek elég volt, nekem meg marha pici az öklöm.
Két marék mandulát hártyástul feldarabolsz (mondtam már, hogy van kétpengés-félköríves darabolókütyüm? Imádom!), a wokban (mert azt mindg használjuk ugye) megpirítod.

A spenót közben rotyogott, elfőtte a levét, a megfőtt fokhagymát belereszeltem (ezt nyilván lehet más sorrendben is), tűzről le, fetával összekever (az a tuti nekem, ha egy része "felolvad", de más része nagyobb darabokban marad), mandula fele szintén. A tagliatellét a szokásosnál is keményebben hagytam, amint leszűrtem, beleforgattam a spenótos cuccba. Ezt úgy állítsuk be, hogy nekünk finom legyen (elég spenótos, elég fetás, elég hagymás, ízes, ahogy akarod), merthogy ezt fogod enni végülis.

Nna, és akkor egy kis tepsi aljára olívaolaj, a különleges lakalomra tartogatott sütésre kész leveles tészta felét rá (zseniális találmány egyébként, én meg jobb alkalmat keresve sem találhattam volna), arra tejföl, spenótos cuccmány, arra még mandula, leveles tészta másik fele, arra megint tejföl, trappista és füstölt mozzarella, valamint a maradék pirított mandula.
Előmelegített sütőben, 180 fokon, kb. 15 perc.

A pirított mandula adja a csodáját az egyébként is nyeldekelnivaló költeménynek, amihez bestiálisan illenek az édes tészták.
Anyám ugye nem szereti az én kajáimat, de ezt az egekig magasztalta.

A levest közben-utána készítettem el, ez 10-es skálán szerintem 7-es fokozatú, kell még foglalkozni a projekttel.
Egy birsalma felét héjastul lereszeltem (nagylyukún), vízben feltettem főni, menet közben tettem még bele: a birs másik felét darabokban, fahéjat, szegfűszeget (rengeteget), a meghámozott gyömbér egyik nyúlványát, ez kb 5 db. félcentis karika lehetett, átmérőben 1-2 forintos nagyságú (háhá, nincs messze az idő, amikor ez semmitmondó információ lesz), cukrot, sót, összetört koriandermagot, 1 citrom levét. Ha lett volna héjjal rendelkező citrom itthon, akkor azt is, mert az igazán kellene bele, meg gyakorlatilag bármi welcome, ami egy gyümölcslevesben jó. A citromhéj meg nagyon jó.
Amikor megfelelően birsízű volt a lé(t) és megpuhultak a darabok, botmixerrel belezürmöltem, amíg úgy nem láttam, hogy meg fogja adni a sűrűségét a levesnek (ezt úgysem lehet jobban behatárolni, ha valaki kritizál, akkor te hígabban/sűrűbben szereted és pont. :)).
Fogtam egy fél almát, szintén héjastul vékony cikkekre vágtam, a most már sűrűbb lében főztem, de nem nagyon meg, csak épphogy. 2-3 dl tejszínnel állítottam be végleges-krémesre.

A jó benne: a fűszeres-fószeres jelleg mutatkozik, de nem elrettentő. Finom birsízű gyümölcsleves, és az alma extrán édes volt, kifejezetten jól ellenpontozott, mmm.
Amit még javítunk: nem kell reszelni a birset, a darabok is teljesen jól puhulnak, a lereszelt izék viszont nem főnek szét (azért kellett turmiSZKolni), ellenben rontják a leves-hatást elég jelentősen. A javaslat a cikkelyezés.
Gyümölcsleves-rajongóként leginkább az lesz a tuti, ha egy normál gyümölcslevesbe teszek birset IS. Hmm, akkor viszont le kéne most fagyasztani. Holnap.
Kell próbálni majd boros változatot, akár vörössel, de ilyet jó lenne enni/olvasni előtte.

A friss gyömbért és a koriandert pedig megjegyeztem, jó barátaim lesznek még ízesítőként.

Private part: elkészült a szemüvegem, terveim szerint nagggyon vagány lesz.
Szeretnék futárzsákot, nagyon, úgy hiszem, a héten rajzolgatok, de ha van az olvasók között kéz- vagy gépügyes, akkor nagyon szívesen fogadom a segítséget.
Az alapgondolat (már vagy egy éve) az MTV népies motívumait lelopni + beletenni a luj feliratot, kicsit beleolvadósan. A Táska bagaboo lesz, S-es, úgy hiszem.
Jógán ma életemben először szemüvegben meditáltam (véletlenül) (amúgy nem meditáció a savászana, de közel áll hozzá, remekül bele lehet aludni, noha nem ez a cél), szerintem búcsúképp.
A szívem meg nem bír magával, tudja, hogy mi a jó (és nyilván az most pont nem megvalósítható), ellenben fogja az eszem, mint a veszett fene, így igyekszem az egész problémakört eltenni egy sarokba, inkább koncentrálok a szakdolgozatra.

Egynek jó

2008-02-04T00:23:00.000+01:00

"Mit is mondhatnék? Kém vagyok." "Tudtam, csak nem sejtettem."
(Arnold és Sylvester)

Sütöttem ma Cuncit és Ana morzsás almáját, igen sietősen, nem is lett annyira überjó, mint szerettem volna. Megjegyzendő: a cunci sokáig sül, még annál is tovább, és a tésztájába tök fölösleges a vaj. A morzsához meg kötelező elem a friss citrom, régiből nem az igazi. És sok almából kell csinélni, mert a fele úgysem a sütibe kerül.

Szögezzük le: én imádom a Két tűz közöttet. Szerintem zseniális film. De tényleg, én mindig rommá röhögöm magam rajta. Ma is. És igen, én az Oscart is szeretem. Remekül érzem magam így, köszönöm. :)

Sietős ebéd: sztenderd pestós spaghetti paradicsommal

2008-02-02T16:54:00.000+01:00

"Meg lesz csinálva, mert én fogom megcsinálni, mert te alkalmatlan vagy rá"

Sztori lejjebb.

Nem a mai ebédemről híresülök el: egyrészt egy tökmagos és egy hagymás pogácsácska, ezek viszont bestiálisan jók voltak, újabb felfedeznivaló: Hollán Ernő u. eleje a Jászainál, cukrászda és pékség.
Másrészről meg seperc alatt Barilla spaghetti, mondhatni nem főz meg, csak úgy csinál (mintha nem tudná), mert tán még az olaszoknál is keményebben eszi a tésztát. Aztán pesto rá (ez sem saját, ma nagyon konzum), végül még gyorsan koktélparadicsom kis darabokban rája, ezzel viszont elég izgalmat ad az ételnek ahhoz, hogy igen fogyaszthatónak tűnjön. Ha öt percet még rászánok, akkor mondjuk picit megsütöm előtte a parit, de így is tökély.
Az ötlet Sampptól (karácsonyi sütés vagy egy éve és Igazából Szerelem, mert az kell :)), a posztolás pedig annak illusztrálása, hogy NEM főzök mindig olyan nyakatekerten, sőőőt.

És akkor a mottó:

Ezt inkább lefülelve illene posztolni, nade annyira gyönyörű. A srác amúgy kordzakós művésznek tűnt, picit trendi, tudjátok. Az Örstől izzott mellette a levegő. Egészen a Deákig. Az utazóközönség megérintődött, először csak fészkelődtünk (mindig érdekes megfigyelni, hogy veszem át én is a feszkót), aztán páran elkezdtünk mosolyogni. Kívülről szemlélve enyhén száni volt a helyzet, talán mert annyira átlátható volt a játszma, amit a fiú űzött. Mindenestre gratulálok a szüleinek, ilyen család közelébe nem szeretnék kerülni. (Tudjuk, kell hozzá a gyerek és az ő fogékonysága, meg most már felnőtt felelőssége is, nadehát.) Kinézet alapján egyébként még akár beszédbe is elegyedem ilyen figurával, viszont így egyből feketelistára került.
Amúgy beszaladtam a városba megvenni végre a nagyon várt rózsaszín XS hippsyt + beszereztem még egy banáncsatot. Figyelem, ha valaki lát természetes anyagból készült és/vagy annak látszó banáncsatot, azonnal szóljon! 500 HUF környékéig meg is veheti. :)
Viszont roppantul sajnálom, hogy EZ SEM bukókompatibilis.

És akkor most megpróbálok főzni nagy adag zöldségalaplét, noha csak elképzeléseim vannak róla, hogyan is kell. Drukkoljanak, kérem, kezeket öklökbe, éljen a ....................!

Mindenek felett

2008-02-01T19:39:00.001+01:00

Mottó sincs.

Lecsoffadtam, hogy még. Indulás előtt megvettem a Magyar Konyhát (annyira friss, hogy én még a januárit akartam beszerezni, ha esetleg neked van, szólj, köszi), gondolván, nekem ugye a főzés mandala, majd a tekerés után milyen jó lesz alkotni.
Be is hoztam 2,5 almát, merthogy az almák és biciklik nálunk együtt alszanak. Végignéztem az újságot. Több izgalom is lehetett volna (figyedoda, volt olyan, hogy hagymát hagymával, szerintem direkt nekem), levesek, fánkok (na jó, valentini izék is, az meg nem igazán az én világom), rizs minden mennyiségben, de egész egyszerűen ma nem tudok rápörögni.

Bonnie Cuncija sem tud felizgatni. Most. Szerintem én 9-kor már aludni fogok.

Hagymás szósz

2008-01-29T23:24:00.000+01:00

"5 perc gondolkodási időt kaptam a kanapémon."
(Zénó)

Akkor ezentúl az lesz, hogy leírom a gasztro bisztróban publikálható részt, és ha még utána is maradt mondanivalóm, akkor az is idekerül, pletykaéhes olvasóim ezentúl tiszteletben kell hogy tartsák a főzőszenvedélyemet. Vagy ugorgyák, de akkor veszítenek, én mondom, veszítenek.

