Medvehagymás-tökmagos, túrós, gyors pogi :)

Ezt még Prágába sütöttem, tehát kb. egy hónapja, amikor még volt a friss medvehagymából.
Az obligát répatorta mellé szerettem volna valami könnyű sósat, amit a maraton után is szívesen fogadnak a kedves versenyzőim.
Keresgéltem pogácsarecepteket, egyik sem győzött meg igazán. A családban a nagynéném az igazi nagyágyú kajaügyben, őt nem értem utol egészen 11-ig. Akkor viszont életem legbonyolultabb pogácsareceptjét sikerült beszereznem, ha kipróbáltam, közlöm. :)
Merthogy végül úgy döntöttem, nem fogok élesztőset sütni, mert már csak 7 óra volt az indulásig és még össze is kellett pakolnom. Akkor még azt gondoltam, esetleg aludni is tudok, nos, ez nem jött össze, de ez már hagyomány, ahogy az előző este megsütött sütemény is.

Így aztán Ana sugallatára fogtam 50 dkg túrót, 50 dkg vajat, összesen 50 dkg lisztet, de nem emlékszem, volt-e benne teljes kiőrlésű. 51%, hogy sima fehérlisztből volt az egész. Kapott jó adag sót, másfél teáskanál sütőport is, összegyúrtam, majd beküldtem a fagyasztóba.
Kis darabokban dolgoztam vele, hogy addig is álljon/hűljön a többi.

Hajtogattam, de közben nem pihentettem (de csakis azért, mert szinte már korai volt az óra). Az utolsó hajtogatásnál került az egyik emeletre medvehagyma nagyon vékony csíkokban, a másik emeletre tökmag, átvágva. Az arányok változtak dinamikusan, készült csak tökmagos, semmit nem tartalamzó, és a többi. Tojással kentem, len- és szezámmagot kapott, sajtot nem. Forró sütőben, max. utána kicsit visszavéve adtam neki a hőt.

Ana juhtúrósát sokat sütöttem és dicsértem már, azt hittem, hogy a tehéntúró és a pihentetés hiánya az éntalálmányom, most, újraolvasva a receptet, kiderül, hogy nem. Tehát ez az ízesítést kivéve teljes egészében Ana receptje. :)

Amúgy a szaggatással nem borzoltam az idgeeimet, késsel kis kockákat vágtamm, szerintem ezt most már mindig így fogom tenni. helyesek és sokkal könnyebb így bánni vele, nem lesz maradék.

És akkor a végeredmény: a medvehagyma szép zöld maradt. A tésztát tekintve életem legjobbját hoztam, könnyű, ízes, tökéletes. Mindegyik változat. A futás előtt egy nappal már elfogyott. :D

LapToposz - Táposztó

Remélhetőleg hosszú időre az utolsó gépházas bejegyzés...

Gyors döntést követően a holnapi napon átveszem a vadiúj Dell Inspiron 1525 blue laptopomat, friss Ubuntuval és OpenOffice-szal. Noéminek és Zsoltnak közös főzés, Péternek egy tiramisú jár érte, bodr-nak egy szülinapi torta a hosszas kitartásért, a Névtelenekről névre szóló süteménnyel fogok megemlékezni.
A többieknek is nagyon köszönöm a hozzászólásokat, sokat változott a véleményem a hatásotokra.
A személyesen ismerteknek (Eszter, Zoli, Tamás, Gergő) igyekszem élőszóban is megköszönni a segítséget, ezért ha bárkivel a későbbiekben ismerkednék meg, akkor csak idézze bármelyik gépházas bejegyzés címét, és neki is lerovom hálámat természetesen. :)

Holnap répatorta és medvehagymás-tökmagos pogácsa készül a terveim szerint.

Szakdolgozati izgalmak

Nem bírom ki, ide fogom gyűjteni a jobb lolságokat.

1. "has not been explicitly explicated". - Ezentúl én is kifejezetten fogom kifejezni a mondanivalómat, elvégre a méret a lényeg.

Az elmaradt kókuszcsiga

"Legény fekszik tengerparton
Tengerparton lepedőre
Ezüstből a lepedője
Gyönge leány elébe áll
Rajta, vitéz, egyél-igyál,
Rajta, vitéz, egyél igyál.

Ne légy részeg az italtól
Részegedj meg a nyakamtól
Vékony karcsú derekamtól.
Még ma este nem adhatom
Holnap este neked adom,
Holnap este neked adom."

(Palya Bea: Lüktetés)

Már napok óta kering a fejemben, hogy a fornettis kókuszcsigát nekem meg kell sütnöm.
Próbálkoznék kelt és leveles tésztával és krémvariációkkal.
Első körben kókuszreszelék, tej, esetleg liszt, méz/cukor lenne a hozzávalók listáján. Meg az amúgy is meglévő leveles tészta.
El is döntöttem, hogy akkor ma, úgyis megyünk beszélgetni, jó lesz oda, meg holnap (b)anyák napja.

Hazaérve a szokásos veszekedős körök megfutása mellett be kellett lássam, hogy én ma nem tehetem be a lábam a konyhába és amúgyis minden résztvevő kifejezett óhaja, hogy elköltözzem.

Ellenben megérkezett az itt nyert könyvem, csodaszép, dedikált, én meg boldog vagyok.
Szakdoga után vár rám a szakma, már csak a pénzszerzéssel kell mindezt összhangba hoznom. (Az milyen szép már, hogy kitatónak érkeztem az egyetemre, aztán bármi mást csinálnék, csak azt nem. Ellenben közel került hozzám a terápia, a rajzelemzés és a rori. Izgalmas ez.)