Tehát a mai cumónak az volt a lényege, hogy gyors legyen, ne kelljen hozzá semmi a boltból viszont én magam is eszemet veszejtsem. Na jó, ezt persze csak a végeredmény ismeretében írom ám le.

Fogtam tehát egy fej vöröshagymát, egy fej lilahagymát, egy szál pórét (akartam csinálni levest a múltkor, de az nem munkakaja sajna), meg fél csokor összeaszott újhagymát még 1860-ból. Megpucoltam mindent, a fejeket (le-, ja nem ) félkarikára vágtam, a póré fehér részét karikára, a zöld részét csíkokra, az újhagymát szintén karikára. Aszalt paradicsom csíkokban, mert az is jó lesz nekünk.
A hasonlóság okán eszembe ötlött Ana zseniális kajája, el is játszottam a sütő lehetőségével, végül a kényleem okán ismét (ki gondolta volna?) a wok mellett döntöttem.
Olaj melegít (elszívó bekapcsol, szobaajtó becsuk), sóz!, vöröshagyma + fehér póré rája. Később (na igen, ezt olyan nehéz belőnöm mindig) rá a lilahgyma, ismét később (amikor már szinte minden puha) a maradékok, úgymint szálra vágott zöldrész, újhagyma, aszalt pari. Jelzem, egy idő után előástam a fedőt, mert kifejezett célom volt párolni, nem pirítani.
tehát a sok későbbek után egy nem nagyon szétbarnult, ámde összepuhult, nedveit kieresztett, sülthagymatömeggel állunk szemben, ekkor fokozzuk az izgalmakat. Felvesszük a lángot (majd levesszük, nem tudjuk, mit is szeretnénk igazából), de alényeg az, hogy két menetben is párolgatjuk még jófajta fehérborban (most éppen Jekl). Ha ezt is beszívta, elfőtte (még mindig fedő alatt nagyobbrészt), akkor már nagyona célnál vagyunk, fogjuk ugyanis az 1-1,5 dl tejszínt, ráboríjjuk. Ekkor már lehet szerintem fűszerezni, nem sajnálván a kaukkfüvet, a bazsalikomot (én olajban eltettem használtam most), a majorannával azért érdemes óvatosabbnak lenni. Minthogy a tejszín úgysem lesz elég, ezért hozzápakolunk tejfölt, szerintem vagy 3 dl-t. Ekkor már ugye bőszen kóstolgatjuk egyrészt a sósság ellenőrzésének céljából, méásrészt meg ha jól csináltuk, akkor érezzük, hogy az élet az egy csodás dolog, pláne közben adnak ilyet az ember szájába. Énmég sütögettem egy darabig, de ezt már a követőkre bízom.

Ahogy szinte mindenbe, szerintem ebbe is fergetegesen illik a fokhagyma és a petrezselyem, aki szokta, az borsozhatja is biztos... Nekem most ez így tökéletes volt, következőre, lehet, hogy pirított magwakkal bolondítok még.

Lelki tipródás-rovatunk: van. Egy találkozás egy Billyszerű lénnyel túlélhető. A kapcsolat teremtődését végigszárnyalni (szívem a torkomban, gyomrom a pince és a padlás között szaladgál) életkereteket szétfeszítően stimuláló (végülis az eletrosokk is az). Megtudni, hogy a vágycél nem elérhető, tiltott, lezárt, több, mint elkeserítő. Szívmegszakadást elkerülendő nem magunk ellen cselekedni mások iránti megértést elősegítő. Ma SMS-t kapni megdöbbentő, felzaklató, megkérdőjelező.
Koncentrálok a szakdolgozatra. Mármint emellett persze, jóhogy.

Zsófi karácsonyi répatortája

2008-01-18T00:31:00.000+01:00

"Ed é per questo che ti sto chiedendo
di cercare sempre quelle cose vere
che ci fanno stare bene
mai io non le perderei mai "

"És épp ezért kérlek, mindig az igaz dolgokat keresd,
amelyek jó érzéssel töltenek el minket,
sosem, soha nem fogom ezeket elveszíteni"

Tiromancino: Due destini (in Özpetek: Le fate ignoranti)

A sütivel a jógás karácsonyon találkoztam, szerelem volt ez első ízlelésre, belebolondulós-nem eresztős, örökre elnemhagyós.

Érdemes előkészülni a répával és a bögrékkel, majd nekiláthatunk:
A száraz cumókat összekervertem egy külön tálban, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni: 4 dl liszt, 2 mokkáskanál szódabikarbóna, 1 mokkáskanál só, 2 mokkáskanál fűszer (nálam fahéj és gyömbér volt a domináns + mézeskalács-keverék, így biztos megszaladt legalább 3 kanálnyira, de ezzel én mindig így vagyok.)

4 dl cukrot 3 dl olajjal összekevertem, majd beleeresztettem 4 egész tojást (én ezzel óvatosan bántam, kicsit más sorrenddel az olajat adagoltam finoman, gondolván a majonézből megtanult kicsapódásra, amelyet a tojássárgája és az olaj tud előidézni).
Bele a száraz cumókat (átszitálva, elvégre karácsony van (volt)), szinte készen is vagyunk.
6 dl reszelt répa jöhet bele (nagylyukú sajtreszelőn, ez kb. 4 nagyobb répa, a maradék meg jön lujzika nyusziszájába), 2 dl dió (fele a tésztába, fele a tetjére majd) (hát ez már növelt adag, de nekem persz ez se volt elég.)
180 fokon sül viszonylag sokáig 30-50 perc.

Amíg hőkezeled a masszát, elkészítheted a krémet, amely önmagában megér egy misét. Hihetetlen egyszerűsége mellett bestiálisan jó ízével hódít.
1 natúr vajkrém (nálam Mizo, a nagy, tán 250 g)
10 dkg RAMA
1 vaníliáscukor
15-20 dkg porcukor
1 citrom héja, majd levének egy része (vigyázat, nálunk a család majdhogynem elkóstolgatta az egész krémet az első adagnál!)
na és akkor ezeket habosra, majd hűvösre.

Ha kihűlt a tészta, kettévágjuk, megtöltjük, ha bírjuk, pihentetjük, aztán hódolunk.

Olajbogyó pácolása

2007-12-09T11:51:00.000+01:00

"Akkor neked a főzés a te mandalád." (Feri)
Tudom, hogy az idézetekhez nem szoktam kommentárt fűzni, de ez a mondat nagyon AHA-élményt okozott.

Tegnap igen középszerű zöldséges lasagnét csináltam, ha van valakinek jól bevált trükkje a besamelre vagy a zöldségekre, akkor bombázhat nyugodtan. Még én is próbálkozom.

ma meg a borzalmas ízű olíváimmal foglalkoztam. Először is megnyugtadtam magam, hogy nyers változatnak ez természetes íze, ezt kell belőle a hosszas pácolással kiűzni.
Praktikusabb lett volna egyből feldolgozni a bogyeszeket, de késő bánat, majd jövőre.
Most megmostam, leszáraztam a bogyókat, közben föltettem egy liter vizet főni. Ebbe később raktam 100 gr sót. A bogyesz egy részét kimagoztam (snassz módon a félbevágós módszerrel), összesen négy különböző méretű üvegbe töltöttem az olívákat. Rátöltöttem a sós vizet.

A változatok:
1. A magtalan felek
2. Sima sós vizes, tetején olajjal
3. Sima sós vizes
4. Chiliporos, 2 gerezd fokhagymás, tetején olajjal.

A vizet hetenként cserélni kell, kb. 2 hónap a pácolási idő. A simákból az egyiket még fogom fűszerezni, kíváncsi vagyok, miben térnek el.

Teljesen nagy boldogságot okozott a művelet. Az eredmény meg igencsak meglátós. :D

Józan feladatott

2007-12-04T15:23:00.000+01:00

Még a birreriából: "Sí, e chi se ne frega?!"
"Sei sotto o sopra." Samy "Noi siamo allo stesso livello."
"Szerencsés vagy. Nagyon jó, hogy ilyen nyitottan állsz hozzá." (Kriszti)

Szóval az előző bejegyzés erősen fáradtan és közepes alkoholos behatás alatt keletkezett, csak halvány sejtéseim voltak arról is, hogy egyáltalán megszületett.
Az olívabogyóról azt kell még tudni, hogy nyers, maggal együtt van és tényleg ehetetlenül rossz jelen formájában. Kérek segítséget, ötleteket, mi lehet ez és mihez kezdjek vele.

Ezenn kívül vettem 70 dkg aszalt paradicsomot, ez viszont nagyon jó. Szereztem még radicchiót, 4 kicsi fej, ezt mindjárt megmosom, felaprítom és lefagyasztom- ha salátába nem is, de ételekbe még szerintem használható lesz. vettem még pecorinót, de toszkánt, meg parmiggiano reggianot (ezeket már nem a piacról, hanem ipermercatóból). Két nagy konzerv hámozott paradicsomot, szőlőmagolajat, üveges vargányát (tutto fuori), 1 eurós spanyol bort (ha másra nem jó, akkor forraljuk), lasagne lapokat. A piacon még szereztem narancsot is, de amit itthonról vittünk, finomabb volt. van még két kis kenyérrevalóm, alma és körtepüré. asszem az egyiknek neki is látok.

Amúgy pedig a két torta eszement jó volt, a málnás trüffel zseniális, mesés, csodás, az almás pedig Böbe kedvenc tortája lett.

Birreria

2007-12-03T00:36:00.000+01:00

Nincs mottó, nincs cél, nincs terv, tündérek vannak a szívemben, csak nem értik, miért nem hisznek bennük. De újraszületnek a szívemben, remélem, sokáig meglesz ez még. Középfölde az én szívem, varázslatok és mindennapok világa.

Ma olaszul kocsmáztam, atyaúristen. Erősen menekülök a fájdalom elöl, mondjuk van annyi öröm és élet az életemben, hogy ezt sikerrel tegyem. Olaszország, te sei la modo della vitá per me.

Tegnapelőtt vettem sok izgalmas dolgot. Olyan zöldet, amiről Samy sem tudta, hogy mi, de ismerte. Meg olyasmit, amit alívának árultak, de Samy szerintz nem az, és BESTIÁLIS az íze. Van belőle több, mint egy kiló. Hogy mit teszek vele, az nagy talány. Aki kér kóstolót, most jelentkezzen (tudományos fantaszták és kíséretezők előnyben), egy hét múlva menthetetlenül kidobom.

Ma meg ettem igazi pizzát igazi családi étteremben mozzarella-pompdprp-carciofi-ruccola összeállításban, nyami.

Ittam sok vinót, jajj, Krsitonek nem fizettem ki, de 3 hét múlva úgyis jön haza, majd akkor itt.

Van egyfajta "kapdbe" életérzés rajtam, nem tudom, hova visz ez el.

Torták - alma, csoki - utazás

2007-11-29T20:24:00.000+01:00

"Igen,én is gondoltam arra, hogy ez ugyanúgy ön-alávetés. De aztán arra jöttem rá, hogy ahhoz kell a legnagyobb erő, hogy az ő akaratával szemben meg tudjam mutatni az igazi érzéseimet, a szeretetemet: nem kell kemény nőt játszanom."
"Ne a félelmeink irányítsák az életünket." (Kinga)

Erős kérdőjelek sorakoznak, de hálistennek utazom Milánóba, ők maratonizálnak, én meg beszélek régnemlátott-nagyonvárt SzőkeChrisszel.
Az utazás süteményt jelent: irgalmatlan feszült légkörben sikerült életem első igazinak nevezhető tortáit megalkotnom. (Jó, tavaly a fiúknak sütöttem már mogyorótortát, és nagyon finom lett, de az még nem volt igazi torta kinézetű, nem volt díszes.)

Ismét gasztroblogról gyűjtögettem, azaz a könyvjelzőbe elpakoltak közül válogattam.

1. Trüffeles csokitorta fűszerkerttől

A változtatás csak annyiban állt, hogy tettem bele sütőport és kicsi tortaformában sütöttem, mert szerettem volna, ha magasabb a tészta. Épp ezért erősen izgultam, mi sül ki ebből. :) Jóval hosszabb ideig tartózkodott a sütőben (igaz, nem volt előmelegítve, legközelebb ezzel is játszom), több, mint félóra: addig egész egyszerűen lötyögött a tészta. Mármint nem a közepe, hanem az egésze. Mondjuk a végén is igen rezgős volt az állaga, de a hústűn már semmi nem volt, úgyhogy kikaptam. Az eredmény egy kívül szárazabb, sültebb rész, belül meg... olyan kenyértészta állagú talán. Mindenestre nagyon finom minden részén, eléggé belopta magát az ízlelőbimbóimba.

A trüffelt én habtejszínnel készítettem, lövésem nincs, hogy eredetileg mivel kellett volna. Volt szerintem 2 dl is, amit elhasználtam.
És arra jöttem rá, hogy maga a torta sokkal jobb, mint a trüffel, de, mint tudjuk, én furcsán viszonyulok a csokis dolgokhoz.
A dologban a legszörnyűbb, hogy elrontottam a szétvágást (ugyanis tölteni akartam a tortát), így aztán vissza a tortaformába, a darabokból kirakósoztam nagyjából megfelelő alakot, megkentem fagyasztott-kiengedett málnával (már amennyit meghagyott Viktor...), arra rá a trüffel (vagy fordítva?!), aztán másik lapot, azaz a tetőt (szintén darabokból) már szinte csak a trüffellel. Tetejére pirított frenyőmag, még melegen, remélhetőleg beleolvasztja magát kicsit a krémbe.
ja, és életemben először eltörtem egy tányért. Az már a süti állapotán nem változtatott, de szép befejezése volt a mai konyhai ténykedésnek.

2. Bécsi almástorta lilahangyától

Ezt ugyanis a másik sütése közben készítettem. A linzert a szokott módon a sütőszilikonon, ujjal nyomkodtam ki, imádom az ilyen fifikás dolgokat.
A töltelékbe 4 alma és egy birsalma került, utóbbi hangsúlyozottan vékony szeletekben. A mazsolát rumba áztattam, de nemigen változtatott a lényegen. A birsalma viszont isteni volt benne, szerintem lesz egy adag csak birsből (nem, nem vagyok fanatikus, peeersze)...
A tetejére mandulaszeletek híján aprított kakóbabot szórtam, remekül mutat és ha éppen ráérzel az ízére, csodás a meglepetés.
Ezt rendes méretű tortaformában sütöttem. Eléggé paráztam, hogy fér be ebbe a kicsi helybe ez a sokminden, de a az almaszeletek szépen összepuhulnak, a felső krém konkrétan befolyik közéjük, egyfajta szilárd krémet alkot, úgyhogy a végén még ki is kandikálhatnak a gyümölcsök, vagy az én esetemben a belerejtett kesudiódarabok (ezek amúgy puhává főttek, nem rosszak, de legközelebbre egész, hártyás mandulát irányzok elő).
A tejszín és a citromlé kicsit összekaptak az én esetemben, ez kicsit kráteres kinézetet kölcsönzött a tortának, de nem bántam. Kinézetre elsőosztályú, azt hiszem, ünnepi tortává lép elő. (Milyen kár, hogy most felkockázva dobozoltam be ugye a nagy útra.)
Ízre nem rossz, de inkább az óriási lehetőségeket látom benne. Lehet még citromosabb, mint lh-nál (sőt, az talán kötelező elem lesz), fűszeresebb, ilyen-olyan módon bolondított, mindenestre nagy-nagy hála a a receptért.

Ajtóban állva, várva - Sütőtökleves

2007-11-19T21:02:00.000+01:00

"József, a feledhetetlen nem ment el a városból, meg se nősült. ANyám naponta felsétált egyedül vagy Piroskával és Kisbélával a korzóra, mint régen, s megjutalmazta magát nap többbi részuéért azzal a pár pillanattal, amelyet néhűny, ismerősök társaságában váltott szó vagy a férfi puszta látása ajándékozott neki." (Régimódi történet)

Meghalt Szabó Magda.

Életemnek régóta állandós zereplője. Szomjazom, amit ő vált ki belőle, de egyúttal rettegek is, milyen mélységeket mutat még.
Halálával tudatára ébredtem, hogy az élet rövid. Egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy az igazán fontos dolgokról lemondjuk. Nagyon messze vagyok attól, hogy igazán megélhessem az életemet, de legalább félelemből, megfelellésből megakadályozni nem szabad magam abban, amit tenni szeretnék. Ma ki tudtam mondani: "Hiányoztok."
De annak igenis nagyo nagy értéke van, ha nem megfelelésből, hanem szabad elhatározásból, akaratból elkötelezem magam a választásom mellett.

Szabó Magda egyszerű, de bárhol, a legfényesebb helyeken között is megállja a helyét. Pont, mint a sütőtökleves, én Ágitól tanultam, királyi étel.

Az elkészítése ott ondul, hogy keresel egy embert, aki a tök nagy részére igényt tart, nálunk szerencsére anyám és bátyám eltüntet bármekkora mennyisége a sültből. Én lenyúlok magamnak mondjuk 3 szeletet, ez mindenféleképpen kevés mennyiséget jelent a tökhöz viszonyítva. Ezt meghámozva, kockára vágva megpárolom fűszeres lében (leveskocka, alaplé welcome), épp hogy ellepje vagy annyi sem.
Aztán fogok egy kislyukú szűrőt vagy szitát vagy hasonlót, azon átpasszírozom (abszolút gyorsan megvan, addig is lehet csevegni, tévét nézni, stb.), de ha ilyen nincs, akkor akár botmixerrel is nekieshetnék gondolom. A keletkezett pürétrutyit felöntöm tejszínnel és tejjel (költséghatékonyan csak tejjel), felforralom, rakok bele sok-sok petrezselymet és kész is van. A kedvenc változatomat reszelt füstölt sajtra szedem, de ma pl. popcornt tettem bele levesbetétként, az se rossz.
Én amúgy utálom a sütőtököt, de ez a leves mennyei. Rafináltan édes-sós-ízletes, a színe pasztellnarancs fehér karimával és gyönyörű zöld foltocskákkal.

Szia Édes, kő' mény? avagy bekukkantás az édeskömény ízvilágába

2007-11-11T19:43:00.000+01:00

"Az igaz barát nem kételkedik, hanem remél." (Emma)

Voltunk édesanyámmal vásárolni a tescóban, mert voltak 10%-os kuponjai. Ennek örömére 40.000-ért vittünk árut, igaz, most csak különlegesebb dolgok hiányoznak a háztartásból, amúgy minden fel van töltve. És ezt az érzést azért nem kis teljesítmény elérni anyámnál.

Beszereztem 4 fej édesköményt is, mert nagyon úgy rémlett, hogy mostanában egy csomó receptben találkoztam vele. Ennek ellenére nem találtam a neten nagyon sok dolgot, végül 3 fejből kétféle dolgot kreáltam egyelőre.

1. Kéksajtos-körtés (mai estebéd)

Nagyon gyorsnak kellett lennem, úgyhogy gourmandula alapján fogtam egy fej édeskömény, felszeleteltem, olajon megpirítottam, közben igen gyorsan kimagwaltam 1,5 körtét, az édesköményt sűrű forgatás után inkább fehérborban rotyogtattam tovább, majd amikor ez elmúlt alóla, hozzáadtam a felkockázptt körtéket és egy marék diót. Tovább sütöttem-főztem, mint az eredeti recept ajánlása, de még így is hiányoltam a puhaságot, legközelebb még több időt adok magamnak. Sima tesco kéksajtot tettem rá a tányérban összekutyulva, sőt maradék krumplipürét ettem hozzá, de én nem vagyok gourmand, nekem szabad.
A több körte mindenképp jó, illetve a több bor-hosszabb főzési idő is ajánlott szerintem. Amúgy nem kell félni, az egész megvan 15 perc alatt és tényleg igen finom: az ánizsos íz csak emlékekben él.

2. Krumplis egytál édesköményből (holnapi ebéd)

A kiindulási alap ez a recept volt. Borzasztó pici krumplik voltak itthon, úgyhogy megsaccolni sem tudom, mennyit, de megpucoltam, felkarikáztam.
Az előző kajából maradt szószcseppeken megpirítottam a wokban, kiszedtem tányérra. A közben megpucolt és (most már ügyesen vékonyabb) karikára vágott 2 fej édesköményt betettem a helyére, azt is megprítottam, kivettem. Az eközben megpucolt és felkarikázott póréhagymát szintén megpirítottam, visszatettem rá az előzőeket, kis idő múltán rálöttyintettem nem kevés fehérbort. Amikor már látszott, hogy ez így kevés lesz neki és én mégiscsak a wokban készítem a végéig, akkor előkotortam a hűtőből a múlt hétről maradt mascarponét (kicsi doboz fele, 10--150 gr lehet), meg 2 kanál kék tejfölt. Meg még bort, meg még tejfölt. Folyamatosan adagoltam az ételnek a folyadékokat, mert nem akartam, hogy maradjon sok leve, de szerettem volna, ha minden puhára fő. A végén szárított majoranát tettem bele. (Nem találtam meg a kakukkfüvet, pedig tutira van itthon. Ellenben a majoranna még tán jobban is illet az ízlésemhez most.)
Nagyon fontos, hogy rengeteg sót tettem bele (már magamhoz képest). Minden zöldséghez külön a pirításnál és az boros-tejfölös mókánál is. És ez nagyon helyes is, mert anélkül nem működhet szerintem. Így grillezett-szaftos hús hangulata lett, remélem, holnapra is megmarad az élvezhetősége.

Il Terzo Cerchio

2007-11-06T23:37:00.000+01:00

"Ő nem hagyhatja egyedül az anyját. Ha csak ő lenne és én, akkor összeköltöznék vele. Nem lenne könnyű nekem, de akkor azt mondanám, hogy legyen. De így, az anyjával nem. Meglátjuk." Autosufficiente. (Ernesto)

Nem vagyok nagy étterembe járó. Ennek az oka nem a kedv, inkább a pénz hiányában keresendő.
A Terzo Cerchioba viszont visszajárok. leginkább az olasz csoportokkal térünk, de volt már egy szülinapozás is ott. Ez utóbbihoz mondjuk drága, de vacsorázni melegen ajánlom.
Nincsen nagy összehasonltási alapom (lásd feljebb), de azért úgy hiszem, simán megéri a raviolijuk azt a 2-3000 Ft-ot. Ott ettem életemben először gorgonzolás-körtés-diós raviolit, felejthetetlen élmény volt. Jelzem, házilag készítik a tésztát, érződik is.

Mindig úgy vagyok vele, hogy meglátom a tálat, megijedek, hogy ez fél fogamra se lesz elég, aztán a végére mégis elég, sőt. Ma is pont így jártam, a tányér háromnegyedénél még éhes voltam. A végén meg már a pukkadás kerülgetett.
Nagy vágyam volt kipróbálni a rizottót, én még soha, sehol nem ettem korábban. Először a radicchiós-királyrákossal szemeztem, de a törzsvendég olaszok ajánlására inkább a vargányásat választottam (igen, ez az a hely, ahol bazi nagy kivetítőn mindig foci megy, ahol az olaszok átkiabálnak az asztalok között és ahol a ragazzáknak ajánlanak ételeket.). Nos. A vargánya finom, ez a része teljesen rendben volt. A rizottót meg vagy nem készítik itt olyan jól, vagy (és én inkább erre hajlok) tök mást, túl sokat vártam a risotto intézményétől. Finom, szószós, de meglepően harapós rizst ettem. Én valamiért abban éltem, hogy szarrá kell főzni a riszt. Mint tudjuk, én nagyon szeretőm (ez szép elírás...) szóval szeretem a harapható ételeket, tehát nekem ez így nagyon jó volt, csak semmi különlegesen meglepő nem ért. Majd eszem máshol is, mindenestre jóval nagyobb bátorsággal kísérletezem itthon is.

Nehéz igazán ehető bolti mézes puszedlit venni. Most kifogtam egyet, na, milyen márkájú? IGA. ;-)

Humusz és mascarpone a birsalmák helyett

2007-11-04T13:16:00.000+01:00

"A párkapcsolat tükör. Amíg egyedül vagy, hiheteted magad valamilyennek. Párkapcsolatban visszajelzéseket kapsz, akkor is, ha ez nem tetszik. Egyedül jóval könnyebb szépnek, jónak, kereknek látni magunkat." Dia

Van 8-9 birsalmám, és nagyon izgatják a fantáziámat.
Ehhez képest ma megfőztem egy csomó csicserit és aztán Anára hagyatkoztam, mert egész egyszerűen még sosem csalódtam benne. Lett itt hummusz (másik a konzerves változat kedvelőinek), de azt jól elrontottam, lévén addig engedtem fel főzőlével, amíg jó nemlett az állaga. Aztán jöttem rá, hogy basszus, nem raktam bele olajat. Úgyhogy maradt, ahogy volt, biztos finom lesz így is (na jó, lehetne kicsit sűrűbb és azért jó lenne benne az íz is, de nem rossz egyáltalán), piritós, és hasábokra vágott uborka, répa ilik majd mellé. meg természetesen olajbogyesz.
Aztán holnapi ebédre készülvén a régóta fenséges ízeket ígérő mascarponés-hagymást. és a mascarponénak tényleg halála a kevés fűszer. Bátrabb voltam, mint lettem volna egyébként, de még így sem eléggé. De azért jó lett volna frissen. Holnapra közel sem lesz ugyanolyan élmény, de ez már csak így megy.

Nagyon vágyom egy igazi puha-szaftos, de roppanós almatöltelékre-krémre, úgyhogy valószínűleg a héten még készül valami ilyen. A Magyar Konyhában sok jó ötlet van, szeretem azt az újságot.

Mézeshetek

2007-11-02T18:14:00.000+01:00

Ülök a hidegben és csak éneklem.
Az előzmény és a dal. Évek óta itt van velem mindkettő. És most, rákeresvén a szövegére, rájöttem, hogy az angol sokkal kifejezőbb.

De főztem is a hétvégén:

1. "Főztem is meg nem is"
A gasztro.blogon-on olvastam valakinél, hogy a bulgurt, azaz búzatöretet nem főzi, hanem csak beáztatja. Úgyhogy én is ezt tettem (én vagy 2 órára, de szerintem nem kell ennyi, viszont a film ennyi ideig tarthatott), aztán leszűrtem, tettem bele túrót és pestót, 30 mp a mikróban és hihhetetlenül finomat vacsoráztam.

2. "Töltött karalábé duplán"

Még tegnap este kivájtam az itthon található 2 fej karalábét, éjszaka lefóliázva vártak a sorukra. Ma aztán a 2 lyukas fejet delikátos vízben főztem kb. 10 percig, de a vízbe tettem még egy ginzenges zöldtea-filtert, szintén gasztro.blog-ról az ötlet. Ekkora mennyiségnél nem ütött át az íze, de zamata jobb volt, további kísérlet tárgyát képezi a dolog. Eközben a karalábédarabkákat wokban sóval megprítottam. Barnára, nagyjából mint a káposztát a tésztához. A karalábé ki egy tálba, a helyére,a wokba meg egy fél fej lilahagyma pici olajon éppenhogy megpárolva. Aztán jötta bűvészkedés: Az egyik fejet megtöltöttem a tegnapi vacsorám újrakreált példányával, a tetejére a kétnapos paradicsomsalátából tettem vagy 3 karikát. A másik fejhez meg bekevertem túrót mustárral és mézzel, belement a pirult karalábé egy része, és a fél fej hagyma, öszeszáradt trappista feldarabolva, pisztácia és rengeteg petrezselyem. Sütőtálba bulgurt szórtam, öntöttem rá a karalábés-vegetás-zöldteás főzőléből, beleültettem a két karalábét, sütőben 180 fok. A végén leöntöttem a maradék főzőlét és benyammogtam majdnem az egészet. Nem is tudom ,emlyik volt a jobb. Az viszont általános tapasztalat, hogy a karalábé falát jó vékonyra kell hagyni, hogy elég beleférjen a finom töltelékekből. :)

3. "Végső maradékok felhasználása még mindig a méz-mustár jegyében"

Krumplit főztem az előző részebn leírt főzőlében, apró kockákban. Közben wokban 1,5 fej lilhagyma alig-párolva, kiszedve. Túró főzőtejszínnel, mézzel, mustárral, sóval és petrezselyemmel kikeverve. A wokban a nagyjából megfőtt krumpli olaj nélkül alaposan megpirítva, kiszedve a hagymára és karalábéra. 1 alma wokban nagyobb kockákban megpirítva-párolva, bel a krumpli-maradék karalábé-hagyma, rá a tejszínes trutymó. Aztán idegbaj, mert kevés a trutyi, és nem elég ízes, hipergyors korrigálás, holnap derül ki, milyen eredménnyel.
Tanulság: A krumpli fura jószág, nagyon sok íz kell mellé vagy másképp kell főzni. Az alma és a karalábé viszont nagyon finomnak tűnik, együtt és a mustáros-mézes cuccal is.
Holnap ezt eszem a 12 órás munkámban, de azért a mai ebédem finomabb volt.

Update: Hát pedig ez simán volt olyan jó, mint a tegnapi. A krumpli kicsinyt magába szívta az ízeket, mmm. Volt még egyébként benne mustármag és pisztácia is, nem voltak rosszak, sőt.

Csak egyszerűen - Krumplitál fűszeres tejszínnel

2007-10-29T10:03:00.000+01:00

Én ma nem is akartam itthon lenni. De hazajöttem megnézni a félbemaradt lakáshirdetéseket, és aztán ittragadtam, mert jó volt.
Aztán még az is sok félelmem tárgya, hogy mennyi pénz kell nekem az élethez külön. Ennek egyik nagy kérdése, hogy mennyit költök kajára. (Egyszemélyes háztartások beszámolója welcome.)
Úgyhogy költséghatékony, gyorsan (fáradtan) is elkészíthető ételre vágytam.
Előrebocsájtom, hogy még sül, de úgy sejtem, jó lesz. :)

Krumpli kis kockákra (egyszemélyes adag, 3-4 db). Ezt a wokban megpirítottam olaj nélkül. Ragadni fog, de nem baj, a lényeg, hogy piruljon. Itt kapott egy kis sót, de szerintem nem muszáj itt használni.
A rázogatások között fogtam kb. 1,5 deci főzőtejszínt, aztán úgy érzés szerint tettem bele szárított fűszereket (az úgyis lesz otthon, a frissre meg készülni kell. Mármint azokat kivéve, amelyek cserépben figyelnek a lakás különböző pontjain.)
Majorannából a legtöbb, aztán csubrica (nagy vissza-/újrarátalálás volt), végül tárkony, porgyömbér és só. A kissé megpirult krumplit kiborítottam egy sütőtálkába, kapott sós mandulát (másra úgyse használnám, én nem szeretem), tökmagot, rálocsoltam a tejszínt (elégedetten konstatáltam, hogy pont olyan majdnem beterítős szintig ér). A wokban pici tökmagolaj-napraforgó keverékén 2 gerezd fokhagymát megpirítottam (rádobod és kész is, azonnal ki kell önteni, különben megég), majd rászedtem a tejszínben ázó krumplira. (Spec. az olaj az egyetlen, amitől kicsit tartok, lévén az összegyűlik a tejszín tetején és kevéssé esztétikus.)
Mint az ilyen krumplis dolgok, marha sokáig sül. Az illata mámorító.
Mandulás olívabogyeszt tervezek mellé.

Áram-láss, malattia

2007-10-24T19:49:00.000+02:00

Nagyon jó döntés volt, hogy a nagyon nyomott hangulatomat ma nem embrekkel javítom, hanem munkával. Leültem olaszozni (notabene elszállt a legfőbb lámpám, egyik része sem működik: ilyen problémákkal hogyan birkózik meg az ember lánya, ha egyedül lakik? Merthogy lakást keresek, ha a belvárosban tudsz 30 négyzetméterest (így jó, bodr? :)), mindenképp szólj!), gtalkon fent volt a legkedvesebb csoporttársam, nagyon jó volt olaszul csetelni, olyan hatékony és modern dolog. :)

Az itthon töltött egy hét alatt több fokhagymatablettát és fokhagymapépet tömtem magamba. Utóbbi tökéletes aránya mára született meg: 2 gerezd fokhagyma összenyomva, 1 evőkanál mézzel jól kikeverve. Lemarja a torkod és a gyomrod, de az neked jó. És hidd el, sokkal kevésbé fáj, mint a két gerezd - 2 teáskanál méretezésű. Az brutális volt, igaz, másnaptól már nem rázott a hideg és lábra tudtam állni.
A fokhagymatabletta meg biztos hasznos, én sajna még nem éreztem nagy hatását, pedig nem kevés cucc van benne elvileg. A télen mindenstre előirányzok napi egyet preventíve.

Tragédia

2007-10-19T21:19:00.000+02:00

Ma két biciklistát ütöttek el a fővárosban. Két külön helyszín, de mindkettőben szerepel bringajárda. nem is tudom leírni.
Az egyiknél már szinte biztosra lehet tudni, hogy a biciklis teljesen szabályosan, zöldben ment át az úton, a teherautó gyorsan fordult, nem adta meg az elsőbbséget. A biciklis férfi azonnal meghalt. Egyik link, másik link.

Nagyon vigyázzatok magatokra és másokra. És aztán gyertek el a bringajárdák elleni megmozdulásra.

És a mai napi harmadik.

Téli csemege - sült alma

2007-10-18T22:07:00.000+02:00

Az a jó a télben és a betegségben, hogy van idő ilyesmire.
Egyrészt anyámmal készítettem forralt bort gyógyitalnak (a világon ő és Bojána főzik a legfinomabb italokat, a bécsi vásár kész csalódás volt etekintetben).
Addigra kiszanáltam a zsizsikes vagy molyos vagy valamilyenes fenyőmagot, aszalt szilvát és vörösáfonyát. A hibátlan aszalt meggyet pici forró vízben és löttyintésnyi rumban és mézben beáztattam. Most nem mézeskalácsfűszert tettem bele, csak fahéjat és nem diót, hanem mandulát, lévén a diónk tavalyi és szerintem avas. Viszont van még több kilónyi pucolt. (Jegyezzük meg gyorsan, hogy az én háztartásomban is pucolt dió lesz, ámde fagyasztott.) A mandula hártyahéjastól, fakszni nélkül.
Miután a meggy már nem bepuhult, kivágtam az almák közepét, beállítottam egy szép alufóliadarab közepére, belehalmoztam a jóságot, levét bele- és rácsorgattam, betoltam a sütőbe. Itt jó sok időt tölt, legalább fél órát, de inkább egyet, hőfok 150-180 között nálam.
Most puha almám volt (már csak ezért sem ettem nyersen), szerintem ez is a savanykásból a legfinomabb, bár ez is igen-igen jó volt.
nagyon jó variálni: kicsit sütöd meg (kicsit még ropogós-fehér) vagy egész barnára-édesre. Az alma teteje mindig nyersebb marad, az alja viszont fő a saját alkohol levében,mámor eljutni idáig. Lehet bőven fűszerezni: egyrészt az alma leve felereszti, másrészt az alma is szív magába. Most 2 almához pl 3 teáskanál méz és egy kanálvégnyi fahéj még csak utánérzés-ízeket eredményezett. Tavaly csináltam nagyon mézes - nagyon fűszerest, az is isteni volt.

Tökéletes - Bizonyosság

2007-10-18T18:19:00.000+02:00

Ígérem, legközelebb már gasztrírok.
De annyira rámtört a bizonyosság: fenn a hegyen, vöröslő ég, mondjuk napfelkelte. Felértünk és ott állunk négyesben. Bátyámék és MI.

Ez vajon éltető szeretet?

2007-10-17T16:03:00.000+02:00

Vacskamati virágja

Ott állt Vacskamati Mikkamakka elött. Kicsit sírósan, kicsit nevetösen - egyszóval úgy, ahogy szokott.
- Mikkamakka, ugye te mindent tudsz? - kérdezte reménykedve.
Mikkamakka elég komor képet vágott.
- Egyszer beszéltünk már erröl - mondta mogorván.
- Na ugye! - mondta boldogan Vacskamati.
- Mit na ugye! - mérgelödött Mikkamakka. - Akkor megállapodtunk abban, hogy majdnem mindent tudok, avagy majdnem tudok mindent, vagyis hogy mindent majdnem tudok.
- Ez az, ez az, emlékszem - kiáltott Vacskamati.
- Emlékezni azt tudtok - morogta Mikkamakka. - Azazhogy csak emlékezni tudtok.
Vacskamati izgett-mozgott.
- Nem értem pontosan mit mondtál - mondta.
- Nem baj - legyintett Mikkamakka -, nem azért mondtam.
Vacskamati kicsit félénken azt kérdezte:
- Ugye, meghallgatsz?
Mikkamakka ábrázata azt mondta: meg hát.
- Egy kérdésem lenne - folytatta Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: elö vele.
- Ugye nekem van születésnapom? - rukkolt elö a nagy kérdéssel Vacskamati.
Mikkamakka ábrázata azt mondta: de még mennyire.
- Tudtam, tudtam! - örült Vacskamati. - Hát mégis igaz.
- Születésnapja mindenkinek van - jelentette ki Mikkamakka.
- Jó, jó, ezt tisztáztuk - komorodott el Vacskamati -, de mikor?
- Hogyhogy mikor? - tárta szét a kezét Mikkamakka. - Nekem például december elsején.
- Neked - mondta fitymálva Vacskamati -, neked! De nekem mikor van?
- Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.
- De nem tudom - mondta szomorúan Vacskamati.
Mikkamakka vakarta a feje búbját.
- Ajaj - mondta.
- Azazhogy mégsincs születésnapom - keseredett el Vacskamati.
- De ha egyszer van! - mérgelödött Mikkamakka.
Vacskamati nem tágított.
- Mikor?
- Például ma - mondta sarokba szorítva Mikkamakka.
Vacskamati felvidult.
- Kedden?
Mikkamakka bólintott. Nagy kö esett le a szívéröl.
- Tehát minden kedden - virult Vacskamati.
- Azt már nem. Milyen kedd van ma?
- Április tizenötödike, kedd.
- Na, akkor ez az - emelte fel az ujját Mikkamakka -, április tizenötödikén születtél.
- Nem lehetne inkább kedd?
- Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.
- Hogy minden kedden születésnapom legyen.
- Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.
- Kár - mondta Vacskamati.
Mikkamakka mélyen elgondolkozott.
- Tényleg kár - mondta aztán, és újra gondolataiba mélyedt.
- De hiszen akkor... - kiáltott Vacskamati.
- Mit akkor?
- Ma április tizenötödike van!
- És akkor mi van?
- Hát a születésnapom!
- Jé, majd elfelejtettem! - ugrott fel Mikkamakka, és felragyogott az arca. - Isten éltessen!
Kiszaladt a tisztás közepére.
- Fiúk - kiabálta -, Vacskamatinak születésnapja van!
Elö is sereglettek mind. Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Bruckner Szigfrid, Aromo, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm. Ott sürögtek-forogtak Vacskamati körül.
- Isten éltessen, Isten éltessen! - kiabálták. Bruckner Szigfrid hirtelen elhallgatott. De olyan feltünöen, hogy a többiekbe is belefulladt a szusz.
- Mi történt? - kérdezte Nagy Zoárd.
- Csak... csak... elég furcsa - mondta Bruckner Szigfrid, és Vacskamatihoz fordult. - Már tizenöt éve ismerlek, és eddig egyszer sem volt születésnapod.
- De ma kedd van - mondta Vacskamati.
- Az mindjárt más! - kiáltott Bruckner Szigfrid. A többiek meg suspitoltak. Összedugták a fejüket, sutyuru-mutyuru. Vacskamati meg úgy tett, mintha nem tudná miröl van szó. Pedig hozzá is elhallatszott, ahogy Dömdödöm azt mondja: ,,Dömdödöm.'' Ezt pedig csak az nem érti, aki mind a két fülére süket. Vagy még annál is jobban. Merthogy Dömdödöm azt mondta, adjunk ajándékot az ünnepeltnek, akinek tizenöt év óta ez a kedd az elsö születésnapja.
El is futottak mindjárt. Vissza is jöttek mindjárt. Na, és a kezükben, na lám, a kezükben, odanézz, a kezükben egy cserép virág! Lila is volt, zöld is volt, sárga is volt, kék is volt, csuda egy virág volt.
Úgy hívták: Vacskamati virágja.
Láttátok volna Vacskamatit! Irult-pirult, sápadozott, táncolt, ugrált, sikongatott, simogatta, dédelgette, becézgette, lehelgette a virágját. Igen boldog volt.
Hát így zajlott le az a születésnap.
Aztán elmúlt. Sok kedd elmúlt. De egyik sem volt Vacskamati születésnapja.
A virág meg! Uramfia! Szegény, szegény Vacskamati virágja! Azt hiszitek, törödött vele? Nem törödött. Azt hiszitek, öntözte? Nem öntözte. Azt hiszitek, kapálgatta? Nem kapálgatta. Azt hiszitek, rá is nézett? Nem nézett rá.
A virágnak odalett zöldje, sárgája, lilája, kékje, kornyadozott, fonnyadozott.
Egészen addig, amíg egyszer csak nagy mérgesen azt nem mondta Dömdödöm, hogy ,,dömdödöm''.
- Hallottátok? - mondta Ló Szerafin. - Dömdödöm azt mondta, hogy dömdödöm.
Hogyne hallották volna!
- Bizony nem gondozza a virágját.
- Bizony nem öntözi.
- Bizony rá se néz.
- Bizony hervadozik szegény virág.
- Bizony kornyadozik.
Így beszélt Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Dömdödöm és Szörnyeteg Lajos.
- Jaj, elfelejtettem - sápítozott Vacskamati. - Pedig az én virágom, Vacskamati virágja. Mindig tudtam. Ne haragudjatok.
- Hát akkor gondozd!
- Hát akkor öntözd!
- Hát akkor törödj vele!
A virág hervadt volt, fonnyadt volt, de biztosan nagyon dörömbölt akkor a szíve. Dörömbölt boldogan. Vacskamati meg nekiesett, öntözte reggeltöl estig, estétöl reggelig, kapálta naphosszat, csak úgy sercegett szegény virág gyökere.
És két nap múlva azt mondta:
- Öntöztelek, kapáltalak, két napja csak veled foglalkozom, mégis kornyadsz, mégis hervadsz! Mi lesz már! Tessék sárgállani, tessék zöldelleni, tessék lilállani, tessék kékelleni!
Na, erre megint összesereglett Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Aromo, Bruckner Szigfrid, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm.
- Mit képzelsz - mondta Ló Szerafin -, hónapokig nem törödtél vele, és most azt hiszed, két nap alatt virulni fog?!
- Zöldelleni!
- Sárgállani!
- Lilállani!
- ékelleni!
- Dömdödöm!
- Úgy határoztunk - mondta Bruckner Szigfrid -, hogy elvesszük töled a virágot.
- Jaj ne! - esett kétségbe Vacskamati.
- De igenis elvesszük!
- Dömdödöm - mondta ekkor Dömdödöm.
Csodálkozva néztek rá.
- Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is?
- Döm.
Megkérdezték hát a virágot.
- Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
- Igen - mondta.
- De hiszen nem öntözött!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen nem kapálgatott!
- Tudom - mondta a virág.
- De hiszen rád se nézett!
- Tudom - mondta a virág.
- Aztán meg agyonöntözött.
- Tudom - mondta a virág.
- Agyonkapált.
- Tudom - mondta a virág.
- Sápadt lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Csenevész lettél.
- Tudom - mondta a virág.
- Akkor még miért maradnál nála!? - mordult rá Bruckner Szigfrid.
- Azért, mert szeretem - mondta a virág.
- Miért szereted? - háborgott Aromo.
- Csak - mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtöl.
- Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törödöm veled ezután - mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
- Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.

Pórévacsi

2007-10-15T21:51:00.000+02:00

Már szombaton is hihetetlenül kívántam az olajbogyót, tegnap este azt vacsoráztam egy nagy bögre vaníliás rooibus társaságában.
Ma még mindig sósra vágytam (ha lett volna időm, elmegyek a burgerbe krumpliért), úgyhogy hazaérvén főztem. Még mindig szpmjas vagyok és sóra vágyom, de a kaja finom lett:

Fogtam egy fél póréhagymát, felkarikázta, sós olajon megpároltam úgy nagyjából, bőven harsogott még, amikor rálöggyintettem egy kis fehérborecetet. Jól felsistergett, izgattam őket még együtt, végül rákanalaztam tejfölt (tejszín híján). Azzal főztem még, amíg a tejföl víztartalma tartott, aztán reszeltem bele trappistát (szintén jobb híján). A legvégén kapott egy leheletnyi tárkonyt és aztán dobáltam rá olajbogyeszt. Tortiglionival ettem (farfalle híján). ;-)

Adós vagyok a jógás sütikkel: rizslisztes-fűszeres, fura pogácsa, cantuccini-izé, fűszeres-körtés. Meg csicseriborsó-korszak is egy-két hete ám.

Paradicsomszószos csicseriborsó

2007-10-07T20:38:00.000+02:00

A süti is készül, arról még lesz reményeim szerint poszt.

A csicserit kb. 4 óra áztatás után föltettem főni. Közben nagyob darabokra vágtam a hagymát, forró wokban, gyümölcsolaj társaságában nagy lángon megpirítottam. Érted, legyenek rajta nagy pirosas-barna foltok, semmi dinsztelés és lágyság.
Kiszedtem, a maradék olajban megpirítottam-dinszteltem a pici fej lilahagymát (só muszáj!), arra 1-2 perc után dobtam rá a csíkozott sárgarépát. Még 1-2 perc és kész, mehet rá a gomba.
Közben a csicseri és megpuhult (szerintem viszonylag hamar, 30-60 perrc alatt eléri a nekem való állapotot: roppanó, rághatóan kemény, de azért omlik, mint a gesztenye. Nagyon gesztenye-jellegű, még ízében is.) A vizéből kimeregettem, mehetett a hagymás-répás-gombás egyvelegre. Aztán én lett hamupipőke, gondosan visszaválogattam az összetevőket, mert rájöttem, hogy a csicseri egy részét akár le is fagyazthatom. A borsó főzővizébe árpát, azaz gerlit tettem fel főni, annak is kell idő, több, mint a rizsnek. Ezt is só nélkül, tudom, fura egy ízlésem van...
A zöldségekre kerestem paradicsomszószt (ennek kapcsán összevesztem anyámmal, emlegetvén a hollakást és az együttélést nomeg a segítséget: lett volna hajlandóságom megint megtépni,de úrinő maradtam, viszont kereshetek más utat az agressziómnak. Meg a feszülltség-levezetésnek.) Szóval bazsalikomos paradicsomszósz a zöldségekre, fél csokor, azaz sok-sok petrezselyem, fekete olívabogyó karikákban.
Bedobozolva várják a holnapi munkát: csak a szószból maradt, az igen jó ízű.

Másképp

2007-10-07T13:49:00.000+02:00

Ma mintha minden másképp működne, mint megterveztem (itt más szavak lennének, de olyan jól alliterált az eleje, hogy a folytatásban elcsábultam. :)).
Azt például én gondoltam ki, hogy gasztroalapokon nyugvó sajátélményes bloggá válok, de csak kicsit. Kell egy hely a keróútinformon kívül, ahol a mindennapokról beszámolhatok, de énblogot már nem írnék.
Másfelől viszont ma birsalmás ételt szerettem volna készíteni (valami töltött vagy tésztás, ahol a pikantériát a birs adja, de az alapot más zöldek biztosítják), ehelyett anyám főzött egy hadseregre való káposztás cvekkedlit (kevésbé németeseknek kockatésztát). Maaajd ezt a bátyám megmézezte. Nálunk ugyanis cukorral dívik, pontosabban ez már a múlté, én részemről ezentúl mézzel édesítem ezt is. Mmmmm.
Mondtam már, hogy termelői mézet tudok szerezni olcsón?
És, ha már itt tartunk, ha valakinek kell valami Olaszországból novemberben, szóljon bátran, pár napra meglátogatom Milánót. Javasolni is lehet! Egyelőre szárított paradicsomban és paradicsomkonzervben, illetve mandulás kekszben gondolkodom.

Amúgy csicseregnek a borsók az áztatóvízben, hetek óta vágyom rájuk, nem tudom még, mi lesz a sorsuk.

Magánélet:
1. Két napja döbbentem rá arra, hogy a párkapcsolat nem jutalom, amit azért kapok, mert jó és tökéletes vagyok. Az még azért mesze van, hogy ne azt mérjem föl, hogy miben kell megfelelnem az adott személynek... Viszont azzal a szép gondolattal együtt járt ez a felismerés, hogy talán nem is kell küzdenem a kapcsolatomért, elvégre az nem jutalom, hanem az életem része.
2. Föld-sorozat: szakdoga, olasz, lakáskeresés, nem-elszállás a nagy filozófiában. :)
3. "Jaj, Lujka, ne bolondozz! Puszi, Te kedves, lelkes lány!"
4. "Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül." (Genesis Rábá 8:9.) A gasztroblogot nemcsak zsidóknak ajánlom!

Rizstál

2007-09-27T19:59:00.000+02:00

Én ma rizstem.
Marha megnyugtató, hogy végre ehető kaját készítettem.
Vagy 3 napja főztem sárga lencsét (sárga lencsét muszáj ennetek, só nélkül, vízben főzve (figyelem, 1 óra áztatási idő is tökéletes!!!) is hihhetetlenül finom, tényleg simán jó köretnek), ahhoz főztem vadrizst. Amíg ez utóbbi készült, addig fél fej lilahgymát (szintén valami maradék a hűtőből, mást/többet nem találtam, azt hiszem, nemigen lakom én itt valójában) kis kockában nagyon gyorsan megdinszteltem-pirítottam, fél sárgarépát csíkokra vágva rádobtam, kb 2 percet erős lángon sütöttem, rádobtam 2-3 fogásnyi római zöldbabot, lekapcsoltam a wokot. Sárga lencse, vadrizs, felkockázott tojás 1 db bele. Amúgy ez életem első valóban felkockázott tojása, pedig csak annyi a titka, hogy legyen tényleg hideg a tojgli és legyen otthon tojásszeletelő. Aztán abba 3x kell beletenni, izgulni, és már kész is. Aztán fagyasztott petrezselyem, nem kevés.
Tányérra szedve kapott még dióolajat és mandulás olívabogyeszt. A dióolaj nem lesz a kedvencem, ellentétben a tökmagolajjal. Olyan nem finom. Még kóstolgatom, várom az ötleteket.
Kép nincs technika (és/vagy pasi) híján, de nagyon gusztusos és nagyon finom lett.

Zöldséges rakott krumpli

2007-09-13T23:13:00.000+02:00

Ez egy jól sikerült kaja lett, bbár nem annak indult. :)
Már régi az élmény (ha jobban belegondolok, akkor főztem utoljára Bocira), megpróbálom kicsikarni az emlékezetemből a lényeget.
Tehát nyers, kockára vágott krupli egy részét előpirítottam, más részét nyersen hagytam, szerintem a későbbi ízhatás tekintetében teljesen mindegy. Volt még benne pirított hagyma (lila és póré biztosan volt benne, szerintem vörös is), sós vízben picit előfőzött kelkáposzta, nyers paradicsom, főtt tojás. Ezeket Egy gyönyörű szép agyagtálba rétegeztem (aljára pici tökmagolaj, na nem mintha ezt éreztem volna, csak már úgy vágynám használni), két réteg jutott mindenből. A legvége szép nagy kelképosztalevelekkel lett lefedve. ha volt eszem, akkor közben és a káposzta alá locsoltam a főzőtejszínt. A káposzta tetejére tojással elkevert tejföl és a végén sajt.
nagyon éhesek voltunk, ezért nem vártunk eleget a sütéssel, gyakorlatilag félnyersen ettünk belőle, nekem nem volt úgy átütő. Nagyon bántam hogy bár gyönyörű, nem elég ízletes, úgyhogy némi töprengés és sózás után betoltam alufóliával lefedve egy újabb 30-45 percre a sütőbe. Így viszont finomabb lett az egész, nem volt ress a krumpli, és a besűrűsödött tejszínből egyszerűen isteni mártás keletkezett.

Ma ennek a serpenyős változatát óhajtottam elkkészíteni, méréskeltebb sikerrel. A káposztát most nem főztemm elő, póréhagymám és főtt tojásom nem volt. Az összetevőket sorra megpirítottam/dinszteltem a remek wokomban, rátettem 2 dl tejszínt, lefedtem, sokat kevertem, megpuhult,tettem még bele sajtokat és fokhagymát + tejfölt. Nem lett rossz íze (a kinézete rettenetes), de azért nem is olyan jó. Azért mindjárt megkóstolom még egyszer. :)
Óóó, a paradicsomos-tejfölös krumplifőzelék alapjáán tehettem volna bele majorannát. Az utolsó adagnál kipróbálom.

Találkozás Diónagymamával

2007-09-08T19:56:00.000+02:00

Hirtelen döntöttem. Pontosabban egy pillanatnyi hezitálás után megéreztem a szabadságot és mosollyal a lelkemben fordítottam a kormányt, visszafele, a néni felé. Szép őszi napfényben köszöntem rá hangos „Csókolom!”-mal, mire ő riadtan rántotta vissza a lombseprűt a diófa ágai közül. Miután több éve keresem a diólekvár elkészítésének módját, érthető izgatottsággal érdeklődtem, ő tudja-e véletlenül, hogy is kell azt csinálni. Hát íme:

Az a dió jó hozzá, aminek még egyben van a zöld héja, nem repedt meg. Most is lehet még ilyet találni, de azért már késő van a diódzsemhez. Csak a zöld héjra van szükség, azt 2-3 napig kell áztatni lehetőleg napon, amíg teljesen meg nem feketedik a víz. Akkor azt leszűröd.
Készítesz 80 dkg cukorból szirupot, beleteszel egy befőző-tartósító zselét, majd öntesz bele ebből a dióaromából annyit, hogy ízre jó legyen. 15 percig főzi, utána kitölti csuprokba. 2 dl-es üvegekben jó.
Aztán mondta, hogy van ám más is, ő nagyon szereti és szakácsoknak is szokott adni belőle: Ehhez pedig még olyan dió kell, amit lehet késsel vágni és fehér a bele. Szóval még éretlen kell hozzá, korai. Ezt szőröstül-bőröstül szintén be kell áztatni 3 napra (ha jól emlékszem). 2 literes üvegbe be kell sorakoztatni, fel kell önteni vízzel, de ezt csak azért, hogy tudjuk, mennyi víz kell hozzá, úgyhogy aztán vissza kell önteni kis lábosba. Ebbe a vízbe kell tenni cukrot (80 dkg kb.), hogy szirup legyen, ebbe kell még 2 dl bármilyen szesz (gondolom, akkor ennyivel kevesebb vizet kell számolni, de nem akartam megakasztani a mamót), oszt az egészet ráönteni a diócskákra, mehet a szárazdunsztba. Felhasználásnál negyedbe kell vágni, de egyébként ehető minden része. Ők húsokhoz eszik, én meg majd kigondolok más fogyasztási formát.
Ugyanennek a szeszmentes változata több cukorral és még zsengébb dióval készül.

Ha már ott voltam, elmesélte a legutóbbi süteményét is:
Háztartási kekszet félig be kell áztatni cukros tejbe (nálam ez tutira mézes lesz), azzal lerakni a tortaforma alját jó szorosan. Szerintem ez édes dara lesz kicsit meglocsolva, de meglátós. Erre jön a túrókrém: fél kiló túróba 20 dkg cukrot, vaníliát, 2 ek. tejben felmelegített zselatint tesz (tej mennyisége nincs meg), illetve 1,5-2 dl liter összeturmiszkolt (sic) gyümölcsöt (ez volt a csavar a történetben). Ezt utána puding-jellegű krémmel megkeni (ez nálam kimarad, a puding nem étel nekem), kirakja gyümölccsel és tortazselét tesz rá, majd egy óra a hűtőben.

Ezután az élete következett, ennek az volt számomra a tanulsága, hogy lehet valaki nagyon jó, dolgos és szerető ember, élheti az életét általános boldogságban, de lehet olyan tragédiája, amely beárnyékolja minden mozdulatát. Bízom abban, hogy az élet élni akar.

Ez nem történhetett volna meg, ha én nem én vagyok, ha akkor és ott nem mi vagyunk, ha nem biciklivel járnék, ha nem ott laknék (vagy nem ott lakna anyám), ahol most. De jelen voltunk és hagytuk megtörténni. Szép őszi nap volt, testi és lelki túrát tettem.

Candida-projekt

2007-08-15T15:43:00.000+02:00

El fogok menni. Hvar szigetére, Horvátországba, egy hetes jógatáborba.
Én mindig viszek úti sütit. Általában pogácsát Anától, mert oltári jó és nem hosszadalmas elkészíteni.
Na mármost a jógások felvilágosult lények, tudnak számtalan nyavalyájukról, például arról, hogy nekik candidájuk van (mármint nem mindnek, csak néhánynak). Én meg szeretnék olyat sütni, amit adott esetben mindenki megkóstolhat.
Keresek ezért olyan süteményreceptet (édes is, sós is lehet), amelyben nincsen fehérliszt, csak teljes kiőrlésű, nincsen benne cukor és élesztő. vannak még megtűrt hozzátevők, de ezekből már sok van, illetve elég sok ellentmondásba ütköztem e téren (sütőpor és társai, gyümölcsök, méz...). A sütik jó, ha kis egységek, hogy ki lehessen ugye venni és lehessen a hosszú autóúton majszolni.
2x9 fős busszal megyünk. :)
Egyszóval segítséget kérek ehhez az erőt próbáló feladathoz akár kommentben, akár mailben.
Köszönöm!

Túrós süti töltött paprikával

2007-08-15T15:20:00.000+02:00

Na, hát a ricottával az lett, hogy anyám mondta, hogy ő főz töltött paprikát, nekünk hús nélkül, gombával.
Erről csak annyit, hogy ismét emlékezetembe vésztem, hogy a hús elhagyása nem azt kell jelentse, hogy semmi nincs az ételben. Jelen esetben volt a paprika a fini paradicsomos szószban (én kifejezetten édesen szeretem ezt), a paprikában meg volt fúszeres risz, tojással összefogva, némi gombával. JÓ volt az íze, csak nekem hiányzott belőle az ennivaló. Egyrészt az állag miatt (nekem muszáj rágnom valamit), másrészt a tápérték miatt. Nem szénhidrát-kúrát akarok én tartani, sőt. :)
Úgyhogy projektként bevonult a sokzölséges töltött paprika és a gabonás (csicseriborsós?) töltött paprika, de várom az ötleteket ehhez is.

A ricottát nem akartam magára hagyni, úgyhogy egyszerűre fogtam a figurát. Sütettem Boti mamájával piskótalapot. Pici tejben és több habtejszínben (nem volt egy fogyókúrás nap ez sem) felolvasztottam 1 zacsi zselatint, hozzátettem apránként a 250 dkg ricottát, a 250 ml-ből maradék habtejszínt, kb. 20 dkg sima tehéntúrót, selyemfűmézet (ezt Kapolcson lőttem, rajongójává váltam), vaníliás cukrot, triple sec-et, citromhéjat. A triple sec-et imádom, valami citruslikőr lehet igaziből, mindnestre a oiskótáknak nagyon finom ízt ad, főleg, ha van mellette citromhéj. Az valahogy kll ahhoz, hogy kijöjjön az aromája.
Ergo úri hozzávalókból készítettem egy teljesen egyszerű túrókrémet, a dologban csak annyi, az érdekesség, hogy életemben először használtam zselatint, de jó mókának bizonyult.
Ebbe aztán pakoltam szőlőt (az úri hozzávalókra való tekintettel félbevágva, kimagozva) és nektarint. Beraktam dobozkába, idő hiányában Botiéknál egy fél napot érleltem, másnap rákentem a piskótára, ettük, jó volt. Legközelebb több krém kell, illetve lehetett volna csurgatni rám csokicirkalmat, illett volna hozá nagyon. Sőt, a legtutibb úgy lenne, hogy piskótára triple sec (esetleg lekvár), arra gyümölcs, befedem a krémmel, megdíszítem csokival. Azt már fényképezni is lehetne. :)

A ricotta amúgy felfedezetlen terület maradt. Tök olyan, mint az áttört túró, már eleve krémes. Íze nem sok van, szerintem csak variálni fogom az ételeket vele, már ha egyáltalán használom. Mindenestre meggyőzhető vagyok.

Coming soon... és apróságok

2007-08-11T19:33:00.000+02:00

Vettem ricottát, kicsit, mert eddig még sosem. Elvileg holnap lesz belőle valami. Ha találok pl. lasagne-tésztát, akkor egy zöldséges lasagne? Vagy akkor nem érzem az ízét? Dilemma.

Aztán Sampp kérésére a kuszkuszt is ki kell próbálnom.

Ja, viszont csináltam hummuszt (recept Anától, de a munkahelyen nincs net, ergo nem tudom most pontosan linkelni a receptet: az első változatot próbáltam ki, egy picit sem változtatlan rajtam, azon túl, hogy szemre mentek bele a hozzávalók :)), Boti mamája teljesen el volt ájulva, osztatlan siker volt.
Amúgy eredeti hummuszt nem ettem soha, szóval megítélni nem tudtam. Mi pástétomként használtuk.

Főztem kukit is, itt csak az a tanácsom, hogy ne menj el közben hajat mosni, mert akkor nem tudod, hogy mióta fő a kukorica, így hasonlóan túlfőzheted, mint én. Amúgy a forrástól számított 10-15 perc szerintem jó.

Eszközök

2007-07-16T11:49:00.000+02:00

Na. Terveztem, hogy oldalra összehozok egyy listát, hogy mi az, amire majd szükségem lesz a saját konyhámban. Merthogy ha nem tetszett volna észrevenni, erre készülünk itt szép nyugodtan.
Egyrészt találtam egy diós gyűjteményt, nagyon praktikusan nyelv szerint rendszerezve, ahol a dió dió pirításánál tök más ugrik föl, viszont roppant hasznos olvasmánynak tűnik, mindenestre vicces megfogalmazásokkal biztosan tűzdelt.

Úgyhogy ajánlórovatot is kell nyissak és eszközlistát is. kommenteket bátran lehet írni! :)

A paradicsom jegyében

2007-07-16T09:48:00.000+02:00

Hű, kb. 20 perce próbálok bejutni a blogba, azért a guglinál is vannak hiányosságok. kérek saját oldalt és saját blogmotort. Ja, de amit leginkább kérek, az egy hozzám illő skin.

Nade, térjünk vissza a fakanálhoz.

Tegnapra töltött paradicsomot gondoltam, valamiféle zöldségtállal közöttük, ropogós, könnyű ételre vágytam, ízcsodára. Szombat este kinéztem a lajos mari-hemző károlyból (aka 99/33) a sajtos-diós paradicsomot. Tudjátok, diófüggő is vagyok.

Noshát, ebből az lett, hogy fölkeltünk 10-kor, elvittem Hókuszpók nevű új fekete kandúrunkat az állatorvoshoz szurira, mire hazaértem, volt vagy 11:30. A kertben akadnak paradicsomok, de kicsik. Akkor már éreztem, hogy itten lecsó lesz, mert az gyors, finom, elronthatatlan és különben is kedvenc.

Igen finom lett, hiányzott viszont belőle, hogy lehessen harapdáslni a szalonnadarabokat. Így jött a zseniális ötlet: márpedig a vegalecsóba tökmagot teszünk! Megvadgostam egy kicsit, enyhén megpirítottam, rázúdítottam 2 adagnyi lecsót, rá 2 tojás, zsömle, franciaágy, startrek a dvd-lejátszóba, páros élvezet.
Utána fagyi (bolti, de finom), startrek végén dinnye. Mert mi jól élünk.

Estére azért elkészültek a paradicsomok is: 5 közepes, kemény húsú parradicsomot akartam megtölteni kettőnknek. (A belsejük már a lecsó egy részét képezte ebédre, azóta fejjel lefelé csordogáltak.)
Volt itthon 3 csomag mozzarella. Ebből egy penészes, kettő hónapokkal ezelőtt lejárt és keserű-bugyborgós romlott volt.
Körüllnéztem hát a hűtőben, előkaptam a mascarponét, a juhtúrót, ezeknek pár villányi részét elegyítettem egymással. Tettem még bele egy száraz-tejbe beáztatott-kinyomott zsömlét (enélkül elég vad lett volna az íze), meg fekete olívabogyót, meg tökmagot a változatosság kedvéért. Fűszerként szárított bazsalikom és oregánó játszott szerepet, merthogy a saját bazsalikomaink elszáradtak, ahogy tapasztaltam. Kettő megtöltése után jutott eszembe, hogy vettem ám petrsezselymet is, úgyhogy azt is szabdaltam bele. Megkóstolgattuk a tölteléket, és úgy ítéltük meg, hogy a maradékot megsütjük pucéran.
Úgyhogy tepsit picit beolajoz, rá a sütnivalónk, ujjacskámmal szépen rámasszíroztam az olajat a paradicsomok bőrére is, 200 fokos előmelegtett sütőben 15 perc alatt kész. Naggyon fini lett, különösen a külön megsütött töltelék.

Update: most jutott eszembe, hogy bizony tettem én még bele füstölt mozzarella darabokat és grana padanót is. Azokat kicsike kockákban kell, mindenestre így együt nagyon jó volt.

Juhtúrós-rozmaringos spaghetti

2007-07-09T22:51:00.000+02:00

Nos, tegnap rizst akartam készíteni (még mindig nem rizottót, elvégre nincs se rizottórizsem, se alaplevet sem főzök, leveskocka nem szimpi, ámde ennek ellenére remekjó rizsételeket ettem már magamtól, csak nem szabad elfelejtenem, hogy a gyors munka a siker titka), de végül elcsábultam a spaghettire. Így aztán kiszaladtam a kertbe, tépkedtem rozmaringot és kakukkfüvet, ezt megmostam, felaprítottam úgy-ahogy, olívaolajon igen gyorsan megillatosítottam, eléggé paráztam, hogy majd jól megég nekem.
Eztán bele főzőtejszín (elvégre maradt ugye előző napról), meg bryndza (hát ebből is van még), felrottyant, lekapcsol, bele Grana Padano darabok. Spaghettivel összekever (ez szigorúan nagyon al dente főzve, nem megmos, ha nincs kész a szósz időre, akkor max olajat lehet rátenni, hogy ne ragacsolódjon össze, mert puha, tapadós tészta fúj. Harapdálni szeretjük, nyamm.), egy tányérral vacsira bekebelez (én Bocim erre nem volt vevő). Akkor nagyon finom volt, noha a fűszernövényekkel jóval bátrabb is lehettem volna.
Ma is ezt vittem be a munkába éshát nagy csalódás volt: a finom szósz eltűnt, gyakorlatilag túró száradt a tésztára. TOvábbfejlesztés javasolt.

Spenótos-juhtúrós canelloni

2007-07-08T22:18:00.000+02:00

Tegnap végre elkészítettem a canellonit. Egyébként is tésztafan vagyok, de erre a megtöltős élvezetre különösen vágytam, már vagy fél éve.
Múlt hétvégén a Tátrában voltunk, hazafelé a szlovák Teszkóban vettünk bryndzát, ehhez mirelit spenótot gondoltam el, aztán menet közben még megspékeltem 1-2 ötlettel.

Először elkészítettem egy besamelt (végre nem liszteztem túl, tök jó folyós maradt), ebbe tettem szerecsendiót és Danablu kéksajtot, illetve diódarabokat, mert az a kéksajt mellé nálam alap. Eközben az egy zacskó spenót szépen felolvadt a napon, ezt felforraltam és belenyomtam vagy 4 gerezd fokhagymát. Ez utóbbit szerintem a legvégén célszerű beletenni a főtt kajákba, mert különben eltűnik az íze. Aztán bele juhtúró, szerintem olyan 20 dkg lehetett, de ez úgyis kóstolgatás és ízlés kérdése. Daraboltam bele mandulát is. Ezzel a masszával aztán ügyesen (habzsák segítségével) megtöltöttem a canellonikat. A besamelt ráöntöttem, benyomtam a sütőbe, a végefelé maradék sajtreszeléket is kapott (karaván, trappista, Grana Padano). Ezután 5 perccel úgy éreztem, kevés lesz a lé, kapott még főzőtejszínt.
Ebből a sütőben az lett, hogy megtöltetlen részek följebb maradtak és ropogós-pirosra sültek, ámde nem főttek meg, a besamel totál felszívódott, a diók megpirultak.

Legközelebb szerintem mondjuk nem fél, hanem 3/4 liter tejből lesz a besamel, hogy szinte teljesen ellepje a fektetett csövecskéket.